|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2020-09-17 16:06:07, csütörtök
|
| |
| |
Ligeti Éva - Csendes álom
Csendesen cseppen éjbe az álom
Elnyeli csöndben, s fut ezer szálon
Körkörös körbe, fonja a vágyat
Gyűrött gyönyör nyomja az ágyat
Terhétől távol, könnyű a teste
Szakadt ruháját letette este
Szabadon szárnyal, súlytalanságban
Káprázik szeme az éjszakában
Álomvilágban varázsos minden
Időben, térben, határ már nincsen
Pillanat, óra, napok, vagy évek
Felvillannak, majd oszlanak képek
Rejtélyes árnyak libbennek tova
Csillaggá válik lépteik nyoma
Követve útjuk mélyül az álom
Csendesen csillan színe a szálon
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kellemes napot, hetet,stb. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-17 15:46:42, csütörtök
|
| |
| |
Luís Filipe Castro Mendes - Nyári elégia
Mit tegyünk a szavakkal, a képekkel,
melyeket elsodort a szél ezen a nyáron?
A fákon a lombkorona dús még,
De mi már csak a gyászindulóra várunk,
kürtök és hegedűk remegő hangjára,
melyet könnyeden felkap, tovahord a szél,
s szavakkal, félelemmel vegyül a zene:
beszéd nélküli, vak harmóniává válik.
Mit kezdjünk hát e röpke várakozással,
amíg tart az élet, amíg kitart a hang?
Folyvást kérdőre vonjuk a szavakat,
melyeket a meddő történelem halálra sebzett,
mindent alávetve annak, ami megeshet.
Mit csinálunk mi itt? Meghalunk egyáltalán?
Hosszúak az esték és a nyugalomban
másik időből éneklő madarak talán
felidézik a szenvedélyek árnyát. A lélek
irányt vesztett a jelentések útvesztőjében,
a kusza verssorok, háborúk és egymást váltó
évszakok őrült felfordulásában.
Az alkonyi fényben vagy a csatazajban,
a szétzilált, rendetlen világban
a történelem is e verssorok világosságára várt,
a versre, amit az emlék hurkol össze,
hogy beleégjen a szavakba: meghalunk.
Fordította : Csuday Csaba
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-17 15:39:34, csütörtök
|
| |
| |
Ganja Gašpar Đokić - Könnyű dal a múlandóságról
ha feltételezzük hogy tegnap
mindkettőnknek rossz napja volt
és a véletlenül megérintett telihold
hatott büszkeségünk kiteljesedésére
és az átvirrasztott éjszaka után írtam
hozzád a legszebb szerelmes verset
akkor a teljes békesség jegyében
mutatóujjunk üvegre nyomásával
kezdhetnénk a reggelt kötelező mosollyal
tehetnénk ha akarnánk
mert ha mindenki szemszögéből
kell átlátni a gondokat
akkor legjobb körülülni az asztalt
és mindenről nyugodtan beszélgetni
a csend eddig megtörte a távolságokat
majd nemes egyszerűséggel megszólalt
nem az átjáróban nem átmenőben
hanem mert a reggellel jött a megoldás
a gyötrelmet feloldó megbékélés
tehetnénk ha tudnánk
mert mindenünk ami volt
nem csak úgy átmeneti volt
nem az átjáróban találkoztunk
nem jegyeztünk ilyen érintéseket szavakat
szerelmünk magja
Szibériába esve nem fagyott volna meg
az egyenlítőn nem égett volna meg
az óceánba esve nem párolgott volna el
szerelemmel írtunk és éreztünk
mindég tovább vitt bennünket
mert örökértékű osztályba tettük
kellett volna ha még szeretünk
a csend továbbra is erősíti a bizalmat
megtermékenyíti a kívánságokat
nem az átjáróban nem alkalomszerűen
mert minden mi fájdalmat okoz
elmúlik és a harapást az ajkak
egyszerű érintése lemossa
kellene ha hiszünk
átlépve büszkeségemet üzenem
mindenek felett szeretlek
íme bejelentették az esőzés megszűntét
átengedve helyüket a napnak
vonulnak elvonulnak a fellegek
kérlek bízz bennem
azok akik tegnap meghaltak
ma már biztosan bánnák
Fordította : Fehér Illés
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-17 15:26:36, csütörtök
|
| |
| |
Hajnal Anna - Szeptember...
