|
2017-12-31 14:41:00, vasárnap
|
| |
| |
MILLIÓK úgy élik meg az ünnepi időszakot, hogy akkor lehetnek együtt rokonaikkal és barátaikkal, és szorosabbra fűzhetik velük a szeretet szálait. Sokan mások úgy vélik, ilyenkor Jézus Krisztus születésén és az emberiség megmentésében betöltött szerepén illik elmélkedniük. Oroszországban sok más országtól eltérően nem mindig volt szabad megünnepelni a karácsonyt. Bár az orosz ortodox egyház évszázadokon át nyíltan megtartotta ezt az ünnepet, a XX. század nagy részében ez tilos volt. Mi állt a változás hátterében?
Közvetlenül az 1917-es bolsevik szocialista forradalom után a szovjet hatóságok országszerte tűzzel-vassal támogatták az ateizmust. Rossz szemmel néztek az egész karácsonyi időszakra és annak vallásos légkörére. Az állam hadjáratot indított a karácsony és az újév megünneplése ellen. Sőt, nyíltan elítélte az ünnepekhez kapcsolódó jelképeket, azaz a karácsonyfát és a Gyed Morozt (Jégapót), a Mikulás orosz megfelelőjét.
1935-ben olyan változás következett be, amely teljesen átformálta az oroszok ünnepi időszakkal kapcsolatos szemléletmódját. A szovjetek visszahozták a Jégapót, a fenyőfát és az újév megünneplését, csak teljesen másképp. A Jégapó már nem karácsonykor, hanem újévkor hozott ajándékokat, és nem karácsonyfa volt, hanem újévi fa! A Szovjetunióban tehát máshová tolódott a hangsúly. A karácsony helyébe voltaképpen az újév lépett.
A karácsony teljesen világi ünnep lett, melyet hivatalosan megfosztottak a vallásos jellegtől. Az újévi fára nem vallásos díszek kerültek, hanem világi tárgyúak, melyek a Szovjetunió fejlődését mutatták be. Az orosz Vokrug Szveta című újságból erről értesülünk:,,A kommunista társadalom megszervezésének története szépen nyomon követhető abból, hogy milyen díszeket tettek fel az újévi fára a szovjet éra különböző éveiben. A megszokott nyuszikon, jégcsapokon és kerek kenyereken kívül sarló, kalapács és traktor formájú díszeket is készítettek. Ezeket később bányász- és űrhajósfigurák, olajfúró tornyok, rakéták és holdjárók váltották fel."
Mi történt magával a karácsony napjával? Azt természetesen nem ismerték el. Sőt, a szovjet hatalom munkanappá tette. Aki vallásos ünnepként kívánta megtartani a karácsonyt, annak nagyon körültekintően kellett eljárnia. Kivívhatta az állam haragját, és kellemetlen következményekre számíthatott. Igen, a XX. századi Oroszországban az ünnepi időszakban eltolódott a hangsúly, és a vallásos ünnepből világi ünnep lett.
Új szelek
A Szovjetunió 1991-ben összeomlott, és nagyobb lett a szabadság. Megszűnt az ateizmus központi támogatottsága. Az újonnan megalakult szuverén államok többsége különválasztotta az egyházat és az államot. Sok vallásos ember úgy érezte, hogy most már gyakorolhatja a hitét. Úgy érveltek, hogy ehhez az is hozzátartozik, hogy vallásos ünnepként ülik meg a karácsonyt. Az ilyen emberek rövidesen nagyot csalódtak. Vajon miért?
Az évek múlásával az ünnepet egyre inkább áthatotta az üzleti szellem. Éppen úgy, ahogy Nyugaton, a karácsonyi időszak alatt itt is nagy haszonra tesznek szert a gyártók, valamint a kis- és nagykereskedők. Az üzletek kirakatai tele vannak karácsonyi dekorációval. Nyugati stílusú karácsonyi zene és énekek hangja tölti be az üzleteket, ami korábban ismeretlen volt Oroszországban. Karácsonyi csecsebecséket árusító kereskedők nagy táskákból kínálják portékájukat az ingázókat szállító vonatokon és más tömegközlekedési eszközökön. Nos, így fest az ünnepi időszak.
