Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
100 éves a magyar gyász
  2020-04-06 18:00:53, hétfő
 
 














100 ÉVES A MAGYAR GYÁSZ




TRIANON A MAGYAR KÖLTÉSZETBEN


Trianon a MAGYAR GYÁSZ NAPJA!!!


Trianon - azaz az első világháborút Magyarország számára hivatalosan is lezáró békeszerződés 1920. június 4-i, a versailles-i Trianon-kastélybeli aláírása - egyike a legmeghatározóbb eseményeknek a magyar állam és nemzet történetében. Ezzel jutott érvényre a háborúban győztes Szövetséges és Társult Hatalmak (azaz az antant és közép-európai szövetségesei) döntése, amivel a történelmi Magyarországot feldarabolták, nemzetállamok létrehozása címén megteremtették Európa egyik legnagyobb nemzeti kisebbségét.

A trianoni békeszerződés eredményeképp Magyarország elveszítette területének több mint kétharmadát. Csak Románia nagyobb területeket kapott - 103 ezer km2-et, mint ami Magyarországnak maradt. Az ország lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra esett vissza, Jelentős magyar területeket csatoltak a szomszéd országokhoz. Több mint 3 millió magyar került kisebbségi létbe. Ráadásul ezek mintegy harmada közvetlenül az új határok túloldalán, vagyis az új Magyarország magyarjaitól karnyújtásnyi távolságra.

Százéves Trianon! Döntsük meg? Törődjünk bele? Kik Trianon igazi felelősei?
A trianoni békediktátum bizonyíthatóan hamis tényeken és adatokon alapul. Ezt a szerződést a győztes antanthatalmak a kisantant-szövetségeseikkel kötötték a magyarokról, de nem a magyarokkal. A versailles-i Trianon-palotában a magyar küldöttséggel nem tárgyaltak, csak közölték velük a korábban már - nélkülük - meghozott döntéseket. A győztesek a trianoni békeparancsban csak a magyar nemzettel szemben tagadták meg az érvényes nemzetközi jogelvek alkalmazását. Egyedül a magyar néppel és államával szemben nem alkalmazták sem a történelmi, sem a nyelvi-etnikai, sem az önrendelkezési elvet.

A történelmi magyar állam kétharmad részének elcsatolásával a területszerző államok kisajátították maguknak az így megszerzett országrészek történelmét is. Nem ismerhették el, hogy azok magyar területek, magyar történelemmel. Ezért egy hamis - mítoszokon, legendákon és történelemhamisításon alapuló - cseh és szlovák, román és délszláv történelmet kreáltak. Az elcsatolt területekkel együtt a magyar anyanyelvű lakosságból is több mint hárommillió a megkérdezésük nélkül az uralmuk alá került. Az új elit sajnálatos módon a mai napig despotaként elnyomja a magyar nemzet hatalmuk alá került részét


Államférfiak a Tianoni-békeparancsról:

Amit a történetírás eltagad előlünk, a nyertesek oldaláról néhány meghatározó vélemény. Még a nyomorult Lenin is kritikával illette a békediktátumot!

Francesco Nitti olasz miniszterelnök 1924 szeptemberében
"Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul, mint Magyarországot. De ezt az országot lélekben erős emberek lakják, akik nem nyugosznak bele hazájuk rombolásába. Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat.
A népek önrendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula..., a leggonoszabb módon visszaéltek a győzelemmel... Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerítettek.."

Herbert Henry Asguit, aki 8 évig volt angol miniszterelnök, 1925-ben:
"Ez a béke nem államférfiak munkája, hanem súlyos és végzetes tévedések eredménye."

Vladimir Iljics Lenin:
"Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje... hallatlan béke, rabló béke...ez nem béke, ezek olyan feltételek, amelyeket útonállók késsel a kezükben diktálnak a védtelen áldozatoknak."

Lloyd George, angol miniszterelnök, 1929. október 7-én mondott beszédében:
"Az egész dokumentáció, melyet szövetségeseink a béketárgyaláson rendelkezésünkre bocsátottak, csaló és hazug volt."
"Csak az alattomos zsidó érdeket látom minden háttér munkában, amit Magyarország ellen tettek 1920 június 4-én! “

Artur Neville Chamberlain, angol miniszterelnök:
"A trianoni szerződés eredménye Európában nem béke, hanem az új háborútól való félelem."

