|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2021-01-26 20:45:05, kedd
|
| |
| |
A mi Urunk Jézus Krisztus a mai evangéliumban küldi a tanítványait: "Menjetek és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok." Mt. 9-7
Jézus ezzel a tettével indítja az evangélizációt, a világméretű missziót. A mi Mesterünk nem forradalmat hirdet, nem a társadalmi, gazdasági törvényeket akarja átalakítani, hanem az embert próbálja jobbá, egymás iránt irgalmasabbá, szeretetteljessé tenni. Márton Áron a 2-dik világháború után nagyon bölcsen mondta, hogy "rosszak az idők, mert rosszak az emberek". Mi emberek, ha jobbak lennénk, akkor mindannyian jobb időket élnénk, az emberiség élete örömtelibb, gyümölcsözőbb, boldogabb lenne. Épp ezért gondolom, hogy Jézus Krisztus által meghirdetett evangélizácós munkánál nincs fontosabb. Az egyháznak, de mindannyiunknak akik egy jobb, emberhez méltó világra vágyunk, tudatosan a misszó útjára kellene lépnünk. Ahogy egy kis patak a hegyen nem tud megállni, hisz neki a völgybe vezet az útja, ugyan úgy az egyház missziós küldetését nem adhatja fel, nem hanyagolhatja el, ez ma is mindennél fontosabb!
*
- imóteus könnyének öröme - a kegyelem fonákja" P. Vértesaljai László jegyzete
Pálfordulás másnapján rögtön a páli gyümölcsök ünnepe, Timóteusé és Tituszé! Úgy sorjáznak mellette, ahogy Péter-Pál június végi ünnepe után a római vértanúk serege fölüti a fejét. Az egyház Pált hallgatja, a kegyelem-tapasztalta nagy teológust és meghallja finom, személyes barátságokkal teleszőtt élete gazdagságát. Tudja, hogy a kegyelemben ő szülte, őrajta keresztül pedig maga az Isten, és állította Efezus élére Timóteust, Krétára pedig Tituszt. Levele emlékeztet a kézföltétel szentelési kegyelmére, de előtte fölbukkan a Népek apostolában egy kép, mely imádságában oldódik ki: Timóteus könnye. Erről írja hozzá intézett második levelében, hogy imádságában szívesen szemléli tanítványa, lelki gyermeke könnyeit, hogy öröm töltse el. A sírást szemléli, hogy a szíve örvendezéssel teljen el! Timóteus könnyeit ismerjük, melyeket Efezus kikötőjében a püspöknek odarendelt tanítvány mestere búcsúztatásakor nem tud visszatartani. A könny itt a szeretet vízfakadása. Őszinte és megrendítő, ahogy az erős férfiak sírni tudnak. Ritkán, szemérmesen, de akkor a szív legmélyéről fakad föl ez a sírás. E férfi-sírásban az a vallomás rejlik, hogy vannak helyzetek, vannak pillanatok, amikor a kéz ereje, az elme fegyelmezett tudása erőtlenebb a szívnél, amikor a szív a legerősebb és övé az utolsó szó. Ilyenkor sírni kell és lesz a könny olyan ékesszólóvá, hogy elmaradnak mögötte a szárnyas szavak.
Figyelek Pálra, amint könnyek locsolta öröméről beszél és hagyja-engedi, hogy eszébe jusson, felidéződjön valami, rejtekben őrzött kedves kép. Ez pedig a tanítvány őszinte hite. Ahogy Pál belebújik ebbe a képbe, látja már hátterét is, hiszen első apostoli útjának lisztrai homályából előlép Loisz, a nagymama. Ábrahám ivadékának ebben a lányában az ősök hite nemzedékek során töretlenül tovább élt, míg az ígéretek beteljesedését látta meg abban a Jézusban, akinek örömhíre finom hajszálereken gyorsan tovagyűrűzött a Mediterráneumban. Az emlékezés képe átugrik Eunikére, a Loisz lányra, aki mellett ott áll a fiú, Timóteus, a neve szerint Isten-félő, Isten-tisztelő.
Szőttes készül itt, erős szálait, naná, egyfelől a hivatásos sátorszövő Saul szövi, míg a keresztszálak erezetét a fiú nagymamája és anyja eredezteti. Szerintem a kép helyesebb, ha a Timóteus hit-szőttes első takácsai a családtagok, először a mama, aztán a lánya és végül a tarzuszi Pál a Jézus-arc varratlan köntösét borítja a fiú vállaira, aki Efezusban könnyeivel mossa meg azt.
Légy áldott Uram, hogy Te magad ilyen soha nem fáradó, szálakat el nem tépő takács vagy, aki nagyszüleink és szüleink hitét szövöd össze papjaink és hitoktatóink templomos hitével! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Férfi szentek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-26 20:42:55, kedd
|
| |
| |
Két bíboros búcsúztatott egy elhunyt hajléktalan férfit Rómában
Január 25-én temették el Rómában Roberto Mantovanit, egy 64 éves, veronai származású férfit. Hajléktalanként élt Rómában, majd több tüdőgyulladást követően beköltözött a Termini pályaudvar melletti szállóba. A szertartását Konrad Krajewski vezette, Georg Pell bíboros is a koncelebrálók között volt.A Szent X. Piusz-plébánián búcsúztatta Robertinót - ahogyan mindenki nevezte - Konrad Krajewski, Ferenc pápa szegényet segítő hivatalának a vezetője. A férfi 64 éves volt, hosszú éveken át a Piazza della Città Leoninán, a vatikáni falak melletti téren élt. Nem az utcán halt meg, mert a Sant'Egidio közösség önkénteseinek kérésére végül beköltözött egy szállóra.
