Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Katona Andrea versei
  2020-07-25 20:30:33, szombat
 
 







KATONA ANDREA VERSEI




Katona Andrea ( Gyöngyös 1983. augusztus 1. - )










ANYA LETTEM




Édes drága kisbabám,
én annyira vártalak...
Sosem feledem el,
mikor megláttam az arcodat!

Ha más kezébe vett Téged,
elfogott a félelem,
örökké fogni akarlak,
s legyél mindig énvelem!

Kis idő múlva
jött az első mosolyka,
megkönnyeztem, nem tagadom,
mintha más ilyet nem tudna.

Köszönök Neked mindent,
amire ráébredtem Veled!
Nem tudtam, hogy szívemben
elfér ennyi szeretet!!!

Amíg csak lehet és akarod,
segítek és ott leszek,
bár felülmúlni nem lehet
ezt a sok boldog percet!

Életet adtam Neked,
s az enyém lett új élet,
mert az életemnél is jobban
Szeretlek Téged!







ARANYHARANG CSAK A FÁJDALOM


Fájdalom szüli az életet.
Ő színezi ki a képeket.
Szárnyakat rajzol a szavakra.
Mindig másmilyen az alakja.

Színtiszta vizével átitat.
Perzselő kezével simogat.
Füstjéből művészet születik.
S minden szív átmelegedik.

A csillaghoz sötét éjjel kell,
hogy meglássuk magunkban, amit kell.
Minden öröm után bánat kell,
másképp nem ismerjük fel!

Aranyharang csak a fájdalom,
utat mutat, ha úgy akarom,
míg fülemben ott cseng a hangja,
tudom, az élet, ki megkongatja!

Csak még legyen... ki meghallgatja!
Csak a halál... ki elnémítja!







CSAK EGY ÉLET


Bágyadt, szürke szemeit mereszti az este,
bilincsbe ver minket néma sóhajunk.
Szerelmes szívünk rég tényleg ezt kereste,
mikor egymás ujjára gyűrűket húztunk?

Csendesen suhanunk egymás mellett,
tesszük a dolgunk, ugyanaz a nap.
Ha rám néznél és mosolyognánk egyet,
még boldog is lehetne ez a pillanat...

Na, nem. Nekünk már több kell, ennyi nem elég.
Gyermeki boldogság a bolondozás!
Fejünkben zörget ezer feladat,
s csak a halál alóla a feloldozás!

Fontosabb dolog is van, mint egymás boldogsága,
majd ez meg azután, ha még idő marad!!!
S a végén:
két száraz száj suttogja rekedten
az ősz homlok alatt:

Én mindig szerettelek, csak az idő elszaladt!!!







CSAK ENNYI


Rólad szólt újra az álmom,
égig ért a boldogságom,
még a kezemet is fogtad,
nevettem magamon és rajtad.

Játszottunk mint két kisgyerek,
békével teltek a vérerek,
nem vallottad be, de tudtam,


és puha ajkaid elfogadtam.

De ma majd ha látlak megint,
gondolatom vissza-vissza tekint,
nem árulhatom el a mi titkunkat,
és két idegen leszünk napra-nap.







FÁJDALOM


Fájdalom szüli az életet,
ő színezi ki a képeket,
szárnyakat rajzol a szavakra,
mindig másmilyen az alakja.

Színtiszta vizével átitat,
perzselő kezével símogat,


füstjéből művészet születik,
és minden szív átmelegedik.

A csillaghoz sötét éjjel kell,
hogy meglássuk magunkban amit kell,
minden örömhöz bánat kell,
másképp nem ismerjük fel.







HAZASZERETET


Kedves hazám, városom,
akármerre járok én,
szívem csak Tiéd marad,
hitem Beléd temetém.

Arcod tépte száz szomszéd,
leharapta ezer nép,
ha hegyen, ha pusztán járok,
nekem akkor is Te vagy szép.

Drága hazám, városom,
türelemmel neveltél,
poraim Neked szánom,
lelkem benned tovább él!

Áldott hazám, városom,
hűségem halálig tart,
akkor is, ha most és mindig
gazdag remény csábít majd!

Haza vagy, igaz Otthon,
érzem, mikor meglátlak,
tévedt útról hazatérve
könnyek között csodállak!

A Te földed levegője legyen
utolsó lélegzet,
melyet orromon kifújok,
ha eljön az utolsó jegyzet!

Szívemnek hű dobbanása
tovább dalol szeleidben,
édes álmom örök csendként
szétpatakzik ereidben!







SZERENCSE


A szerencse csak szó,
Amit akkor használunk,
Ha nem értjük mi a Jó,
Vagy nincs kit hibáztatunk.

De a szerencse mi vagyunk,
Mert ha mi akarunk,
Nem a szerencse harcol,
Hanem mi magunk.

Ne várd a szerencsét,
Mert nem is létezik,
Ki évekig erre vár,
Maga ellen vétkezik.

Hisz fölös a remény,
Ha nincs mögötte senki,
Az élet kemény,
De jobbá lehet tenni.








 
 
0 komment , kategória:  Katona Bálint & Andrea  
Katona Bálint versei 2.
  2019-10-30 17:30:49, szerda
 
 










KATONA BÁLINT VERSEI


2.rész


Katona Bálint /Hajdúböszörmény 1950-11-05 - ) debreceni képzőművész, festő, költő, művészeti vezető. Versek mellett vizuális költeményeket készít.


VENDÉGÜNK: KATONA BÁLINT

Link



Alkotói adatlapja

Link








MAGAM


Magam szorgalmával,
magam ásta árok,
magam taposta úton.
magányosan járok...

Magam álmodom már,
ez magányos hatalom,
magamnak írt dalomat,
csak magam hallgatom...

Magam magánya egy
magam építette börtön.
hol a magam könnyeit,
is magam törlöm...







A MAGÁNY


Amikor egyedül vacsorázol
És magaddal bújócskát játszol
És otthonról hazamennél
Akkor érzed, hogy magányos lettél

Mikor a tükörben idegen az arcod
És eluntad végleg a harcot
Mert tudod, hogy sohase nyertél
Akkor érzed, hogy magányos lettél

És hiába mondod magadnak
Hogy nem vagy egyedül
Hogy más is ugyanúgy magányos
És másnak sem sikerül

Nem vigasztal, hogy sokan vagyunk
Hogy sokan vagyunk egyedül
A magány, az nem az, ami körülvesz
Hanem az, ami hiányzik - itt belül

Mikor az évek már összefolynak
És nem jelent semmit a holnap
És magadtól fel se kelnél
Akkor érzed, hogy magányos lettél

Amikor semmi sincs, ami fontos
És nincs már kedved a szóhoz
És mindegy, hogy kit szerettél
Akkor érzed, hogy magányos lettél

És hiába mondod magadnak...


A magány: Katona Bálint videó etűd /Szerző: Bródy János - Előadó és videó: Katona Bálint/

Link








MAKACS LEVELEK


Az ősz maga az elmúlás
levelek hullnak fejedre,
beletörődve várod, hogy
mások lépjenek helyedre.

Mielőtt az asztalodról
elfogy a félretett élelem,
fogyjon el szívedből is
a felgyülemlett félelem.

Csak menj bátran tovább,
merre kijelölt utad halad,
s ha végállomáshoz érsz,
fogadd örömmel magad.

Talán néha te is hibáztál,
de a sok jótetted is kitűnt,
hát mielőtt gyónni indulsz,
kövess el valami kis bűnt.

Rozsdás levelek között
még találsz zöldet is talán,
és néhány makacs levelet
a vedlésnek induló fán...


Katona Bálint: Makacs levelek (Hangos vers)

Link








A MARADÉK CSENDEM


Mondataim elmondtam,
vallottam szerelmet,
szavaim megfáradtak,
némaságért perelnek.

Álmain megálmodtam,
lángoltam már eleget,
vágyaimmal minden nap,
felszántottam az eget.

Szerelemmel ébredtem,
imádtam nyarat, telet,
ha vihar dúlt szívemben,
megbéklyóztam a szelet.

Szerettem, ahogy senki,
sokat nevettem sírtam,
s ami szívemet nyomta,
megfestettem, írtam.

Tudom, nem fontos már
Szirének után mennem,
most szobámban vigyázom,
a maradék csendem...







MARADÉK CSÓKJAIM


Jó lenne most elrejtőzni,
vagy tán eltűnni végleg,
eltévedni az éjben,
és nem szólni az égnek.

Mint a nyuszi, lapulni,
majd csak eltakar a zöld,
és várni a hívó szót,
ha majd befogad a föld.

De maradék csókjaim,
vágyom elcsókolni rég,
elmaradt ölelésekre
időt adjon még az ég...







MARADÉK IDŐ


Szeretni még egyszer,
halálosan, aki vár.
Mosolyt venni még,
mielőtt a bolt bezár.
Napot látni még,
mielőtt az est leszáll.
Élni még egy kicsit
mielőtt a szív megáll.

Utoljára valakiben
hinni volna jó,
ne vesszen kárba a kimondatlan szó.
Örülni valaminek,
ami szép, ami jó,
mielőtt a szívben esni kezd a hó....
Mert a maradék idő
már nem eladó...

Katona Bálint: MARADÉK IDŐ - Videó

Link

Link








MÁRCIUS


Gyönyörű álmokat
söpör a szél,
átfújt rajtam,
amikor elmentél.

Riaszt a csend,
a csókok kiszáradtak,
vétkezni vágyom,
s nem gyónni a papnak,

Köröző keselyűk
a szememet lesik,
talán könnyezem,
talán csak esik...







MÁR NEM IGAZ


Már nem igaz a szó
már nem igaz
a két cigaretta között
kiérdemelt csók,
már nem igaz a sírás,
s az írás sem igaz,
már nem igaz az sem
mi félelmetes, mi nagy,
már hazug a beteg
gyógyulását ígérő vigasz,
már a hallgatás is hazug,
már a hazugság sem igaz...

Gyötör
a sohaseholsehogysemjó
fáraszt
a bezzegmásokboldogabbak
vakká tesz
a befalazott jövő-ablak...