Akik nem látnak semmi rosszat ebben a leplezetlen üzleti szellemben, még azokat is zavarhatja az ünnep egy másik nyugtalanító velejárója, mégpedig a túlzott alkoholfogyasztás és annak szomorú következményei. Egy moszkvai kórház ambulanciáján dolgozó orvos elmondja, hogy,,az orvosoknak az újév egyet jelent a duzzanatok és zúzódások, valamint a kés és golyó okozta sebek tömkelegének a kezelésével, melyekért legtöbbször a családon belüli erőszak, az ittas állapotban való verekedés és az autóbalesetek okolhatók".Egy tudós, aki az Orosz Tudományos Akadémia egyik osztályának vezetőségi tagja, így nyilatkozott:,,Hirtelen megugrott az alkohollal összefüggő halálesetek száma. 2000-ben kiemelkedően magas volt ez az adat. Az öngyilkosságok és gyilkosságok is elszaporodtak."
Sajnos az ünnepi időszak alatt tapasztalható efféle viselkedésnek még valami tápot ad Oroszországban. Az Izvesztyija című lap,,Az oroszok kétszer ünneplik a karácsonyt"című cikkében beszámol arról, hogy,,csaknem minden 10. orosz ember kétszer ünnepli a karácsonyt. A ROMIR sajtófigyelő szolgálat felmérésének tanúsága szerint a válaszadók 8 százaléka elismerte, hogy a katolikus karácsonyi naptár alapján december 25-én is, az ortodox szerint pedig január 7-én is megünnepli a karácsonyt. . . Sokaknak nyilvánvalóan nem annyira a karácsony vallásos hangulata a lényeg, hanem inkább az, hogy lehet ünnepelni."
Tiszteletére válik Krisztusnak a mostani ünneplés?
Nem vitás, hogy az ünnepi időszakban sokan Istennek nem tetszően viselkednek. Bármennyire aggasztó is ez, némelyek úgy érzik, hogy Isten és Krisztus iránti tiszteletből meg kell tartaniuk az ünnepeket. Dicséretes, hogy szeretnének Isten kedvében járni. De vajon Istennek és Krisztusnak valóban tetszik a karácsony megünneplése? Kutassunk egy kicsit az eredete után!
Például bárki bármit gondol is a karácsonnyal kapcsolatos szovjet álláspontról, nehéz lenne vitatni a következő történelmi tényeket, melyekről egy enciklopédia ír:,,A karácsonyt . . . a meghaló és feltámadó istenek keresztény kor előtti imádatából vették át, mely főként az olyan földművelő népeknél dívott, amelyek általában a téli napforduló környékén, vagyis december 21-től 25-ig minden évben megünnepelték az Isten és Megmentő születését, aki új életre kelti a természetet" (Bolsaja Szovjetszkaja Enciklopedia).
Nyilván megragadja a figyelmedet az a pontos megállapítás, melyet ez az enciklopédia tesz: ,,Az első századok keresztényei nem ismerték a karácsonyt . . . A negyedik század közepétől a kereszténység átvette a téli napforduló megünneplését Mithras imádatából, és keresztény ünneppé tette. Elsőként Róma vallásos közösségei tartották meg a karácsonyt. A X. században a kereszténységgel együtt a karácsony is eljutott Oroszországba, ahol aztán egybeolvadt az ősi szlávok téli ünnepével, melyet az ősök szellemének tiszteletére tartottak."
,,Mit tudunk meg Isten Szavából, a Bibliából arról, hogy Jézus december 25-én született-e?" - fogalmazódhat meg benned a kérdés. Az igazság az, hogy a Biblia nem jelöli meg Jézus születésének az időpontját, és nincs feljegyzés arról, hogy Jézus beszélt volna róla, még kevésbé arról, hogy előírta volna a megünneplését. Azt azonban segít kitalálnunk a Biblia, hogy az évnek melyik időszakában született Jézus.
Máté evangéliumának 26. és 27. fejezete szerint Jézust niszán 14-én végezték ki, a zsidó pászka napjának vége felé, mely i. sz. 33. március 31-én kezdődött el. Lukács evangéliumából megtudjuk, hogy Jézus mintegy 30 éves volt, amikor megkeresztelkedett és elkezdte szolgálatát (Lukács 3:21-23). Szolgálata három és fél évig tartott. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 33 és fél éves korában halt meg. I. sz. 33. október 1-je körül lett volna 34 éves. Lukács azt írja, hogy Jézus születésekor a pásztorok ,,a szabad ég alatt tartózkodtak, és felváltva őrködtek éjjel a nyájaik mellett"(Lukács 2:8).A pásztorok nem lettek volna kint a nyájaikkal a decemberi hidegben, amikor még havazás is előfordulhat Betlehem környékén. Az viszont lehetséges, hogy október 1-je táján ott voltak, és a bizonyítékok szerint ekkor született Jézus.
