|
2010-11-16 22:56:30, kedd
|
| |
| |
Link Charlotte szülei!
A szép idők emlékére!
Serge Gainsbourg, eredeti nevén:
Lucien Ginsburg (Párizs, 1928. április 2. - Párizs, 1991. március 2. 62 évet élt) francia költő, zeneszerző, énekes, színész, filmrendező.
Az elátkozott költő és provokátor szerepét magára öltő mûvész egyike volt kora legtermékenyebb énekes-dalszerzőinek, aki minden zenei stílust kipróbált, de belekóstolt a filmkészítésbe és az irodalomba is. Számos film, videoklip, és több mint negyven filmzene szerzője.
Orosz zsidócsalád gyermeke. Szülei, Joseph és Olechka Ginsburg 1919-ben, a bolsevikok elől menekülve hagyták el Szovjet-Oroszországot és mentek Konstantinápolyon keresztül Marseille-be, majd Párizsba. Joseph bárokban és kabarékban zongorázott. A család első gyermeke, Marcel nagyon korán meghalt. 1927-ben született az idősebb nővér, Jacqueline, majd 1928-ban a kétpetéjû ikrek, Liliane és Lucien Ginsburg.
A kis Lucien gyermekkorát Párizs szegénynegyedeiben töltötte. Apja megtanította zongorázni és a klasszikus zene, valamint a festészet világa felé terelgette.
A háború éveit nehezen élte meg: vidékre került, sárga csillagot kellett viselnie (,,seriffcsillagot" - mondta később viccelődve). Több napon át egy erdőben kényszerült meghúzni magát, miközben az SS gyûjtötte be a zsidókat.
Visszatérve Párizsba a kis család az előkelő 16. kerületben telepedett le. Az egyre fegyelmezetlenebb Lucient sorozatos iskolai kudarcok érték, nem sokkal az érettségi előtt abba is hagyta a tanulást. Beiratkozott a Képzőmûvészeti Főiskolára, hogy építészetet tanuljon, azonban a magasabb szintû matematikai tanulmányok elkedvetlenítették, ezért a főiskolát is otthagyta. Ekkor találkozott későbbi első feleségével, Élisabeth Levitsky-vel, aki összehozta őt a szürrealistákkal.
Az 1948. év fontos dátum az éppen sorkatonai szolgálatát teljesítő, géppuskás mesterlövész Lucien életében: egy engedély nélküli eltávozás miatt ugyanis sötétzárkát kapott. Ekkor kezdődött az eltávozástól megfosztott mûvész életében az alkoholizáló időszak - ezredbéli bajtársaival rendszeresen lerészegedett.
Találkozás Boris Viannal
Harmincéves koráig Serge kisebb munkákból élt. Volt rajztanár, énektanár, felügyelő tanár... Fő tevékenysége azonban a festészet volt. Festőzseni szeretett volna lenni, mint Francis Bacon ír festő vagy Fernand Léger, akinek diákja volt, de hamar otthagyta a bohémvilágot, hogy nevet és keresztnevet váltva (,,a Lucien olyan fodrászfiús..." - mondta) a Deauville-környéki kaszinókban és olyan híres párizsi éjszakai mulatókban zongorázzon, mint a Madame Arthur.
Számos dalt komponált, sőt, még egy zenés revüt is összeállított. Ezidőtájt vált féktelen nőcsábásszá, nagy számban hódította meg őket, elhagyta első feleségét, akitől hat év házasság után, 1957-ben hivatalosan is elvált.
Első albuma - rajta a később befutott Le Poinçonneur des Lilas címû dallal - feltûnést keltett ugyan, de üzleti katasztrófának bizonyult. Marcel Aymé író azt mondta róla, hogy dalai ,,egy hatósági jegyzőkönyv ridegségével bírnak". Ugyanakkor mestere, Boris Vian - nem sokkal 1959-ben bekövetkezett halála előtt - az amerikai Cole Porter zeneszerzőhöz hasonlította.