Könnyeid síromat ássák
rá keresztfát farag
a harag...

Nincs döntés,
nem készülök végső harcra,
nem fogom a reményt
átvinni a túlsó partra...

Már nem igaz a szó
már nem igaz
a két cigaretta között
kiérdemelt csók,
már nem igaz a sírás
s az írás sem igaz
már nem igaz az sem
mi félelmetes, mi nagy,
már hazug a beteg
gyógyulását ígérő vigasz,
már a hallgatás is hazug,
már a hazugság sem igaz...

...nem igaz már semmi,
csak az
(vagy már az sem igaz?!)
hogy nélkülem is velem
s
már
velem
is
nélkülem
vagy...







MÁR NEM TUDOM


Lassan elmúlik ez a nyár,
nyomában az ősz szele jár,
utamon hervadt falevél,
csak a szél zenél.
Tudom, egyszer ez a nyár véget ér,
de a bolond is hisz, mindig remél,
fölöttem felhős már az ég,
de tudod, hogy vissza várlak még.
Kósza szél, mondd el, hova mész,
bárhol jársz, engem megtalálsz,
utam talán egyszer véget ér,
és fáj, hogy hozzám sosem érsz.
Mert már bármit is remélsz,
a virág úgy hervad el, mint a lét.
Már nem tudom,
az álmok nélküled vajon mennyit érnek,
meddig lesz még kék még az ég.

Csak fújj őszi szél,
hulljon a falevél.

Meddig járok utamon,
nem baj, ha most még nem tudom.
A fény meddig jöhet még velem,
meddig kísért még a szerelem.
Itt az ősz, sápadt már a fény,
jól tudom egyszer véget ér,
bár fölöttem felhős már az ég,
de a bolond is örökké remél.
Már nem tudom,
az álmok vajon mennyit érnek,
meddig lesz még kék az ég.
Csak fújjon bátran az a szél,
amíg utam véget ér.
Fújjon bátran az a szél,
fújjon bátran csak a szél...

Katona Bálint: Már nem tudom - Videó

Link








MEGTANULTAM


Rég megtanultam járni,
s tudtam, jöhet bármi,
szerelem.völgyek, hegyek,
utamon tovább megyek...

Megtanultam lábaimon állni,
lábaimmal tévutakon járni,
de tudom még szerelem dúl,
a tévedés-hegyeken túl...







MENEDÉK


Mert nem értünk süt már a nap,
mert elválasztanak hideg falak,
a színpadra új szereplők lépnek,
értünk csak az esti gyertyák égnek.

Látod, az andalító pálmafák alatt,
csupán szürke árnyékunk maradt,
tudom, hasztalan lenne már égnem,
közelséged csak szívemmel érzem.

Bár elmúlt a múlt, véget nem ért,
a szerelem koldusa menedéket kért,
s a legszebb emlékeid közé tedd el,
ha már nem értünk ébred a reggel...







MERJÜNK


Amíg lehet, merjünk élni,
merjünk embernek lenni,
merjünk holnapot remélni,
bátorkodjunk lenni jónak,
merjük hinni: a harangok,
még nem értünk szólak...








MÉG HÁNYSZOR


Még hányszor halsz meg,
és hányszor kezded újra:
hányszor ébredsz
álnok
álmok mögé bújva?...
Feletted még hány
éjszaka virraszt,
s fel hány
boldogtalan nap kél:
amíg a kegyelem
kegyetlen tövise
remegő szívedig ér...?







MINEK?


Minek a szó,
ha süket a fül,
minek a kereszt,
ha rá senki
nem feszül?
Minek a vágy,
ha kihűlt az ágy?
Minek a zaj,
ha csak a dal
vigasztal?
És minek a vers,
minek,
ha mi fáj,
nem mondhatom el
senkinek?







MONDD


Mondd, ég-e még
a hamvasztó tűz,
a remény haldoklik?
vagy karjaidba űz?

Van-e még erő
az ölelő karban,
akarom-e még,
mit annyira akartam?

Befogad-e még
a csábító éden,
vagy bezárta kapuit
előttem régen?







MONDANÁM


Mondanám, hogy szeress,
mondanám: ölelj még,
vagy legalább nevess,
és kiderül az ég.

Mondanám, de a szavak
mostanában későn kelnek,
s maradék álmaim
a sarokban térdepelnek.







MORZSÁK A TÁNYÉRON


Az imádott múlt
mára darabokra hullt,
s a törött cserepek
megvágták a szívemet.

Már a múzsám sem
vágyik csókot adni,
csak morzsák a tányéron,
megyek mosogatni...







MOSOLY


Ha írunk, gyakran szenvedünk,
Az írás a szenvedés egyik fajtája,
a másik, ha nem írunk.

Minden bánat, minden szomorúság
forrása a fájdalom. Ha nem ismered
a fájdalmat, már nem is élsz...
A fájdalom gyökere a vágyakozás.
Életünkben mindig vágyakozunk valaki,
vagy valami után. De valaki, vagy valami.
mindig kioltja a tüzet, besötétíti a fényt.
Ám hiába a sötét, mert mindenkinek van
egy belső holdja, mit követ egy életen át.

Mindenki keres egy arcot, amely egyszer
majd rámosolyog, s ez a mosoly már akkor
létezett, mikor a világ még nem...







MOSOLYOD BÖRTÖNÉBEN


Édes arcod velem alszik,
letörli elsírt könnyeim,
örök derűd felszárítja
az eláztatott könyveim.

Sötét rácsok árnyékolnak,
amíg arcképedet nézem,
és én tovább raboskodom
szép mosolyod börtönében.







MOST


Megtettem már utam
nagyobbik felét,
halkan eljátszottam
minden zenét,
lábaim térdig koptatva
mentem eléd,
most békésen megfogom
a csendem kezét...







NEM PERELEK


Nem perelek,
sem magammal,
sem mással,
kezet fogok
az elmúlással.
Tegyen a sors
amit akar,
csak legyen föld,
ami magyar,
amely elbír,
s majd betakar.







NEM SZÁMOLOM


Peregnek a percek.
Fehér lovon
már nem jár a herceg.

Robognak a napok.
Ha többet adok is,
kevesebbet kapok.

Elfutnak velem az évek.
Már nem számolom,
mennyit is érek.







NEM VÁRLAK


Nem várlak,
már nappal is
az árnyak
üldöznek
az ágynak,
de a vágyak
még küszöbödön
hálnak...







NE SZERESS JOBBAN


Nem várlak,
már nappal is árnyak
üldöznek az ágynak,
de a vágyak
még küszöbödön hálnak.

Amikor vacog a vágy,
amikor dadog a szó,
amikor a páros ágy
már egyedül is jó,
amikor a szívemben
lassan leesik a hó.
Ilyenkor félve mondom,
hogy nagyon szeretlek,
de reggelre nem vagy,
hiába kereslek...

Ha túl akarod élni
a halálos szerelmet,
ne szeress jobban,
mint ahogy szeretnek.

Katona Bálint: Ne szeress jobban

Link








NE TEMESS


Ne szeress soha jobban,
csupán ahogy szíved dobban.
Legyél vihar, legyél tűz,
ami partjaidra űz.

Ne temess el még élve,
és ne vigyél kísértésbe,
magamtól is oda találok,
akár áldás, akár átok...







NE VESS KI


Szívedből ne vess ki,
inkább nevess ki -
mondtam, s Te nem nevettél,
de reggelre elmentél.

Valóság volt, vagy csak álom?
még ma is sajnálom,
de már nem fogok eléd menni,
ideje felébredni...







NINCS KEGYELEM


Amikor elfogy a hitem,
s fogytán a kenyerem,
amikor nincs ítélet,
és nincs kegyelem,
mikor magára marad a kéz,
s a szem is más után néz,
amikor a minden már kevés,
amikor a nincsből is elég,
olyankor úgy kell egy ölelés,
mint hajléktalannak az ebéd...







NÉHA


Néha nyakamba
szakad az eső,
máskor fényes
nap bújik elő.
Néha életem
értelmét keresem,
máskor értelmem
életét temetem.
Néha a szívem
tenyeremen hozom,
máskor a szerelem
foltjait mosom.
Néha azt hiszem,
hogy lássalak,
világgá kellene
mennem,
máskor úgy érzem,
hasztalan,
hisz itt rejtőzködsz
bennem...







OLYANKOR


Csak olyankor szép az éjjel
ha a csillagok értünk égnek.
Amikor megtöltjük fénnyel,
csak akkor látjuk szépnek.

Amikor értjük egymás szavát,
amikor értünk szól a dal.
Töltsd hát velem az éjszakát,
úgysem viheted magaddal...







ÖLELETLEN


Mennyit ér az álom,
több-e mint a semmi,
mit ér ébredésig
öleletlen lenni.

Talán fogy a sötét,
derűs reggel vár rám,
addig reménykedve
ölelem a párnám...







ÖLELKEZNI KELLENE


Nézni szeretnélek
ecsetem még fest,
de szemeimben már
gyertyát gyújt az est.

Emlékeimben még
táncot jár a múlt,
de lábaim fáradtak,
s az ég is beborult.

Ölelkezni kellene,
tovább menni még,
de előttem űr tátong,
mögöttem szakadék.







ÖREGSZEM


Öregszem, jól tudom,
már nem forr a vérem,
csak ölelj naponta,
kevéssel beérem.

Elég egy érintés,
egy halk becéző szó,
egyetlen pillantás,
egy kis reményt adó.

Elég egy puszi is,
csak forró csók legyen,
elég a kevés is,
csak végtelen legyen...


Katona Bálint: Öregszem

Link








ŐSZIDŐ (Apám emlékére)


Ló-vonta múltunk már sárba rekedt rég:
Nem sírnak az útszéli rögmadarak
De várnak a fák, ha arra megyek még,
- Bár életünk akkor itt abba maradt.

Apám keze tán még földre tapadna,
S a húrtalan hangszeren szólna zene,
Sár-haddal szemben is talpon maradna,
- De fedve az arca, s már csukva szeme.

