|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2018-10-28 20:31:19, vasárnap
|
| |
| |
Kristófné Vidók Margit:
Őszi szőttes
Halkan osont a fák között,
a csendben avar zizegett,
aludt a nyár - nem tündökölt,
nyomában az ősz sietett.
Aranyló színeket festett,
sárga és meleg ragyogást,
vörös szőnyege csak terjedt,
nyugalom szállt - nem tombolás.
Rőt levelek hulló nesze
a hűvös szélben zokogás,
és ahol ezüst köd lebeg,
könnyekbe fojtja mosolyát.
Imádom az őszi erdőt,
a bronzos-barna csillogást,
narancssárgán díszlő lejtőt,
párát lehelő ingoványt.
A hárs, a tölgy is alszik már,
dér csillan sápadt levélen,
reményt ígér a napsugár,
búcsút int tücsökzenének.
Egyre hull a sok-sok levél,
varázslatos, tarka szőttes,
foltjaikon eső zenél,
bölcsője az új jövőnek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK -KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-28 20:20:41, vasárnap
|
| |
| |
Kristófné Vidók Margit -
Együtt az úton
Arcodon szelíden mosoly dereng,
csillogó szemed a múlton mereng,
mennyi bánat, és örök küzdelem,
mi a lelkedet érte szüntelen.
Elmúlt idők emléke fellobog,
a szív most az örömtől felzokog,
két ember, ki együtt volt a bajban,
hosszú utat tett meg a viharban.
Ma újra megtörténik a csoda,
Ígéreted jövőtök záloga,
a hit és remény él szívetekben,
szeretet sugara szemetekben.
Ezentúl is dúlnak majd a viták,
nem mindig lesz színes ez a világ,
és ha néha megsebzed párodat,
csitítsd el bizonytalanságodat.
Elmúlik a nyár, őszt követ a tél,
hajad is fehérebb az ezüstnél,
az igaz társ így is szeretni fog,
megbecsül, pillantása mosolyog.
A házasság dal - mit együtt írtok,
kacagtok vidáman, néha sírtok,
mégis, amíg lehet, fogd a kezet,
mesélő csend így lesz teljes - Vele.
Egy kedves kolléganőm esküvőjére.. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK -KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-28 20:03:35, vasárnap
|
| |
| |
Kristófné Vidók Margit:
A szívem nyugalomra vágyik
Az én szívem nyugalomra vágyik,
szenvedélye már régen ellobogott,
észre sem vetted, hogy lelkem zokogott,
szemeimből még szerelem sugárzik,
érzéseim, mint tenger, hullámzik,
feltörő emlék fájdalmat okozott,
az én szívem nyugalomra vágyik.
Eljött az óra, és el kellett válni,
szenvedésem mosolyok rejtették,
szivárványt is újra átfestették,
menj tovább! - Ne kezdj most tétovázni,
az én szívem nyugalomra vágyik. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK -KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-28 17:12:38, vasárnap
|
| |
| |
Kristófné Vidók Margit -
Várlak...
Téged várlak a hajnali csöndben,
midőn csillagok fakón izzanak,
mikor a szél légiesen könnyed,
és megállni látszik a pillanat.
Körülöttem jéghideg a világ,
kelő Nap melege még messze jár,
álmokat kerget alvó délibáb,
e világ téged mosolyommal vár.
Siess, kérlek! - takarj be, mert fázom,
melegíts fel ölelő karoddal,
reményként érkezzél - fénysugáron,
ott várlak, hol a fák ránk hajolnak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK -KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-28 17:10:27, vasárnap
|
| |
| |
Kristófné Vidók Margit:
Szeresd, óvd a gyermeket!
Kérlek, szeressétek a gyermeket,
ha könnytől maszatos arcát látod,
mosolyogj rá, ne menj el mellette,
csitítsd, űzd el a szomorúságot.
Mikor bánattól felhős az arca,
simítsd meg bőrét lágyan, kedvesen,
a szorongását csak ez oldhatja,
és a barátod lesz ő lelkesen.
Törékeny virág parányi lelke,
neveld őt türelemmel, szelíden,
a szeretet virágozzon benne,
ne rettegés üljön szemeibe.