André Tardieu, háromszoros francia miniszterelnök, a La paix című könyvében a következőket vetette papírra:
"Azért nem lehetett a magyaroktól elszakított Felvidéken népszavazást tartani, mert akkor nem jött volna létre Csehszlovákia a lakosság ellenszavazata következtében

Tomás Garrigue Masaryk, Csehszlovákia első elnöke Párizsban hasonlóképpen nyilatkozott:
"Választanunk kellett Csehszlovákia megteremtése vagy a népszavazás között."

Andrej Hlinka páter, a legnagyobb szlovák párt, a Szlovák Néppárt vezetője 1925. június 4-én a következőket mondta:
"Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt."

Lord Viscount Rothermere, a Daily Mail kiadója és főszerkesztője a 1927. június 21-i számában megjelent (Magyarország helye a nap alatt - Hungary s Place in the Sun) című cikkében a következőket írta:
"Két fiam esett el a háborúban. Nemes eszmékért áldozták az életüket és nem azért, hogy e dicső nemzettel ilyen igazságtalanul elbánjanak. Addig nem lesz nyugalom Európában, amíg revízió alá nem veszik a galád és ostoba trianoni szerződést."

Stanley Baldwin, angol miniszterelnök:
"Európa békéje a trianoni békeszerződés napján szűnt meg."

Roderick Mac Eachon, a washingtoni Katolikus Egyetem professzora:
,,Minden rablásvágy és igazságtalanság közül ... Magyarország kapta a legkönyörtelenebb részt. Ezt az országot, mely ezer éven át volt a bástyája a kultúrának és a civilizációnak, a szó szoros értelmében szétszakították, kegyetlenül feldarabolták, s végül területének kétharmad részét odaadták a szomszédos ellenséges nemzeteknek."

Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter:
,,Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt, késsel a torkán, egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás."


Az európai magyarellenesség gyökerei

Link







BOLDOGASSZONY ANYÁNK
(Régi magyar himnusz)

Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Ó Atyaistennek kedves, szép leánya,
Krisztus Jézus anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
anyai palástod fordítsd oltalmunkra!
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Kegyes szemeiddel, tekintsd meg népedet,
segéljed áldásra magyar nemzetedet.
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Sírnak és zokognak árváknak szívei
hazánk pusztulásán s özvegyek lelkei.
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél meg szegény magyarokról.


A TRIANONI BÉKE PARANCSRÓL BOLDOGASSZONY MIHI 2020
1. A TRIANONI BÉKE-PARANCSRÓL
2. BOLDOGASSZONY ANYÁNK - Előadó: Beregszászi Olga

Link







TRIANON A MAGYAR KÖLTÉSZETBEN


Trianon, a magyar történelem legnagyobb tragédiája, természetesen az írókat és költőket is arra ihlette, hogy szót emeljenek Magyarországért, a magyarságért. Az oldalon a békediktátum kapcsán született versekből közlök folyamatosan bővülő válogatást - képekkel és videókkal illusztrálva.
A költeményeket a költők neve szerinti ábécésorrendben adom közre.







Alföldi Géza: ÉS MÉGIS ÉLÜNK


Bevádoltak már nagyhangú hazugok,
ordították, hogy ontsák ki a vérünk,
fejünk felett száz halál-harang zúgott:
... és mégis élünk ... és mégis élünk!

Elítéltek már pénzen megvett bírák,
fojtott örömmel vihogtak, hogy végünk,
a fejfánk szövegét százszor megírták:
... és mégis élünk... és mégis élünk!

Keresztre szegeztek, kéjes ütéssel,
gúnyolni odaállottak elébünk, -
vad kínjainkkal a pokol nem ér fel! -
... és mégis élünk... és mégis élünk!

Meg is haltunk és sírba is temettek, -
titkon hány barát könnye hullott értünk,
a sírunk elé követ hengergettek:
... és mégis élünk... és mégis élünk!

Állig fegyverben őrizték a hantunk,
ellopták asszonyunk, házunk, cselédünk,
vad sziklák mögé szorították hangunk:
... és mégis élünk... és mégis élünk!

És mégis élünk, mert ez a rendelés!
Az Isten rendeli, hogy mégis éljünk!
Hogy megölni minden gyilkos kéz kevés:
... hisz mégis élünk, - hisz mégis élünk!

És hiába üvöltik, hogy megöltek.
Húsvétkor a Halál fejére lépünk,
hogy megmutassuk az örvendezőknek:
... és mégis élünk! És mégis: élünk!