Hallgatag földeken kopnak az évek:
Térdig a múltban elfogynak az érvek,
S a fájdalom bennem is társra talál.

Múlt-temetőben már csőszök sem élnek:
- Nézem a lombtalan bús jegenyéket,
S a vásott határra az ősz licitál...







PRÓBÁLOK


Szívem moraját hallgatom,
mely elszabadult a szélben.
próbálok megállni talpamon,
hogy ne kelljen félnem.

Próbálok még énekelni,
letérve az igaz útról,
megpróbálok vizet merni,
a kiszáradt kútból...







RAKJ TÜZET, HA FÁZOL


Elbujdokol az ősz,
látod, már ő is fél,
hatalmas sereggel,
támadja a tél.

Rakj tüzet, ha fázol,
ébreszd fel a parazsat,
rideg némaságban
melengesd a szavakat.

Bújj hozzám, ha fázol,
ha arcodba fúj a szél,
hallgasd dobbanását,
ahogy a szív beszél.

Rakj tüzet, ha fázol,
űzd el a rideg telet,
takarózz álmaiddal,
ha senki nem szeret.

Szorítsd meg a kezem,
ha velem teázol,
még egyszer szívedben
rakj tüzet, ha fázol.


Katona Bálint: Rakj tüzet, ha fázol... (Hangos vers)

Link








REGGELRE


Amikor hitetlen a vágy,
amikor dadog a szó,
amikor a páros ágy
már egyedül is jó,
amikor a szívemben
lassan leesik a hó.
Ilyenkor félve mondod,
hogy nagyon szeretlek,
de reggelre nem vagy,
s már nem is kereslek...







REJTŐZKÖDÖM


Rejtőzködöm.
Fölém a fények
már tompán érnek.
Pislákolok,
csak ritkán égek,
de még üzenete van
minden ölelésnek.







REMÉNY


Az idő robog
Csonka holdra néz
szemedben a fény
s a szíved dobog

Egy érintésért
remény araszol
de a hívott fél
már nem válaszol...







RÉG VOLT


Mikor az álmok
még valóra váltak,
mikor fölöttem
angyalkák szálltak,
mikor a pincében is
látszott az égbolt,
esküszöm, kék volt
belátom, rég volt...







SOK A TILTÁS


Sok a tiltás,
szól az írás:
Ne lopj, ne csalj,
és ne paráználkodj!

De élj boldogan,
akkor is, ha fáj!

Kevés, amit szabad,
de azt, muszáj...







SOSEM VAGY EGYEDÜL


Sosem vagy egyedül,
mindig akad társad:
olykor a szerelem,
olykor meg a bánat:
amikor lefekszel,
mindig veled hálnak








SÖTÉTBEN


Rég sötétben vagyok,
már az elmém sem ragyog.
Halomba gyűlik a szemét,
s mindenki becsukja szemét.

Számolom az utcán:
négy, öt, hat kupac alom,
itt hagyta maga után
valamelyik hatalom.

Én istenem, jó istenem
becsukódik már a szemem,
de a tiéd nyitva fiam,
magyarázd el, itt most mi van?







SÖTÉTBEN


Betegen vergődik a fény,
vagy fátyolos a szem?
kérdezem a szürke égtől,
jár-e még szerelem?

Mert elveszett csókjaid
sehol sem találom,
csak sötétben keresgélem
elkóborolt álmom,

Vagy már a gondolat sötét,
azért jön az este,
talán csak az ablakom lett
Feketére festve?







SZAVAK HELYETT


Mint öreg órában a rúgó,
lassan berozsdál a szív,
s bár még jöhet bármi,
a remény nem tud tovább várni.

Mert véges minden út.
egyszer kiapad minden kút,
csupán emlékeddel alhatok
és a szavak helyett, hallgatok...







SZEGÉNY VAGYOK


Az élet gyorsan pereg,
bennem üres terek.
Tudom kár oda menni,
ahol nem vár senki.
Látod, szegény vagyok,
mint a hajléktalanok.
De fényed átsül rajtam.
s amikor szeretek,
a vágy kitölti bennem
az üres tereket.







SZEMED


Szemed szerelmet áraszt,
és ha nem fáraszt,
ha nem törsz meg a félelemben,
én várok Rád egész életemben.

Nem kérem, hogy szeress,
csak nevess,
a mutasd meg a szemednek,
hogy mennyire szeretlek...







SZEMEMMEL FESTELEK


Szememmel festelek,
ecsetem már rest,
de szemeimben még
gyertyát gyújt az est.

Emlékeimben még
táncot jár a múlt,
de lábaim fáradtak,
s az ég is beborult.

Ölelkezni vágyom,
tovább menni még,
de előttem űr tátong,
mögöttem szakadék...










SZERELEMSZIGET


Nem a siker, nem a pénz,
nem a hit és nem az ész,
sem a kölcsönkapott szépség,
sem a testi-lelki épség,
sem a havas csúcsokat
meghódító ember,
sem a testet ölelő,
simogató tenger,
sem a szabadság illatú
hívogató liget,
...csak hajótörött szív,
csak szerelemsziget...







SZERETNI JÓ


Szeretni azokat, akik viszont szeretnek,
szeretni azokat, akik valaha is szerettek,
nem feledni azokat sem, kik már feledtek,
ünnepen közöttünk már sohasem lehetnek.
Ha nap süt, ha hull a hó
ha fogytán a szó, szeretni jó.







SZIRÉN ÉNEK


A vágyak egekig értek,
és imát mondtam az égnek.

Árnyak fedték be a partot,
álmaim takarták el arcod.

Sírtam, nagyon szerettelek,
pedig hasztalan kerestelek.

Véget fog érni, tudtam jól,
de a szirén-ének ma is szól.







SZÍN-JÁTÉK


A festő színeket kever,
s halkan dúdol magában,
szürke eminenciások
színes forgatagában...

Gondolatai kalandoznak,
kopott ecsettel kezében:
bíborra festett felhők alatt,
talpig feketében...

Színek tobzódnak:
újgazdagékra fröcskölt
sárga irigység,
átfestett vörösek,
rendszerváltás után
a nyugalom zöldjével sután
mázolt tespedés...

A remény kék madaraira irányított
szürke puska csövek,
fehér alapon fehérre álmodott
lelkiismeret...

Umbrák
okkerek
dílerek,
a délibáb szivárványa alatt ölre menő
zöld-fehér drukkerek...

Körös-körül üres tubus hever
...a festő színeket kever.








A SZÍVEMMEL LÁTLAK


Szemeimmel érezlek,
a szívemmel látlak,
rozsdás lakat alatt,
a szendergő vágyak.

De ha erre hoz a szél,
hozzám mindig nézz be,
Karjaim még erősek
egy gyöngéd ölelésre.







SZÜLETÉSNAPOMRA


A kilencvenet elértem,
hogy irigyeltek, megértem,
s ha lesznek még holnapok,
jég leszek, de olvadok.

Voltak nagyon boldog évek,
köszönöm, még párat kérek,
s ha a jövő már csak álom,
szerelemmel retusálom.

Párszor megcsorbult a hitem,
de ami maradt még, viszem.
s nem baj, ha a szívem fázik,
azért meg sem állok százig.







TALÁN


Talán a fák is
égig nőnek,
ha sorsát kezébe
adod a nőnek.
Ám, ha várod,
de nem jön el,
ha helyetted
már mást ölel,
kiszáradnak
kertedben a fák,
s elhervad
minden szál virág...







TALÁN BETEG


Talán beteg a hajnal,
nem jön, hiába várom,
csak a szél zilálja hajam,
míg a sötét utcát járom.

Árnyak követnek lopva,
még sem merek félni,
szeretném a szívemet
szívedre cserélni...







TAVASZ


Beszivárog a csend,
és kitágul a rés,
ami nincs, az túl sok,
ami van, túl kevés.

Megtépáz a rút szél,
hiába süt a nap,
tova szállt a remény,
és a szalmakalap...







TAVASZT BONTOK


Tavaszt bontok ecsetemmel
- tubusba zárt lázadást
gyökértelen reményekre
öntök lelki ráadást...

Az időnek mindig mindegy
ősz van, tél, vagy épp tavasz,
csak a hitünk ébred szebben,
ha nap süt és nem havaz...

Pilláim alá rejtett fény:
- bánat, fájdalom, gondok -
elveszített győzelem, ha
eltakarnak égi lombok...







TÁRT KAROKKAL


Meddig van a most,
és mikortól lesz a volt,
hiába vásárolnál, ha
végleg bezárt a bolt.
Hiába süt ki a nap,
hiába szép az álmod,
ha elfogy előtted az út,
bizony meg kell állnod.
A szeretet tányérjából
morzsákat csipegetve,
hiába szeretnéd már,
ha valaki szeretne.
Füstöl még a parázs,
de már rég nem ég,
tárt karokkal csupán
a volt szalad feléd.


Katona Bálint: Tárt karokkal (Hangos vers)

Link








TEST - ZENE

A tüdő sípol,
de még dobol a szív,
s billentyűin szól a dal,
mikor a vágy húrjain
kitartó türelemmel
penget a remény







TE VAGY


Te vagy az érintés
napjaim testén,
Te vagy a nappalom
Te vagy az estém,
a vigasz is Te vagy,
ha foghatom a kezed:
te vagy az álom is
mikor felébredek...







TISZTUL A KÉP


Lassan tisztul a kép,
már élesebben látom,
kopott köveken lépve,
a saját utam járom.

Érzem már az ösvényt,
amely enyém lehet,
csak még az homályos
meddig, s hová vezet...







TORZÓ


Meghajlok magam előtt,
mert előttem meghajlanak sokan
mint szél szavára
fák hajtanak fejet,
meghajlok az alázkodók előtt
alázkodás helyett.

Meghajt a kétség,
a kölyökben mocorgó
vétség.
meghajlok magam előtt
irtózatos mélység...







ÜRES TEREK


Az élet csak pereg
bennem üres terek.
Kár oda menni,
ahol nem jár senki.
Ilyenkor szegény vagyok,
mint a hajléktalanok.
De fényed átsüt rajtam,
s amikor szeretek,
az kitölti bennem
az üres tereket.







