Belépés
eva_gyulai.blog.xfree.hu
"....csak úgy, mint felhők szállanak, mint percek pergenek, mint fönt a csillagénekek némán ellengenek...." /Várnai Zseni/ . Éva
1950.05.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
Eső a homokra (részlet)
  2016-08-11 00:34:55, csütörtök
 
  Váci Mihály


Eső a homokra (részlet)


Nem hittem én az elnyomott zsenikben:
ki tenni akart, az tehetett itten!
Volt mit! Mert volt kereszt is, hogy reája
feszüljön vagy meggörnyedjen alája.
Volt pokol is - megjárni mindazoknak,
kik nemcsak vonakodva tusakodtak,
fennszóval áhítva a pokoljárást,
vigyázva: maguk semmibe se ártsák.

Volt itt dolog, nagy ügy, kárhozat annyi!
Lett volna - volt! - miért élni, meghalni.
Voltak milliók - elhagyva ügyükben -
kikért élhettünk volna vert hitünkben.
Volt pálya, ügy, elhívó kötelesség,
biztató kor - közülünk várva hősét.

Ez az idő se nyújtott kevesebbet,
csak mi - fiai, voltunk kevesebbek:
bősz nagyravágyók: lesve a csodákat,
nem tettük azt, amiből csoda válhat.



Link Adagio di molto






Hová lettek a drága vereségek,
amelyek nélkül győzni nem lehet!
S minden - amit adhatott ez az élet,
s amit, gazdagon, el is veszthetett!

Hová lettek!? - Ó, nem is vettük észre
- amig tolongtunk rajta - az utat!
De jó lenne már felnézni az égre,
- s elsírni egyszer szívből magamat!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Sarkcsillagom, szülőföldem...
  2016-01-26 21:57:12, kedd
 
  Váci Mihály


Sarkcsillagom, szülőföldem...


Gyermekkorból itt maradt felhőket
álmodnak felettem az egek.
Jegenyék lángját szítják a szellők,
A könnytől ki óv meg engemet?

Szülőföld! E modern korban csúfság
éri azt, kinek még fogain
recseg a hazai homok kvarca.
Titkolom rólad-kelt álmaim.

Tengereken, világokon túlra
vágynak a súlyuk-vesztett szívek.
Pedig mit az ember itthon elveszt,
földön, égen nem lelheti meg.

Hazám édes gravitációja!
Csak vonzásod adhat súlyt nekem!
Hová mennék? Határaid közt is
milyen nehéz meglelni helyem!

Mi lennék, ha te is elengednél?
Szülőföld, hazám - sarkcsillagom!
Csodálok minden csillagot, holdat,
de csak tehozzád igazodom!

Éj van. Nem látom, csak hallom őket:
- sírva húznak vándormadarak.
Vágyik, vergődik, sóhajt az ember,
lázadozik - s mégis hű marad.

Hulló csillag hív, csal vadlúd-ének;
van, ki már rakétán menekül.
Leborulok. Szívem melegíti
a Földet, mely lassan, egyre hűl.



Link Nocturne






Váci Mihály


Te bolond


Már összeroskadsz, - végre mondd:
mit is akarsz hát, te bolond?
Ki biztatott e sorsra itt,
hogy szívedet rohamra vidd,

és kitárt mellel odaállj,
hol a veszély szíven talál?
Honnan vetted rá a jogot,
ki volt ki felhatalmazott,
hogy érte és a neviben
egy szót is szóljál? - Senkisem!

Ki választott és ki jelölt,
hogy ostorozd és védjed őt?
Ki kérte forró haragod,
szeretni ki bujtogatott?
S hogy felgyújtsd magas éjjelek
csúcsán lobogó életed,
és élni is kevés erőd
úgy szervezd, mint egy haderőt,
s hadseregek indulatát
vezényeld a szíveden át.