Andróczky Lászlóné: ADÓSUNK EURÓPA


Volt egyszer egy ország,
ahol élt a magyar.
A Kárpátok védték,
ha jött a zivatar.

Az idők folyamán
ráéheztek mások.
Széjjeldarabolták
Nagy-Magyarországot...

Akartuk? Mi élők?
Tehetünk mi róla?
Felelős mindezért:
a vén Európa!

Széttépték országunk',
sok millió szívet,
kisebbség nemzetünk
öt országban, így lett.

Ki kérdez ma minket
- Jó nektek így élni?
Kinek van jogában
szíveinket tépni?

Trianont sínylődi
hat ország magyarja.
Köztük nem sok akad
aki így akarja...

Fel is sorolhatom:
a szép Kárpátalja
lakossága magát,
ős-magyarnak vallja.

Ott nyílt meg számunkra
a Kárpát-medence,
ontotta a magyart
az áldott Verecke.

De megjött Trianon
és sorsokkal játszva,
csodás országunkat
darabokra vágta.

Ekkor szlovák, végül
orosz lett Verecke.
Ez a magyarságnak
mindenkorra: lecke!

És így van ma Bánát,
Baranya és Bácska.
Hetven év után lenn,
Jugoszláviába'.

Ezért román Erdély,
szlovák a Felvidék.
Nagy-Magyarországot,
eképpen tépték szét.

Szlovákiában még
azt várják a néptől:
- váljon meg örökre
a múlt emlékétől.

Erdélyieknek sem
fényesebb a sorsa.
Őértük ugyanúgy
felel: Európa!

Vasvillával, bottal
erőltetnék rájuk,
hogy a magyarokból
legyenek románok...

Nem csak minket sújt a
trianoni átok.
Kik bennünk' tipornak,
azokra is szállott.

Számukra sem hozhat
mindig boldogságot,
míg más üldözöttként
éli a világot...

Fontosnak tartom, hogy
Bácskáról meséljek,
mert születésemtől
e vidéken élek.

Ez tanított arra,
hogy mi nekünk sóhaj,
másik nemzeteknek
az ne legyen óhaj!

Ne legyen a magyar
mások keze-lába.
És ne alattvaló,
saját hazájába'.

Beszélhesse nyelvét
úgy, ahogy tanulta.
Hisz' ő tekinthet a
leggazdagabb múltra.

Sokaknak nem tetszik,
ha mi ezt kimondjuk;
- de él az igazság
akárhogy' titkoljuk...

Együvé tartozunk.
S büntetnek. Azóta
e hét évtizedért
vádlott: - Európa!

Andróczky Lászlóné: Adósunk Európa /Enyed Gabriella/
/Trianoni megemlékezésen, Enyed Gabriella, Marosvásárhely szülötte szavalta a Délvidéken élő Andróczky Lászlóné, Etelka néni versét: Adósunk Európa. Fényképek a http://www.trianon-emlekmu.hu/ honlapon./

Link







Azáry Emil: MAGYAR DIÁK IMÁJA


Nem voltunk bűnösök, máséra nem vágytunk,
Csak azt védte karunk, ami a sajátunk,
Letiport az ármány, az álnokság győzött:
Idegen szél szálldos bús Kárpátok fölött.

Ezer esztendőnek minden álma, tette
Trianon sírjában mélyen eltemetve
Idegen osztozik ősi magyar kincsen,
Erdeink fájából koporsóra sincsen.

Üszkös romok tövén szegett fejjel járunk,
Testvéreink rabok, porba hullt országunk!
Bánat veri szívünk, zokog a mi lelkünk
S csonka határainkra könnyezve tekintünk.

S ha vétkeink valának vérrel vezekeltünk,
Bűnbánat sodrában megtisztult a lelkünk,
S várjuk a márciust, új tavaszt remélve,
Hallgatsd meg imánkat, nagy Isten az égbe!

Nem kérjük a másét, csak ami miénk volt:
Ragyogjon felettünk újra magyar égbolt,
Tiszta szívvel hozzád epedve kiáltunk,
Kegyes jó Istenünk, add vissza országunk!

Add vissza szép hazánk, örökét Árpádnak,
Ne legyenek rabok, kik keblünket vágynák,
Régi szent hazában egyesüljön népünk,
Kegyes, jó Istenünk, esedezve kérünk!

Azáry Emil: Magyar diák imája - Videó

Link










Ábrányi Emil: ÉL A MAGYAR...


