|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2018-09-27 17:53:23, csütörtök
|
| |
| |
Horváth Gergely -
A vándor
Ki kísér utamon,
ki lesz a társam,
Mert a nagyvilágot eddig,
egymagam jártam.
Magányos vándor,
ki a tükörből néz rám,
S nem érti miért,
kóborol árván.
Nem találja helyét
e hatalmas földön,
Nem találja társát,
s a magánya börtön.
A lelkében érzi,
hogy valaki várja,
S talán Ö lesz majd,
ki végre megváltja.
Megsúgja sorsát és
a kezét is megfogja,
Mikor az élet sűrű,
s a magány megfojtja.
De csak mosolyog rám,
nem hajtja az időt,
Mert egyszer érte jön,
ki szereti öt.
Reménye örök, csak
az utat járja,
Mit nagy gonddal szabtak,
mértek ki rája.
Bármit hoz az élet,
bármi is bántja,
Mindennek oka van,
s semmi sincs hiába.
Tudja hogy útja,
egyszer majd véget ér,
S kézen fogva veled,
végre már hazatér.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK- HORVÁTH GERGELY |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-27 17:50:43, csütörtök
|
| |
| |
Horváth Gergely:
A tétlenség
Álmodni egy szép jövőt és
várni, hogy úgy legyen,
Mint a mocsárban süppedni
és várni, hogy út legyen.
A tétlenség a gyilkos,
mi megöli az életed,
S ha jő a nagy kaszás,
csak tétlenül nézheted.
A tudat börtönében ülni,
egy életen át,
Vagy keresni és felismerni
az elkövetett hibát.
Tanulni a múltból és rajta
nem rágódni,
Tenni a jövőért és nem
csak rá vágyódni.
Kezedben az élet kulcsa,
rajtad múlik minden,
A születésen túl és a
halálon innen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK- HORVÁTH GERGELY |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-27 17:47:53, csütörtök
|
| |
| |
Horváth Gergely -
Fiamnak
Egyetlen fiamként szeretlek és védelek,
egyetlen hibával élek, hogy féltelek.
Te jelented nekem a fényt s az életet,
mindig ragyog szívem, ha foghatom két kezed.
A gondolatim napközben csak körülötted járnak,
s mikor kilépsz az ajtón, már akkor nagyon várlak.
A földre tanulni születtünk és tanítva szeretni,
a tűnő kis perceket sohasem feledni.
Az első mosolyt mit tőled kaptam,
az első csókot mit cserébe adtam.
Az első léptedet mire oly sokan vártunk,
az első táncestet mit oly sokan láttunk.
Büszke vagyok rád, mikor apának szólítasz,
és köszönöm hogy nap mint nap új dolgokra tanítasz.
S ha eljön a nap mikor nincs már mit tanulni,
engedd apádat csak csendesen aludni.
Bárhová is sodorjon vagy taszítson az élet,
jó ha tudod, bármit teszel én mindig szeretlek téged.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK- HORVÁTH GERGELY |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-16 22:52:22, vasárnap
|
| |
| |
Horváth Gergely:
Út, keresés, most
Kerested az utadat, de nem lelted az irányt,
Minden felé nézted már és érezted a hiányt.
Lázasan kutattad mert életcélod ez volt,
Egy érzés vágya, mely szívedben tombolt.
Követted parancsát mert válaszokat reméltél,
Elszántan küzdöttél és a kudarctól sem féltél.
Kétségbe esetten hajszoltad magadat,
Hogy egyszer végre majd megleled utadat.
Elvakított a keresés vagy a jutalom fénye,
Bárhol is legyen, te már haladsz feléje.
A nagy kapkodás néha magával ragadott,
A pillanatnyi remény mindig új erőt adott.
Kérlek, a szédítő futásban állj meg egy percre,
Csak vess egy pillantást a tájra, a helyre.
Élvezd ahogy a napfény mosolyt csal arcodra,
Ne törődj békére, most ne gondolj harcokra.
Lásd meg az utat mit eddig már megtettél,
És ne nézd most azt, mi az mit vesztettél.
