|
2008-05-06 20:36:18, kedd
|
| |
| |
Csak azokat a szerelmes szavakat mondom majd neked,
amelyeket a kezdet meztelensége takar...
Azokat mondom majd, küldöm át a telefondrótokon,
és írom meg neked pecsétes levélben,
hogy őrizd őket kulcsra zárt fiókodban.
Azokat, amelyek szemed tükrében állnak,
s melyektől virágzó aranyeső lesz nevetésed.
Csak az egyszerű, ezeréves szavakat mondom,
melyek közhellyé koptak az örök ismétlésben,
melyekkel szerelmeket vallottak s hazudtak,
a szerelem örömét és mérgeit hordozókat.
Csak ezeket mondom neked - semmi többet! -
melyektől sugárzik lépteid nyoma,
melyek elmesélik történetünk, a koldusok történetét
egy háznak, egy ágynak, egy számadásnak,
- ütött-kopott história, mégis éberen figyelik
titokzatos hivatalok és detektívek,
kik vigyáznak, hogy ne írjunk le semmit.
Csak a szenvedély szavait mondom, nyílvesszőn
suhan feléd az ijedt tömeg feje fölött.
Azokat, amelyek komor sötét folyosóidról
szavaim fényes termébe vezetnek.
Azokat, amelyek becsukják melankóliád csapóajtaját,
melyek lerombolják a csend tömör falát,
melyeket utcai telefonfülkékből küldök el neked,
köpve rá, hogy megmosolyognak a járókelők,
melyek kis színes zászlókon lobogatják neved,
és megtartanak, míg korcsolyán az átkok
befagyott tavának mélye fölött siklasz.
Azokat, amelyek felisszák a gyilkos szomorúságot,
s erőt adnak hosszú menetelésedhez.
Csak ezeket mondom... Semmit többet!
Melyek fával ültetik be a magány síkjait,
s melyeket ujjammal rajzolok hátadra gyengéden.
Egito Gonçalves
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: v- Egito Gon Calves |
|
|
|
|
|
Offline