Fessétek bár sötétre a jövőt,
Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,
Beszéljetek közelgő, hosszu gyászról,
Mély sűlyedésről, biztos pusztulásról:
Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!
Szentűl hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
Többet ki küzdött és ki szenvedett?
Hiszen vértenger, temető a mult!
Vetettek rá halálos szolgaságot,
Irtották szörnyen... ámde a levágott
Törzsek helyén még szebb erdő virult.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
Ki a saját pártos dühét kiállta,
Annak nem árthat többé idegen!
Hányszor harsogták kárörömmel: Vége!
S csak arra szolgált minden veresége,
Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
Szükség van arra nemzetem, hogy élj!
Mert bár hibád sok s bűnöd sorja nagy,
Van egy erényed, mely fényt vet te rád,
S melyért az Isten mindent megbocsát -
Hogy a szabadság leghűbb véde vagy!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
Ha minden nemzet fásultan lemond,
S a szent rajongás mindenütt kiég,
S a büszke jognak minden vára megdől:
A te szabadság-szerető szivedtől
Új lángra gyúlad Európa még!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar örökre élni fog!
Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,
Ki trónusán bírói széket űl!
És hogyha minden búra, bajra válik,
Romok között is hirdetem halálig,
Erős, nagy hittel, rendületlenűl:
Legyen bár sorsunk még oly mostoha,
Él a magyar s nem veszhet el soha!

Ábrányi Emil: ÉL A MAGYAR - Tomanek Gábor előadásában

Link










Babits Mihály: ÁLDÁS A MAGYARRA


Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.
A haza, a haza egyenlő volt mindig
ezer év óta már, és mindig az marad,
mert nem darabokból összetákolt darab:
egytest a mi hazánk, eleven valami!
Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani.

Máskor is hevert már elkötött tagokkal.
Zsibbadtan alélt a balga erőszakkal.
De mihelyt fölengedt fojtó köteléke,
futni kezdett a vér elapadt erébe.
Visszakapta ami soha el nem veszett.
Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb.

Lám, igaz jószágunk visszatér kezünkre,
bár a világ minden fegyvere őrizze.
Mert erős a fegyver és nagy hatalmasság,
de leghatalmasabb mégis az igazság.
Útja, mint a Dunánk és csillagok útja:
nincs ember, aki azt torlaszolni tudja.

Él a nagy Isten és semmise megy kárba.
Magyarok se lettünk pusztulni hiába,
hanem példát adni valamennyi népnek,
mily görbék s biztosak pályái az égnek.
Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga,
hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.

Erős igazsággal az erőszak ellen:
így élj, s nem kell félned, veled már az Isten.
Kelnek a zsarnokok, tűnnek a zsarnokok.
Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod.
Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg,
és jön az igazság, közelebb, közelebb...







Babits Mihály: CSONKA-MAGYARORSZÁG


Bár lenne a hangom tiszta és éles, mint intő csengőké!
A tiétek
zavaros, mint mocsarak habja! ti leborultatok az
Ércbálvány előtt!
döntsön az erőszak!
s döntött az Erőszak...
mi jogotok beszélni többé?
Nekem van rá jogom!
ti elhánytátok a Kiáltást: mint bolond a fegyverét! nem
kiálthattok már:
én elkiálthatom:
Óh Igazság, te egyetlen kiáltás! egyetlen fegyver! Jerikó
trombitája! szólj!
falak, omoljatok hangjaitól!
gerincek, borzadjatok! Európában! és Amerikában!
mert
borzasztó az Igazság a gerincekben!
mit érnek a ma-épített falak körülöttem?
ott borzad az Igazság a kövekben! ott ég a hegyekben!
árad a vizekben!
Óh tiszta, éles trombita, zengj!
ne hallgass sohase!
egy napig se! egy óráig se! egy pillanatig se! mint
ahogy nem
hallgat a fájás az idegben, míg megvan a betegség...
nem hallgat a vonzás a kőben, hogy természetes
irányában essék...
nem hallgat a madár, míg fészkébe nem tér...
nem hallgat a folyó, míg tengerbe nem ér...
nem hallgat a szél,
míg él...

Nekem van rá jogom!
Én elkiálthatom:
"Igazság!"
Ti eldobtátok ezt a szót, mint bolond a
fegyverét, szegény testvéreim!
s csak gyenge izmotok maradt, csak puszta
kezetek, meztelen
mely bilincsekbe verve, ha üt, csak önmagát
ütheti esztelen
sem lázadni nem tud, sem meghajolni az
Ércbálvány előtt igazán -
de hát az Ércbálvány hazája lettél-e, hazám?
Van-e reményed abban?
a sötét utakban?
Nem! - Csak a napban!
mely éget a kövön és ragyog a patakban.
Ti azt mondtátok: Döntsön az erőszak!
s hangotok zavart most, mint mocsarak habja.
De én azt mondom: dönt majd az erős Nap!
Kitárom tiszta szavamat a Napra.

