|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2013-06-09 21:43:09, vasárnap
|
| |
| |
Csukás István
Nyári szerenád
A növő búza tejes szára egyengeti derekát,
árnyékában tücsök hűsöl, kérkedik a szarkaláb,
csipkézett virágját nyújtja - tán a könnyű égre fel!
Pipacs lobban s ráfonódik szelíden a kutyatej.
Apró világ, gyorsabb ritmus, itt a földhöz közelebb -
végigdőlök, fonjatok át, elpihenek köztetek,
s nevetek, amíg riadva tücsök pattan, menekül,
s meg-megborzongok: az ingem átizzadt hátamra hül.
Fonjatok át, gondra hajszolt lelkem már békét kíván,
s élni úgy, mint pipacs, tücsök, s a könnyelmű bonviván
frakkos szöcske - ó, felejtett, elveszített szép idill!
Apró táncok, csipkék, lángok, és a giz-gazok cirill-
betűs rajza, eltékozolt, tiszta emberi derű!
Csillagnéző életünkben bonyolult az egyszerű,
és az álom, ó, az álom, szigorúbb lett s mint a fagy,
illesztget már vágyaimra hűvös üveglapokat.
Ember vagyok, emberarcom álmaimmal glóriás,
fel kell állnom közületek - ügyefogyott óriás!
A növő búza tejes szára egyengesse derekát,
hűsöljön az apró tücsök, kérkedjen a szarkaláb,
csipkézett virágját nyújtja nyári könnyű égre fel,
pipacs lobban s ráfonódik szelíden a kutyatej.
Csukás István
Őszi ének
Forróságok, lobbanások után szelíd
mámorral hozza kincsét
a kifáradt ősz. Hallod érveréseit,
a monoton ritmust? Ne még! ...
- kiáltanád és borzongsz s fogod hűlő kezeit,
nézed üveges, tört szemét:
hunyorgat rád, mutatja gyűlő éveid.
S mert mást nem tudsz nézni, önmagadba mélyedsz,
zubog a vér, kicsap: élet és enyészet!
E kettős képletű sors kísér, míg élek!
Kettős tükörben vibrál
életem, minden moccanásom s cserélnek
forró kézzel a lét s a halál.
És megyek, nem gondolnék rá, de a lélek
beleszédül néha, mint ki áll
fortyogó mélység fölött, se földön, se égen -
És összegomolyog szívemben múlt s jövő,
s kijózanít ólmos ömlő őszi eső.
Tisztán élni magamért s az életért!
A hemzsegő s összekoccanó
kusza vágyakért, e széthulló őszi tájért!
Felelősség, amely a szót
kikényszeríti s leláncol, ha futni vágynék!
Az egymásra halmozódó
életekben lenni biztos ész, irányzék!
Így állok a világ kereszttüzében: mérnek!
Nyugtass meg táj, ó, emberek! Itt ez őszi ének.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csukás István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-03-17 23:13:31, vasárnap
|
| |
| |
Csukás István
Szomjas évszakom
Szívemig húz a szerelem,
szíved verését hallgatom.
Télből, csendből győztesen
feltámad szomjas évszakom,
fuldokló hite milljó zöld
torokkal a napfényre tört,
így nyitsz bennem, tán tudatlan,
félszeg jóságomra ablakot,
hogy ne legyek, emberi alakban,
vakon zuhanó halott,
modell a pusztuláshoz, itt
belül ne tervezzek állatit.
De mint nyers színek közt szemed,
acsargó vágyak közt szavad
sosemvolt egyensúlyt teremt,
veled legyek én boldogabb.
Ütőered ver: rebbenő fecske,
míg bőröd nyár-ízét keresve
csókollak (nyárba horgonyt dobunk),
vár ölelésed tiszta hona -
Két kézzel pazarló korunk
véget ne érjen soha!
Áldlak én érte, míg a vér
szívemből szívembe visszatér.
Link Arms
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csukás István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-03-10 20:16:57, vasárnap
|
| |
| |
Csukás István
Várakozó
I.
Hiányod moccanatlan ünnepe ez.
A nappal áttetszőn fölépül
az őszi omlás meredélyén,
átvilágít rajta a nyár,
átvilágít rajta a tél.
Különben semmi újság.
Az üzletek kinyitottak,
a villamos zümmögve húz a hegynek,
a fák csontosodnak az utcán.
Fekszem, fölkelek. Az ablakon
cigarettám piros csillaga ég.
A könyvek gerince, a bútorok
éle határolja magányomat.
Imbolygó sarki Nap, virraszt a szívem.
II.
Most elmondhatom, most itt az alkalom,
száraz torokkal, mint üres kút az üres vedret,
lököm magamból a szavakat s hallgatom:
most tudom csak, hogy mennyire szeretlek!
Mit köréd képzelek buzgón, a világból,
hogy legyen levegőd, Napod, vized, ételed, -
a tizedmásodpercnyi évekből te hiányzol,
s mert hiányzol, félek s féltelek.
Mert jó volna megállni áttetszőn, tündökölve,
a szerelem csillagán, az őszi omlás meredélyén,
nagycsontú szárnnyal megőrző égbe törve,
konokul az örök életet remélvén! -
Szívem s az elmúlás közé szelíd ütemet
csúsztatott hiányod. Fekszem, fölkelek, az ablakon
kinézek, villamos zümmög el, üres lett
az utca, várlak. Négy fal közt, a földön lakom.
Link Missing You now
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csukás István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-13 11:08:52, vasárnap
|
| |
| |
Csukás István
Örömre int ez a szerelem
Én már minden pillanatomra éber
lélekkel vigyázok, örömre int
ez a szerelem a lélegzetvétel
fáradhatatlan ritmusa szerint,
ahogy törekvő sorsom újra s újra
szívemhez új és új magányt csatol,
ahogy szívem a dobogást nem unja,
s rólam másképp nem álmodozhatol,
csak hogy nagyon szeretsz. Nincs más viszonylat,
fogcsikorgatva vagyok rá tanú,
s elképzelni sem tudok én már jobbat,
és örömömben is már szűkszavú
lettem, hallgatok csak s tűnődve nézem:
fejem fölé az ég, közönnyel áld,
küldi a tél hangáraiból, kéken
villogva, a fagy fémszárnyú raját.
Én nem hadakozhatok már más módon,
érted se, csak sorsommal (pillanat
sugallta harcok kis cselét megoldom),
hozom kiéheztetett ifjúságomat,
mely országot, álmot hódítani indult,
s az örömért a szívednél kiköt -
felkönyökölve nézem éjbe fordult
hajad homlokod félholdja fölött
Link I look to You
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csukás István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-29 02:36:28, csütörtök
|
| |
| |
Csukás István:
Ülj ide mellém
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csukás István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-07 10:48:07, szerda
|
| |
| |
Csukás István
Annyiszor játszottam a boldogot
Annyiszor játszottam a boldogot,
most végre boldog lehetnék -
nyugtalanul figyelem magamat,
vajon mi hiányzik még,
mi hiányzik és honnan hiányzik,
a világból-e vagy belőlem,
hogy miért nem csurran a méz,
fanyarul megért szőlőszem;
vagy nincs is, csak a mesében,
elkopott idegeket simogató
szép hazugság, kábítószer,
és mindegy, rossz voltam vagy jó,
s a boldogot csak játszani lehet,
és az élethez ennyi is elég,
az üdvözült angyali boldogságot
nem ismerik, csak a hülyék.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csukás István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2020. Június
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 541
- e Hét: 931
- e Hónap: 1190
- e Év: 8797
|
|
|
Offline