Édes, édes most a nap,
bor van benn, vagy méz?
első csókban nyár és ősz
kéken összenéz.
Mámoros a levegő
lenge tánc a fény,
senki sincs ki ellenáll,
hősebb legyek én?
S vajon hősebb aki sir?
jobb-e aki fáj?
melyik hűség igazabb?
s már felel a táj -
gesztenyéken rőt levél
s második virág,
zsenge bimbók és avar,
bolond a világ?
Te is becsapod szívem
súlyod, bánatod?
mind ledobtad mit a sors
orvul rád rakott
s úgy perdülsz most táncosan
mint kit szél kavar,
álljak? fussak? melyik több?
honnan e zavar?
Új virágzás és gyümölcs
vegyül itt, mohó,
kecskerágó, bodza is
mind csupa bogyó
s mire kóró lesz a zöld
csipkerózsaág
virít majd a csitkenye
kihívó virág,
gúnyos, piros üzenet
mire jön a tél,
csattogó fehér fogától
senki sincs ki fél.
Hári János minden fa,
dicsekvő legény,
messze van még tél és fagy,
hencegjen szegény.
Te is hősködj ma szívem,
hidd a vágy, a nyár
örökké tart, jó kaland,
s mindig útra vár
s feledd, feledd hogy a vég
mindig síri hó,
ahol annyi vágy után
megpihenni jó.
Hajnal Anna költő, kritikus. József Attila-díjas
(Gyepűfüzes, 1907. február 1. - Budapest, 1977. szeptember 6.)
Kép: tavasz az őszben, Boncsér Árpád fotója a virágzó, bogyós csipkebokorról |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-17 15:10:20, csütörtök
|
| |
| |
Guillaume Apollinaire - Szerelmetes ének Lindának
Neve nagyon pogány s kicsit hivalkodó,
De mivel az Öné, bájos hangzású szó;
Spanyol értelme: "szép", s mivel Ön szép, mint senki,
Igazat mond, aki az Ön nevét kiejti.
Németben ez a név színtiszta mélabú,
Rebben, ha április lágy fuvallata fú,
Legendák fája ez, zengő lírai hársfa,
Éjente-kiszökő, balga manók tanyája.
Végül e ritka név, szépségének szava,
Antik városnak is neve volt valaha,
Mely Rhodoszon virult, e kies szigeten, szép
Rózsák között, ahol turbékolnak a gerlék.
(Eörsi István fordítása)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Apollinaire |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-17 14:59:45, csütörtök
|
| |
| |
Nadányi Zoltán - Ezerarcú szeretőm
Az én szeretőm oly szeszélyes,
ő minden pillanatba más,
de úgy megváltozik az arca,
nincs rajta ismerős vonás.
Megváltozik a szeme színe,
a haja színe, mosolya,
cseréli folyton a nevét is,
ma Erzsi, holnap Viola.
Azt mondta, vár, sietek hozzá.
Kapja magát, elém oson,
egész más arccal, más alakban
pillant rám a villamoson.
Leszáll, de ugyanakkor felszáll,
megint, megint átváltozott.
Megüt a teste, mint a labda
és én bűvölten állok ott.
Így váltja arcát és alakját,
de azért egy és ugyanaz,
csak meg-megújul, mint a hajnal,
mint a virág, mint a tavasz.
Futok utána erre, arra,
jaj, ezerarcú kedvesem,
egyik se az igazi arcod,
én az igazit keresem!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nadányi Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-17 14:56:05, csütörtök
|
| |
| |
Rainer Maria Rilke : Őszi nap
Készülj, Uram. Nagy nyáridőd letelt.
Napóráinkra jöjj el árnyvetőnek,
s a mezőket szélbe borítva szeld.
Késő gyümölcsöt sürgessen szavad;
add, még két napjuk délszakibb lehessen,
s amit kezdtél velük, kiteljesedjen,
csöpp el ne vesszen dús fürtből zamat.
Nem épít már, ki most hajléktalan.
Hosszú magányra vár, ki most magányos.
Virraszt: olvasáshoz, levélíráshoz,
és az allékat járja nyugtalan,
mikor a szél hullt lombot hajt a fákhoz.
Fordította :Tandori Dezső
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2020. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
171 db bejegyzés |
| e év: |
1777 db bejegyzés |
| Összes: |
10102 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1585
- e Hét: 5401
- e Hónap: 14987
- e Év: 83907
|
|
|
Offline
