|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
|
|
2013-09-11 23:58:26, szerda
|
| |
| |
Harcos Katalin
Velem vagy
Jövök-megyek: érzem, hogy itt vagy
elakadó lélegzetemben,
minden suta mozdulatomban,
vágyaktól nyirkos tenyeremben,
szívem dübörgő robajában,
mézédes-megkeseredetten
s ölelésedben, az egyetlenben,
amire rég annyira vártam.
Élek-halok: mindig velem vagy
fejre állt, kusza életemben,
ezer álmatlan éjszakámban,
múlt álmaimban, miket szerettem,
elmém elvetélt gondolatában,
versrímekben, szárnyaszegetten
sánta sorok rút botlásában,
csókban, könnyben és szerelemben,
s elrebegett hálaimámban.
Tudom-tagadom, hogy másé vagy.
Megszokás, közelgő öregség,
tespedő lélek mocsarában
elterpeszkedő idegenség
telepedett ránk a homályban,
de bennem élsz, lásd: érezlek még,
veled maradok a magányban,
osztozunk zsongító örömén,
s nem búcsúzom, csak a halálban.
Link La carcel del amor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Harcos Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-03-06 01:38:56, szerda
|
| |
| |
Harcos Katalin:
Mint aki hazatért
Vendéged voltam tegnap éjjel.
Úgy fogadtál, mint aki hazatért.
Amint beléptem az esti széllel
hajam borzas volt, s a szívem remélt...
Karodba zártál, s hajamba fúrtad
arcod, úgy suttogtad: ,,Isten hozott!"
s én boldogan feledtem a múltat,
amikor rám senki nem áhított.
Kabátom letéve, kék ruhámban
csinosnak éreztem akkor magam.
Kecses cipőmben szép volt a lábam,
s éreztem: tekinteted végig suhan,
pásztázza arcom, alakom, s bokám
és kedvtelve, jólesőn nézeget.
Úgy tűnt, nem csak te vagy a csodám,
de én is egy csoda vagyok neked.
Magadhoz vontál, és oly gyöngéden
kezdtél el ruhámból kibontani,
hogy a ránk boruló téli éjben
csak sóhajod lehetett hallani.
Kibukkant a vállam, s te csókoltad
máris, s öleltél, ahogy senki még...
derekamat szorosan karoltad,
míg fölénk borult a csillagos ég.
Öleltél tüzesen, szenvedéllyel,
és én vágyón boldoggá tettelek.
Megtöltötted az éjt új mesékkel,
s én őszinte szívvel szerettelek.
Vendéged voltam tegnap éjjel,
s úgy fogadtál, mint aki hazatért.
Soha semmi mással ez nem ér fel.
Bármit odaadnék az álmomért...
Link Álmodtam egy világot
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Harcos Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-02-18 23:30:47, hétfő
|
| |
| |
Harcos Katalin
Álom kell? Hát legyen...
Álom kell? Hát legyen! Álmodom.
Talán ott alszom majd a válladon,
s amíg pillám mögött álmom pereg
lemosolyognak ránk a kék hegyek.
S mert álmom Tiéd, hát Veled vagyok.
Szememben újra boldog fény ragyog,
ölelsz, s a két karom visszaölel,
és - lásd!- a csókokat sem hagyjuk el.
Most állj! - mondom,- itt tovább nem megyek.
Elég lesz csupán, hogy veled legyek,
és kedvem derül, szívem kitárom.
Légy a kedvesem...vagy a barátom!
Tudod mit, Kedves? Most álmodj velem!
Ragadjon magával a szerelem,
vad szenvedélyem ismerd meg kicsit,
s tartsd meg magadnak, hogyha boldogít!
Link Az álmaimat nem...
Harcos Katalin
Egyre feléd...
Fordul a föld. Lásd, múlik a nap,
az idő függönye tovalendül.
Míg beoson a rőt alkonyat
csak csend muzsikál és vágy dala pendül.