1968-ban a Slogan címû film forgatásán találkozott Jane Birkin angol színésznővel, akit a következő évben feleségül vett, és akivel újabb dalokat adott elő: a Je t'aime... moi non plus (Szeretlek, én már nem - hazánkban többnyire csak Je t'aime-ként ismert), valamint a 69 année érotique (69, erotikus év) - annak ellenére, hogy nagyon sok országban indexre tették - világsikert arattak.
Az elkövetkező tíz évben mindketten rengeteget forgattak, de Gainsbourg és Birkin sokat szerepelt együtt a médiában is: egyfajta ,,francia Lennon - Yoko Ono páros" lettek.
Az 1970-es éveket négy sikeres album fémjelzi: 1971-ben az Histoire de Melody Nelson (Melody Nelson története), 1973-ban a Vu de l'extérieur (Kívülről nézve), 1975-ben a Rock around the bunker (Rock a bunker körül), valamint 1976-ban a L'Homme à tête de chou (A káposztafejû ember). Annak ellenére, hogy ezek az albumok csak szerény kereskedelmi sikert hoztak (a legtöbb 30000 példányban kelt el), szerzőjüket a francia sanzon élenjárói közé emelték.
A korabeli sajtó szerint a Melody Nelson ,,a pop-korszak első igazi szimfonikus költeménye".
1973 májusában Serge Gainsbourg szívrohamot kapott. Ennek ellenére tovább ivott és dohányzott: hû maradt ahhoz a személyiséghez, amivé éppen e magatartásával vált.
Családja
Serge Gainsbourg az apja Charlotte Gainsbourg színésznőnek, aki a Jane Birkin színésznő-énekesnővel kötött házasságából született. Serge vele adta elő 1984-ben a Love on the beat címû album Lemon Incest dalát.
További két gyermeke (Natacha és Paul), a második, Françoise Pancrazzi-val, a 60-as években közel 10 évig tartó együttlétből (ebből öt év házasság), míg Lucien (Lulu) a Bambou-val való kapcsolatából született.
ÉLETFORMÁJA:
Bárok, ivászatok, éjszakai dorbézolások, teljesen legyengült fizikum Serge rosszabbik énje ; egyre gyakrabban lépett Gainsbourg helyébe, aki már a televíziós fellépéseken is ittasan jelent meg. A rosszul borotvált, részeges, elátkozott költő szerepét öltötte magára. A botrányhős-zseni egyszerre undorította és késztette csodálatra az embereket. Tizenkét év együttlét után Jane Birkin nem bírta tovább, 1980-ban elhagyta őt.
Gainsbourg megírta újabb reggae-albumát, Friedrich Nietzsche Ecce Homo mûvének szövegét felhasználva.
Találkozott Bambou-val (Caroline Von Paulus), legújabb múzsájával, akit feleségül vett, és akinek - Gainsbourg mániája már csak ilyen - azonnal dalokat írt. Elénekeltetett vele néhány dalt, azonban azok nem találtak visszhangra (Made in China album - 1989)
Ezután New Yorkba utazott, ahol két nagylemezének, a Love on the Beat és You're under arrest anyagát vette fel. A reggae után a hip-hop és a funk iránt érdeklődött. A lemezbemutató koncert hosszú heteken át tartott telt ház előtt a Casino de Paris színpadán.
Teljes életmûve egy CD-csomagban jelent meg olyan, ma már szinte fellelhetetlen felvételekkel, amelyekért a gyûjtők aranyárban fizettek, azonban a csomag nem tartalmazta a más énekeseknek írt dalokat.
