2020-11-15 07:05:47, vasárnap
|
|
|
,,Erőnk feletti terheket hordoztunk" (2Kor 1,8).
,,...hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem" (2Kor 12,9).
Isten megengedte a krízist Jákób életében Penúelnél, hogy neki magát teljesen alárendelje, amíg végül eljutott ahhoz a ponthoz, ahol őszinte és alázatos kéréssel fordult Istenhez. Azon az éjszakán küzdött Istennel, és szó szerint úgy megragadhatta Őt, mint soha azelőtt. Ezen a helyen Jákób Istenben való hite és felőle való ismerete kibővült, hogy új és győzelmes életet éljen, és az ehhez szükséges ereje is megszülessen.
Az Úrnak arra kellett kényszerítenie Dávidot is a hosszú és fájdalmas éveken át tartó fegyelmezéssel, hogy megismerje Istenének mindenható hatalmát és hűségét. E nehéz évek által növekedett hitismeretében, amelyek nélkülözhetetlen alapelvei voltak a dicsőséges életpályájának, mint Izráel királyának.
Semmi más, csak a legveszélyesebb körülmények, amelyekbe Pál állandóan belekerült, taníthatta meg őt és aztán a keresztyéneket őáltala Isten nagy ígéretének bizonyosságára, amit megtanult igényelni: ,,Elég neked az én kegyelmem" (2Kor 12,9). Csak a nagy próbák és veszélyek, amiken átmentünk, vezettek némelyikünket az Ő megismeréséhez, ezért most bízhatunk benne és átvesszük Tőle az Ő kegyelmének nagy mértékét, ami nélkülözhetetlenül a legnagyobb szükségünk ebben a korban.
A nehézségek és akadályok által Isten megpróbálja hitünket. Amikor akadályokkal találkozunk, amelyek, amelyek gátolják szolgálatunkat, fel kell ismernünk azokat mint a hitet erősítő lehetőségeket, és meg kell ragadnunk Jézus teljességével és mindenre elégséges voltával. Amint haladunk előre a hitben, és egyszerűen teljesen bízunk Őbenne, próbákon megyünk át. Néha várnunk kell, és rá kell jönnünk, hogy ,,az állhatatosság tökéletes cselekedetet jelent"(Jak 1,4). De végül biztosan megtaláljuk ,,a követ... a sírról elhengerítve" ( Lk 24,2), és az Úr maga várakozik ránk, hogy kettős áldást adjon nekünk próbánk idejéért. ( A. B. Simpson)
L. B. Cowman
|
|
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|