Mondd, mért becsülted túl magad,
hogy fejed ily dologra add,
és magad olyan ügyre szánd,
melyre téged senki se várt?
Látod, már azok éppen ők,
kikért elszórtad szép erőd,
megvannak nyugton nélküled,
kivívják győztes ügyüket,
sorsukat bizton terelik
cél felé időnk medrei.

Mi űz hát mégis? - Végre mondd:
ez az értetlen hajsza, gond,
kamasz-szerelem mire kell,
hogy izgass, tüntess, énekelj,
s országos árulásokon
elbőgd magad még - te bolond!
Te hívatlan is érkező,
szólítatlan jelentkező,
kit minden jó ügy besoroz,
a baj magához toboroz;
hol nem számítnak rád soha,
ott vagy legjobb sorkatona;
lóhátról gúnyolt szuronyos,
taposó szívű gyalogos;
a homokzsáknak szánt baka,
aki hadjárat egymaga.
Cselédek fia: - drága szép
ügyhöz szegődött hű cseléd.
Kamaszként már a tanító
eljegyzett sorsát álmodó:
- tanya ügyvédje, mérnöke
történelmünk vad ügynöke,
paraszt fiúkért szájaló,
állásaikért házaló.
Nyilvános összeesküvő -
- biztat cinkosod: a jövő.
Eszpresszók és tanyák között
bújkáló, mindig körözött
népszerűsített lázadó,
ki érvet, fegyvert, lázító
híreket hordoz, - jelszava:
- ,,Járda, villany, gyár, iskola!"

Te gondok fölött számadó,
ország ügyében utazó
történelmi alkalmazott,
irodalmi vándorbotok
örököse, zarándoka,
te eszmék hivatalnoka.
Ünneprontó az ünnepen,
te országosan szemtelen,
feszengve hallgatott pimasz,
számonkérő hangú paraszt.
Rádszólnak, lásd, leintenek,
mosolyognak, legyintenek,
hagyják, hogy haragod kiöntsd,
- nem árt, ha ,,magában dühöng" -
S halálos indulataid
nem érti, kire tartozik.

De mondd, kiáltsd, terjeszd, dadogd
jogos igazad, igaz jogod.
Kiáltsz - s nem hallgatnak oda?
Te nem hallgathatsz el soha!
Elhallgatnak? - Légy hangosabb!
Nincs jogod, hogy hangot ne adj
azoknak, kiknek motyogás
a hangjuk, meg káromkodás.
- Verd magad, mint a szív, zuhogj,
ne éltessen már csak e gond:
Magad értük halálra rontsd,
míg össze nem rogysz - te bolond!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Mert egyedül...
  2013-12-06 21:53:45, péntek
 
  Váci Mihály


Mert egyedül...


Mert egyedül meghal szívünk nagy árterein
amiért élni érdemes, mert egyedül
a küszködés szép szele kifullad az égen.

Ránk térdepel és gúzsba köt a bánat,
a szív nem dobban többé forró rózsát,
csak mázsás kő lóbál nyakunkba kötve,
a vér-erek sudár hárfáján elhal
a könnyű ujjal keltett zene bennünk.

Az arcunk, mint folyókon a holtak
zöld arca, úszik a hétköznapok tükrén
s csak hintázunk tonnányi félelmünkkel
üresen, mint harang, ha nem zendíti nyelve.

Mert egyedül a halál gyökér íze
olvad a szánkban - ó, mert egyedül
nem nyílik számunkra a déli égbolt,
amely felé sírásunk fürj csapata bujdokolna.

Mert egyedül nincs puha táj, hazánk sincs,
melynek földjébe keserű gyökérrel
foganni vágy csírátlan szívünk.


Link Ne me Quitte pas




 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
A szó fogan...
  2013-06-28 14:36:50, péntek
 
  Váci Mihály w


A szó fogan...