Az időközben az egyik májlebenyét elvesztő Serge Gainsbourg közvetlen halálát ötödik szívrohama okozta. 1991. március 7-iki temetésén - családtagjain kívül - nagyon sok híres személyiség jelent meg, többek között Catherine Deneuve, Isabelle Adjani, Patrice Chéreau, Renaud, Johnny Hallyday, és két volt kulturális miniszter: Jack Lang és Catherine Tasca. A párizsi Montparnasse temetőben található, szüleivel közös sírja Jean-Paul Sartre - Simone de Beauvoir írópáros és Charles Baudelaire költő sírjával együtt a leglátogatottabbak közé tartozik. A sírt elborítják a virágok és különféle tárgyak: fényképek, káposzta (az album címére utalva), üzenőcédulák, metrójegyek stb. François Mitterrand francia köztársasági elnök mondta róla: ,,Õ volt a mi Baudelaire-ünk, vagy Apollinaire-ünk...
A mûvészetek szintjére emelte a dalt." Párizsi otthonának, a jól ismert 5bis rue de Verneuil alatt lévő házának falát ma is grafittik és versek borítják.
Elismerései
1996: César-díj a legjobb filmzenének (posztumusz), Jean Becker Élisa címû filmjének zenéjéért.
1965: Megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált a Poupée de cire, poupée de son (Viaszbaba, rongybaba) címû dalával, amelyet a luxemburgi színekben induló France Gall énekelt el. 1990-ben a második helyen végzett a Joëlle Ursull (Franciaország) előadásában elhangzott White and Black Blues címû dalával, 1967-ben pedig ötödik volt a Boum badaboum-mal, melyet Minouche Barelli (Monte-Carlo) énekelt.
1985: A kulturális minisztertől megkapta a "Dal Nagydíját" és a Mûvészetek és Irodalom Rendjének tiszti keresztjét.
Idézetek [szerkesztés]
Quand Gainsbarre se bourre, Gainsbourg se barre. (Szójáték: Amikor Gainsbarre beiszik, Gainsbourg eltûnik.)
A csúnyaságra jobban buknak, mint a szépségre. Tartós.
Trilógia az életem, mondhatjuk: egy Gitane-ból, alkoholizmusból és lányokból álló egyenlőszárú háromszög.
Lásd még: wikidézetek
Egyéb [szerkesztés]
A fiatal France Gall ; állítása szerint; nem tudta, hogy az általa előadott ;Les sucettes" (A nyalókák) címû dalnak kétértelmû a szövege, és amikor elmagyarázták neki, teljesen felháborodott. A dal egy kislányról szól, aki nagyon szereti az ánizsos nyalókát - végül is egy kisgyerek számára tökéletesen ártatlan dalocska. Ugyanakkor egy másik olvasatban és előadásban a dal nem más, mint a fellatio leírása.
A 60-as évek szexuális forradalmának termékét, a Je t'aime... moi non plus címû dalt, Gainsbourg először Brigitte Bardot-val énekelte lemezre 1967-ben, azonban a színésznő - akkori férje, Gunter Sachs német fényképész nyomására - végül nem járult hozzá a kiadásához (a vele készült verzió csak 1986-ban láthatott napvilágot).
Erős polémiát váltott ki "Lemon Incest" dalának videoklipje, amelyben egy lepedővel félig takart Gainsbourg a lányával, Charlotte-tal fekszik egy ágyban.
A rasta-próféta Bob Marley feldühödött, amikor felfedezte, hogy feleségével, Ritával, Gainsbourg pornográfiába hajló szövegeket énekeltet.
1984 márciusában ismét "szentségtörést" követett el: televíziós élőadásban elégetett egy 500 frankos bankjegyet, tiltakozásul a súlyos adóterhek miatt.
1986 áprilisában a francia állami televízió élő adásában (Drucker Show) a részeg Gainsbourg a következő szavakkal fordult a fiatal Whitney Houston-hoz: "I want to fuck you". A mûsorvezető előbb el kezdte magyarázni, hogy Gainsbourg valami mást akart mondani, majd amikor az megismételte szavait a meglepett énekesnőnek, a mûsorvezető bocsánatot kéretett vele.
Link kicsi Charlotte, Serge szeme fénye 1971-ből |
|
| |
|
0 komment
, kategória: {†Serge Gainsbourg |
|
|
|
|
|
Offline
