|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2020-10-15 15:57:04, csütörtök
|
| |
| |
Újra és újra:
Szergej Jeszenyin - Bokraink közt
Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.
Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.
Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.
Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.
Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.
Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szergej Jeszenyin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-15 15:44:59, csütörtök
|
| |
| |
Lackfi János - A világ legrövidebb meséje
A világ legrövidebb meséje az őszről szól, aki nem is volt ősz, sokkal inkább kopasz, mert szépen lekopasztotta az összes fáról a leveleket, és elkergette a fele madarat melegebb éghajlatra, és hideg szelet fütyörészett, nedves esőt prüszkölt, és egyéb piszkosságokat is művelt volna még, ha a tél meg nem nyeri az évközi választásokat, és jó messzire el nem kergeti az őszt, aki váltig fogadkozott, hogy jövőre újra kezdi.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-15 15:37:41, csütörtök
|
| |
| |
Titkos kalendárium (részlet)
A mulandóság sója, a dér már az
OKTÓBER
szülötte volt, amikor csak azok maradtak a kertben, akik nem vándorolnak, s egy-egy vendég, aki még vándorlásban volt. Egyik reggel az örvösgalamb pihent meg a hársfa száraz ágán, és amikor suhanó érkezésére peregni kezdtek a levelek, a fa már válaszolt is hangtalan kérdésére:
- Mi újság lenne? És az úton?
- Semmi. A varjak készülődnek, a libanép is úton van, az erdőben vágják már a fákat.
Ezzel felvágódott a levegőbe, mert a vadgalamboknak a kevés pihenő is elég.
Az utcán a kis kalauznő már télikabátot vitt a karján, a kutya bundája vastagodni kezdett, az idei cinkék vidáman tornásztak az ágakon, egy csúszka a farepedésekbe dugdosta a magvakat, amit megenni már nem tudott, mert előrelátó volt, s ezt így tanulta. Aztán kireppent a ház elé, mert fát hordtak a pincébe, és a törmelék között mindig akadt valami féreg.
Később füstölögni kezdtek a kémények,...
(1962)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fekete István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-15 14:41:17, csütörtök
|
| |
| |
Juhász Gyula - Sonnet consolant
Ha suhog is már selyme a nagy estnek,
Ne haljon ki a dal az ereszalján:
Röppenjenek föl a szilaj, a harsány
Rapszódiák helyett ma halk szonettek.
Hideg szonettek, hófehér szonettek,
Mind halkszavú, mind tépett szárnyú, halvány,
De vígasz annak - álmok alkonyatján -
Aki szeretett s akit nem szerettek.
S megindul árván, esti áve-szóra,
A hervadt vágyak halk processziója,
Új, ismeretlen szentséget keresve, -
A barna lombok őszi ködben áznak,
Mint tömjén száll a nehéz hervadás-szag
S halk szonett-kórus cseng belé az estbe.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Juhász Gyula |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-15 14:24:26, csütörtök
|
| |
| |
Szeretnélek még egyszer látni,
Szép csöndes nyári estvelen,
Holdfénynél az akászok árnyán,
Midőn fejed keblemre hajtván,
Így suttogsz: még maradj velem.
Gyulai Pál
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-15 14:01:47, csütörtök
|
| |
| |
Pável Colton István: Képek
Lélekben
a piros karikás besorolást bőven megérdemlő
képeiden
élvezkedek éppen
ahogy gyönyörködve nézem
testednek minden izgató hajlatát
lágyan feltáruló illatos domborulatát
miközben csodálkozva érzem
hogy mennyi
szinte ezernyi mennyei szépség
hogyan is fér el pár digitális képben
az izgató látványtól máris fenn járok én
a légüres térben
jöjj Istenem és ha szabad kérnem
a gyengeségtől hamar védj meg
hogy vétkes kezem ne kezdjen
máris lávaként lövellő
magányos kalandozásba
hisz ma délután
igéző boldogság
már élőben vár reám
befejezve: Bp. 2020. 10. 14.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erotikus versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-15 11:11:37, csütörtök
|
| |
| |
Baranyi Ferenc - Mulasztás
Nem csókoltalak szájon. Még át se fogtalak.
Kezed se volt kezemben. S jártunk a fák alatt.
Vártad, hogy én, a férfi, derékon kaplak és
magad megadni késztet a férfiölelés.
A támadásra vártál, hogy megadhasd magad.
De mindhiába vártál. Meg nem támadtalak.
Én nem tudom, de nékem oly szép az út a csókig!
Mikor csípődre még csak a képzelet fonódik,
mikor számban csupán még jövendő íz zamatja
édesíti a nyálat, indít meleg szavakra!
Jobb az ajándék-várás, mint maga az ajándék.
Majd holnap megcsókollak. Majd holnap este. Várj még!
Aztán nem láttalak. Nem jöttek csókos esték.
Téged az ágyba döntött a szigorú betegség,
keményen ágyba döntött, aztán a sírba vitt,
s elvitte veled együtt testednek titkait.
És vége, vége, vége. Elmentél csókolatlan.
A csók örök adósság. Míg adhattam, nem adtam.
Ó elszalasztott éjjel, ó bölcsnek hitt lemondás!
Hol már a szád, a melled? A tested puszta csontváz,
tested, mit érintetlen átadtam a talajnak,
a föld ölelt először, rög csókolta az ajkad,
elhódított a vén föld és én azóta folyvást
siratom kora véged s a csóktalan bolyongást.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Baranyi Ferenc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-15 11:08:51, csütörtök
|
| |
| |
Faludy György - Aki szerelem nélkül él
Aki szerelem nélkül él, kiszárad
s gonosz lesz, mint a politikusok.
Így voltam én két évig; mit sem vártam
jövőmtől a mindenség rám csukott
siralomházában. És folyton féltem
a haláltól, holott ez akkor végnek
pompás lett volna. Láttalak ma reggel
ezüst roletták rácsában hogyan
alszol; s kiléptem, festő az ecsettel
a teraszra s szétnéztem boldogan:
a tenger kék térden hajlongott lábam
előtt; a nap mint barbár drágakő
forgott; álltam egy csupa fény világban,
mely érthetetlen, de elérhető.
(Málta, 1966)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-15 11:06:09, csütörtök
|
| |
| |
Mihail Jurjevics Lermontov - Őszi napfény
Szeretem ragyogásod, őszi nap,
Mikor széttéped a felhők s a köd
Fátyolát és fakuló sugarad
Megcsillan a szélrázta fákon, a
Porhanyó pusztán. Szeretlek, te, nagy,
Nagy tündöklés: búcsúzó heved a
Cserbenhagyott szerelem bánatát
És titkait idézi. A tüzed
Nem hidegebb, de a természetet
S mindazt, ami érzett, gondolkodott,
Nem melegítik át a fényeid.
Szívemet se. Él benne a parázs,
Csak félreismerték az emberek:
Most már nem gyújtja szemem sugarát
És nem izzik föl sápadt arcomon.
De hát miért is gyötörje megint
Gúny s kétely a boldogtalan szívet?
1830 - 31 - Szabó Lőrinc fordítása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2020. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
203 db bejegyzés |
| e év: |
1777 db bejegyzés |
| Összes: |
10084 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 413
- e Hét: 2558
- e Hónap: 12144
- e Év: 81064
|
|
|
Offline
