|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2020-09-14 20:05:04, hétfő
|
| |
| |
Természetellenes
Csoda a jelen - mégis, akár egy kerettelen óda,
Nincs már falu, se tanya, s a vidék is az eget karcolja,
Szárnyas járműveken száguldó lények keze a semmit markolja,
Házak sora egymást éri, de mi egykor ház volt, most palota,
Fellegvár, sőt: zord erőd, mi robothadnak acélkaloda,
Igény, s szükséglet mit se számít, másolat mindenki otthona.
A kisváros akár az egykori főváros, s a csendes környék, metropolisz,
És a főváros, egyenesen ország, mindent magába nyelő szörnyeteg,
Hol eltűnni képtelen gondolat, ám egy pillantás alatt elnyel a rengeteg,
A dolgát mindenki pontosan tudja, végezetlenül a kényszerfeladatok nem maradnak,
Tömegáradat, lebegő busz, repülő villamos, szükség szerint pontosan haladnak,
Ám a szív, lélek s értelem tehetetlenül e végzetes áradatba fulladnak.
Nincs menekvés, mindenhova elér a gondolatrendőrség keze,
Az álmokat egy gombnyomással tetszés szerint igazítják,
Negatív érzéseiket mindenféle színes bogyókba oltják,
Agressziójukat legálisnak minősített gázolásokba fojtják,
De a mélázó boldogságot veszélyes eszköznek tartják,
S a tudásforrást gyilkos eszköznek gyűlölettel kikiáltják.
Diktatúra az úr, a rendszer gúzsba köt,
Mi egykor szükség volt, mára félelembe fojtott ösztön,
S mi családias otthon, mára kitörhetetlen börtön,
Nincs kilátás, hiszen a rálátás semmis, akarat sincs,
Elég egy rossz mozdulat, megfontolatlan lépés, máris kattan a bilincs,
A féltve őrzött biztonságnál és rendnél nincs nagyobb kincs.
Teljes kontroll a közbiztonság közérdeke,
Köztudott, ki kicsit is kételkedik,
Annak hely ily társadalomban nem adatik;
Kimondott szavak immár tettek súlyosságával bírnak,
Nem jelenthet sok jót, ha valaha is a telefonhoz hívnak,
Aki kicsit is józan rég felhagyott keresésével a kiútnak.
Jobb híján az agyatlan, agyfosztott s tompított egyaránt dolgoznak,
Munkába ölni a létfeszültség letargiáját kizárólagos kötelesség,
Aki pedig az előírásra fittyet hányna, eszébe juthat, végzetes a költség,
Tenni kell, mit a rendszer kiszab, azt végezni tudhatóan tiszteletreméltó,
Életével és javaival fizet minden meggondolatlan bitorló,
Alig akad már józanul is részeg, esélytelenül is eltökélt ellenálló.
Televízió fal minden szoba fali dísze,
A műremek szórólapok foganatja,
Az okkeresés a civilizáció daganata,
Az örök vita, az ember szabad akarata,
Most már egyértelmű a hatalom álláspontja,
Minden szempárban ott olvasható határozata.
Fő a nyíltság, semmit se rejtegethet, ki mindig őszinte;
Ő is ezt hitte, a mindenkori szomszéd, de félreértelmezte -
Először a szolgaság szükségeltetik, s csak mikor megértette
Ennek védelmező jóvoltát, akkor élhet nyugodtan a polgár,
Ám a szabadság túlértékelt, csak ki hűen szolgál
Értheti meg, a rend fenntartásával mily büszkeség jár.
Füst száll fel a szabadból,
Forrón lángol a félelem,
S olvad hamuvá az értelem,
Ellenálló tűzvészben vész el süketen,
Hisz a nézősereg teljesen szenvtelen,
Nyájszellem iránytűje mutatja: mindenki szívtelen.
Bálestekre, színházakba, telt termekbe sietnek,
De mindenhol csak vérelszívó kedvtelésekre lelhetnek,
Nagy úr a vágyálom, ürességben teljességet nem sejthetnek,
Fel sem tett miértekre zord magasságokból törvénnyel felelnek,
A kötelesség, államszolgálat az első, munkából későre hazaérnek,
Kanapére hanyatt fekve visszatekintővel emlékeikbe tekernek.
Ismétlés a büntetés, halálnál is rosszabb ítélet,
Hisz a rémálomcsapda elmúlásnál is végzetesebb csapás,
A mindennapos statuáló cirkusz abnormálisan autoritatív atrocitás,
Besúgóhálózat elől gondolatok elhullatott morzsái sem menekülhetnek,
S mint a száguldó erődben, nem azt kapnak a fenntartók, mit érdemelnek,
Minden mozdulatot figyel a nyolcvannégy szem, egy pillanat alatt bárhol ott teremnek.
Talán a felkelés a végső megoldás?
Törésvonalat teremtene a szerelmi lázadás?
Forradalmat szülhet a kietlen vidékre fordulás?
Pedig tudnivaló, nem ad békét az önvédelmi gyújtás,
A vágyak vadverme is csak tompult fejű félrehajlás,
S mivel arc- és hangvesztő ítélet érhet, bölcsebb az elfogadás.
Tovább forog a fogaskerék,
Csak egyetlen elszabadult csapágy,
Vészesen ösztöni ily oktalan vágy,
De kár e gigászi gépezetben nem keletkezhet,
Maradandó változást magányos motyogás nem éreztethet,
Néhány bizonytalan akarat szabad szellemiséget nem teremthet.
