|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2021-02-16 22:30:30, kedd
|
| |
| |
Heinrich Heine:
Szívemben mindig lesz egy hely ...
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé ,már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak mily nehéz.
Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!
S nagy sokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem,
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!
Christian Johann Heinrich Heine (eredeti nevén Harry Heine, Düsseldorf, 1797. december 13. - Párizs, 1856. február 17.) zsidó származású német romantikus költő, író, újságíró.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heinrich Heine |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-16 21:33:15, kedd
|
| |
| |
.
Márta Bosnyákné Harpauer
Február
Láttam a januárt a kertek alján,
Összeroskadva némán állt.
Aztán egy kis szél kerekedett,
S eltűnt véglet csendesen.
De jött helyette öccse február,
Rázta némán a szakállát.
Hullott hó, de közben olvadt,
Nagy sarat maga után hagyva.
Kis kertemben a hóvirág ragyog,
Helyhét kitárja a napon.
Zöld kis szára az ég felé nyúlik,
Suttogja a többieknek, gyertek ti is.
S hallgat rá a jácint a nárcisz,
Követi a többit az írisz.
Pedig még csalóka ez a napsütés,
Jöhet még kemény fagy, s szélsüvítés.
Február a botjára támaszkodva nézi,
Dobog, a természet szíve érzi.
Mindjárt itt a tél vége, a tavasz közeleg,
Duzzadnak a rügyek, az élet nem áll meg.
De ő még dolgát nem végezte el,
Várj csak tavasz, nagyon ne siess.
Eljön a te időd, várd ki türelmesen,
Majd ha elbúcsúztam, akkor gyere.
kép: Nógrádi Katalin alkotása.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nógrádi Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-16 19:48:25, kedd
|
| |
| |
Sándor Fövényi:
Mondd, mit ér
Mondd, mit ér az ember ha semmi dolga,
csak meredten bámul ki az ablakon.
És nem tehet róla, hogy nem lett szolga,
mégis fogoly mint repkény a tűzfalon.
Mit érek én, ha meghaltak a mesék,
szerelmek, álmok, tán' Isten is lehet.
Mikor a fény lefogta a nyár szemét,
sírdogált, én azt hittem eső esett.
Mennyit ér ez a rohadt kegyetlen tél,
ha a szádban melegedő madarak
magokat hordanak, hogy végre egyél,
és tollaik a szívedre hullanak.
Mondd, miért fúj örökké a szél,
hol keletről, hol nyugatról.
Lehet, hogy hozzám beszél,
arról a napról, arról a napról
mikor menni kell lehajtott fejjel,
behunyt szemmel, hogy semmit se láss.
Mert fájna hogy az anyatejjel,
már magadba szívtad az elmúlást.
Bevallom keserű volt az életem,
talán ezért is untam meg hamar.
mégis ballagok a szépre éhesen,
míg az Ősz paplan örökre el nem takar.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-16 18:50:53, kedd
|
| |
| |
Azt mondják, amikor az ember öregedni kezd, birokra kél benne a bölcsesség és a hiúság. Akiben az utóbbi győz, az utoljára még mindenféle fontos pozíciót kapar ki magának, bizonygatni kezdi, milyen eredményeket ért el az élete során, és többnyire elégedetlen, zsémbes öregember lesz. A bölcsnek viszont lassanként összeáll a világ, a dolgok és az értékek a helyükre kerülnek, megtanulja fölülről szemlélni a dolgokat, tudja, min érdemes bosszankodni és min nem, megértő és derűs lesz.
Kepes András
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-16 14:16:42, kedd
|
| |
| |
Ami elkezdődik, az elmúlik, legyen az jó, legyen az rossz. (...) Az ember általában úgy szokott élni, hogy azt hiszi, ha süt a nap, akkor nem fog esni az eső, és hogyha esik az eső, akkor az nem áll el, pedig ez nem így van.
Hernádi Judit
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2021. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
108 db bejegyzés |
| e év: |
1049 db bejegyzés |
| Összes: |
9027 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 414
- e Hét: 1365
- e Hónap: 10387
- e Év: 78152
|
|
|
Offline