Ti eldobtátok a trombitát
de a trombita zeng tovább,
zeng, nem a ti kezetekben,
hanem a vízben, a hegyekben,
Erdélyben, Felvidéken,
az égen,
s bennem!
Én sohse mondtam: "Dönt majd az erőszak!" -
most mondhatom:
"Nem! Nem!"


Babits Mihály: CSONKA-MAGYARORSZÁG - Videó

Link







Babits Mihály: ERDÉLY


Rólad álmodtam, Erdély,
kamasz koromban, Erdély,
messzirül süvegeltek
hegyek és fejedelmek.
S ki voltál könyvem, Erdély,
ezeregyéjem, Erdély,
lettél ifjonti házam
és tanuló lakásom.
Három nagy évig, Erdély,
laktam földedet, Erdély,
ettem kürtös kalácsát
s a tordai pogácsát.
Ismertem színed, Erdély,
tündérszín őszöd, Erdély,
üveg eged metélő
csúcsaid gyémánt élét.
Most versbe szállok, Erdély,
az első hírre, Erdély,
hogy varázsod határát
sorompók el nem állják.
Öreg pilóta, Erdély,
ül így gépébe, Erdély,
mégegyszer ifjúsága
tájain szállni vágyva...

Habár odáig, Erdély,
el nem érhetek, Erdély,
hol régi lusta sziklám
ma is emlékezik rám.
Oh messze, messze, Erdély,
messze még a nap, Erdély,
hogy teljes lesz a munka
s az igazság se csonka.







Babits Mihály: HAZÁM!


Kelj fel, lelkem, keresd meg hazámat!
Nem egy szűk ház, az egész kis város
mint egy árchipelagus vár nyájas
zöldje közt a tenger akácfának.
Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat!
Ott a szőlőhegy, a tömzsi présház,
mely előtt ülve ha szertenéztem,
dallá ringott bennem kétség és láz
s amit láttam tejszín napsütésben,
mind hazám volt! Lenn az utca híven
nyúlt alattam, mint a futószőnyeg
és a dombsor hullámzott, mint szívem,
halkan hullva égig a mezőnek.

"Az ország, mappa szerint."

Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat!
Enyhe dombsor, lankatag magyar föld!
S az a róna túl már a nagy-alföld
szemhatártól, ahol a nap támad.
Röpülj, lelkem, röpüld át hazámat!
Szemhatártól-szemhatárig, s újra
merre emléked, a halk selyempók
vonja szálát, szállj a rónán túlra,
s át hol állnak a bolond sorompók:
és akármit ír a kard a rögre,
lankád mellől el ne bocsásd bérced:
ha hazád volt, az marad örökre;
senkisem bíró, csak ahogy érzed!

"Az igazi ország."

Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat!
Oly hazáról álmodtam én hajdan,
mely nem ismer se kardot, se vámot
s mint maga a lélek, oszthatatlan.
Álmodj, lelkem, álmodjad hazámat,
mely nem szorul fegyverre, se vértre,
mert nem holt rög, hanem élő lélek.
Galamb álom! s rókák rágtak érte;
odu-féltő kapzsi szenvedélyek.
Az én álmom sohse legyen róka!
Az én tanyám magassága védje!
Lelkem madár, tág egek lakója,
noha mindig visszajár fészkébe.

"Európa."

Röpülj, lelkem, röpüld túl hazámat!
Hogy röpültem egykor! Tornyok szálltak,
Montblanc süllyedt, narancsfák kináltak,
láttam népet, mordat és vidámat:
így találtam nagyobbik hazámat.
Rómát fiús tisztelettel jártam,
mintha őseim városa volna
és Avignon nevetett, mint Tolna,
vígan fürdött egyazon sugárban
és egy lélek font be néptől-népig
messze földrészt eleven hálóba:
egy lélek, egy ország végtül-végig
magát-tépő hazám: Európa.

"A glóbus."