Nyugtalan lábam jaj, hova fut
míg lassan az este kékbe takar?
Hozzád, feléd visz most minden út.
Testem és lelkem csak téged akar.
Forró ajkamon csók tüze ég.Hű
Mellemben érted feszül az élet.
Közelebb jutok egyre feléd
sietek, míg végre hozzád érek. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Harcos Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-21 10:52:41, hétfő
|
| |
| |
Harcos Katalin
Tavaszváró
Ma hópelyhek sűrű záporában
jeges szél tépázta rövid hajam...
sormintát rajzolt hóba a lábam,
... s hóangyalt formáztam játékosan.
Egyszer csak megszakadt a zápor.
Hajamba csintalan szél kapott,
ízelítőt hozva a tavasz illatából,
s rügyekről, virágokról suttogott.
A huncut szellő nyakamba bújt,
csiklandósan arcomba nevetett,
vígan dudorászva a fülembe fújt
majd gyorsan futásnak eredt.
Helyét a zord tél át még nem adja,
de a tavasz elküldte hírnökét
hirdesse: jön még derű a fagyra,
s hozza rügybontó tavasz üdvözletét.
Kopár, fagyott ujjú fáink alá
belopódzott az édes szerelem...
hiába minden - ajkam mondaná -,
de pajkosan itt incselkedik velem.
Hiába dermeszt jeges fuvallat...
hiába táncol újból hó körül:
enyém marad e röpke pillanat,
s szívem tavaszt vár, és újra örül.
Link Silhouette
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Harcos Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-06 01:56:50, csütörtök
|
| |
| |
Harcos Katalin
Még várlak
Minden óra és perc ajándék,
hiszem,hogy megérkezel,
téli alkonyathoz te adsz majd színt
amikor belém feledkezel.
Súgom magamnak,sokat ne várjak,
hisz enyém volt annyi minden már,
család,gyerekek,munka
ahogy teljesülve már csodás.
De a verőfény után is szép lehet
a lenyugvó Nap sugározta pír,
az alkony még hozhat szépeket
mit ember csak elképzelni bír.
Várom hát,hogy megjöjj végre,
utolsó ajándékként életemben
elképzelem,hogy rám találsz.
Rám nevetsz,szemedben szikrák gyúlnak
megérintem arcodat,
derűs szívvel magamhoz ölellek
s fülem beissza szavad.
Harcos Katalin:
Még várlak...
Minden óra és perc közelebb hoz.
Még várlak. Hiszem, hogy megérkezel.
Talán ehhez a rőt alkonyathoz
te adsz majd színt, amíg beléveszel...
Súgom magamnak: sokat ne várjak,
hiszen enyém volt annyi minden más:
család, gyerekek, munka olyan mód,
ahogy teljesülve szinte már csodás...
De a verőfény után is szép lehet
a lenyugvó Nap sugározta pír...
Az alkony még hozhat olyan szépeket,
milyet csak ember elképzelni bír.
Várom hát, hogy mégis megjöjj végre!
Úgy várlak már, miként egy Messiást.
Utolsó ajándékként életemben
elképzelem, hogy végre rám találsz.
Rám nevetsz, szemedben szikrák gyúlnak,
amint megérintem az arcodat.
Derűs szívvel magamhoz ölellek,
s közben fülem beissza halk szavad.
Még egyszer szép leszek. Utoljára.
Csak, hogy téged boldoggá tegyelek.
Nem nézek félve éveim sorára,
s hálásan szorítom a két kezed.
Te átölelsz, és én úgy szeretlek,
ahogyan nő már csak akkor szeret,
ha tudja, hogy már nem kap több szerelmet,
mint az utolsót... az egyetlen egyet.
Még várlak... bár alig hiszem már rég,
hogy mégis egyszer majd megérkezel.