A szó fogan, nő, mint fű éled,
s követ magáról félre nyom,
a fecskék készülnek így Délnek
gyűlve halál
halálos drótokon,
ahogy szárnyát feszíti Érted
idegeken a fájdalom.

Éjszakáim hűvös favödre
emelte Neved ajkamig.
Túlsó Part! - miattad törött le
nyugalmam, a mohos fahíd.
Teérted gyűjtötte fürtökbe
a szív ért dobbanásait.

Olyan imát susogtam én föl,
- lombja most erdőként suhog;
felsírtam érted olyan mélyről,
hogy ott most is friss kút csobog.


Link The Future never Dies







Váci Mihály


Bízni nehéz ...


Bízni nehéz. Égnek a lámpák.
Hűs síneken döcög az éj.
Vándor repesz - szívünkhöz ér
a búcsú perce - már kiáltják.

Bízni nehéz! - kigördül szívem,
és súlyosabban, mint a gép.
Milyen holdak és milyen ég
felé viszik a sínek innen?

Te itt maradsz - én utazom.
Ki tudja mégis ki megy el?
S ki megy messzebbre az úton,
amelyen vissza sose lel?
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Te vagy...
  2013-06-27 12:26:50, csütörtök
 
  Váci Mihály


Te vagy ...


A csend tükör, s hiába nézem,
nélküled nem látom már önmagam.
Szép szomorúságod érett, egészen
tökéletes lett és hiánytalan.

...

Ne hagyj magamra - félek,
attól, mi véled együtt élve-múlt már,
s még jobban attól, ami jönne
tenélküled, ha másfelé indulnál.

Egyszerre kétfelől rohan rám
a büntető idő:
- a véled átsírt győzelem,
s a nélküled rideg jövő.

...

Még vissza-visszatér könyörgő
fájdalmakkal kulcsolva szívemet,
a múltból sírva, s a jövőből,
mi nem lehetett s ami nem lehet.


Link Can't smile without You







Váci Mihály


Mit elrontottam


Már nem segít az utazás sem.
Mindenütt Te jössz vélem szembe.
Jajonghatok körül a földön,
mindenütt Te fúródsz szívembe.

Belém ivódtál édes sírás!
Eső ivódik így a földbe.
Ha mag fogan bennem, te táplálsz.
S ha gondolat, Te vagy a zöldje.

Ahogy a sors íródik tenyérre,
arcomra Te úgy rajzolódtál,
járok fényeddel világítva
a Föld körül ahogy a Hold jár.

Nem szerelem ez már, könyörgés,
engedd, hogy magam visszaadjam,
hisz mindazt, mi lehettem volna,
bár elrontottam. Tőled kaptam.

 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Semmi az egész..
  2013-06-23 10:38:26, vasárnap
 
  Váci Mihály - Semmi az egész


Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorún:
- Semmi az egész!

Semmi az egész .
Minden volt - ennyi lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.

Éjjelenként majd néha,
ha erősek leszünk,
amit remélni kellene
- arra emlékezünk.



Váci Mihály


A zene


Kemény rügybe göngyölt virág lélek.
Te egyenként kibontod szirmait.
Partjaidon érezzük: - az az élet
a túlsó parton kezdődik, nem itt,
s keressük fuldokolva, hol a híd?

Szoros redőkbe facsarták az évek
a szenvedélyek piros zászlait.
Pólyált szívünkről a kötést letéped,
letöröd legyező kis pózaink,
melyekkel lombot hazudunk magunkra.

Hasztalan tanúskodnak gondjaink,
nem védnek meg és nem ment fel a munka,
ha pillanatra tudsz csak felragadni
egedbe - és nincs erőnk ott maradni!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Tavaszi szél a rügyekhez
  2013-04-03 16:53:37, szerda
 
  Váci Mihály


Tavaszi szél a rügyekhez


Tavaszi vizek lehelete vagyok én,
partok ínyének édes illata,
a frissen metszett szőlővenyigén
kicsordult könnyek illant bánata.