Temetésén Krajewski bíborossal Georg Pell bíboros és tíz pap koncelebrált. Ott voltak a Sant'Egidio közösség tagjai és rendőrnyomozók is, akiknek az irodája éppen a Piazza della Città Leoninán található. Lukács evangéliumából a szegény Lázár és a gazdag ember történetét választotta Krajewski bíboros a gyászmisére, mert - mint mondta - ,,Roberto mindig egy bezárt ajtó előtt aludt".
,,Vidám volt, jókedvet árasztott, amikor meghívtuk az ebédjeinkre, mindenkit megnevettetett. Ezért aztán mindenki szerette" - mondta el a Vatican News-nak Krajewski. A Sant'Egidio egyik önkéntese is azt hangsúlyozta, hogy könnyen megszerettette magát mindenkivel. Focicsapatok mezeit tartotta a táskájában, szívesen adta őket ajándékba. Szenvedélye volt a foci, a veronai Hellas csapatában is játszott fiatalon, de egy szerencsétlenség miatt nem folytatódhatott a karrierje.
Ferenc pápa múlt vasárnap, január 24-én az Úrangyala elimádkozása után megemlékezett egy másik Rómában elhunyt hajléktalan férfiről, Edwinről. Nigériából származott, 46 éves volt és a Szent Péter tér közelében fagyott halálra:
,,Imádkozzunk Edwinért! Legyen figyelmeztetés számunkra, amit Nagy Szent Gergely mondott, aki egy koldus fagyhaláláról hallva azt mondta, hogy aznap nem mondanak miséket, mert olyan nap az, mint a nagypéntek. Gondoljunk Edwinre! Gondoljunk bele, mit érzett ez a negyvenhat éves férfi a hidegben, akit mindenki figyelmen kívül hagyott, mindenki magára hagyott, még mi is! Imádkozzunk érte!" (Tőzsér Endre fordítása)
Magyar kurír 01.26 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vatikan_Ferenc pápa |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-26 20:24:02, kedd
|
| |
| |
Ki ne olvasta volna a rút kiskacsa című mesét? Az egyik aranyos kislány ma elmesélte nekem, és én szájtátva hallgattam a kis történetet!! Közben azon gondolkodtam, hogy végül is ki a szép és ki a rút?
A kiskacsák szépek önmagukban, aranyosak, de a mesében az elutasító, kitaszító vonásuk rút s ez teszi számunkra visszataszítóvá őket? A pici hattyúban nekünk nem a hattyú tetszik, hanem a rá szabott kedves szerep! Milyen könnyen beleéghet a személybe a rá kiosztott személyiség és csúf hápogó, gonosz lesz minden kacsa, s vonzóvá válik minden kis hattyú!
Az író tanít, a papíron sikló tollával arcot ad a világnak, a kis vízi szárnyasokra szerepet költ! A mesélő jót akar, de azzal hogy megszólal, teremt s a létbe hívott vonásai hús-vér élőlények közül egyeseket a szeretetünkbe ajánl, a másikat meg ítélet alá von!
Az igazi bölcsesség az Isten által teremtett ember és a rá aggatott, vagy akár tudatosan is vállalt szerep szétválasztása! Teremtőnk alkotása jó, Ő selejtet egészen biztos, hogy nem teremt, de a szerep amelybe bele sodródunk, akarva, akaratlanul rossz is lehet! A rossz tulajdonság jóvá nem változik, de az irgalom szelíden képes széttörni a maszkot, lefejtve a rosszat, lemossa a bűnt és felszabadítja az Isten által megálmodott embert!
Lassan a kislány a mesének végére ért! Megköszöntem és én egy új mesébe kezdtem, melyben a kiskacsák anyjuk szavára hallgatva bölcsen megértik, hogy a mi dolgunk ezen a földön nem az ítélkezés, hanem a figyelmes megismerés, melyből őszinte tisztelet, szeretet fakad! Nem vagyunk egyformák, s ha társam arcán számomra csúf, elfogadhatatlan vonás is tűnik fel, én akkor is köteles vagyok őt szeretni, és szeretetemben türelmesen fürdetni, míg ő is tiszta, szép nem lesz.
A bűn és az ember elválasztható, a bűnt én is elvetem, s az emberért, kiért Krisztus a kereszten meghalt, küzdök, az ő istengyermeki tisztaságáért, szabadságáért mindent megteszek!! Bármennyire is nehéz, ezért az igazságot szeretetbe, és a szeretetet igazságba öltöztetem, s koronát a fejükre irgalom szép virágából fonok!!
Szeretettel, Csaba t.01.22 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Böjte Csaba atya miséi |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-26 20:20:03, kedd
|
| |
| |
Drága gyermekek! Ebben az időben imára, böjtre és lemondásra hívlak benneteket, hogy erősebbek lehessetek a hitben. Ez az idő az ébredés és a születés ideje. Ahogyan a természet önmagát adja, ti is, kicsi gyermekeim gondolkodjatok el azon, hogy mennyi mindent kaptatok. Legyetek a béke és a szeretet örömteli hordozói, hogy jó legyen számotokra a földön. Vágyakozzatok az ég után, mert az égben nincs szomorúság, sem gyűlölet. Ezért kicsi gyermekeim, döntsetek újra a megtérés mellett, hadd uralkodjon életetekben a szentség. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Biblia - szentírások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2021. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
392 db bejegyzés |
| e év: |
745 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 6977
- e Hét: 18607
- e Hónap: 51761
- e Év: 285508
|
|
|
Offline