VÁGYOM MÉG


Vágyom még a szelet
visszafelé fújni,
bánatomban este
szoknyád alá bújni.

Akarom még ajkam
ajkadra temetni,
megpróbálni még egyszer
szívből szeretni,

Vágyom még derekad
átölelni lágyan,
megpihenni csípőd
tüzes hajlatában.







VÉGÜL


Végül megszelídül a bánat,
már nem egymásnak
vetjük meg az ágyat.
Végül nem fáj semmi,
álmainkért nem kell
immár semmit tenni.
Végül nem várjuk a csodát,
esténként egyedül
töltjük meg a szobát.
Végül tán haza se várlak,
itt maradnak velem
örökre az árnyak.
Legszebb emlékeimet
koporsóba zárom,
így már minden rendben,
eltemetem mélyen
az emlékezetemben.
Végül makacsul mondjuk:
nem történt semmi,
hazudjuk magunknak:
ennek így kellett lenni...

Katona Bálint: Végül

Link








VÉGÜL


Végül
mindenki megvénül,
minden bűn elévül.
Végül
minden szerelem véget ér,
minden utazó hazatér.
Kik nemrég
még szívből szerettünk,
most lessük
a felhőket felettünk.
Kik nemrég még
táncoltunk a borotva élén.
most ücsörgünk
a nagy semmi szélén...







VIHAR


Felhők rohannak át
az ég kékjén,
mint vágtató paripák
rúgják szét végleg
az útjukba álló,
gyönyörű álmokat.

Asszonyt sodor az ár,
s a férfi érte úszik.
különös a mentés.
öleléssel felér
s amíg a csók tart,
kit érdekel az ár,
kit érdekel a vihar,
s, hogy elkezdődött
a visszaszámolás.

Nem kell az oxigén,
nem kell a holnap,
kit érdekel most
a szárazföld,
kit érdekel az ágy,
ha magával sodor
a fosztogató vágy.

Most mindkettő
mindhalálig
csupán ölelni akart,
pedig sosem volt távol,
s most is közel a part.







VOLTAK PERCEK


Voltak percek,
melyek órákat értek.
Voltak órák,
melyek napokká értek.
Voltak napok,
melyek évvel felértek.
Voltak évek.
melyek örökké élnek.
Voltak döntések,
melyektől volt okom félni.
s voltak érzések,
melyekért megérte élni...







ZÁRVA


Diákom vagy,
de ne nevezz tanárnak
mert utunkba,
rideg jéghegyek állnak.

Tudom, itt vagy,
meg mégsem talállak.
Mennék feléd,
érzem, szíved várna,
de elkéstem,
a boldogságbolt zárva.





























 
 
0 komment , kategória:  Katona Bálint & Andrea  
Katona Bálint versei
  2019-10-26 20:30:22, szombat
 
 










KATONA BÁLINT VERSEI


Katona Bálint /Hajdúböszörmény 1950-11-05 - ) debreceni képzőművész, festő, költő, művészeti vezető. Versek mellett vizuális költeményeket készít.


VENDÉGÜNK: KATONA BÁLINT

Link



Alkotói adatlapja

Link








AKAROM-E MÉG?


Szél fújja álmom,
arcomra fagy a jég,
tavasz után telet
küldött rám az ég.

Minden ölelés
árva, szeretetlen,
szívemben hó hull,
esztelen szerettem.

Gyászban a nász,
kullogok a szélben,
próbálok hinni, hogy
ne kelljen félnem.

Próbálok énekelni
egy igaz útról,
friss vizet merni
a kiszáradt kútból.

De mondd, ég-e még
a hamvasztó tűz,
a holnap haldoklik?
vagy karjaidba űz?

Van-e még erő
az ölelő karban,
s akarom-e még,
mit annyira akartam?

Hatvaniné R-Zsó & Katona Bálint: Akarom- e még? - Videó

Link








AKKOR SZERESS


Életed kockái
gyorsan peregnek,
ne szeress jobban,
mint ahogy szeretnek.
Nem gyógyul a seb,
amit elvakarnak,
ne akarj jobban,
mint téged akarnak.
Akár hívő vagy,
akár eretnek,
akkor szeress csak,
amikor szeretnek.







ALKONYODOTT...

Alkonyodott.
A férfi lehajtott fejjel bámulta az utca koszos köveit.
A nő zavartan átkarolta.
Műkörmei tompán megcsillantak a lemenő nap fényében.
A férfi zavartan letörölte a nő szeméből alágördülő könnyeket.
Még sokáig álltak így, némán keresve egymás tekintetét.
Közben sorban kigyúltak az utcai lámpák.
A nap lassan eltűnt a horizontról.
Nem sírt, nem búcsúzott, tudta ő reggelre visszatér...







AMERRE JÁROK


Amerre járok
sok az árok.
Sápadt árnyak
követnek,
Nem gond,
jöhetnek.
Mert szél súgja
a hangod,
csillag adja meg
a rangod,
Fényed világítja meg
a holdat,
így éjjel is tudom,
hol vagy...







AMIKOR


Amikor inog a vágy,
amikor dadog a szó,
amikor a páros ágy
már egyedül is jó,
amikor a szívemben
esni kezd a hó.
Ilyenkor félve mondod,
hogy nagyon szeretlek,
de reggelre nem vagy,
s tán nem is kereslek...







AMIKOR LEFEKSZEL


Sosem vagy egyedül,
mindig akad társad,
olykor a szerelem,
máskor meg a bánat,
amikor lefekszel,
Mindig veled hálnak...







ÁLMOD


Miközben verssé
nemesedik a szöveg,
a szerelem tengerén
megkopnak a kövek.

Már nem fogad be
melengető öled,
mert álmod túl fiatal,
s a szíved túl öreg...







ÁLOMTALAN


Ismét itt az este
tán egyre kevesebb,
már nem is számolom,
mert eggyel kevesebb.

Simogat az alkony,
rám nehezül a vágy,
álomtalan a szem,
mert visszavár az ágy.

Nem zavar a sötét,
nem ijeszt a halál,
ha ébred a reggel,
tudom, hogy itt talál.







A BÁNAT ÖRÜLJÖN


A bánat örüljön,
hogy tudunk feledni;
a szív örüljön,
hogy tudunk szeretni.

Mosolyogjon remény,
ameddig a szív dobog,
s fújjon a szél is,
míg a zászló lobog...







BÁTRAN ÉLTEM


Bátran éltem
sokat láttam,
sokszor háltam
más ágyában.

Sosem ültem,
mindig álltam,
nem bicegtem,
büszkén jártam.

Sosem féltem,
mindig, bátran
önmagammal
szembeszálltam.







BESZAKADT KÖRMÖK...


Csak vártam,
- kötörő örömmel,
ragaszkodtam
mind a tíz körömmel.

Ám ahol Angyal jár,
nem alszik az ördög,
csak emlékek maradtak,
és beszakadt körmök...







CSAK SZERETNI


Csak szeretni
amíg a szív
meg nem vénül.
Csak szeretni
ruhástól
és ruha nélkül.
Csonkig égni,
s belehalni
végül...







CSAK ÚGY SZERESS
(Szerelmemnek-szerelméért)


Csak annyira szeress,
hogy felhők szakadjanak az égből,
csak annyira ölelj,
hogy olvadjak el az öleléstől,
csak úgy szeress,
hogy el tudd engedni a kezem,
ha egy napon
az utam végéhez érkezem...


Katona Bálint: Csak úgy szeress (Hangos vers)

Link








CSENDES SZONETT


Ló-vonta múltunk már sárba ragadt rég:
nem sírnak az útszéli rögmadarak,
de várnak a fák, ha arra megyek még,
- bár életünk akkor is abba maradt.

Apám keze tán még földre tapadna,
s a húrtalan hangszeren szólna zene,
sár-haddal szemben is talpon maradna,
- de fedve az arca, s már csukva szeme.

Hallgatag földeken kopnak az évek:
térdig a múltban elfogynak az érvek,
s a fájdalom bennem is társra talál...

Múlt-temetőben már csőszök sem élnek:
- nézem a lombtalan bús jegenyéket,
s a vásott határra az ősz licitál...







ELHAGYTAK


Reményeim elhagytak,
álmaim jégbe fagytak,
tudja a magas ég,
hogy mi jöhet még,
de megyünk, - adj kezet,
ameddig az út vezet!







ELVESZETT CSÓKJAID


Betegen vergődik a fény,
vagy fátyolos a szem,
Kérdezem a szürke égtől,
jár-e még szerelem?

Mert elveszett csókjaid
sehol sem találom,
csak sötétben keresgélem
elkóborolt álmom.

Vagy már a gondolat sötét,
azért jön az este,
talán csak az ablakom lett
feketére festve?







EZERSZER


Kit érdekel, ha apad a kút,
ha bánatos a zene,
kit érdekel, ha elfogy az út,
ha átjár az elmúlás szele,
csak legyen meg ezer ölelés,
melybe ezerszer halunk bele...







ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE


Ember volt, a legjobb,
már angyalnak öltözött:
elhagyta a földet, az égbe költözött.
Amikor rá gondolsz
nézz fel az égre,
drága kezeivel Ő festi azt kékre







ÉGBE SZÓRNI ÉNEKET


Kihaltak az utcák,
a postás sem csenget,
csak virgonc forgószél
Kergeti a csendet.

Hol a magány tombol,
ott a bátorság fél,
Szívemben rég sűvit
már az északi szél.

Van még dalom, s hangom,
égbe szórni éneket,
de a szél nem viszi,
csupán az éveket...







ÉGI FÉNY


Ma még csak az álom él,
ma még a sors mostoha,
ma még távoli a remény,
ma még távoli a csoda.

De már pislákol az égi fény,
vágyakozással telt a szoba,
és ha belép a mindig várt,
őt senkiért, senkivel, soha...







ÉGIG EMELNÉLEK


Béke van,
magammal társalgok
a csendben.
A remény meghalt,
a szív megállt,
minden rendben.