De egy napon talán, mikor jéghideg tűzeső gazdája
Tűnődve hazafelé sétálgat, s szokatlan az égre mered,
Egy gondtalan lányba botlik, s a kősziklából ismét víz ered,
Érzéknélküliség fekete lyuka elnyeli bár családját,
Ezáltal megérti lassacskán a létezés eltitkolt csodáját,
S egy napon talán meghallja a robotkor, belőle újjászületett tettre kész nemzedék moraját.
Kovács Ábel
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kovács Ábel versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-14 19:46:25, hétfő
|
| |
| |
,,Ha valaki utánam akar jönni, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!" (Mk 8,34)
A kereszt, aminek hordozására szólít fel engem az én Uram, feltételez sok eltérő alakú keresztet. Nekem elégedettnek kell lennem a földi feladatokkal a szolgálatnak egy korlátozott területén, amikor azt hihetem, hogy képességeim sokkal nagyobb munkára is alkalmassá tettek volna. Talán megkövetelik tőlem, hogy folytonosan ugyanazt a földet műveljem évről évre, még akkor is, ha nincs különösebb aratás. Talán arra kér Isten, hogy kedves és szeretettel teljes gondolatokat ápoljak éppen arról a személyről, aki megbántott és tanúsítsak együttérzést és vigasztalást iránta. Talán nyíltan bizonyságot tehetek Mesteremről azok előtt, akik nem akarnak Őrá vagy követeléseire emlékezni. És talán arra van elhívásom, hogy ezen a világon haladjak végig ragyogó, mosolygó orcával, miközben összetört a szívem.
Igen, sokféle kereszt van, és mindegyik súlyos meg fájdalmas. Nem valószínű, hogy kikeresnék egyet is közülük, mint a sajátomat. Mégis, Jézus soha nincs olyan közel hozzám, mint amikor fölemelem keresztemet, ráfektetem engedelmesen a vállamra, és türelemmel, zúgolódás nélküli lelkülettel megköszönöm.
Ő közel jön hozzám, hogy erősítse bölcsességemet, mélyítse békességemet, növelje bátorságomat, és kiegészítse erőmet. Mindezt azért teszi, hogy a tapasztalat által, ami annyira fájdalmas és kiábrándító nekem, sokkal inkább hasznára legyek másoknak. Azután visszhangzanak lelkemben a tizenhetedik századi, skóciai kegyesek szavai, akiket bebörtönzött hitükért John Graham of Claverhouse. ,,Teher alatt növekszem." (Alexander Smellie)
Használd a rajtad levő keresztet, mint mankót, hogy segítsen utadon, ne úgy, mint botránykövet, ami elesésedet okozza!
Bánkódót örömre deríthetsz,
Ha mosollyal viszed, viszed.
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-14 07:22:35, hétfő
|
| |
| |
Isten ítéletének tüze
,,Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, embereket győzünk meg... Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk... béküljetek meg az Istennel." (2Kor 5,11.20)
Minden olyan egyházban vagy szektában, ahol az eljövendő ítélet hite erősen él, a tagok merészen evangelizálnak. Sürgetik az embereket, alkalmas és alkalmatlan pillanatokban, hogy ,,fogadják el Jézus Krisztust", mint aki az egyetlen kiút az eljövendő ítéletből.
Amikor tudjuk, hogy Isten tüze közeleg, nincs vesztegetni való időnk. Ha meg vagyunk győződve arról, hogy Isten ki fogja tölteni haragjának a poharait, és ha lelkünkben csak egy kis együttérzés is van, akkor úgy élünk és szólunk, mint Isten követei.
Azok, akiknek kifinomultabb az ízlésük, nem járnak-kelnek összevissza az emberek között a hírrel, hogy Isten készül őket megégetni. Alkalmas időpontokban vitatkozni szoktak az elidegenedésről, amely miatt az Istenben nem hívő és a keresztyén közösségen még kívül lévő emberek szenvednek. Saját gyülekezetükön belül ezek az egyháztagok minden tőlük telhető módon megpróbálják gyakorolni magukat az ilyen keresztyén közösségi életben. A kívülvalók iránt pedig az ,,előevangelizácónak" nevezett munkát végzik. Ez nem direkt megközelítés, hanem egy olyan bizonyságtétel, amelyik szelíd hangon, üdítő italokkal, kávéval és süteménnyel történik. Nincs semmiféle ,,egyetlen üdvözítő módszere" a Jézus Krisztust nem ismerők megközelítésének. A módszer függ az időtől, helytől, alkalomtól, emberektől stb. És az evangelizálás nem is csak beszédből áll. Sokkal több az annál.
A lényeg az, hogy ha valóban hisszük, hogy a harag poharai kitöltetnek mindazokra, akik feltartóztatják Isten országa szabadságmenetét, akkor magatartásunkban sokkal több sürgetésnek kell lennie, mint ahogy az most nyilvánvaló.
A békesség Istene, az ítélet tüzének is Istene. Az Úr, aki szeret minket és a mi gyermekeinket, a tíz csapásnak az Istene is.
Amikor Isten visszahívta a béketárgyalásokról Mózest, az ő követét, nem maradt más hátra, mint az ítélet. Amíg Krisztus békekövetei a mai fáraókkal tárgyalnak, addig még tart a kegyelem napja. De nem tart örökké.
Napi gondolat
Miért vagyunk mi gyakran olyan félénkek, amikor megpróbáljuk az embereket Istenbe való hitre hívni?
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2020. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
295 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5608
- e Hét: 17319
- e Hónap: 46631
- e Év: 234433
|
|
|
Offline
