Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Kérlek, Uram, kérlek
  2020-09-02 23:04:27, szerda
 
  Kérlek, Uram, kérlek

Hazafelé jövet három lány jött szembe,
S tudva, hogy az egyiket
Oly rég nem ismerve is ismerem,
Ötlött eszembe villámcsapásként az ismeret:
Intenzíven internális az isteni ítélet.

Csend lett, de bennem dúlt a vihar,
Magamban már sorokat szőttem,
Mikkel megmagyarázhatom, miért mentem el,
Nem a helyszínről el, a pincébe le,
Magamra zárva az ajtót a kulcsot végleges megemésztettem.

S ha nevetve versem olvasná bármely halandó
- Tudom hallatlan ily hamis emberítélet -,
Hogy is hihetne mást, minthogy hülyére hazudtam magam,
Betegesen kényszeres, ki ily ingernek önként enged,
Hogy más jövőjébe jelenszerűen jelesőt kérve beletenyereljen.

Betegség mind, ahogy ráksejtek burjánoznak el a testben,
Úgy a lélek is a tudatlanság téveszméjébe baljóslóan beleremeg,
Haragom letöröm, mégis eszeveszett éberségem életvesztést érzékel,
S mikor nyílesőként nyilall lelkembe a bizonyosság,
Biztosat bár bolondként nem bizonygatok,
Feltekerem a vaskaput, azon a bizonyságot bocsátom be,
Hogy bizonyosat ő beszéljen el,
Nem fogadhatom el a leállásra szólító érveket.

Most kötözzetek meg,
Haldoklókként haldoklókat haladéktalanul magatokkal rántó hiénák,
Bezzeg ti tudjátok az igazság állását, de nem hiszitek hatását,
Liturgiátok a humanizmus és ateizmus ocsmány hitvesi ágya,
Törvénybe foglaljátok hogy rend legyen,
Mindenkinek szabad akarata szerint lehessen igazat tettetnie,
Hinnie mit akar, mi kényelmét kielégíti,
Így égeti a szemeket a vakság szelleme,
És szele a léhaság dögszagát szállító dögvésznek.

Jogrendszer a támasz,
Ősi törvénykönyv az álhősi önámítás szakadékba végződő völgye,
Ejtőernyőt vesznek magukra, másokra akaratlanul is aggatnak,
Elmarad a biztonsági ellenőrzés,
Elfogy a szakember ki a szakadást szemügyre vehetné,
Így mikor a felszerelést félve felvenné,
Nem tudja, nem látja, nem érzi, elhinné,
Hogy minden rendben van,
Közelget a nagy vész, szakadékhoz érve minden elvész,
Mikor minden erős kéz tömlöcbe vetve egy más szempárra néz,
Ó, hogy jön a félsz, mikor megállíthatatlanul szabadesés kezdődik,
Azt mondják, csak edződik, ki földet érve végtagjait töri,
S azt hazudják, mi nem öl meg, csak megerősít,
Ám a paralízis nem vigasztal, elkésve ér a sokk - a vezetés megvezetés volt.

Feddik a feddhetetlent félőt - "ki vagy te, hogy így elítélsz minket?",
Kezét törik a kézbesítőknek, s a vádat nem veszik be,
Nem érdekli őket az igazság ignorálásáért való megintetés,
Csak zajlik a sóhintés, a hír emlékét is lehintik,
Így nő gyom s tövis a helyére, a között növekedve nyak köré inda fonódik,
Eltelhet hetven év, a nyomor továbbra sem oldódik,
Későn fogják fel,
Önimádat igéjét hirdető híradós hitelten adósként ugyanúgy elpusztult,
S a tovább délibábja lepusztultság kánaánja,
Gyümölcshöz hozzáérve érintésre elporlad,
Foszladozik fekhelyen a ködcsomó,
Tikkad a test, szomjas a szív, kiszárad a torok,
Ingyen van a víz, de az oázishoz lépve kiszárad belőle minden csepp,
Gőzként tovapárolog minden csepp.

Évek óta igazság forrásából olvasok - ezért olvadok eggyé az akarattal,
Hogy végre szembe nézzek a haddal,
Jobb magaddal leszámolni, míg a magad meg nem alapozza alapodat,
Aztán azt veszed észre, alattomosan anesztéziába igazítja enervált jelenlétedet,
Szép lassan elveszíted eszméletedet,
Értelmedet démoni muszájért mártírságra kárhoztatod,
Véleményedet válságos időkben egyik pillanatról a másikra változtatod,
De hiába pálfordulás Apollósról Pálra, egyik se a Krisztusi ajánlat,
Külső sajnálat mit se sejt,
Hogy résből rettegtető rémmesébe való kiérésed óta
Részvétet elvető megvető részvételeddel
Készakarva kiveszed részed Barabást követelő népsereg révületében
Azzal, hogy hamis istenimádatot regnáló részed
Ártatlan vértenger átokszűrő áldásában naphosszat áztatod.

