|
2020-12-01 08:10:18, kedd
|
| |
| |
Csak most kezdtem és már este hat óra van.
Hétfőn érkeztem, és már péntek van.
... és már vége a hónapnak
... és lassan vége az évnek.
... és vége az életünkből 40, 50 vagy 60 évnek.
... és rájövünk, hogy elvesztettük a szüleink barátait.
és rájövünk, hogy túl késő visszamenni..
Szóval próbáljuk meg élvezni azt az időt, amink még van.
Ne hagyjuk abba a keresést olyan tevékenységek után,
amelyeket élvezünk.
Vigyünk egy kis színt a szürke létezésünkbe.
Nevessünk az élet egyszerű dolgain.
És mégis csendben kell továbbra is élveznünk ezt az időt,
ami még hátra van.
Próbáljuk meg kizárni az "utánát".
Majd utána megcsinálom..
Majd utána mondom.
Majd később átgondolom..
Mindent későbbre hagyunk, mintha az "utána" a miénk lenne.
Mert amit nem értünk:
Utána kihűl a kávé.
és akkor megváltoznak a prioritások...
utána megtörik a bűbáj.
Utána elmúlik az egészség.
és akkor a gyerekek felnőnek.
Utána a szülők öregszenek.
utána elfelejtik az ígéreteket.
utána a nappal éjszaka lesz.
azután az élet véget ér.
És akkor gyakran túl késő.
Szóval ne hagyjunk semmit későbbre.
Mert közben elveszíthetjük a legjobb pillanatokat,
a legjobb élmény,
kedves barátaim,
a legjobb család.
Ma van az a nap. Most jött el a pillanat.
Már nem vagyunk abban a korban, amikor megengedhetjük
magunknak, hogy azonnal halasszuk a tennivalókat.
Lássuk, van-e időd elolvasni ezt a bejegyzést, majd megosztani.
Vagy talán hagyod "későbbre".
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 7. |
|
|
|
|
|
Offline
