|
2008-06-16 20:59:10, hétfő
|
| |
| |
Link
Kónya Kornélia
Én Te vagyok
Lépj be! - mondta a hang nélküli hang
S én beléptem megilletődve,
Várakozva,
Félszegen.
De jó itt! - gondoltam én
Olyan puha,
Bársonyos, meleg.
Rég elfeledett érzés...
Vagy csak eltemetett?
Ki vagy Te? - kérdeztem rácsodálkozón
Mire Ő : Én Te vagyok;
Fura, gondoltam én, az nem lehet!!!!
Zavarba jöttem.
Lesütöttem szemem,
s már nem éreztem a meleget...
Olyan szigorú vagy hozzám - mondtam egyszer újra én,
s Ő elmosolyodott
Én pedig újra hinni kezdtem,
hogy Ő - én vagyok.
Nem könnyű eldönteni!... - mondta hetek múlva,
halkan, szenvtelen
S én félni kezdtem,
hogy jobbik Énem elveszíthetem...
Várj, ne menj még! - kértem volna Őt -
S akkor a hang nélküli hang újra megszólalt:
Ha elhiszed, hogy Én Te vagyok,
többé már nem hiányozhatok.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: v- Kónya Kornélia |
|
|
|
|
|
Offline