De szavaimmal
újra sebet ejtek
a csenden.
Mert minek a szó,
ha süket a fül,
minek a kereszt,
ha rá senki
nem feszül?
Minek a vágy,
ha kihűlt az ágy?

Álmaimban látlak,
akarlak, de félek,
ha megtalálnálak,
égig emelnélek.

Nem engedném többé,
soha el a kezed,
félek, ha akarnád,
ottmaradnék veled...

Katona Bálint: Égig emelnélek - Videó
Link








ÉS ELJÖTT A TE ORSZÁGOD


És eljött a te országod...
...hol nem találod a honban a hazát
hol alig ismered gyermeked
hol alig ismer anyád
hol anyaföldbe törnek küllői a keréknek
hol nem érzel kenyér ízét
a drágán kapott mindennapi kenyérnek...

És eljött a te országod...
...hol szeretetlen a vers
hol fehér bottal közeleg a hajnal
hol hajlék nélkül marad a kép
hol hajlék nélkül marad a nép...

És eljött a te országod...
hol megfizetjük adóját, hogy élhetünk
hogy ölelhetünk
hol belepusztulhatunk, hogy éltünk
hogy öleltünk
hogy nem menekültünk más hazát keresni...

...És ha mégis, vagy mégsem
vagy ha harmadnapon halottaiból...
hát imára kulcsolás helyett
ecsetet fog a kéz
ölelésre tárul a kar
és dacosan magasba emelkedik az arc
hazát rajzol a tekintet és derőt
fehér galambot fürkész a szem
s nem sötét dögkeselyőt...!







FÁZOM

Csendben fakul a fény,
mert hiába várlak,
nesztelen osonnak
a meztelen árnyak.

Emléked ölelve
kuporgok az ágyon,
kinn kopogtat a tél,
kabátban is fázom.

Nem várom a reggelt,
nem vágyom az estét,
életem könyvéről
lepereg a festék...

De ecsetem még jó,
új színeket akar,
könnyeimmel festek,
ha megszólal a dal...

Katona Bálint: Fázom (Hangos vers)

Link









FÉLEK


Énekelnék szépen, de fáj dalom,
Dalaimat átjárja a fájdalom.

Vágtatnék, de lovam ledobott,
világítanék, de fényem megkopott.

Szeretnék, mit senki soha még,
s irigykedne odafenn az ég.

De félek, mire megjön a hangom,
már más tarja kezében a lantom...







FÉLRE GONDOLT ÁLMOK


Már nem akarom tudni
könnyeimre mi az ok,
amikor fényed árnyékában
magányosan koslatok.

Mert a hívó szó hasztalan,
az igazság meg álnok,
marad a félre gombolt ing.
és a félregondolt álmok.







GÚZSBA KÖTVE


Álmaim gúzsba kötve,
szirének sem énekelnek,
elkóborolt vágyaim
a sarokban térdepelnek.

Nehéz kő a lábam,
szemem fénytelen, sápadt,
átkarolom hát önmagam,
így senki sem bánthat...










HA ELMÉSZ


Ha elmész,
kialszik a fény,
összeomlik a vár,
széthull a remény.

Ha elmész,
meghalnak az álmok,
minden szerelmes szó
hazug lesz és álnok.

Nézz hát a fénybe,
énekelj békét,
vétkezz velem,
s ne féld a végét.

Álmodj bátran jövőt,
álmodj szerelmet,
higgy a szívednek,
higgy a szemednek.

Ha elmész,
rúttá lesz a világ.
hervadjon el akkor
minden színes virág.

Ha elmész,
meghalnak az álmok,
minden szerelmes szó,
hazug lesz és álnok.

Ha elmész,
én is veled megyek,
hogy a végtelenben
ott lehessek veled.







HAGYD A SZELET FÚJNI


Ha már saját károdon
megtanultál élni,
ha már tudsz szeretni
és túl fáradt vagy félni,
ha nincs tovább kedved
árnyak mögé bújni
állj ki az esőre
s hagyd a szelet fújni...







HA MAJD


Ha majd nem értünk süt már a nap,
ha majd elválasztanak hideg falak,
ha a színpadra új szereplők lépnek,
s a karácsonyi gyertyák sem értünk égnek...
Legszebb emlékeid közé tedd el,
ha már nem értünk ébred a reggel...







HA TÁVOL VAGY


Ha távol vagy,
távolról nézlek
Hiányodban ezer
sebből vérzek
Most távol vagy,
nem érhet el a kezem.
Távolról nézlek
s szememmel szeretkezem.







HA VAN MÉG KEDVED


Ha van még kedved,
nyiss ajtót a jónak,
ha van még célod,
nyiss fület a szónak.
Úgy hírlik tavasz jön,
újra nyílnak a virágok,
ha elűzzük a ködöt,
meglátjuk a világot.
Ha van még kedved,
bújj hozzám közel,
ha maradt még hited,
egy jobb világ jön el.







HINNI


Hinni, hogy jön,
amikor éppen elköszön.
Hinni, hogy jó,
amikor ellened szól a szó.
Hinni, hogy igaz,
amikor hazugsága vigasz,
Hinni, hogy élsz,
amikor már élni félsz,
Hinni, hogy volt,
s lett szíveden egy folt.







HISZEM


Lassan megtanultam járni,
azt hittem, jöhet bármi,
szerelem-völgyek, hegyek:
utamon majd tovább megyek.

Megtanultam lábaimon állni,
lábaimmal tévutakon járni,
de hiszem, még szerelem dúl,
a tévedés-hegyeken túl...







HISSZÜK


Hisszük, csak egy van,
aki ha nincs,
eljön a végzet,
oda a kincs.

Talán jobb, ha csak
az érdekel,
ki téged jobban
megérdemel.

Aki a szíved
küszöbére térdel,
s kezét nyújtja feléd,
kéri, érd el...







A HOLNAP


Nehezen alszom el,
a holnap nagyon messze,
amit álmodtam az éjjel,
vajon reggel lesz-e?

Kissé szűk rám a bőr,
nagyon szorítja a szívem,
talán út sincs előttem,
de az álmomat viszem.








HULLÓ LEVELEK


Köröttem hulló levelek,
de nem olvasom el,
kereslek a távolban,
ahol a nap kel.

Születtem régen,
s mint felhő az égen,
fölöttem a kor
úgy robog el

Voltam szertelen
s szerelmes, nagyon,
ha a sors kegyes,
tán abba se hagyom

Szívemben lassan
kiapad a kút.
lábaim alól
elfogy az út

Ősz jön, de amíg
a szerelem él
a hulló leveleket
vigye el a szél







IMÁDKOZZ


Imádkozz,
ha úgy érzed a sors kiátkoz,
Beszélj,
s ha beszélsz ne félj,
Vagy hallgass,
Hogy nyugodtan alhass,
Szeress,
hogy boldogabb lehess,
És nevess,
de meg senkit ne vess,
ha néha sírni látod,
könny is lehet a barátod...







INDULOK FELÉD


Nesztelen megyek,
jöhetnek a hegyek,
nem zavar az árok,
ha elesek, felállok.

Ha megbotlik a lábam,
tovább visz a szárnyam,
s ha leszakad az ég,
én indulok feléd.

Már nem vonz a babér,
nem kell finom ebéd,
már nem dúdolom,
csak hallgatom a zenét.

Már nem vonz a távol,
nem csábít el a csoda,
mert naponta hiányoddal
telik meg a szoba.

A több, talán túl sok,
most kevesebb is elég,
boldog vagyok, ha jössz,
s én futhatok eléd...


Katona Bálint: Indulok feléd (Hangos vers)

Link








ISMÉT FÚJ A SZÉL


Ölembe hull egy levél,
megint beköszönt az ősz,
ismét fúj a szél,
mint amikor elmentél.

Azt súgja az őszi szél,
szívem titkon vár,
mit nekünk a bús ősz,
egyszer visszatér a nyár.

Ősz után majd megint jön a rideg tél,
aztán tavaszt hoz a szél,
és a kóbor álmom újra eléd áll,
mikor visszatér a nyár.

Ölembe hull egy levél,
megint beköszönt az ősz,
Ismét fúj a szél,
mint amikor elmentél.

Azt súgja az őszi szél,
szívem titkon vár,
mit nekünk a bús ősz,
egyszer visszatér a nyár.

Ősz után majd megint jön a rideg tél,
aztán tavaszt hoz a szél,
és a kóbor álmom újra eléd áll,
mikor visszatér a nyár.

Ölembe hull sok levél,
megint beköszönt az ősz,
ismét fúj a szél,
mint amikor elmentél.

Katona Bálint: Ismét fúj a szél

Link








JÁTSZANI AZ ÁLMAIMMAL


Egyre kevesebb
a csillag az égen.
Ritkábban lobog
hajam a szélben.
Már régen
alszik az éberségem.
Csak néha ébred fel,
éjjel,
hallgatózni, mit hall,
s játszani
az álmaimmal...







JÖVŐKÉP


Lesz-e, ami nincs,
mert elmúlt, ami volt,
a jövőkép megkopott,
megmaradt a folt.

Fogd hát a kezem,
légy fénye a holdnak,
érezd, ha elengeded,
nem jön el a holnap...







KACÉRAN


Hideg az este,
fűtöm a gondokat,
elfogyott a sín,
fékezhet a vonat.
Feltámad a szél,
betakar a bánat,
ellepi a sötét
magányos szobámat,
Ülök a csendben
rohanni már minek,
kacéran ölébe
ülök a semminek.







KÉRDÉSEK


Álmatlan éjszakán gyakran teszünk fel
magunknak kérdéseket.
Miért történnek rossz dolgok, jó emberekkel.
és miért történnek jó dolgok rosszakkal?
Miért könnyezik a szemünk, ha bánat ér, és
miért könnyezünk olyankor is, ha nagyritkán
boldog pillanatunk van?
Egyáltalán mitől vagyunk boldogok, mitől
érzünk szerelmet, ha azt sem tudjuk pontosan,
mi is a szerelem?
Hova lesz a szél, amikor nem fúj, és hova
tűnik az álmunk, ha felébredünk?
Vannak kérdések, melyeket nem lehet, talán
nem is kell megválaszolni, mert ezek csak
kérdésnek születtek, és mindenkit túlélnek...







