|
2012-10-26 00:24:04, péntek
|
| |
| |
Tamás Menyhért
Már mindennap
Nyárba-szédülő fák terhével
zuhant közénk a szerelem;
végighorzsolta halántékom,
vér serkent a kezeden.
Már mindennap így várnak ránk a
kisebesedett éjjelek,
rejtőzhetsz a hold mögé, kőbe,
mindenütt rád lelek.
Egymásra villanó szemünktől
robbanak fel a hajnalok,
sugár-mosolyod záporában
kitakart arcú ég vagyok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tamás Menyhért |
|
|
|
|
|
Offline
