2013-03-11 12:01:33, hétfő
|
|
|
Csanád Béla
Szabadság
Kitárt karokkal fekszem a gyepen,
és látom, lassan száll felém az ég,
hogy átöleljem némán, kedvesen.
Száll, száll felém a fénylő, tiszta ég,
s a föld is lendül, érzem, felfelé,
a fákon mámorosan leng a lomb,
s ha nem csitítnám, talpra keltené
a szívem a mezőket, úgy zajong.
Oly könnyű most a testem, súlytalan,
és lassan már a föld is elmarad,
s én tárt karokkal szállok boldogan
a föld felett s a lángos ég alatt.
Link Sosem voltál, mindíg vagy!
|
|
|
0 komment
, kategória: Csanád Béla |
|
|
|