És mi a helyzet az újévvel? Amint már említettük, ilyenkor megszokott a kicsapongás. Bár igyekeznek világi színezetet adni neki, az eredete ugyancsak kétségeket ébreszt.
Az ünnepi időszakkal összefüggő tények ismeretében semmitmondónak érezzük az olyan jelmondatokat, hogy Jézusról szóljanak az ünnepek. Ha felháborít a karácsonyi időszakban feléledő üzleti szellem és megbotránkoztató viselkedés, valamint az ünnep kétes, pogány eredete, ne csüggedj el. Van rá illő mód, hogy megadjuk Istennek és Krisztusnak a nekik járó tiszteletet, és közben megerősítsük a családi kötelékeket is.
Inkább így tiszteljük Istent és Krisztust
A Biblia kijelenti, hogy Jézus Krisztus azért jött,,,hogy lelkét váltságul adja cserébe sokakért"(Máté 20:28 Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat, és hogy az életét váltságul adja cserébe sokakért."). Hagyta, hogy kivégezzék, önként halt meg bűneinkért. Vannak, akik szeretnék kifejezni a tiszteletüket Krisztus iránt, és úgy érzik, a karácsonyi időszakban ezt megtehetik. De ahogy már láttuk, a karácsonynak és az újévnek vajmi kevés köze van Krisztushoz, és pogány ünnepekben gyökerezik. Ezenfelül bármennyire közel áll is a karácsony valakinek a szívéhez, teljesen áthatja a gátlástalan üzleti szellem. És azt is el kell ismerni, hogy a karácsony megünneplésekor sokan szégyenletesen viselkednek, ami sem Istennek, sem Krisztusnak nem tetszik.
Mit tegyen akkor az, aki szeretne Isten kedvében járni? Nem szabad emberi hagyományokhoz ragaszkodnia, melyek talán megnyugtatják vallásos érzületét, de ellentétben vannak a Szentírással. Egy őszinte személy igyekszik megfelelő módon kimutatni a tiszteletét Isten és Krisztus iránt. Mit foglal ez magában, és mit kell tennünk?
Maga Krisztus hozza értésünkre, hogy,,az . . .az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról"(János 17:3 Az örök élethez az szükséges, hogy megismerjenek téged, az egyetlen igaz Istent, és azt, akit elküldtél, Jézus Krisztust.). Nos igen, ha valaki igazán őszinte, az igyekszik pontosan megtudni, hogyan kell tisztelni Istent és Krisztust. Ezután az ismeretét átülteti a gyakorlatba, méghozzá nemcsak egy bizonyos időszakban, hanem a hétköznapokban. Istennek tetszenek az ilyen őszinte erőfeszítések, melyek örök élethez vezethetnek.
Szeretnéd a családoddal együtt megfelelő módon, a Szentírással összhangban kifejezni a tiszteletedet Isten és Krisztus iránt? Jehova Tanúi világviszonylatban már több millió családnak segítettek megszerezni a Bibliában rejlő létfontosságú ismeretet. Arra buzdítunk, hogy keresd meg Jehova Tanúit a közelben, vagy írj nekik a folyóiratunk 2. oldalán felsorolt címek közül a megfelelőre.
[Lábjegyzet]
Az 1917-es októberi forradalom előtt Oroszországban a régebbi Julianus-naptárt használták, amikor a legtöbb ország már a Gergely-naptár használatára tért át. 1917-ben a Julianus-naptár 13 nappal le volt maradva a Gergely-naptárhoz képest. A forradalom után a szovjetek elkezdték használni a Gergely-naptárt, így Oroszország felzárkózott a világ többi részéhez. Az ortodox egyház azonban az ünnepek időpontját meghagyta a Julianus-naptár szerinti időben, és elnevezte azt,,régi naptárnak".Ha arról hallasz, hogy Oroszországban január 7-én ünneplik a karácsonyt, jusson eszedbe, hogy a Gergely-naptár szerinti január 7-e megfelel a Julianus-naptár szerinti december 25-ének. Oroszországban tehát sokaknak így néz ki az ünnepi időszak: december 25-én van a nyugati karácsony;január 1-jén a világi újév;január 7-én az ortodox karácsony;január 14-én a régi naptár szerinti újév.