Első füvek kardéle-zúgásából
támadtam, s a földekre ballagó
ajkáról rebbentem fel, mint pacsirta
riad arrébb lovak lába alól.

Az ajtórések sípján muzsikáltam,
sóhajtoztam hideg kéményeken.
Párnákba felszívódott zokogás van
az én fuldokló ütemeimen.

Küszöbök aljáról tépődtem én fel,
szűk kulcslyukakon szöktem át,
s tudom a késtfenők s az ablak-mélyben
tűbe cérnát fűző nénék dalát.

Kelet felől sóhajtok egy országnyit,
hol minden porszem ízét ismerem;
a hajszálgyökerek égő ajkáig
csókol mélyre e bujtó szerelem.

A kemény rügyek bezárt kézfejére
kérlelő Tavasz kézcsókját hozom:
- tenyerek a rügyek öklében,
áldjátok meg a homlokom!


Link Canto della Terra








Váci Mihály


Tiszta és jó


Csak megmutatták és most jobban fáj, hogy
egy pillanatra láttam a világot,
csak annyira, hogy pontosan lemérjem,
- mi az, amit nehéz lesz már elérnem:

mindent, miről a kitárt messze hírt ad,
barátokat, kik asztalukhoz hívtak,
s közös beszédünk egy dologról áradt:
a bort dicsértük és az éjszakákat,
zenét imádtunk lámpák fénykörében,
lelket a más nyelven írt költeményben,
a szót ízleltük, - ki-ki a magáét,
dúdolva csak, kavargattuk a kávét,
néztük - a cigaretta hogy virágzik,
és morzsolgattuk a csend bóbitáit.
Beszéltünk, hogyha tudtunk, és ha nem, hát
bolyongva, szótlan is értettük egymást.
A boltívek alatt, a századok hajói
mélyén be jó volt egymásba karolni.
Ó, ezeken a néma, hosszú, csendes
perceken hányan nőttek a szívemhez!
Bocsássatok meg! - de túl a határon
mennyi megértő, szerető barátom
került, s habár csak csúfoltam a nyelvet,
milyen hamar megérezték a lelket!
A lobogás a fontos ott, a láz szép
áramai, a szemben égő szándék,
a sugárzó öröm, mely leplezetlen
kérezkedik szívükhöz a szemedben:
az idegen szomja, a hívó vágy, hogy
mindenki külön öleljen magához!

És érezzék egy kézfogásról rólad,
hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy;
s egy tekintetük elhitesse véled:
- szép dologért élsz - és érdemes élned!

w
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Áldott vagy Te
  2013-03-30 22:45:30, szombat
 
  Váci Mihály


Áldott vagy Te


Áldott vagy Te az asszonyok között,
kinek szívét szaggatva járja át
a fájdalom, hogy elveszik, akit
imádsz, a férfit, az ácsnak fiát,
a teremtőt, a csodákat tevőt,
halászok és pásztorok mesterét,
ki a pusztába ment, árva tanyák
népe közé, nyírségi sivatag
kísértőivel szembeszállani,
kenyérré változtatni a sziket,
ki felkereste a szántóvetőt,
szelíd barmai közt jászolra ült,
bölcsek és öregek jöttek köré,
hallgatták mezítlábas kisdedek,
- s visszaadta a vakoknak a fényt,
süketeket tanított hallani,
szavára a bénák fagyott keze
felemelkedett s ökölbe szorult,
akit a nép várt és akitől új
országot vártak, új törvényeket,
csodákat, nagy-nagy megvendégelést.

