Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Dsida Jenő: A nagy természet
  2016-04-27 21:19:10, szerda
 
 





Link

"A nagy természet miként ragyog,
A nap mily fényt vet, mily illatok!
Föld,ág rakodtan színes virággal,
Minden bokorban ezer madárdal.
Ezer kiáltás visszhangra vár,
Ó, föld, ó, áldás,
Ó, napsugár! "
( Dsida Jenő)




 
 
0 komment , kategória:  v- Dsida Jenő  
Dsida Jenő:FáradtKicsiAngel
  2011-06-26 01:55:08, vasárnap
 
  Ma éjjel elköszönök ...,
s talán, talán
úgy alhatom egyszer...,
Félálomban, Valóságként,:

Megélem én Dsida Jenő
Gyönyörű versét én!



Link
 
 
2 komment , kategória:  v- Dsida Jenő  
Dsida Jenő: Fázol
  2008-06-18 12:31:45, szerda
 
 


Link


Dsida Jenő: Fázol


Nem fogod megérteni ezt a hangulatot,
előre tudom, csak ha összefüggéstelen
képeket rajzolok sebtiben, milyen borzasztó,
csak akkor érted meg, milyen iszonyú.
Ez az én hangulatom, figyelj: előttem
egy mozdulatlan kék tó, képzeld el, olyan
meredten világoskék, hogy megijedsz, és körül
a partján semmi. De mégis: képzelj el
egy szikár fát, kiszáradtat; a víz partjára
gondolj egy agarat, soványat, szárazat, mint
a fa. Füttyentesz, de magad is megijedsz:
a füttyentésedet magad se hallod, s a kutya
nem mozdul, semmi se mozdul. Az ég
tiszta, inkább szürkés árnyalatú, de olyan,
mint egy kiégett, közömbös ember szeme,
a napot ellopta valaki, de azért világos
van, mondhatnám erős, sértő a fény.
Az első hang belülről szólal meg ebben a
csendben, idegen kiállhatatlan hang, csupa
hideg e- és i-betűvel beszél, de nem érted.
Tíz perccel azelőtt még tudtad, hogy mit
akarsz, hová akarsz menni, most meg állsz,
mintha ebben a pillanatban érkeztél
volna valami idegen csillagról. Sírni
nem tudsz, megszorítod a saját kezedet,
aztán egyszerre rájössz, hogy fázol.
Rettenetesen fázol.





Link
 
 
0 komment , kategória:  v- Dsida Jenő  
Dsida Jenő: Versenyfutás
  2008-05-13 19:13:31, kedd
 
 


Link

VERSENYFUTÁS

Vidám cimborák, hej, ki tudja, hányan
indultunk hajdan a versenyfutásra,
gyermek-kor zenés tavasz idején!
(...Lehajoltam egy nyíló ibolyáért
és utolsónak érkeztem be én.)

Ősszel futottak, nyargaltak tovább,
mert csalta őket arany csörgetéssel
valami távol, piros kikelet!
(...Én rekviemmel sirattam a kertben
néhány húnyt-szemü sápadt levelet.)

Vijjongó szélben pihék szállingóztak
és ifjú torkok vigan kurjantották:
Előre, hajrá, aki célhoz ér!
...Én letérdeltem a havat csókolni,
mert olyan kedves és olyan fehér!

Most itt vagyok és egyedül vagyok.
Idáig hallik lábuk dobogása,
amint csörtetnek árkon-bokron át -
- Hadd jusson célhoz áldással, örömmel
minden rohanó régi jóbarát!

Én fáradt vagyok. Fel sem állok innen,
csak kinyújtózom édesen a földön,
a süppedő, nagy hómező felett...
Talán megfagyok... Szépet álmodom...
Neked ajánlom, Uram, lelkemet!

Szatmár, 1926






Link
 
 
1 komment , kategória:  v- Dsida Jenő  
Dsida Jenő: Kicsi Rózsa
  2008-05-13 17:34:11, kedd
 
 



Link

KICSI RÓZSA...

Ha nagyon egyedül vagy, kicsi rózsa,
s végtelen éjjel ködharmata hull,
én mellédsimulok hangtalanul.

Ha árvaságod szívet-facsaró,
csak szólnod kell és támaszod leszek,
élő, egyszerű rózsafakaró.

Ha síró, szellemjáró éjfelen
végigszáguld a szél zúgva, seperve,
eldughatod az arcod kebelemre.

Ha babonázva arcodba mered
a sápadt, kaján, torzult holdvilág-arc,
elfödöm gyöngéden a szemedet.

