|
1/14 oldal
|
Bejegyzések száma: 130
|
|
|
|
2018-08-14 09:04:27, kedd
|
|
|
"Az ember végül mindig egész életével felel a fontosabb kérdésekre. Nem számít, mit mond közben, milyen szavakkal és érvekkel védekezik. A végén, mindennek a végén élete tényeivel válaszol a kérdésre, melyet a világ olyan makacson intézett hozzá. Ezek a kérdések így hangzanak: ki vagy?... Mit akartál igazán?... Mit tudtál igazán?... Mihez voltál hűséges és hűtlen?... Mihez vagy kihez voltál bátor vagy gyáva?... Ezek a kérdések. S az ember felel, ahogy tud, őszintén vagy hazugon; de ez nem nagyon fontos. Ami fontos, hogy a végén egész életével felel."
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek |
|
|
0 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
|
|
2018-08-09 09:53:29, csütörtök
|
|
|
MÁRAI SÁNDOR: SÉRTŐDÖTT VERS
Én nem akartam, istenem -
S nem kértem, hogy segíts nekem
Gyanútlan érkeztem, meleg
Szavakkal is kerestelek
Nevetgéltem a nap alatt
Tagadva sem tagadtalak
Szándék nélkül és kedvesen
Szólítottalak: "Kedvesem"
Szájamban jó íz volt neved
Fűnek-fának dicsértelek
Nem is akartam semmi mást:
Jó szót, kenyeret, egy falást
S a kenyér és bor isteni
Ízében téged sejteni
Hogy' ragyogott a két szemem:
Mi történt velök, istenem?
Behúnyom, mikor tehetem
Két kezemmel is befedem
Nem jó látni, se hallani
Elromlott nálam valami
Leköpve állok, sárosan
Megsértettek halálosan
Fejembe töviskoszorú
Arcom gőgös és szomorú
Nézz a szemembe, istenem:
Miért csináltad ezt velem?
Asszonyt is küldtél vigaszúl
Ő is megsértett pimaszúl
Nem mondom: választott edény -
Szívem hideg, szájam kemény
S mint ki tönkrement hirtelen
Elkezdem egész meztelen
Elkezdem egész kicsiben
Csontból, rongyból és irigyen
Leszek magányos, mint a sas
S mint hiéna, büdös, avas
Mint az éj, oly hallgatag
Ha ember meglát, elszalad
Vérszomjas, mint a keselyű
S mint a bűn, olyan keserű
Elfenem arcomon setét
Korommal isten kézjegyét
S nem lesz nekem engesztelés
Többé a tiszta, éles ész
A hét főbűn lesz iparom
Megsértett valami barom
Mikor? Hol? Nem emlékezem
Szöggel verték át két kezem
Spongyát csókoltam szív helyett
S ittam epét és ecetet
Megsértve lógok itt, dagadt
Szemmel a véres nap alatt
Nem mondom: aranyház, titok -
Halálra sértve ordítok
Miért? Miért? Miért? Miért? Miért?
Nem állok jót senkiért
S ki volt? Miért? Mikor? Minek?
Nem adtál választ senkinek
Felelj most, Isten! Már elég
A kínból és reped az ég
Repedt ég s megnyílt föld felett
Nézzünk egyszer farkasszemet
(Nem emlékszel?...Hisz én vagyok
Arcod mására alkotott
Lelkedből lelkedzett csodás
Kétlábú, lelkes alkotás
Ki nem is akart egyebet
Jó szót s egy falat kenyeret
Jobbat nem akart senki sem -)
...Ugye, emlékszel, istenem? |
|
|
0 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
|
|
2018-03-10 10:25:08, szombat
|
|
|
MÁRAI SÁNDOR:AJÁNDÉK
És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg. |
|
|
0 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
|
|
2016-10-04 11:58:29, kedd
|
|
|
"Tanulj szerénységet, örülj a szépségnek, s ne várj tőle mást, mint amit adhat. Az élet melegségét pedig keresd másutt; a szépség hideg láng, nem lehet melegedni mellette."