Boldogság látni kipirult arcát,
és tekintetében öröm ragyog,
köréd fonja a két kicsi karját,
majd jókedvűen füledbe csacsog.
Szívében szivárványszínek gyúlnak,
a sötétséget űzd el mellőle,
olyan hófehér, tiszta, gyanútlan,
óvd, vigyázz rá, legyél a testőre.
Legyen időd mindig a számára,
tiétek a perc, figyelj rá jobban,
drága minden pillanat, az óra,
míg a két szív egy ütemre dobban.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK -KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-28 17:01:20, vasárnap
|
| |
| |
Kristófné Vidók Margit -
Azt hittem örökké tart
Hosszú, magányos estéken
eszembe jut közelséged,
rohannék hozzád örömmel,
ha nem látnálak ködösen.
Jó hallani halk hangodat,
tűz gyúl szemedben pajkosan,
kitárulsz előttem - rám vársz,
és most - végre - magadba zársz.
Érzem puha érintésed,
ruganyosságod dicsérem,
duruzsolsz nekem kedvesen,
csodás veled így kettesben.
Néha tükröt tartasz elém,
visszapillantva van remény,
hogy élünk tovább boldogan,
nem hagyva soha romokat.
Sok szép év van már mögöttünk,
néha egymásnak könyörgünk,
simogatnám karcsú tested,
nem értve a hosszú csendet.
Időnként gyorsan felpörögsz,
szerezve egy kis örömöt,
rekedtes már a hangod is,
nem vagy már olyan agilis.
Eljött az idő, válnunk kell,
régen voltál világmodell,
kérlek, hagyd most a könnyeket,
hallgassuk meg a bölcseket.
Tudnod kell, hogy szerettelek,
mióta felfedeztelek,
míg ez az érzés megmarad,
a találkozás elmarad.
Új szenvedély, ami lángol,
azért még néha hiányzol,
de feledtet a kényelem,
az ember mindig mérlegel.
Lesz még, aki téged kedvel,
hidd el, másoknak is tetszel,
tudom, én voltam a komisz,
- száguldj tovább, kicsi kocsim!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK -KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-28 16:59:19, vasárnap
|
| |
| |
Kristófné Vidók Margit:
Ajándékba kapott idő
Még őrzöm a lopott idő emlékét,
nem szégyellem most szívem gyengeségét,
mert újra hinni kezdtem az álmokban,
ám könnypatakok gyűltek szemárkokban.
Szeretnék feledni fájó gondokat,
midőn az élet szépségtől fosztogat,
de félek, mit hoz a száguldó jövő,
a percek és az órák mind cselszövők.
Néha járatlan utakon kell menni,
a szeretet fényénél megpihenni,
hinni az újrakezdést, a szerelmet,
a szíved dobbanását, mi melenget.
Kaptunk egy esélyt az élet színpadán,
mesés pillanat a végzet karzatán,
nem kellenek már a bódító szavak,
csend zenéjére, tűnő gyönyör kacag.
Most állj meg! - csodáld e váratlan kincset,
ajándékba kaptuk az időt - ingyen,
őrizd a mozdulatokat, perceket,
rejts el szívedben, én is elrejtelek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK -KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-28 15:39:27, vasárnap
|
| |
| |
Kristófné Vidók Margit:
Érezd a ritmust!
Csábító dallam, lüktet a véred,
figyelj a hangra, maga az élet,
érezd a ritmust, rázd le a láncot,
hullámzik tested, érezd a táncot.
Forró az éjszaka, izzik a láng,
elragad a zene, éled a vágy,
járod a szambát, nem figyelsz másra,
csak a lendületre, a mozgásra.
Hallgass a szóra, figyelj a dalra,
indul a lábad jobbra, majd balra,
mámoros érzés, érzelmek tánca,
ringó csípők sejtelmes románca.
Kering a szólam egy szál gitáron,
örökké tartson, most ez kívánod,
szépség és öröm, ujjong a lélek,
szemedben tánctól gyúlnak a fények.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK -KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2020. Június
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 553
- e Hét: 1331
- e Hónap: 5364
- e Év: 64617
|
|
|
Offline