Ezért egyszerűen nem tűrhetem,
Nem szemlélhetem tűrve a béke fülsüketítő félrehangoltságát,
Hisz ha így teszek önmagam emésztem, s Megváltóm személyét
Emberek személyére óemberi oldalam megidézésével lecserélem,
Ezt nem tehetem - inkább fogok tébolyultként a placcon ténferegni,
Révedezni a szívbe ragadt rémségen, kőkeménységet képző kötőanyagon,
Az anyagon, mely kívánatos mű Michelin-csillagként a mázat bevonja,
S a figyelmet az alatta bújó tartalomról szüntelenül elvonja,
Megvonja a felismerést, mézédesen méregölő beismerést,
Hogy elfonnyad a test, s az elme is elhal,
Csak a lélek örökléte szikrázik,
De mázfeltörés nélkül csak félősen várakozik,
Az ítélethirdetéstől meg-megrázkódik,
Mert odalenn ki mindig csak elzárkózik az énöléstől,
Odaát már későn alázkodik, legvégén nem marad más - elkárhozik.

Ezért gondolok tisztán arra, tisztaságot még megtartó szempárból:
Felnő még gazdája, s a test gazdag vágyálomszéfjéből
Szertelenül szívszaggató szívgyógyszereket vesz ki,
De a mellékhatások részt el nem olvassa,
Megfogadja, hogy a szerelem, a család, a hírnév, a munka s az életöröm
Minden határt eltöröl, nem veszi észre, a határon túl nincs más
Csak létvesztő vészözön, s ha erősebb is a túlélőösztön,
A végcél a "hallgass a szívre" királyi koronát kínáló börtön,
S alternáló alternatíva is csak boldogulást feladva lehetséges,
Gyászosan sokaknál esedékes az abba menekülés lételfeledése,
De ily kiútkeresésnek semmi esélye,
Ily útlevágás nem ad gyógyírt tátongó sebek megfertőzödött sejtjeire,
Minden hiába,
Ha csodára várva csodáról lemondva az elmúlás lesz a térképen az X helye,
Csomózódik a kötél, a kupak a gyógyszeresüvegről lehullik,
Borotvapenge csomagjából kibomlik, ablakpár magasságra kitárulkozik,
Gyorsulásra bocsátkozik a pedál, lélekelvesztésre a tiltakozó konyhai kés,
Gyullasztásra öngyújtóban előbújik kicsiny fény,
Golyó mondja ki utoljára, hogy "elég", vonat által közelget a vég,
S CO az utolsó lélegzetvesztő.

Nem nyugodhatok, nyaggathat nyár nyüstölése,
A háborút a Fiú már úgyis megnyerte,
Ki hisz benne a hervadhatatlan koronát előre elnyerte -
S én hiszem, hogy kegyelemből ezt elhittem,
De nem nyugodhatok, hálómat viharos óceánközépen vetem ki,
Addig maradok, míg csontomról a hús le nem szárad egészen,
Mert pánikolva menekülnek a halfolyamok, nem tudva,
Hogy jobb vizeken lehet csak örömteli örökké tartó megnyugvásuk,
S épp ezért, mivel őszintén - bűnömet nem titkolva, nem hazudva -,
Fiúknál s férfiaknál jobban szeretem a lányokat - kicsiket s nagyokat,
Mikor szemem oly szembogárba téved, mely lélektükröm felkavarja,
Lelkiismeretem megzavarja, akkor tudom, Isten akarja,
Hogy egész lényem zavarja s áthassa a gyötrődés,
Határozat születik - végigkísérhet utamon a nyomor s megvetés,
De addig nem fogok nyugodni,
Míg te, te és ötvenkilencedikként te is,
Nem fogod a Krisztusi áldozatot elfogadni,
S az isteni, gyermekké gyógyító kegyelmet magadénak tudni.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Ábel versei  
Öregdiák találkozó
  2020-09-02 22:49:56, szerda
 
  Öregdiák találkozó

A tizennyolc éves magát vén diáknak mondja,
Majd öreg diák lesz úgy ötven év múlva
És ha tanulással teltek el az évek,
Akkor nyert tartalmat ez a földi élet.