Márai Sándor |
|
|
0 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
|
|
2016-08-25 13:01:22, csütörtök
|
|
|
Már nem emlékezem telefonszámára. Csak arra emlékezem, hogy volt egy fekete kalapja, barna tollal. Aztán arra, hogy élni akartam vele, s megint, hogy egyszer meg akartam halni érette. Homályosan emlékezem szeme színére, mosolyára, egészen halványan bőre illatára is. Emlékezem a fájdalomra, melyet okozott; de csak úgy, mint ahogy egy régi haláleset fájdalmára emlékezik az ember. Emlékezem az örömre is, melyet kaptam tőle; de csak úgy, mint ahogy egy régi, bőséges lakomára emlékezünk, lakomára és dőzsölésre, melynek fogásait már elfelejtettük. Minderre emlékezem, halványan. De telefonszámára, melyet néhány esztendő előtt még oly gépiesen tudtam, mint ahogy az ember a kötőszavakat ismeri, nem emlékezem többé. Így halunk meg egymás számára. Először egy telefonszám hal meg. Aztán egy illat emléke. Aztán a test, melyhez a telefonszám és az illat tartozott. Aztán minden.
Márai Sándor gondolatai |
|
|
0 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
|
|
2016-08-07 23:40:07, vasárnap
|
|
|
"Szükségem van erre az érzésre, hogy egyedül vagyok odahaza. Hogy nem figyel senki. Nem ellenőrzi senki a szokásaimat. Nem bámul senki. Az embernek szüksége van néha a teljes magányra."
Márai Sándor |
|
|
0 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
|
|
2016-05-01 11:55:26, vasárnap
|
|
|
Néha megállok az utcán, zsebembe nyúlok, úgy érzem, elvesztettem valamit.
Otthon fiókokat nyitogatok, leveleket olvasok, régi ruhák zsebeit kutatom át.
Valamit elvesztettem.
Felébredek éjjel három felé, s egyszerre megértem: az álmot vesztettem el!
Nem az éjszaka álmát, az alvás melléktermékét, azt a zagyva, édes sületlenséget,
hanem azt az álomszerű érzést, hogy a valóság mögött van értelem,
melyet nem lehet szavakkal kifejezni.
Mi volt ez az álom?
Miért fáj úgy, hogy nincs már?
Miért kutatok utána?
Az ifjúság volt?
Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy kiraboltak.
Márai Sándor |
|
|
0 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
|
|
2016-05-01 11:40:12, vasárnap
|
|
|
FÁRADT VAGY ÉLNI?
Fáradt vagy élni? Igen, egy napon úgy érzed, túlságos feladatra vállalkoztál, mikor embernek születtél e földre. Túl sok volt az ellenállás, a kiszámíthatatlan, az ellenséges, az aljas, a reménytelen, túl sok volt a feladat, túl sok a szenvedés, a csalódás. De nem gondolod-e, nem érzed-e, hogy éppen ez a reménytelenség, ez a 'túl', ez a 'sok' adott rangot és értelmet életednek? Nem érzed-e, hogy feladatod volt, személyes dolgod? Nem érzed-e, hogy a természet, mely olyan esztelenül túloz és pazarol, megtisztelt azzal, hogy embernek alkotott és emberi mértékben szabta ki feladatod a földön? Mi lehetsz más, mint fáradt? Ez volt a dolgod: hogy élj és elfáradjál.
Márai Sándor ~ Füveskönyv
|
|
|
0 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
|
|
2016-04-28 14:04:11, csütörtök
|
|
|
Már nem emlékezem telefonszámára. Csak arra emlékezem, hogy volt egy fekete kalapja, barna tollal. Aztán arra, hogy élni akartam vele, s megint, hogy egyszer meg akartam halni érette. Homályosan emlékezem szeme színére, mosolyára, egészen halványan bőre illatára is. Emlékezem a fájdalomra, melyet okozott; de csak úgy, mint ahogy egy régi haláleset fájdalmára emlékezik az ember. Emlékezem az örömre is, melyet kaptam tőle; de csak úgy, mint ahogy egy régi, bőséges lakomára emlékezünk, lakomára és dőzsölésre, melynek fogásait már elfelejtettük. Minderre emlékezem, halványan. De telefonszámára, melyet néhány esztendő előtt még oly gépiesen tudtam, mint ahogy az ember a kötőszavakat ismeri, nem emlékezem többé. Így halunk meg egymás számára. Először egy telefonszám hal meg. Aztán egy illat emléke. Aztán a test, melyhez a telefonszám és az illat tartozott. Aztán minden. Márai Sándor |
|
|
0 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
|
|
1/14 oldal
|
Bejegyzések száma: 130
|
|
|
|
2020. Szeptember
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | |
14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | |
21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | |
28 | 29 | 30 | |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
0 db bejegyzés |
e év: |
0 db bejegyzés |
Összes: |
12857 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 229
- e Hét: 708
- e Hónap: 2480
- e Év: 25817
|
|
|