Áldott vagy Te az asszonyok között.
Kezed virágát tördeli a kín,
könnyeid súlyos kalásza pereg,
mert elvették azt, akit te szeretsz,
a fiadat, szerelmed, férjedet,
- csúfolják Pilátus-itéletek:
kétségek, vádak, bogozott gyanúk
töviseiből fonnak koronát
feje köré, simító tenyerét
átüti a robotok vasszege,
keresztre vonják csürhe bajai,
kezét, lábát, reccsenő tagjait
töri a törtetés, tülekedés
s végül kegyetlen átdöfik szivét
a csalódások dárdahegyei,
s ajkaihoz keserű ecetet
nyújtanak fel csúfoló vigaszul.

Áldott vagy Te az asszonyok között,
ki megváltást szültél és új hitet,
ki erőt adtál nékem - szólani,
csodatevő erőt adtál nekem,
s nagy, térítő, hegymozdító hitet.
Áldott vagy Te az asszonyok között,
ki most is itt sírsz kínjaim előtt,
míg sírok nyílnak, úgy remeg a föld,
mindenki elhagy, elfut, csak Te nem!
Bizony, íme a test megtöretett,
meghurcoltatott, megaláztatott,
a szellem, a megváltó akarat
de keservesen elítéltetett!
S megvert vagy Te az asszonyok között,
mert anyaságod gyümölcse lehullt!


Link Ave Maria /Bach-Gounod/







Váci Mihály


Nagyon nehéz


Nehéz veled boldognak lenni,
de boldogság veled a fájdalom,
a nyíl tud csak így sebezni:
ha mélyebbre engedi az izom,
nem fáj olyan nagyon.
S ha kitépik talán halált okoz.

Miért cserdült reményeidre
ilyen váratlanul májusi jég?
Ájulást érzek a térdeimben,
ha vigasz szóval hajolok Feléd,
s hogy sírás rázzon, mint szél a virágot,
kézlegyintésed elég.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Repeszdarabok....
  2013-03-25 23:19:04, hétfő
 
  Váci Mihály (A)


Repeszdarabok

(részlet)


Mint aknaszilánk, repeszdarabok,
sejtjeid között úgy vándorolok.
Tapintani nem, kitépni se tudsz;
- meghalsz, ha szívedbe jutok.


Link Dance me to the End







Repeszdarabok

(részlet)

Tavasz

Az orgonák már fuldokolva nyíltak
s hallottam a meggyvirág énekét,
- könnyű és tiszta voltam, mint az illat,
amit mélyen magába szív az ég.

Az égen, mint az ablakon a lepkék,
verdestek szárnyaikkal csillagok.
A szelek jöttek szőkén és követték
őket emlékek, felhők, bánatok.

 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
A délnek úszó jéghegyen
  2013-03-17 23:54:36, vasárnap
 
  A délnek úszó jéghegyen


(részlet)


"Ó, hol vagy, merre vagy? A csillagok
fátyola hol takargat?
Milyen sziklák omladoznak, s milyen porszemek
peregnek alattad?
Míg vállamra a jég, mint hosszú, hófehér
mozdulatlan szárny, - ráfagy,
ki bontja, simítja ki remegő vállaidból
a repeső szárnyat?
Míg rajtam már a jég horgolja
csipkés szemfedőit,
köréd milyen ölelés teríti
gyolcs lepedőit?
Itt fekszem a havon, ledöntve, mint
a szárnyas fenyőfák,
fejem fölött az ég lengeti zuhogó
acélszürke bárdját.
Szemem résén kristályosodva
ikrásodnak a fagyra
mélyről keringő fanyar nedveim, a könnyek,
s megfagynak, mint a gyanta.
Néznék körül, emelném fejem,
kiáltanék utánad,
de fáradság csörög lábamon, s undok ízű
kóc tömi a számat.

Ott ég az ablakodban bánatod, - ragyog,
mint egy kisírt szem.
Elúszok ifjúságod partjai alatt, - s nem kapsz
felőlem hírt sem!"


Link Solveig's Song




 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
2020.05 2020. Június 2020.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 1346 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 58
  • e Hét: 238
  • e Hónap: 852
  • e Év: 7499
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.