|
2020-05-17 19:15:05, vasárnap
|
| |
| |
Kérdőjel kellene a végére. Magamtól kérdezem: mindent ott folytatnék, ahol abbahagytam? Másoktól: a kontinens jövőjével kapcsolatban lesznek-e fölismerések?
Ez utóbbi: bőrünket sértik a minket ócsárló támadások Nyugatról. Azt hittem én is, hogy a huszadik század végén az értelem, a fölismerés és a békesség ideje jön. Nem tudtam, hogy a nyugati politikai elit nagy részének fogalma sincs a történelemről, nem vont le tanulságokat saját múltjából. Gyarmati gondolkodásától nem tud megszabadulni. Ez keserű felismerés. Nekünk is ki kellene mászni a sértettség lövészárkaiból. Az jó, hogy itt, Közép-Európában az együttműködés útja látszik járhatónak. Mos a Visegrádi-csoportra gondolok. Erről nem szabadna letérnünk, hiszen együtt fogunk élni a jövőben is. Én még egy perszonáluniót is el tudnék képzelni, de az eddigi vívmányok megőrzését mindenképp. Ebbe tartozna bele Ausztria is, így megszabadulna kisebbségi érzéseitől a németekkel szemben. Kiegyensúlyozó szerepe lenne.
A nagy Unió más dolog. Szövetségeseink száma nem sok, ránk fenekedőké sokkal több. Nem jó felismerni, hogy a demokrácia ma a nyugati politika által az igazán veszélyeztetett. Az értelmiség árulása egyszeri volt, ezt hittük a 20. század elején. Ma már tudjuk, hogy nem. A magyar értelmiség sincsen ebből a szempontból jobb helyzetben.
A belső viszonyokról majd később, Az viszont biztos, hogy Európa nagy veszélyben van. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
