|
2020-11-24 19:58:13, kedd
|
| |
| |
,,Csendesedjetek el, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!" (Zsolt 46,11)
Van-e bárminek nagyobb hatása a világ összes muzsikájában, mint a hosszú szünetnek? Van-e szó a zsoltárokban annál ékesebb, mint a ,,Szela", szünet jelentéssel? Van-e izgalmasabb és ámulatba ejtőbb, mint a vihar tombolása előtti nyugalom, vagy a furcsa csönd, ami a természetre látszik borulni, mielőtt valamilyen természetfölötti jelenség vagy katasztrofális felfordulás történnék?! És van-e bármi, ami annyira érinthetné a szívünket, mint a csendesség hatalma?
Azoknak a szíveknek, amelyek nem magukra irányítják figyelmüket, létezik ,,Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad" (Fil 4,7); ,,csöndesség és bizalom" (Ézs 30,15), ami minden erőnek a forrása; az a ,,nagy békesség", amelynek eredménye, hogy ,,nem botlanak el" (Zsolt 119,165); és az a mély nyugalom, amelyet a világ soha nem adhat, sem el nem vehet. Mélyen a lélek középpontjában van egy békeszoba, ahol Isten él, és ha oda belépünk, és lenyugtatunk minden más hangot, hallhatjuk az Ő ,,halk és szelíd" hangját (1Kir 19,12).
Még a leggyorsabb forgó kerékben is, ha a közepére nézünk, ahol a tengely található, nem látunk mozgást. Még a legjobban elfoglalt életben is van egy hely, ahol egyedül lehetünk Istennel az örökkévaló nyugalomban.
Csak egyetlen módon lehet Istent megismerni: ,,Csendesedjetek el, és ismerjétek el..." ,,Az Úr ott van szent templomában, hallgasson el előtte az egész Föld!" (Hab 2,20)
Mindenkit szerető Atyánk, olykor csillagtalan égboltok alatt haladunk, ami úgy árasztja a sötétséget, mint a zuhogó eső. Elkeseredünk a Nap, a Hold és a csillagok fényének hiánya miatt. A homályos sötétség dereng fölöttünk, mintha örökké tartana, és a sötétből nem hallatszik nyugtató szó, hogy gyógyítsa összetört szívünket. Boldogan fogadnánk még a mennydörgés vad csattogását is, ha megtörné ennek a gyászos, elkeserítő éjszakának kínos csöndjét.
Mégis örökkévaló szereteted gyöngéd suttogása édesebben szólt megsebzett és vérző lelkünknek, mint bármilyen vihar, ami átfúj a szélhárfán. A Te ,,szelíd suttogásod" szólt hozzánk. Mi hallgattunk és hallottunk Téged, aztán föltekintettünk és láttuk orcádat, amely ragyogott szereteted fényétől. És amikor hallottuk hangodat és láttuk arcodat, új élet költözött belénk, mint ahogy az élet visszatér az ellankadt virágokba, hogy igyák a nyári esőt.
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
Offline