LASSAN MEGÖREGSZÜNK


Lassan megöregszünk,
lassan mindenki elárvul,
az ember a jövő piacán,
már csak álmokat árul.

Kergettük a vágyainkat,
de a reményünk elázott,
nincs már ereje a napnak,
és mindegy, ki hibázott.

Lassan megöregszünk,
látod, a kijáratok zárva,
koldusként kóborolunk,
csendes ölelésre várva...

Mit tartogat még az ég?,
kérdezed, mi legyen a vég?
S jön hamar az égi jel:
ajkaid tüzében égni el.

Katona Bálint: Lassan megöregszünk (Hangos vers)

Link








LECSUKOTT SZEMMEL


Menj el,
a semmi már nem kell.
A hamis szavakból,
már végleg elég,
a szó hasztalan,
mert a szív elég.
Már nem fogad be
melengető öled,
mert álmod túl fiatal,
s a szíved túl öreg...
Csendben fakul a fény,
nesztelen osonnak
a meztelen árnyak,
már hiába várlak.
Nem várom a reggelt,
nem vágyom az estét,
életem könyvéről
lepereg a festék...
Nem baj, ha holnap
más álmokra vágysz,
legyek szép emlék,
ha reggel nem találsz.
Hasztalan hangzanak
már ostoba szavak,
szívemért
a semmi nem kell,
hát menj el,
s én nézlek,
becsukott szemmel...

Katona Bálint: Lecsukott szemmel (Hangos vers)

Link








LEGYEK SZÉP EMLÉK


Hisszük, csak egy van,
aki ha nincs,
eljön a végzet,
oda a kincs.

Talán jobb, ha csak
az érdekel,
ki téged jobban
megérdemel.

Aki a szíved
küszöbére térdel,
s kezét nyújtja feléd,
kéri, érd el.

És, ha elérnél még
ölelj szenvedéllyel,
ahogy ölel a vég,
csókolj önfeledten,
mint nem is olyan rég.
Add izzadt tested,
tüzeljen még a vágy,
sikíts, tombolj most,
szakadjon le az ágy.
Nem baj, ha holnap
más álmokra vágysz,
legyek szép emlék,
ha reggel nem találsz...

Katona Bálint: Legyek szép emlék - Videó

Link








MAGAM


Magam szorgalmával,
magam ásta árok,
magam taposta úton.
magányosan járok...

Magam álmodom már,
ez magányos hatalom,
magamnak írt dalomat,
csak magam hallgatom...

Magam magánya egy
magam építette börtön.
hol a magam könnyeit,
is magam törlöm...







A MAGÁNY


Amikor egyedül vacsorázol
És magaddal bújócskát játszol
És otthonról hazamennél
Akkor érzed, hogy magányos lettél

Mikor a tükörben idegen az arcod
És eluntad végleg a harcot
Mert tudod, hogy sohase nyertél
Akkor érzed, hogy magányos lettél

És hiába mondod magadnak
Hogy nem vagy egyedül
Hogy más is ugyanúgy magányos
És másnak sem sikerül

Nem vigasztal, hogy sokan vagyunk
Hogy sokan vagyunk egyedül
A magány, az nem az, ami körülvesz
Hanem az, ami hiányzik - itt belül

Mikor az évek már összefolynak
És nem jelent semmit a holnap
És magadtól fel se kelnél
Akkor érzed, hogy magányos lettél

Amikor semmi sincs, ami fontos
És nincs már kedved a szóhoz
És mindegy, hogy kit szerettél
Akkor érzed, hogy magányos lettél

És hiába mondod magadnak...


A magány: Katona Bálint videó etűd /Szerző: Bródy János - Előadó és videó: Katona Bálint/

Link








MAKACS LEVELEK


Az ősz maga az elmúlás
levelek hullnak fejedre,
beletörődve várod, hogy
mások lépjenek helyedre.

Mielőtt az asztalodról
elfogy a félretett élelem,
fogyjon el szívedből is
a felgyülemlett félelem.

Csak menj bátran tovább,
merre kijelölt utad halad,
s ha végállomáshoz érsz,
fogadd örömmel magad.

Talán néha te is hibáztál,
de a sok jótetted is kitűnt,
hát mielőtt gyónni indulsz,
kövess el valami kis bűnt.

Rozsdás levelek között
még találsz zöldet is talán,
és néhány makacs levelet
a vedlésnek induló fán...


Katona Bálint: Makacs levelek (Hangos vers)

Link








A MARADÉK CSENDEM


Mondataim elmondtam,
vallottam szerelmet,
szavaim megfáradtak,
némaságért perelnek.

Álmain megálmodtam,
lángoltam már eleget,
vágyaimmal minden nap,
felszántottam az eget.

Szerelemmel ébredtem,
imádtam nyarat, telet,
ha vihar dúlt szívemben,
megbéklyóztam a szelet.

Szerettem, ahogy senki,
sokat nevettem sírtam,
s ami szívemet nyomta,
megfestettem, írtam.

Tudom, nem fontos már
Szirének után mennem,
most szobámban vigyázom,
a maradék csendem...







MARADÉK CSÓKJAIM


Jó lenne most elrejtőzni,
vagy tán eltűnni végleg,
eltévedni az éjben,
és nem szólni az égnek.

Mint a nyuszi, lapulni,
majd csak eltakar a zöld,
és várni a hívó szót,
ha majd befogad a föld.

De maradék csókjaim,
vágyom elcsókolni rég,
elmaradt ölelésekre
időt adjon még az ég...







MARADÉK IDŐ


Szeretni még egyszer,
halálosan, aki vár.
Mosolyt venni még,
mielőtt a bolt bezár.
Napot látni még,
mielőtt az est leszáll.
Élni még egy kicsit
mielőtt a szív megáll.

Utoljára valakiben
hinni volna jó,
ne vesszen kárba a kimondatlan szó.
Örülni valaminek,
ami szép, ami jó,
mielőtt a szívben esni kezd a hó....
Mert a maradék idő
már nem eladó...

Katona Bálint: MARADÉK IDŐ - Videó

Link

Link








MÁRCIUS


Gyönyörű álmokat
söpör a szél,
átfújt rajtam,
amikor elmentél.

Riaszt a csend,
a csókok kiszáradtak,
vétkezni vágyom,
s nem gyónni a papnak,

Köröző keselyűk
a szememet lesik,
talán könnyezem,
talán csak esik...







MÁR NEM IGAZ


Már nem igaz a szó
már nem igaz
a két cigaretta között
kiérdemelt csók,
már nem igaz a sírás,
s az írás sem igaz,
már nem igaz az sem
mi félelmetes, mi nagy,
már hazug a beteg
gyógyulását ígérő vigasz,
már a hallgatás is hazug,
már a hazugság sem igaz...

Gyötör
a sohaseholsehogysemjó
fáraszt
a bezzegmásokboldogabbak
vakká tesz
a befalazott jövő-ablak...

Könnyeid síromat ássák
rá keresztfát farag
a harag...

Nincs döntés,
nem készülök végső harcra,
nem fogom a reményt
átvinni a túlsó partra...

Már nem igaz a szó
már nem igaz
a két cigaretta között
kiérdemelt csók,
már nem igaz a sírás
s az írás sem igaz
már nem igaz az sem
mi félelmetes, mi nagy,
már hazug a beteg
gyógyulását ígérő vigasz,
már a hallgatás is hazug,
már a hazugság sem igaz...

...nem igaz már semmi,
csak az
(vagy már az sem igaz?!)
hogy nélkülem is velem
s
már
velem
is
nélkülem
vagy...







MÁR NEM TUDOM


Lassan elmúlik ez a nyár,
nyomában az ősz szele jár,
utamon hervadt falevél,
csak a szél zenél.
Tudom, egyszer ez a nyár véget ér,
de a bolond is hisz, mindig remél,
fölöttem felhős már az ég,
de tudod, hogy vissza várlak még.
Kósza szél, mondd el, hova mész,
bárhol jársz, engem megtalálsz,
utam talán egyszer véget ér,
és fáj, hogy hozzám sosem érsz.
Mert már bármit is remélsz,
a virág úgy hervad el, mint a lét.
Már nem tudom,
az álmok nélküled vajon mennyit érnek,
meddig lesz még kék még az ég.

Csak fújj őszi szél,
hulljon a falevél.

Meddig járok utamon,
nem baj, ha most még nem tudom.
A fény meddig jöhet még velem,
meddig kísért még a szerelem.
Itt az ősz, sápadt már a fény,
jól tudom egyszer véget ér,
bár fölöttem felhős már az ég,
de a bolond is örökké remél.
Már nem tudom,
az álmok vajon mennyit érnek,
meddig lesz még kék az ég.
Csak fújjon bátran az a szél,
amíg utam véget ér.
Fújjon bátran az a szél,
fújjon bátran csak a szél...

Katona Bálint: Már nem tudom - Videó

Link








MEGTANULTAM


Rég megtanultam járni,
s tudtam, jöhet bármi,
szerelem.völgyek, hegyek,
utamon tovább megyek...

Megtanultam lábaimon állni,
lábaimmal tévutakon járni,
de tudom még szerelem dúl,
a tévedés-hegyeken túl...







MENEDÉK


Mert nem értünk süt már a nap,
mert elválasztanak hideg falak,
a színpadra új szereplők lépnek,
értünk csak az esti gyertyák égnek.

Látod, az andalító pálmafák alatt,
csupán szürke árnyékunk maradt,
tudom, hasztalan lenne már égnem,
közelséged csak szívemmel érzem.

Bár elmúlt a múlt, véget nem ért,
a szerelem koldusa menedéket kért,
s a legszebb emlékeid közé tedd el,
ha már nem értünk ébred a reggel...