Az újév eredete
Egy grúz ortodox szerzetes nyílt szavai
,,Az újév megünneplése több pogány, ókori római ünnepből származik. Január 1-je a pogány Janus istennek szentelt ünnep volt, akinek a nevéből a hónap neve is ered. Janust úgy ábrázolták, mint akinek két, ellentétes irányba néző arca van, ami arra utalt, hogy egyaránt ismeri a múltat és a jelent. Az a mondás járta, hogy aki mókával, nevetéssel és dőzsöléssel köszönti január 1-jét, az az egész évet boldogságban és jólétben tölti majd. Ugyanez a babona kíséri sok honfitársunk újévi ünneplését . . .Bizonyos pogány ünnepeken az emberek áldozatokat mutattak be valamilyen bálványnak. Némelyek hírhedtek voltak a buja orgiák, a házasságtörés és a paráznaság folytán. Más alkalmakkor, például a Janus-ünnepen mérték nélkül ettek-ittak, lerészegedtek, és ezzel együtt mindenféle tisztátalanságot gyakoroltak. Ha visszaemlékszünk, hogy mi magunk hogyan ünnepeltük korábban az újévet, be kell ismernünk, hogy mindannyian ebben a pogány ünneplésben vettünk részt" (egy grúz újság).
A kereszténység átvette a Mithras-imádat elemeit
Museum Wiesbaden
A pásztorok nem lettek volna kint nyájaikkal a decemberi hidegben
Link
________________________________________________________________________________
Olvasók kérdései
Hogyan tarthatja egyensúlyban egy keresztény feleség az Isten iránti lojalitását és a nem hívő férje iránti alárendeltségét, ha a házastársa vallási ünnepekhez kapcsolódó tevékenységekben vesz részt?
Ehhez nélkülözhetetlen a bölcsesség és a tapintat. Mindenképpen helyesen jár el, ha azon igyekszik, hogy egyensúlyban tartsa ezt a két kötelezettségét. Jézus egy hasonló helyzettel kapcsolatban a következőt tanácsolta:,,Fizessétek hát vissza a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené"(Máté 22:21 Ezt mondták:,,A császáré."Akkor így szólt hozzájuk:,,Fizessétek hát vissza a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami Istené.").Igaz, itt a kormányzatok iránti kötelezettségekről beszélt. Később a keresztények azt a parancsot kapták, hogy vessék alá magukat a kormányzatoknak (Róma 13:1 Mindenki rendelje alá magát a felsőbb hatalmaknak, mert nincs hatalom, csak Istentől. A létező hatalmak Istentől kapták a viszonylagos hatalmukat.). Ennek ellenére Jézus tanácsa alkalmazható arra az esetre is, amikor egy feleségnek egyensúlyt kell találnia az Isten iránti kötelezettségeinek és a férje iránti szentírási alárendeltségének a megtartásában, akkor is, ha a házastársa nem hívő.
Akik ismerik a Bibliát, tudják, hogy Isten szava azt hangsúlyozza, hogy a keresztényeknek elsődlegesen a Mindenható Isten iránti kötelezettségüket kell megtartaniuk, vagyis lojálisnak kell lenniük hozzá mindenkor (Cselekedetek 5:29). Mégis sok olyan helyzet adódik, amikor az igaz imádatot gyakorló fél eleget tehet a hatalommal felruházott, nem hívő személy kérésének vagy követelésének, úgy, hogy közben nem szegi meg Isten magasztos törvényeit.
Dániel könyvének 3. fejezete beszámol három héber ifjú tanulságos példájáról. Uralkodójuk, Nabukodonozor elrendelte, hogy a többiekkel együtt ők is jelenjenek meg Dura mezején. Miután felismerték, hogy hamis imádatra hívják őket össze, a három héber ifjú valószínűleg szívesen távol maradt volna. Dániel talán ki tudta magát menteni, de ők hárman nem. Így hát megjelentek, de elhatározták, hogy nem fognak semmiféle helytelenséget elkövetni. És ehhez tartották is magukat (Dániel 3:1-18Nabukodonozor király készíttetett egy aranyszobrot, amely60könyök magas és6könyök széles volt, és felállíttatta Dura síkságán, Babilon tartományban.2Ekkor Nabukodonozor király összehívatta a satrapákat, felügyelőket, kormányzókat, tanácsadókat, kincstárnokokat, bírókat, békebírókat és a tartományok valamennyi intézőjét, hogy jöjjenek el a szobor felavatására, melyet Nabukodonozor király állíttatott.
