|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2020-05-03 18:43:04, vasárnap
|
|
|
Várnai Zseni:
MAMA
Halott anyámról álmodtam az éjjel,
mióta meghalt, sokszor visszatér,
meglátogat éjjel, ha mélyen alszom,
bárhol vagyok, ő mindenütt elér.
Tudom, hogy meghalt, álmomban ha látom,
és mégis úgy jön, mintha élne még,
s azt is tudom, hogy ébredésem percén
elhalványítja őt a messzeség.
Sohasem szól, csak mosolyogva néz rám,
mintha nem volna többé már szava,
s csak bólogat, mikor fölsír belőlem:
- bocsáss meg nékem, bocsáss meg Mama!
Sokat vétettem ellened, míg éltél,
nehéz adósság nyomja lelkemet,
nem tudtalak oly végtelen szeretni,
mint te szerettél, Mama, engemet.
Egész szívem szülötteimnek adtam,
amint te tetted, ó, szegény Mama,
s hidd el, majd ők ezerszer visszaadják,
amit néked vétettem valaha.
Te értem, én meg őérettük éltem,
ők meg majd másért, bocsáss meg nekem,
én is előre megbocsátom nékik,
amit majd ők vétkeznek ellenem!
(1943)
|
|
|
0 komment
, kategória: Várnai Zseni |
|
|
|
|
|
2020-05-03 17:47:36, vasárnap
|
|
|
Csepeli Szabó Béla
ARANYKENYÉR
Szelj kenyeret, édesanyám,
pirítsd meg a kályha-vasán,
aranyozd be sárga lánggal,
s kend be zsírral, fokhagymával...
Édesanyám: nagyanyóka,
szoknyáját két csöppség fogja:
Béla fiam, Mari lányom,
"csákós hősöm", "gyöngyvirágom".
A kályhából kicsap a láng,
bevilágítja a szobánk:
négyen lessük anyám kezét, -
s ő tűnődve szel -négy karéjt.. .
Négy karéjt szelt. ..
Mért csak négyet?
Önmagának nem szelt étket!
Unokái. ..fia... menye...
Önmagát lám elfeledte!...
Önmagára sosem gondol,
megőszül értünk a gondtól:
süt, főz, mos ránk, töri magát,
hogy szépen éljen a család. ..
Anyám szíve: aranyat ér.
A kenyere: aranykenyér. ..-
Szeretettel pirongatom,
megölelem, megcsókolom:
Öten vagyunk, édesanyám!. ..
Öten? -néz rám. Öten, az ám! -
mosolyog és éles kése,
belehasít a kenyérbe...
Út a messzeségbe című kötetből 1956
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
|
|
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
2020-05-03 17:21:08, vasárnap
|
|
|
Túl kevés egy élet
Jó volna, anyám, átölelni téged,
kendődre hinteni a vadvirágos rétet,
és csak nézni szelíden, mint csillan szemed,
mikor a tengernyi virág lágyan körbevesz.
Jó volna, anyám, hozzád bújni csendben,
hogy kötényed melegében újra érezhessem
azt az otthont adó fészket, mely egykor valaha
gyermekéveimnek volt boldog otthona.
Jó volna még, anyám, elmondani néked,
hogy hálám kifejezni túl kevés egy élet,
mert egy életbe nem fér bele az a szeretet,
amivel te megtöltötted szívem, lelkemet.
Kun Magdolna
|
|
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2020. Május
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
90 db bejegyzés |
e év: |
1398 db bejegyzés |
Összes: |
9048 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 199
- e Hét: 7926
- e Hónap: 16948
- e Év: 84713
|
|
|