MERJÜNK


Amíg lehet, merjünk élni,
merjünk embernek lenni,
merjünk holnapot remélni,
bátorkodjunk lenni jónak,
merjük hinni: a harangok,
még nem értünk szólak...








MÉG HÁNYSZOR


Még hányszor halsz meg,
és hányszor kezded újra:
hányszor ébredsz
álnok
álmok mögé bújva?...
Feletted még hány
éjszaka virraszt,
s fel hány
boldogtalan nap kél:
amíg a kegyelem
kegyetlen tövise
remegő szívedig ér...?







MINEK?


Minek a szó,
ha süket a fül,
minek a kereszt,
ha rá senki
nem feszül?
Minek a vágy,
ha kihűlt az ágy?
Minek a zaj,
ha csak a dal
vigasztal?
És minek a vers,
minek,
ha mi fáj,
nem mondhatom el
senkinek?







MONDD


Mondd, ég-e még
a hamvasztó tűz,
a remény haldoklik?
vagy karjaidba űz?

Van-e még erő
az ölelő karban,
akarom-e még,
mit annyira akartam?

Befogad-e még
a csábító éden,
vagy bezárta kapuit
előttem régen?







MONDANÁM


Mondanám, hogy szeress,
mondanám: ölelj még,
vagy legalább nevess,
és kiderül az ég.

Mondanám, de a szavak
mostanában későn kelnek,
s maradék álmaim
a sarokban térdepelnek.







MORZSÁK A TÁNYÉRON


Az imádott múlt
mára darabokra hullt,
s a törött cserepek
megvágták a szívemet.

Már a múzsám sem
vágyik csókot adni,
csak morzsák a tányéron,
megyek mosogatni...







MOSOLY


Ha írunk, gyakran szenvedünk,
Az írás a szenvedés egyik fajtája,
a másik, ha nem írunk.

Minden bánat, minden szomorúság
forrása a fájdalom. Ha nem ismered
a fájdalmat, már nem is élsz...
A fájdalom gyökere a vágyakozás.
Életünkben mindig vágyakozunk valaki,
vagy valami után. De valaki, vagy valami.
mindig kioltja a tüzet, besötétíti a fényt.
Ám hiába a sötét, mert mindenkinek van
egy belső holdja, mit követ egy életen át.

Mindenki keres egy arcot, amely egyszer
majd rámosolyog, s ez a mosoly már akkor
létezett, mikor a világ még nem...







MOSOLYOD BÖRTÖNÉBEN


Édes arcod velem alszik,
letörli elsírt könnyeim,
örök derűd felszárítja
az eláztatott könyveim.

Sötét rácsok árnyékolnak,
amíg arcképedet nézem,
és én tovább raboskodom
szép mosolyod börtönében.







MOST


Megtettem már utam
nagyobbik felét,
halkan eljátszottam
minden zenét,
lábaim térdig koptatva
mentem eléd,
most békésen megfogom
a csendem kezét...







NEM PERELEK


Nem perelek,
sem magammal,
sem mással,
kezet fogok
az elmúlással.
Tegyen a sors
amit akar,
csak legyen föld,
ami magyar,
amely elbír,
s majd betakar.







NEM SZÁMOLOM


Peregnek a percek.
Fehér lovon
már nem jár a herceg.

Robognak a napok.
Ha többet adok is,
kevesebbet kapok.

Elfutnak velem az évek.
Már nem számolom,
mennyit is érek.







NEM VÁRLAK


Nem várlak,
már nappal is
az árnyak
üldöznek
az ágynak,
de a vágyak
még küszöbödön
hálnak...







NE SZERESS JOBBAN


Nem várlak,
már nappal is árnyak
üldöznek az ágynak,
de a vágyak
még küszöbödön hálnak.

Amikor vacog a vágy,
amikor dadog a szó,
amikor a páros ágy
már egyedül is jó,
amikor a szívemben
lassan leesik a hó.
Ilyenkor félve mondom,
hogy nagyon szeretlek,
de reggelre nem vagy,
hiába kereslek...

Ha túl akarod élni
a halálos szerelmet,
ne szeress jobban,
mint ahogy szeretnek.

Katona Bálint: Ne szeress jobban

Link








NE TEMESS


Ne szeress soha jobban,
csupán ahogy szíved dobban.
Legyél vihar, legyél tűz,
ami partjaidra űz.

Ne temess el még élve,
és ne vigyél kísértésbe,
magamtól is oda találok,
akár áldás, akár átok...







NE VESS KI


Szívedből ne vess ki,
inkább nevess ki -
mondtam, s Te nem nevettél,
de reggelre elmentél.

Valóság volt, vagy csak álom?
még ma is sajnálom,
de már nem fogok eléd menni,
ideje felébredni...







NINCS KEGYELEM


Amikor elfogy a hitem,
s fogytán a kenyerem,
amikor nincs ítélet,
és nincs kegyelem,
mikor magára marad a kéz,
s a szem is más után néz,
amikor a minden már kevés,
amikor a nincsből is elég,
olyankor úgy kell egy ölelés,
mint hajléktalannak az ebéd...







NÉHA


Néha nyakamba
szakad az eső,
máskor fényes
nap bújik elő.
Néha életem
értelmét keresem,
máskor értelmem
életét temetem.
Néha a szívem
tenyeremen hozom,
máskor a szerelem
foltjait mosom.
Néha azt hiszem,
hogy lássalak,
világgá kellene
mennem,
máskor úgy érzem,
hasztalan,
hisz itt rejtőzködsz
bennem...







OLYANKOR


Csak olyankor szép az éjjel
ha a csillagok értünk égnek.
Amikor megtöltjük fénnyel,
csak akkor látjuk szépnek.

Amikor értjük egymás szavát,
amikor értünk szól a dal.
Töltsd hát velem az éjszakát,
úgysem viheted magaddal...







ÖLELETLEN


Mennyit ér az álom,
több-e mint a semmi,
mit ér ébredésig
öleletlen lenni.

Talán fogy a sötét,
derűs reggel vár rám,
addig reménykedve
ölelem a párnám...







ÖLELKEZNI KELLENE


Nézni szeretnélek
ecsetem még fest,
de szemeimben már
gyertyát gyújt az est.

Emlékeimben még
táncot jár a múlt,
de lábaim fáradtak,
s az ég is beborult.

Ölelkezni kellene,
tovább menni még,
de előttem űr tátong,
mögöttem szakadék.







ÖREGSZEM


Öregszem, jól tudom,
már nem forr a vérem,
csak ölelj naponta,
kevéssel beérem.

Elég egy érintés,
egy halk becéző szó,
egyetlen pillantás,
egy kis reményt adó.

Elég egy puszi is,
csak forró csók legyen,
elég a kevés is,
csak végtelen legyen...


Katona Bálint: Öregszem

Link








ŐSZIDŐ (Apám emlékére)


Ló-vonta múltunk már sárba rekedt rég:
Nem sírnak az útszéli rögmadarak
De várnak a fák, ha arra megyek még,
- Bár életünk akkor itt abba maradt.

Apám keze tán még földre tapadna,
S a húrtalan hangszeren szólna zene,
Sár-haddal szemben is talpon maradna,
- De fedve az arca, s már csukva szeme.

Hallgatag földeken kopnak az évek:
Térdig a múltban elfogynak az érvek,
S a fájdalom bennem is társra talál.

Múlt-temetőben már csőszök sem élnek:
- Nézem a lombtalan bús jegenyéket,
S a vásott határra az ősz licitál...







PRÓBÁLOK


Szívem moraját hallgatom,
mely elszabadult a szélben.
próbálok megállni talpamon,
hogy ne kelljen félnem.

Próbálok még énekelni,
letérve az igaz útról,
megpróbálok vizet merni,
a kiszáradt kútból...







RAKJ TÜZET, HA FÁZOL


Elbujdokol az ősz,
látod, már ő is fél,
hatalmas sereggel,
támadja a tél.

Rakj tüzet, ha fázol,
ébreszd fel a parazsat,
rideg némaságban
melengesd a szavakat.

Bújj hozzám, ha fázol,
ha arcodba fúj a szél,
hallgasd dobbanását,
ahogy a szív beszél.

Rakj tüzet, ha fázol,
űzd el a rideg telet,
takarózz álmaiddal,
ha senki nem szeret.

Szorítsd meg a kezem,
ha velem teázol,
még egyszer szívedben
rakj tüzet, ha fázol.


Katona Bálint: Rakj tüzet, ha fázol... (Hangos vers)

Link








REGGELRE


Amikor hitetlen a vágy,
amikor dadog a szó,
amikor a páros ágy
már egyedül is jó,
amikor a szívemben
lassan leesik a hó.
Ilyenkor félve mondod,
hogy nagyon szeretlek,
de reggelre nem vagy,
s már nem is kereslek...







REJTŐZKÖDÖM


Rejtőzködöm.
Fölém a fények
már tompán érnek.
Pislákolok,
csak ritkán égek,
de még üzenete van
minden ölelésnek.







REMÉNY


Az idő robog
Csonka holdra néz
szemedben a fény
s a szíved dobog

Egy érintésért
remény araszol
de a hívott fél
már nem válaszol...







RÉG VOLT


Mikor az álmok
még valóra váltak,
mikor fölöttem
angyalkák szálltak,
mikor a pincében is
látszott az égbolt,
esküszöm, kék volt
belátom, rég volt...







SOK A TILTÁS


Sok a tiltás,
szól az írás:
Ne lopj, ne csalj,
és ne paráználkodj!

De élj boldogan,
akkor is, ha fáj!

Kevés, amit szabad,
de azt, muszáj...







SOSEM VAGY EGYEDÜL


Sosem vagy egyedül,
mindig akad társad:
olykor a szerelem,
olykor meg a bánat:
amikor lefekszel,
mindig veled hálnak








SÖTÉTBEN


Rég sötétben vagyok,
már az elmém sem ragyog.
Halomba gyűlik a szemét,
s mindenki becsukja szemét.

Számolom az utcán:
négy, öt, hat kupac alom,
itt hagyta maga után
valamelyik hatalom.

