|
2012-11-08 16:51:15, csütörtök
|
| |
| |
Bakos Erika
Érzelem
Érezni akartam minden rezdülésed
Ölelő karodban akár meghalni végleg
Szemed tükrében látni a szerelmet
de a sors nem adta meg nékünk ezt a kegyelmet
Én egyszer látni akarlak átölelni, érezni tested melegét
Ezért Neked adom a világ összes szeretetét
De hitem erős, és tudom valami láthatatlan fonal összeköti életünk
Egyszer talán boldogságban és szerelemben élhetünk.
Eltűnő nap
Eltűnt a Nap, s vele
Elszállt a Szerelem.
Édes hangodat figyeltem,
S csak könny maradt a szememen.
Suttogásom nem hallod, mikor
Éjjel szólítalak sírva,
Vastag sötétség, mely beburkol,
Semmiért nyúlok, e fájdalmas kínba.
Hol vannak a dalok? melyek
Szívemben oly édes nyomot hagytak.
Nálam maradt még a Szerelem,
S Nálad a lelkedbe fagytak?
Megszűnik a lét, s a Világon,
Oly kínzó a magány hatalma.
S úgy vágyom a régi dallamot,
Amely nyíló rózsát hozott a Tavaszba.
Csillag szemeiddel, ha látsz
Rajtam édes boldogságot.
Ne gondolj csodára, csak álarc az
Mely elfedi lelkemben az örök álmot.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bakos Erika |
|
|
|
|
|
Offline
