|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2020-11-01 17:54:21, vasárnap
|
| |
| |
Elmúlik ez a nap is, de szivünkből az emlékek soha nem múlnak el. Drága Nagymamám, a szüleink és jó barátaink emléke örök, mint ahogy a Barátnőm iránt érzett mély fájdalmam is. Sokan elmentek és itt sétálok kényelmesen én is, hiszen tudjuk: a halál biztos, csak az ideje bizonytalan.
Kellemes, szép hetet kívánok minden kedves tvn.hu lakónak. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kellemes napot, hetet,stb. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-11-01 09:39:25, vasárnap
|
| |
| |
Dsida Jenő : Temetőben
Köröttem csend - és temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.
Én hajtott fővel ballagok,
s a néma árnyak szembe jönnek,
s a sírkeresztek rámköszönnek,
és mind az igazi Nagyok -
Én, a halottak ismerőse,
révedő szemmel ballagok.
Utánam huhog a Jövő,
a Múlt, Jelen, a sok kereszt,
s az árnyak kara zúgni kezd:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-11-01 09:34:39, vasárnap
|
| |
| |
Gősi Vali - Bölcsek hagyatéka
Már csend van újra bennem,
szelíden fáj a hiány.
Lepergett lombú fák alatt
hallgatag kőhalomba zárt,
hűvös magány
tanítja évek óta,
ami a holtak bölcs hagyatéka:
ahol szeretet él,
ott nincs halál...
A sírokon gyertyaláng remeg,
felhők közt fáradt fénymosoly
dereng - aranyló glória...
Kósza emlékek sorát,
sok meghitt délutánt
idéz a csönd-varázs.
Lelkemből mély fohász fakad
az életért, imám az égbe száll
a Bölcsekért...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-11-01 09:29:13, vasárnap
|
| |
| |
Várnai Zseni : Néma bánat
Én úgy igyekszem megnyugodni:
már a szívem sem mer dobogni,
lélegzetem is visszafojtom,
és ami fáj:én ki nem mondom,
csitítom magam,hogy ne sírjak,
hogy semmi szomorút ne írjak:
maradjon meg a néma bánat
ott bent a szívben önmagának!
Kinek beszéljek,tán a szélnek?
Vagy fönt a ködös,szürke égnek,
esőnek,hónak,zivatarnak,
panaszkodjam a hideg falaknak?
Papírra róni is hiába,
belesikoltani a világba
nem érdemes:a néma bánat
maradjon meg csak önmagának!
Ha olykor érzem:tűrhetetlen!
És nem bírom már türelemmel,
hogy így maradtam,így kifosztva,
kedveseimtől elrabolva,
hogy mérhetetlen messze élnek...
kinek zokogjam,tán a szélnek?
Szívemben elbődül a bánat,
de csak befelé önmagának!
És,hogy a hangját én se halljam,
összeharapom lázas ajkam,
a jajkiáltás föl ne törjön,
inkább a lelkem összetörjön!
Minek a szív,minek a lélek?!
Már nem tudom,miért is élek,
mért húzom,húzom,mint az állat
e sorsot,amely csupa bánat.
Csak nézek,nézek esdekelve,
egy villanásnyi fényt keresve...
s szemembe bús szemek merednek,
és könnyek,könnyek permeteznek!
Ki tette ezt,mi történt itten?
Nem tudja más csak,csak fönt az Isten,
de hangtalan sírjon a bánat,
csak bent a szívben önmagának!
Csitulj szívem,ne merj dobogni,
csak hagyd a lángot ellobogni,
már ami fáj,ki nem sikoltom,
lélegzetem is visszafojtom,
a néma fájdalom beszéljen,
helyettünk a nagy ég ítéljen...
s maradjon csak a mély búbánat
ott bent a szívben...önmagának!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2020. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
217 db bejegyzés |
| e év: |
1777 db bejegyzés |
| Összes: |
10025 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 736
- e Hét: 2591
- e Hónap: 6341
- e Év: 75261
|
|
|
Offline