Megsárgult füzetem az első lapjára,
"Isten nevében kezdem el" ez volt odaírva
Becsület, tisztesség, ma megmosolyogják,
A mi tanáraink ezt még tanították.

Lehet az Életben mások súgtak nekünk,
Ezért is lett sokszor rossz a feleletünk
Ha elmondtuk volna, amit megtanultunk,
Még az is lehet, hogy jelesre vizsgázunk.

Zárt borítékban a tételt kihúztuk,
De a helyes választ oly sokszor nem tudtuk
Tanultuk a leckét és mégis megbuktunk,
És a feladatot újra visszakaptuk.

Lezárt borítékban ez volt a tételben:
Embernek lenni minden körülményben.
Harcolni ha kell, hűséggel helytállni,
Nem volt könnyű lecke, embernek maradni.

Sokszor panaszkodtunk, hogy rossz tételt kaptunk,
Talán a szomszédét mi is jobban tudtuk.
Az Élet egyszeri, ott ismételni nem lehet,
Csak lélekben kezdhetünk új életet.

Soraink ritkulnak, üres padok vannak,
Sokan már az utolsó vizsgán is túljutottak.
Ha mi nem is fogunk jelesre vizsgázni,
Jó lenne legalább elégségest kapni.

Legyünk tanítványok, Jézus a tanító,
Tőle megtudhatjuk mi a rossz, mi a jó.
Mit elfelejtettünk tanuljuk meg újra,
És így készüljünk az utolsó vizsgára.

Szabó Katalin
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Minden remény elveszett?
  2020-09-02 22:38:46, szerda
 
  Minden remény elveszett?

Atyám, a te kezedbe ajánlom a lelkem! (Lukács 23, 46), imádkozza hangosan Jézus. ,,Beteljesedett", aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét (János 19, 30).
Minden úgy történt, ahogy történnie kellett. A lealacsonyításban, gyalázatban és szégyenben jelent meg Isten szeretete a világon, a kereszten Isten haragja saját fiát ítélte szenvedésre a világ rosszasága miatt, vagy a világ rosszasága szegezte a keresztre Isten fiát. Nagypénteken ne rögtön arra gondoljunk, hogy a dolgok Húsvéttal új fordulatot vettek. Arra gondoljunk, hogy a tanítványok úgy érezték, Jézus halálával elveszett minden remény. Egymástól távol, reménytelen szomorúságban tépelődtek azon, hogy mi történt. Csak, ha olyan komolyan vesszük Jézus halálát, ahogy ők érezték, akkor érthetjük meg, mit képes hozni a feltámadás örömhíre.

Dietrich Bonhoeffer
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Isten kifürkészhetetlen szeretete az ember iránt
  2020-09-02 22:34:34, szerda
 
  Isten kifürkészhetetlen szeretete az ember iránt

Isten szeretetének az ember iránt nem az ember az oka, hanem egyedül Isten. Az ok, melyből fakadóan mi valóságos emberekként élhetünk, és szerethetjük a mellettünk lévő valóságos embereket, Isten megtestesülésében található meg, abban a kifürkészhetetlen szeretetben, melyet az ember iránt táplál.
Ecce homo lássátok az Isten által keresztre küldött embert! A könny és fájdalom alakja. Így néz ki, aki kiengesztelődést teremtett a világgal. Vállára vette az emberiség bűneit, s a bűnök miatt Isten ítélete szégyennel és halállal sújtotta.
Ily drágán adja Isten a kiengesztelődést a világgal. Isten magára vállalja az ítéletet, csak így jöhet el a béke közte és a világ, ember és ember között. Ezen ítélet, szenvedés és halál titka Isten szeretete a világ és az ember iránt. Az, ami Krisztus sorsa lett, az benne minden ember sorsa lett. Csak az Isten által keresztre küldöttként élhet az ember Isten előtt, csak a keresztre feszített ember talál békét Isten előtt. A keresztre feszített alakjában önmagát ismeri fel, önmagát találja meg az ember. Isten elfogadja őt. A keresztre küldi, és megadja számára a kiengesztelődést, ez az emberiség valósága.