3Ekkor a satrapák, felügyelők, kormányzók, tanácsadók, kincstárnokok, bírók, békebírók és a tartományok valamennyi intézője összegyűlt a szobor felavatására, amelyet Nabukodonozor király állíttatott fel. Ott álltak a szobor előtt, melyet Nabukodonozor állíttatott.4A hírnök pedig hangosan kihirdette:,,Népek, nemzetek és nyelvi csoportok, ez a király parancsa:5amint meghalljátok a kürt, síp, citera, kis hárfa, húros hangszer, duda és a többi hangszer hangját, boruljatok le, és imádjátok az aranyszobrot, melyet Nabukodonozor király állíttatott!6Aki pedig nem borul le, és nem imádja, azt azon nyomban az izzó, tüzes kemencébe dobják."7 Így hát amikor minden nép, nemzet és nyelvi csoport meghallotta a kürt, síp, citera, kis hárfa, húros hangszer és a többi hangszer hangját, akkor leborult, és imádta az aranyszobrot, melyet Nabukodonozor király állíttatott.
8Néhány káldeus ekkor előállt, és bevádolta a zsidókat.9Ezt mondták Nabukodonozor királynak:,,Ó, király, élj örökké!10Te, ó, király, kiadtad a parancsot, hogy minden ember, aki hallja a kürt, síp, citera, kis hárfa, húros hangszer, duda és a többi hangszer hangját, boruljon le, és imádja az aranyszobrot,11és hogy aki nem borul le, és nem imádja, azt dobják az izzó, tüzes kemencébe.12Csakhogy van néhány zsidó, akiket kineveztél Babilon tartomány igazgatására, Sidrák, Misák és Abednegó, akik nem tisztelnek téged, ó, király. Nem szolgálják a te isteneidet, és nem hajlandók imádni az aranyszobrot, melyet állíttattál."
13Nabukodonozor ekkor nagy haragjában meghagyta, hogy hozzák elé Sidrákot, Misákot és Abednegót. Így hát a király elé vitték őket.14Nabukodonozor ezt kérdezte tőlük:,,Sidrák, Misák és Abednegó, igaz, hogy nem szolgáljátok az isteneimet,és nem vagytok hajlandók imádni az aranyszobrot, melyet állíttattam?15Ha tehát most, amint meghalljátok a kürt, síp, citera, kis hárfa, húros hangszer, duda és a többi hangszer hangját, készek vagytok leborulni és imádni a szobrot, melyet készíttettem, akkor jó. De ha nem imádjátok, azon nyomban bedobnak titeket az izzó, tüzes kemencébe. És ki az az isten, aki ki tudna szabadítani benneteket a kezemből?"
16Sidrák, Misák és Abednegó így válaszolt a királynak:,,Ó, Nabukodonozor, nem szükséges erre felelnünk neked.17Ha így kell történnie, akkor a mi Istenünk, akit szolgálunk, ki tud minket szabadítani az izzó, tüzes kemencéből és a kezedből, ó, király.18De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem szolgáljuk, és az aranyszobrot, melyet állíttattál, nem imádjuk.).
Ehhez hasonlóan az ünnepi időszakokban előfordulhat, hogy egy nem hívő férj azt kéri vagy követeli a keresztény feleségétől, hogy olyasmit tegyen, amit az nem szívesen tenne. Nézzünk néhány példát! A férj megkéri a feleségét, hogy főzzön neki egy bizonyos ételt azon a napon, amikor a férj és mások is valami ünnepet tartanak. Vagy elvárja, hogy aznap a családtagjai - köztük a felesége is - menjenek el vele a rokonaihoz, hogy együtt étkezzenek, vagy csak egyszerűen hogy meglátogassák őket. Előfordulhat az is, hogy az ünnep előtt megkéri a házastársát, hogy a bevásárlás során vegyen neki bizonyos dolgokat, például olyan ételeket, amelyeket az ünnepi időszakban szoktak fogyasztani, vagy ajándékoknak valót, illetve csomagolópapírt és üdvözlőkártyát az ajándékokhoz.
