|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2021-02-19 21:08:41, péntek
|
| |
| |
Ki nem akar már
Ki nem akar már valakivé lenni,
körülcsókolják azt az illatok,
hangok nélkül is képes énekelni,
s tükrözni próbál minden csillagot.
Ki nem akar már valakivé lenni,
mind boldog ember...
- Én is így vagyok.
Füle Lajos |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-19 21:03:38, péntek
|
| |
| |
"Napról-napra"
Zsolt 68,20
Gyarló ésszel föl nem érem:
"napról-napra"... Nem előre,
reggelit ad idejében,
ebédet is - delelőre.
Erőt is ad, mikor elfogy,
reményt is, ha kétség kínoz.
Hazafelé hihetem, hogy
látomást is ad a sírhoz.
"Napról-napra..." Sohse téved,
éjjel, nappal ügyel értem,
földi élet, örök élet
ott lapul a tenyerében.
Füle Lajos |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-19 20:55:56, péntek
|
| |
| |
Várni kell
- orvosi váróban -
Itt várni kell még hosszan, csendesen,
itt várni kell, míg megszólítanak,
és sétálni vagy ülni rendesen,
elmenni nem szabad.
Itt várni kell, és várni mindenütt,
hová csak vágyunk visz, bajunk sodor.
Borús az ég? A nap majd újra süt!
Igaz, hogy várni nem tud ez a kor,
de megtanul, majd megtanul, ha kell,
ha várni kell, ha sokszor várni kell.
Betegnek várni kell a gyógyulást,
imádkozónak a meghallgatást,
kopogtatónak az ajtónyitást,
tavaszvárónak a rügyfakadást.
Csak énekeld, míg csöndesülsz, szívem,
hogy várni kell, hogy mindig várni kell.
Csak várni kell, bár alkalmunk kevés,
csak várni kell, mert a bűn sietés,
ha várni kell, ha ISTEN várni késztet,
Övé az élet.
Kár és szemét lesz sokszor programunk,
tévútra csábít lázas sietésünk.
Csak várni kell, ha csendben figyelünk,
el sohse késünk.
Füle Lajos
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-19 20:43:28, péntek
|
| |
| |
Látomás
Csöndes vasárnap délután
harcolván harcomat,
egy völgybe süllyedt kis falu
hang nélkül hívogat.
Mennék, de elfogyott az út,
mennék, de nem lehet.
Szél jár helyettem arra már
és kósza fellegek.
A sárban ott veszett nyomom
a Pincehegy alatt.
Úgy elröpült kedves korom,
mint múló pillanat.
Örömhír-hordó életem
bezárt szelence lett,
bár tartja még az illatát,
érezni nem lehet.
Sokszor lidércfény integet,
csábító alkalom,
kisgyermek-hangon száll felém
pár otthagyott dalom.
Kicsi, fekete ablakok
mögött felsír az éj.
Imára nem kulcsolt kezek
kapaszkodnak belém.
Megnyílnak ajtók, udvarok,
szívek, erdő, bozót,
jönnek Igére éhesen
a JÉZUST átkozók.
Egyik megőszült, mint a dér,
másik kihúnyt parázs,
a harmadik remegve sír...
Ó, szörnyű látomás!
Szívük kiszáradt kút, szemük
már fénytelen, halott.
Mögöttük szótalan hegyek
tanúk s a csillagok.
...
Mint lendülő, mázsás harang,
már-már kondul szavam,
de földig ér közben a köd,
és mindent eltakar.
Füle Lajos |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-19 07:35:04, péntek
|
| |
| |
A Vigasztaló
,,Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek." (Ézs 40,11)
Az egyházban, ahol engem felszenteltek, szokás, hogy az első hivatalos igehirdetés számos presbiter és lelkipásztor jelenlétében hangzik el. Első prédikációmban néhány kemény dolgot kellett elmondanom (legalábbis így gondoltam) a keresztyén egyház bizonyos gyengeségeiről: irgalmatlanul lerántottam róluk a leplet. Egy idősebb lelkipásztor megpróbált vitába szállni a magyarázatommal, de elvesztette a vitát. Aztán - végső intésül - csak rám nézett, és ennyit mondott: ,,Ha nem tudnád, nekünk vigasztalást kell prédikálnunk." Szavait soha nem felejtettem el. Ő nyerte meg a vitát.
A Biblia és a keresztyén hitvallás gazdagabb jelentést tulajdonít a vigasztalás szónak, mint ahogy azt a mindennapi szóhasználat teszi. Mi természetesen ismerjük az emberi összetartozás vigasztaló erejét. Nagyra értékeljük, ha csendesen megszorítják a kezünket, és ha erős karok ölelnek át bennünket, midőn a bánat túl mély ahhoz, hogy a szó elég legyen. Legalábbis úgy véljük, hogy vannak olyanok, akik nem keresztyének, mégis megtapasztalják az emberi együttérzés eme vigaszát.
Számunkra a vigasztalás olyan bizonyosság, amelyet magától Istentől kapunk. Egy olyan szívbéli meggyőződés, amely Istentől származik, meggyőződés, mely megerősít bennünket, hogy legyen erőnk elviselni a legnyomorúságosabb körülményeket is. Megszoktuk, hogy ezt a mi ,,egyetlenegy" vigasztalásunknak nevezzük. Nem arról van szó, hogy nem becsüljük meg az életnek azokat az apró, hasznos dolgait, amelyek ellensúlyozhatják a szenvedést, vagy csökkenthetik a fájdalmunkat. De azért mégiscsak egyetlen meggyőződés van, amely átsegít minket minden nehézségen: ,,Az, hogy testestől-lelkestől... nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok." (Heid. Káté 1. - A fordító megj.)
Mindenkinek vigasztalásra van szüksége, és ez az, ami a keresztyén embernek rendelkezésére áll. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki felismeri, hogy erre a vigasztalásra van szüksége. Amíg csak felületesen ismerjük szükségleteinket, be kell érnünk azzal a fajta vigasztalással, amelyet az emberi bölcsesség és együttérzés tud nyújtani, vagyis azzal a talmi okoskodással, hogy ,,nincsen olyan rossz, amiben ne lenne valami jó is", meg a csendes kézfogással.
A Biblia és a hitvallásunk azonban az egyetlenegy vigasztalásról beszél. Arról a vigasztalásról, amely legmélyebb szükségleteinket elégíti ki.
Napi gondolat
Idézd fel életed egy olyan időszakát, amikor arra a vigasztalásra és bizonyosságra volt szükséged, melyet egyedül Jézus tud nyújtani. Megvigasztalt téged Isten? Bizonyosságot ajándékozott neked? Milyen formát öltött ez a vigasztalás?
Andrew Kuyvenhoven
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2021. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
95 db bejegyzés |
| e év: |
2303 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3980
- e Hét: 15691
- e Hónap: 45003
- e Év: 232805
|
|
|
Offline