Dietrich Bonhoeffer
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Koldusok vagyunk
  2020-09-02 22:28:24, szerda
 
  Koldusok vagyunk

Isten eljön az emberekhez és kegyelmet ad nekik, ez az örökkévalóságból való út a mi időnkbe. Jézus Krisztus útja paradox, és mégis hatásos üzenetként vonult végig a régi világon, mely szkeptikussá vált mindazzal szemben, ami az embertől jött.
Nagypéntek előtt, a húsvét előtt állunk. Isten hatalmas tetteinek napja előtt, melyek a történelem leghatalmasabb tettei voltak. Ezekben a tettekben láthatóvá vált Isten egész világ feletti ítélete és kegyelme. ítéletét azokban az órákban ismerte meg a világ, amelyekben Jézus Krisztus, az úr, a kereszten függött, kegyelmét pedig azokban az órákban, amikor a halál felett győzedelmeskedett az élet. Nem az emberek tettek itt valamit, egyedül Isten tett valamit. Ő az emberekhez vezető utat járta végtelen szeretetben. Ítélt a felett, ami emberi, és olyan kegyelmet adott, amelyet nem érdemeltünk, nem érdemeinkkel nyertünk el (Rómaiaknak írt levél 11, 6).
Amikor az idős Luther meghalt, íróasztalán találtak egy cédulát, melyre utolsó óráiban a következő szavakat írta: A lélek koldusai vagyunk, és ez nem változik mindaddig, amíg ember van. Aki azonban lélekben király, aki minden élet és minden kegyelem ura, aki megtanít megismerni a bennünk levőt, hogy reményünk és életünk Isten kegyelmén álljon vagy bukjon. Övé a tett, övé az út, övé a kegyelem, övé a lélek, övé a mi szolgálatunk, övé az életünk, övé a tisztelet, mely minden teremtmény felett áll.

Dietrich Bonhoeffer
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Szenvedélyes szeretet, szenvedélyes gyűlölet
  2020-09-02 22:20:26, szerda
 
  Szenvedélyes szeretet, szenvedélyes gyűlölet

Jézus megkérdezte: Barátom, miért jöttél? (Máté 26, 49). Halljátok? Jézus még mindig szereti Júdást. Hiszen még ebben az órában is barátjának nevezi. Jézus ebben az órában még nem akarja elengedni Júdást. Engedi, hogy megcsókolja, nem löki vissza. Nem, Júdásnak meg kell csókolnia Jézust. Közösségének Jézussal be kell teljesednie. Jézus bizonyosan tudja, hogy miért jött Júdás, és mégis megkérdezte: Miért jöttél? És te, Júdás, elárulod az ember fiát egy csókkal? A tanítványi hűség végső kifejezésével, mely egyesül az árulással? A szenvedélyes szeretet végső jelével, mely itt a szenvedélyes gyűlölettel kapcsolódik össze. Egy alávaló gesztus utolsó élvezete Jézus feletti győzelem tudatában. Egy mélyen meghasonlott cselekedet ez a júdáscsók.
Nem tud elszakadni Jézustól, és mégis kiszolgáltatja. Ki Júdás? Mit is jelentett neve, amelyet viselt: ,,Júdás". Ha lefordítjuk nevét, azt jelenti, köszönet. Vajon ez a csók a tanítványok népének meghasonlott köszöneté volt Jézus felé, és ugyanakkor az örök ,,nem" is? Ki Júdás? Ki az áruló? Vajon e kérdést tekintve szólhatunk-e másképp, kérdezhetünk-e mást, mint amit a tanítványok kérdeztek: Uram, én vagyok? Én vagyok?

Dietrich Bonhoeffer
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Élet
  2020-09-02 22:15:46, szerda
 
  Lelki értelemben véve életünket nem mérhetjük le a sikereken, hanem egyedül azon, amit Isten adhat rajtunk keresztül, ezt pedig egyáltalán nem lehet lemérni.

Oswald Chambers
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Isten áldozathozatala
  2020-09-02 22:14:57, szerda
 
  Isten odaadta Fia életét, hogy megváltsa a világot; mi készek vagyunk-e odaadni az életünket Őérte?

Oswald Chambers
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Itt az ideje...
  2020-09-02 22:14:09, szerda
 
  Itt az ideje, hogy szakítsunk azzal az élettel, amely mindig saját magát kívánja megelégíteni. Ő ma megkérdezi tőlünk, ki teszi ezt meg Őérette?

Oswald Chambers
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Nem azért...
  2020-09-02 22:11:43, szerda
 
  Nem azért válunk bűnössé, mert bűnöket követünk el, hanem azért követünk el bűnöket, mert bűnösök vagyunk.

Andrew Kuyvenhoven
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2020.08 2020. Szeptember 2020.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 295 db bejegyzés
e év: 3633 db bejegyzés
Összes: 35815 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1236
  • e Hét: 4138
  • e Hónap: 65807
  • e Év: 184899
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.