A keresztény feleségnek eltökéltnek kell lennie abban, hogy nem vesz részt hamis vallási tevékenységekben. De mit tegyen ilyen kérések esetén? A férj a család feje, és Isten Szava a következőt jelenti ki:,,Ti feleségek, rendeljétek alá magatokat férjeteknek, amint illik az Úrban" (Kolosszé 3:18 Ti feleségek, rendeljétek alá magatokat a férjeteknek, ahogy az az Úr követőihez illik.). Vajon a feleség ilyen helyzetekben is alárendeltséget tud mutatni a férje iránt, úgy, hogy közben lojális marad Istenhez? A feleségnek kell eldöntenie, hogy miként tartsa egyensúlyban a férje iránti, valamint a Jehova iránti mindennél fontosabb engedelmességet.
Az év más napjain is megtörténhet, hogy a férj megkéri a feleséget, hogy készítsen neki egy bizonyos ételt, talán mert az a kedvence, vagy mert olyankor szokta azt az ételt fogyasztani. A feleség minden bizonnyal szeretne a férje iránt szeretetet mutatni, és szeretné elismerni a házastársa főségét. Vajon eleget tehet ennek a kérésnek akkor is, ha a férje ezt valamilyen ünnep alkalmából teszi? Előfordul, hogy egyes keresztény feleségek jó lelkiismerettel eleget tesznek az ilyen kérésnek. Úgy tekintik az étel elkészítését, mint mindennapos feladatot. Természetesen egyetlen lojális keresztény feleség sem szeretne ennek ünnepi jelentőséget tulajdonítani, még ha a férje így tenne is. Hasonlóképpen a férj azt is elvárhatja a feleségétől, hogy havonta vagy évente bizonyos időpontokban együtt látogassák meg a rokonait. Vajon a feleség elkísérheti a férjét akkor is, ha ez az időpont egybeesik valamilyen ünneppel? Vagy általában hajlandó lenne-e megvenni a feleség a szokásos bevásárlásnál azt, amire a férje megkéri őt, anélkül hogy megvizsgálná, mit szándékozik kezdeni azzal a férje?
Természetesen a keresztény feleség figyelembe vesz másokat is, azt, hogy miként befolyásolja őket a döntése (Filippi 2:4 miközben nemcsak a magatok érdekeit keresitek, hanem a másokéit is.). Semmiképpen sem szeretne olyan benyomást kelteni, hogy valamilyen módon kötődik az ünnephez, mint ahogyan valószínűleg a három héber ifjú sem szerette volna, ha látják őket mások, amint útban vannak Dura mezejére. Ezért a feleség tapintatosan megpróbálhatna érvelni a házastársának, kipuhatolva, hogy őrá való tekintettel, a férj nem akar-e csupán maga részt venni az egyes ünnepekhez kapcsolódó tevékenységekben. Ezzel figyelembe venné a felesége érzéseit, aki szereti és tiszteli őt. A férj talán megérti, hogy nem lenne bölcs eljárás, ha mindkettőjüket várhatóan kínos helyzetnek tenné ki azáltal, ha a feleségének vissza kellene utasítania, hogy bekapcsolódjon valamilyen hamis vallási tevékenységbe. Valóban, ha előre nyugodtan megbeszélik a helyzetet, az békés megoldáshoz vezethet (Példabeszédek 22:3 Az okos látja a veszélyt, és elrejtőzik,)
a tapasztalatlanok viszont mennek tovább, és elszenvedik a következményeket).
Végső soron minden hűséges kereszténynek magának kell mérlegelnie a tényeket, és azután döntést hoznia, hogy mit tesz. Az Isten iránti engedelmességnek kell elsőbbséget élveznie, ahogyan ez a három héber ifjú esetében is történt (1Korintus 10:31 Így tehát akár esztek, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!). Ezt elméjükben tartva a keresztényeknek maguknak kell eldönteniük, hogy minek tehetnek eleget, ami nem jelent megalkuvást, ha a családban vagy a közösségben a hatalommal felruházott személy megkéri őket valamire.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: -jw.org-Ünnepi időszakról! |
|
|
|
|
|
Offline