Ha fáj, ha üldöz valami titok,
belefújok egy kicsi ezüst sípba:
gondot-űzni tündéreket hívok.

Alkonyatkor a napba bámulunk,
imádkozva, míg eljön a sötét
és álmodjuk az egymás közelét.

S mikor szirmodat sóhajok se tépik,
egy frissharmatú, boldog éjszakán,
ketten, szótlanul felnövünk az égig.

1923






Link
 
 
0 komment , kategória:  v- Dsida Jenő  
Dsida Jenő: Pillanatfelvételek
  2008-04-26 11:53:57, szombat
 
 




Dsida Jenő: Pillanatfelvételek az életből

Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.

A haladó nevet,
a haladó feled,
ha nincs is kézbe kéz.

Az ittmaradó ír,
és néha-néha sír,
és néha messze néz...

A mese vége mégis
örök-szomorú, szent-egy:

van, aki itt marad,
van, aki elmegy -




 
 
0 komment , kategória:  v- Dsida Jenő  
Dsida Jenő: Mélyre ások
  2008-04-24 14:08:37, csütörtök
 
 



Dsida Jenő: Mélyre ások


Bábel
újra-épülő, szörnyeteg
tornya sötéten áll fel.

Százan
hordják a követ, vasat, márványt,
gőgös, nagyzajú lázban.

Görbe
ásóval őszi udvaron
jeleket írok körbe.

Reszket
az est a tölgyek sudarán,
amikor ásni kezdek.

Mások
minél nagyobb tornyot emelnek,
annál mélyebbre ások.
 
 
0 komment , kategória:  v- Dsida Jenő  
Dsida Jenő: Szivárványleány
  2008-04-24 14:04:23, csütörtök
 
 



szivárványleány

Mondd, néha mártottál-e már
Hófehér cukrot barna lébe,
Egy feketekávés pohár
Sötét keserű éjjelébe?

S figyelted-e a barna lé,
Mily biztosan, mily sunyi resten,
Kúszik, szivárog fölfelé
A kristálytiszta kockatesten?

Így szivárog az éjszaka
Beléd is cseppenként eredve,
Az éjszaka a sír maga,
Minden rostodba és eredbe,

Amíg egy lucskos őszi éjjel
Az olvadásig itat át,
Hogy édesítsd valami isten
Sötét, keserű italát.

(Dsida Jenő)
 
 
0 komment , kategória:  v- Dsida Jenő  
Dsida Jenő: Alázat
  2008-03-30 17:23:34, vasárnap
 
 



ALÁZAT

Alázat az, bizonnyal alázat az
mikor nem merem kimondani a nevedet.

A felhők hátán juhokat legeltetek,
megyek utánuk pásztorbottal, szeliden.

Nem mondom, hogy elkárhozik, aki nem hisz
bennem. Ez az alázatosság.

Szédül a fejem, nagyobb szomorúság van
a kék mezőkön, mint a szivünk alatt.

Az aranyvirágot nem szakitom le, az örökkévalóság
illatát nem szivom, neked hagyom azt.

Amikor akarom, el tudom felejteni,
hogy tüzből vagyok és hozzád hasonló.

Szőrcsuhámról letépném a drágaköveket, de
nem bírom, a te műveid azok.

1922

 
 
0 komment , kategória:  v- Dsida Jenő  
Dsida Jenő: Alázatos könyörgő zsoltár
  2008-03-19 11:55:51, szerda
 
 



Dsida Jenő: Alázatos könyörgő zsoltár



Jóságos Isten, áldott szívű kertész,
ki minden reggel átsétálsz a kerten,
akit csodálunk gyökereket verten,
figyelj: egy dudva zsoltárt énekel!

Jóságos Isten, áldott szívű kertész -
Szirmaim nem szép, pompás csillagok;
csak egy tövises, csúf növény vagyok,
lekonyult, béna, bús, haszontalan.

Dudvának hívnak. Mindenek gyűlölnek:
megtűz a nap és kínoz a hideg,
mert nincs gyümölcsöm soha senkinek,
s én - mégis élni, élni akarok!

Mert, látod, mégis szép a madárének
és mégis szép a tavasz, illat, fű, rög,
s a kis méhecske énnekem is zümmög
és élni, élni, élni akarok!

/Dsida Jenő: Alázos,
könyörgő zsoltár/




 
 
0 komment , kategória:  v- Dsida Jenő  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2020.04 2020. Május 2020.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 7492 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1186
  • e Hét: 1432
  • e Hónap: 5810
  • e Év: 44300
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.