Szívemben most is ott lebeg az árnyék,
pedig tudom, hogy bízni, s hinni kell.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Harcos Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-06 01:50:32, csütörtök
|
| |
| |
Harcos Katalin
Álmod lennék
Álmod lennék ezüst éjben,
nyugtalan, remegő holdfényben.
Zaklatott, vágyteli álom,
amilyenre régóta vágyom.
Álmod lennék majd. Szerető,
mindig csak utánam epedő,
ágaskodó, sóvárgó kivárás,
csókokban ébredő kívánás.
Álmod lennék, mely átölel,
és tüzes ölében ringat el.
Egyetlen álmod és vágyad...
Ne csak én epedjek utánad!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Harcos Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-06 01:47:38, csütörtök
|
| |
| |
Harcos Katalin
Mit mondanál...
Mit mondanál,
ha most kezedbe tenném két kezem,
tekintetemből sütne az érzelem,
s csókra várón lehunynám a szemem?
Mit mondanál,
ha fejem a válladon nyugodna,
vagy ajkam kis pilleként csapongva
csókolna, és szerelmet susogna?
Mit mondanál,
ha éreznéd testemben a vágyat,
ami érintésed nyomán támad,
s tűzként ereimben szerteárad?
Mit mondanál,
ha szám szerelmesen súgná neved,
ha kitárnám feléd a szívemet,
s átadnám legféltettebb kincsemet?
Mondd, mit mondanál......
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Harcos Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-06 01:10:43, csütörtök
|
| |
| |
Harcos Katalin
Ma szóltál hozzám...
Ma szóltál hozzám, s kisütött a Nap.
Kupolát borított a kék ég fölém,
s a kopár, jeges, téli fák alatt
szavad lágy tavaszt varázsolt körém.
Már a múlté hosszú hallgatásod.
Nem adsz teret lázas érzelemnek...
de veled lennem akad újra száz ok,
s célt adsz ismét sivár életemnek.
Hiányzom hát? Vágyad megérintett.
Benned mindig önmagam meglátom.
Varázstükörként lásd, kivetíted,
s felém sugárzod saját világom.
Egy pillanatra megállt az élet.
Csak szívem dobbanása zakatolt,
s az egész világ újra enyém lett,
míg lelked lelkemhez közel hajolt.
Ma szóltál hozzám, s a Nap kisütött.
Tündöklő, kéklő ég borult fölém,
s a sziporkázó hóbuckák között
szavad lágy tavaszt varázsolt körém.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Harcos Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-05 01:44:47, szerda
|
| |
| |
Harcos Katalin
Ahogy átölelsz...
Lépted koppan... egyre közelebb...
érzem, amint karod körém fonod.
Tarkóm csiklandozza leheleted,
míg üdvözlésed fülembe súgod.
Ahogy átölelsz... mindez csak álom.
Az érintésedet sosem érzem.
Körülvesz titkos mesevilágom,
s hogy megtörténik, már nem remélem.
Múlnak a napok, hetek, hónapok,
s nem adatik meg, hogy veled legyek...
Sivár utamon magam ballagok,
hiába vágyva, hogy öleljelek.
Perzselő vágyak, szerelmes csókok...
minden éjjel mesékkel andalít.
Ahogy átölelsz... sosem csalódok...
illó boldogság ölel hajnalig.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Harcos Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-04 23:57:53, kedd
|
| |
| |
Harcos Katalin:
Láng leszek
Láng leszek,látod?Neked lobogok.
Tüzem felhevít,fényem rád ragyog.
Imbolygó,bíborló,csodát váró,
szertelen,szerelmes táncot járó.
Láng leszek,önmagát elemésztő,
lobogó lázában érted égő.
Nézd,fényem világol a sötétben,
rád kacag komor éj sűrűjében.
Láng vagyok,lelkedben tüzet gyújtó,
éledő tüzedhez odabújó.
Körülölellek melegemmel,
betakargatlak szerelemmel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Harcos Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
2020. Június
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 47
- e Hét: 274
- e Hónap: 533
- e Év: 8140
|
|
|
Offline