Adj időt magadnak, hogy megértse a Most-ot,
Akkor megértheted azt is, hogy miért állsz most ott. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK- HORVÁTH GERGELY |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-16 22:48:43, vasárnap
|
| |
| |
Horváth Gergely -
Egy barát
Van oly kérdés, mire nincsen válasz,
S van oly lépés, mihez nincsen támasz.
Magadra maradsz, midőn az idő dönteni kész,
S a sok feléd nyúló kéz, mind elvész.
Nem marad más, csak egy mosolygós tekintet,
Ki ha baj volt, önzetlenül, eddig is segített.
Nézz át a kezek fölött, hogy lásd, ki van veled, ki az kit ne bánts.
Vak voltam eddig, én is, már bánom,
Hisz a kezek fölött most is, a te arcod látom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK- HORVÁTH GERGELY |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-16 22:35:30, vasárnap
|
| |
| |
Horváth Gergely -
Álom
Álmomban már,
egy más világban járok.
Ahol nem dúl harc,
ahol nem hat az átok.
Elmém is csendes, már
nem gondol semmire.
S én elmerülök lassan,
a halványkék semmibe.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK- HORVÁTH GERGELY |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-16 22:13:38, vasárnap
|
| |
| |
Horváth Gergely:
A Most szépsége
Egy hasonló pillanatban megszállhat a csend,
S lelkedben újra, helyre áll a rend.
Tisztán látod ismét, a rohanó életed,
Átérzed, meghallod, sőt át is élheted.
Tudod a valót, ismered a titkokat,
látod mind azt, mit világod megmutat.
Lehunyt szemekkel is látod a fényeket,
Melyek megmutatják neked a színtiszta lényeget.
Hogy élni kell csak, hisz nincs más dolgod,
Mert ettől leszel, mindig boldog.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK- HORVÁTH GERGELY |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-16 22:10:31, vasárnap
|
| |
| |
Horváth Gergely:
Egy feledhetetlen pillanat
Még emlékszem a percre mikor először láttalak,
hisz azonnal tudtam, hogy csak téged vártalak.
Elragadott magával a meglódult képzelet,
Mikor a holdfényben állva megfogtam két kezed.
Megtorpant az idő és eltűnt a nagyvilág,
hisz karomban nyílott egy meseszép vadvirág.
Szemed tükrében ébredve leltem meg a gyönyört,
mely elsöpört mindent, mi azelőtt gyötört.
Lelkemet nyitottam rád s te egy mosollyal fizettél,
de többet adtál annál, mit valaha is remélnél.
Hisz önmagad voltál s nem akartál játszani,
tévedni, hazudni vagy akár csak látszani.
Egy szívdobbanás alatt egymásba olvadva,
a másik lényéből, mint nyitott könyvből olvasva.
Átjárta lelkemet a felfedezés öröme,
s szívem hozta lázba közelséged gyönyöre.
Azóta nincs nap, hogy ne lennék hálás,
hisz ajándék eme emlék vagy leginkább áldás.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK- HORVÁTH GERGELY |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-16 22:06:34, vasárnap
|
| |
| |
Horváth Gergely -
Eszembe jutottál
Elcsitult a fenyves, nyugszik már a táj,
csak a magány tombol, s ez az, mi fáj.
Süvít a szél és feltépi a sebeket,
mert fülembe suttogja halkan a nevedet.
Egy fájó emlék mi lelkemet sebzi,
s ez miatt életem ritmusát veszti.
Elkerül a dallam, nem talál a zene,
hisz távol vagy már és nem lehetek veled.
Hallanám hangod, mely gyengéden simogat,
tűrném a fájdalmat, állnám a kínokat.
De csak a jeges szél, mit arcomon érzek,
s csak az üres tér, mit mereven nézek,
ez maradt csupán. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK- HORVÁTH GERGELY |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2020. Július
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | |
| 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | |
| 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | |
| 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | |
| 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 319
- e Hét: 2516
- e Hónap: 6549
- e Év: 65802
|
|
|
Offline