Én istenem, jó istenem
becsukódik már a szemem,
de a tiéd nyitva fiam,
magyarázd el, itt most mi van?







SÖTÉTBEN


Betegen vergődik a fény,
vagy fátyolos a szem?
kérdezem a szürke égtől,
jár-e még szerelem?

Mert elveszett csókjaid
sehol sem találom,
csak sötétben keresgélem
elkóborolt álmom,

Vagy már a gondolat sötét,
azért jön az este,
talán csak az ablakom lett
Feketére festve?







SZAVAK HELYETT


Mint öreg órában a rúgó,
lassan berozsdál a szív,
s bár még jöhet bármi,
a remény nem tud tovább várni.

Mert véges minden út.
egyszer kiapad minden kút,
csupán emlékeddel alhatok
és a szavak helyett, hallgatok...







SZEGÉNY VAGYOK


Az élet gyorsan pereg,
bennem üres terek.
Tudom kár oda menni,
ahol nem vár senki.
Látod, szegény vagyok,
mint a hajléktalanok.
De fényed átsül rajtam.
s amikor szeretek,
a vágy kitölti bennem
az üres tereket.







SZEMED


Szemed szerelmet áraszt,
és ha nem fáraszt,
ha nem törsz meg a félelemben,
én várok Rád egész életemben.

Nem kérem, hogy szeress,
csak nevess,
a mutasd meg a szemednek,
hogy mennyire szeretlek...







SZEMEMMEL FESTELEK


Szememmel festelek,
ecsetem már rest,
de szemeimben még
gyertyát gyújt az est.

Emlékeimben még
táncot jár a múlt,
de lábaim fáradtak,
s az ég is beborult.

Ölelkezni vágyom,
tovább menni még,
de előttem űr tátong,
mögöttem szakadék...










SZERELEMSZIGET


Nem a siker, nem a pénz,
nem a hit és nem az ész,
sem a kölcsönkapott szépség,
sem a testi-lelki épség,
sem a havas csúcsokat
meghódító ember,
sem a testet ölelő,
simogató tenger,
sem a szabadság illatú
hívogató liget,
...csak hajótörött szív,
csak szerelemsziget...







SZERETNI JÓ


Szeretni azokat, akik viszont szeretnek,
szeretni azokat, akik valaha is szerettek,
nem feledni azokat sem, kik már feledtek,
ünnepen közöttünk már sohasem lehetnek.
Ha nap süt, ha hull a hó
ha fogytán a szó, szeretni jó.







SZIRÉN ÉNEK


A vágyak egekig értek,
és imát mondtam az égnek.

Árnyak fedték be a partot,
álmaim takarták el arcod.

Sírtam, nagyon szerettelek,
pedig hasztalan kerestelek.

Véget fog érni, tudtam jól,
de a szirén-ének ma is szól.







SZÍN-JÁTÉK


A festő színeket kever,
s halkan dúdol magában,
szürke eminenciások
színes forgatagában...

Gondolatai kalandoznak,
kopott ecsettel kezében:
bíborra festett felhők alatt,
talpig feketében...

Színek tobzódnak:
újgazdagékra fröcskölt
sárga irigység,
átfestett vörösek,
rendszerváltás után
a nyugalom zöldjével sután
mázolt tespedés...

A remény kék madaraira irányított
szürke puska csövek,
fehér alapon fehérre álmodott
lelkiismeret...

Umbrák
okkerek
dílerek,
a délibáb szivárványa alatt ölre menő
zöld-fehér drukkerek...

Körös-körül üres tubus hever
...a festő színeket kever.








A SZÍVEMMEL LÁTLAK


Szemeimmel érezlek,
a szívemmel látlak,
rozsdás lakat alatt,
a szendergő vágyak.

De ha erre hoz a szél,
hozzám mindig nézz be,
Karjaim még erősek
egy gyöngéd ölelésre.







SZÜLETÉSNAPOMRA


A kilencvenet elértem,
hogy irigyeltek, megértem,
s ha lesznek még holnapok,
jég leszek, de olvadok.

Voltak nagyon boldog évek,
köszönöm, még párat kérek,
s ha a jövő már csak álom,
szerelemmel retusálom.

Párszor megcsorbult a hitem,
de ami maradt még, viszem.
s nem baj, ha a szívem fázik,
azért meg sem állok százig.







TALÁN


Talán a fák is
égig nőnek,
ha sorsát kezébe
adod a nőnek.
Ám, ha várod,
de nem jön el,
ha helyetted
már mást ölel,
kiszáradnak
kertedben a fák,
s elhervad
minden szál virág...







TALÁN BETEG


Talán beteg a hajnal,
nem jön, hiába várom,
csak a szél zilálja hajam,
míg a sötét utcát járom.

Árnyak követnek lopva,
még sem merek félni,
szeretném a szívemet
szívedre cserélni...







TAVASZ


Beszivárog a csend,
és kitágul a rés,
ami nincs, az túl sok,
ami van, túl kevés.

Megtépáz a rút szél,
hiába süt a nap,
tova szállt a remény,
és a szalmakalap...







TAVASZT BONTOK


Tavaszt bontok ecsetemmel
- tubusba zárt lázadást
gyökértelen reményekre
öntök lelki ráadást...

Az időnek mindig mindegy
ősz van, tél, vagy épp tavasz,
csak a hitünk ébred szebben,
ha nap süt és nem havaz...

Pilláim alá rejtett fény:
- bánat, fájdalom, gondok -
elveszített győzelem, ha
eltakarnak égi lombok...







TÁRT KAROKKAL


Meddig van a most,
és mikortól lesz a volt,
hiába vásárolnál, ha
végleg bezárt a bolt.
Hiába süt ki a nap,
hiába szép az álmod,
ha elfogy előtted az út,
bizony meg kell állnod.
A szeretet tányérjából
morzsákat csipegetve,
hiába szeretnéd már,
ha valaki szeretne.
Füstöl még a parázs,
de már rég nem ég,
tárt karokkal csupán
a volt szalad feléd.


Katona Bálint: Tárt karokkal (Hangos vers)

Link








TEST - ZENE

A tüdő sípol,
de még dobol a szív,
s billentyűin szól a dal,
mikor a vágy húrjain
kitartó türelemmel
penget a remény







TE VAGY


Te vagy az érintés
napjaim testén,
Te vagy a nappalom
Te vagy az estém,
a vigasz is Te vagy,
ha foghatom a kezed:
te vagy az álom is
mikor felébredek...







TISZTUL A KÉP


Lassan tisztul a kép,
már élesebben látom,
kopott köveken lépve,
a saját utam járom.

Érzem már az ösvényt,
amely enyém lehet,
csak még az homályos
meddig, s hová vezet...







TORZÓ


Meghajlok magam előtt,
mert előttem meghajlanak sokan
mint szél szavára
fák hajtanak fejet,
meghajlok az alázkodók előtt
alázkodás helyett.

Meghajt a kétség,
a kölyökben mocorgó
vétség.
meghajlok magam előtt
irtózatos mélység...







ÜRES TEREK


Az élet csak pereg
bennem üres terek.
Kár oda menni,
ahol nem jár senki.
Ilyenkor szegény vagyok,
mint a hajléktalanok.
De fényed átsüt rajtam,
s amikor szeretek,
az kitölti bennem
az üres tereket.







VÁGYOM MÉG


Vágyom még a szelet
visszafelé fújni,
bánatomban este
szoknyád alá bújni.

Akarom még ajkam
ajkadra temetni,
megpróbálni még egyszer
szívből szeretni,

Vágyom még derekad
átölelni lágyan,
megpihenni csípőd
tüzes hajlatában.







VÉGÜL


Végül megszelídül a bánat,
már nem egymásnak
vetjük meg az ágyat.
Végül nem fáj semmi,
álmainkért nem kell
immár semmit tenni.
Végül nem várjuk a csodát,
esténként egyedül
töltjük meg a szobát.
Végül tán haza se várlak,
itt maradnak velem
örökre az árnyak.
Legszebb emlékeimet
koporsóba zárom,
így már minden rendben,
eltemetem mélyen
az emlékezetemben.
Végül makacsul mondjuk:
nem történt semmi,
hazudjuk magunknak:
ennek így kellett lenni...

Katona Bálint: Végül

Link








VÉGÜL


Végül
mindenki megvénül,
minden bűn elévül.
Végül
minden szerelem véget ér,
minden utazó hazatér.
Kik nemrég
még szívből szerettünk,
most lessük
a felhőket felettünk.
Kik nemrég még
táncoltunk a borotva élén.
most ücsörgünk
a nagy semmi szélén...







VIHAR


Felhők rohannak át
az ég kékjén,
mint vágtató paripák
rúgják szét végleg
az útjukba álló,
gyönyörű álmokat.

Asszonyt sodor az ár,
s a férfi érte úszik.
különös a mentés.
öleléssel felér
s amíg a csók tart,
kit érdekel az ár,
kit érdekel a vihar,
s, hogy elkezdődött
a visszaszámolás.

Nem kell az oxigén,
nem kell a holnap,
kit érdekel most
a szárazföld,
kit érdekel az ágy,
ha magával sodor
a fosztogató vágy.

Most mindkettő
mindhalálig
csupán ölelni akart,
pedig sosem volt távol,
s most is közel a part.







VOLTAK PERCEK


Voltak percek,
melyek órákat értek.
Voltak órák,
melyek napokká értek.
Voltak napok,
melyek évvel felértek.
Voltak évek.
melyek örökké élnek.
Voltak döntések,
melyektől volt okom félni.
s voltak érzések,
melyekért megérte élni...







ZÁRVA


Diákom vagy,
de ne nevezz tanárnak
mert utunkba,
rideg jéghegyek állnak.

Tudom, itt vagy,
meg mégsem talállak.
Mennék feléd,
érzem, szíved várna,
de elkéstem,
a boldogságbolt zárva.

























 
 
0 komment , kategória:  Katona Bálint & Andrea  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2020.09 2020. Október 2020.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 30 db bejegyzés
e év: 276 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1707
  • e Hét: 8051
  • e Hónap: 34674
  • e Év: 172046
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.