|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2020-09-11 20:37:58, péntek
|
| |
| |
"Anyámtól tanultam, aki bölcs nő volt, az élet ismerője.
Főleg a női lét ismerője. Ő egyszer azt mondta nekem... Olykor lejjebb kell adni. Bele kell menni kis megalkuvásokba. Nagyokba nem szabad, de kicsikbe igen. Amikor megkérdeztem, hogy miért kell néha kompromisszumokat kötni, azt felelte:
- Azért, mert a magányban berozsdásodsz. Hozzászoksz. Megvastagszik a bőröd, érzéketlen leszel. Nem veszed észre, hogy lassacskán egyre vastagabb és magasabb falakat építesz magad körül, amiken nincs ajtó. Azt hiszed, önszántadból vagy egyedül, de ha sokáig őrzöd ezt az állapotot, börtönné válik, s azt veszíted el a magányban, amit kerestél benne: a szabadságodat.
Néha bizony bele kell menni olyasmikbe, amiket megbánsz. Talán. Valamire minden találkozás jó.
A másik is ember. Lehet, hogy nem hozzám való, de mégis: ember. Talán kaphatok tőle valamit. Nem azt, ami hiányzik, hanem valami mást, amitől, ha boldog nem is leszek, de legalább nem rozsdásodok be. Egy szomjas embernek a víz a legcsodálatosabb ital."
(Müller Péter)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-11 18:43:54, péntek
|
| |
| |
Kovács Sándor - A hegy leve.
Kacsingat a szőlő szeme,
Szinte csepeg már a leve.
Le kéne már gyorsan szedni,
Hordóba kéne már tenni.
Édes mustnak ott a helye,
Teljen meg a pince vele.
Gyönyörködhessen a gazda,
Görbüljön mosolyra bajsza.
Ha megérik a jó nedű,
Minden cseppje csupa derű.
Attól lehet jól mulatni,
Jó nagyokat kurjongatni.
Ettől jobb talán már nem kell,
Bort iszik a magyar ember.
Nótára nyílik a szája,
Nem lesz poros a csizmája.
Amellett,hogy csupa derű,
Vitamindús ez a nedű.
Táncra áll tőle a lába,
Nem kell menjen patikába.
Kisimul tőle a bőre,
Piros lesz az arca tőle-
Olyan mint egy nyíló virág,
Mosolyog rá a nagy világ.
Kanyargós a keskeny járda,
A kapuban párja várja.
Nehezen jut el most oda,
Táncot jár vele a szoba.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szüret |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-11 08:10:15, péntek
|
| |
| |
H.Gábor Erzsébet : Az én hazám...
Csodás hazába születtem én,
szegényes évek hideg telén,
vihar dúlt - mesélte jó anyám,
hallgattam regéjét óraszám.
Kis házunk majdnem, hogy összedűlt,
- a jómód bennünket elkerült -,
nem adnám melegét senkinek,
s ízét a kemencés vekninek.
Amíg én faltam a reggelit,
morzsolta Anyám a tengerit,
mindent mi éghető tűzre tett,
s szent hitet szívével ültetett.
Csak néztem, s hallgattam szép szavát,
láttam, hogy szemében ég a vágy,
éreztem, hogy néha elrepül,
s a lelke az éggel egyesül.
Apám a favágók ,,mestere",
s mint, kinek fejsze a hangszere,
amikor fát vágott gyúlt, dalolt,
Anyám az egyetlen Múzsa volt.
Magyar vért forralt a délidő,
Anyámra azt mondta ,,égi nő",
pedig a Rónaság lánya volt,
a szépség dús kegye ráhajolt.
Emlékek ezre most átölel,
őseim hangján a szél felel,
szívemet simítja szép daluk,
nekik is ez volt az otthonuk.
Hegyeit, folyóit, ismerem,
nekem az öröm csak itt terem,
itt értik meg csak a nyelvemet,
idegen vagyok, ha elmegyek.
Bár, lábam nagy ritkán útra kel,
innét még sohasem vágytam el,
nem tudnám feledni - visszavárt -
mézízű akácok illatát;
gyermekkor tejszagú álmait,
Tiszának kanyargós partjait,
kis házunk zöldkapus udvarát,
s a hajlott, göcsörtös szilvafát.
Selymező emlékek garmada,
úgy tart, mint almát az almafa,
ha ,,leesek" nem fáj, jól vagyok,
gyökerim' földjére pottyanok.
Áldd meg a hazámat, Istenem,
nékem a világban nincs helyem,
egyedül itt van csak hű honom,
ahol a sorsomat hurcolom.
Érted szól szép hazám most a dal,
szeretlek, s érzésem róla vall,
hangjai tiszták és ékesek,
egyedül te vagy ki értheted,
kit ide teremtett Istene,
s magyar szót dobog a szív heve.
Féltelek hazám ó, annyira -
ne érjen soha sors vad nyila!
Istenem áldd meg a népemet,
bocsásd meg néki, ha vétkezett,
s ha megtévedt hitből útra lel,
ringasd az öledben újra el.
Adj nékünk erőt és józan észt,
nyelvünket tanító jó ,,zenészt",
reménylő holnapot, szép jövőt,
didergő időkre jégtörőt.
Éltető esőt és friss vetést,
aranyat érlelő napsütést,
dús fejű búzát és jó kedélyt,
citerapengető víg zenét!
Engem is segíts meg Istenem,
Magyar föld legyen a sírhelyem,
hol bölcsőm ringatta Jó anyám -
az legyen mindig az én Hazám!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkorúaknak |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2020. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
288 db bejegyzés |
| e év: |
4200 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2068
- e Hét: 4631
- e Hónap: 44243
- e Év: 273180
|
|
|
Offline