Röpülj, lelkem, tágítsd még hazámat!
Mily kicsiny a Föld! Mily csöpp melegség
fészke a zord Űrben! Bús kerekség!
Szigete a tér Robinsonának!
Óh röpüld át kis csillaghazámat
s míg e hibbant Robinsonok bambán
ölik egymást, szigetük felejtik
és sohasem ér szemük a partig.
te a végső szirt fölé suhanván
a villanyos messzeségbe kémelj,
tán egy ismeretlen sugarat hoz,
amely úgy jön, dallal és reménnyel,
mint dús hajó vén Robinsonokhoz.

"Epilóg."

Mégis, lelkem, szeressed hazámat!
Nem neked való az űr hidegje!
Itt a glóbus, a meleg szigetke
s lélekágya szent Európának.
Soha el nem hagyhatod hazámat;
útjaidat akármerre bolygod,
egy országot hordozol magaddal,
veled jön egy makacs íz, egy halk dal
viszed, mint a kárhozott a poklot;
de halálig, mint ki bűn között él,
várja híven az Éden sugáros
türelme: úgy vár reád a város
és a kis ház, melyben megszülettél.







Bartis Ferenc: ÉS MÉGIS ÉLÜNK!


Széttépve és összetörten,
Győzelmektől meggyötörten,
Már magzatként bajba-ölten,
Vándor bölcső-temetőkben ?
És mégis élünk!

Dobra vernek minden vágyat:
Árverezés a vasárnap.
Nászunkra is gyászhír támad:
Üresek a gyermekágyak ?
És mégis élünk!

Elvadult a dűlők lelke,
Kórót terem tarló, mezsgye:
Pusztul a föld egyre-egyre,
Hull a szikla tenyerünkbe ?
És mégis élünk!

Fogaskerék, futószalag:
Egyik elmegy, másik marad.
Bölcsőnk, sírunk porrá szakad:
Zokognak a kövek, szavak ?
És mégis élünk!

Hogyha sírunk: kiröhögnek!
Hogyha küzdünk: fel is kötnek!
Hogyha kérünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek! ?
És mégis élünk!

Magyar, szavad világ értse:
Anyanyelvünk létünk vére!
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége ?
És mégis élünk!

Megjegyzés:
Bartis Ferenc ezt a versét Kolozsváron, a házsongrádi temetőben szervezett tömegtüntetésen, 1956. november 1-én szavalta el Dsida Jenő, Reményik Sándor és Brassai Sámuel sírjánál. Bartist külön ezért a verséért a Román Katonai Törvényszék 7 év börtönre ítélte.







Bobula Ida: A MI HATÁRUNK


Midőn az Úr ez országot teremté,
Gránit-hegyekből vont köré határt.
Határt, amit el nem mozdíthat senki,
Falat, minek az emberkéz nem árt.

Égy ezredévig éltünk itt e földön,
Az istenkéztől vont határ alatt,
Míg jött a béke és azok, kik győztek,
Nagybölcsen új határt alkottanak.

Piros irónnal húzták Trianonban.
Az Isten nézi, mosolyog és vár -
Előbb-utóbb majd megmutatja nékik: -
Hogy az Övé az igazi határ.













ÉL A MAGYAR


Minket innen nem lehet elűzni,
helyünk van a Kárpátok között,
ahol hegyek, délibábos rónák,
hős Magyarok vére öntözött.

Vannak, akik velünk együtt jöttek,
együtt jártunk bércet, legelőt,
Itt maradtak, jó magyarok lettek:
harcos kunok, jászok, besenyők.

Refr:
Él a Magyar mindörökké, sosem veszhet el!
Turulmadár őrzi népét, most is ránk figyel.
Vigyázz reánk, szent Madarunk, magyarok vagyunk,
Szép Hazánkért nemcsak élünk: ha kell, meghalunk!

Völgyeinkben búza ringatózik,
aranymagot érlel a kalász,
ezüst folyók kéklő vizeinkben
teli száknak örül a halász.

Ezt a tájat szíveinkben hordjuk,
őrzi-védi dolgos két kezünk,
Turulmadár újabb ezer évig
vigyázz reánk, maradj itt velünk!

Refr:
Él a Magyar mindörökké, sosem veszhet el!
Turulmadár őrzi népét, most is ránk figyel.
Vigyázz reánk, szent Madarunk, magyarok vagyunk,
Szép Hazánkért nemcsak élünk: ha kell, meghalunk!

Máté Ottilia - Vesztergám Miklós Videó

Link







Falu Tamás: MAGYAR VISSZHANG


Nem kell nekünk a más folyója,
Nem kell nekünk a mások bérce,
Csak magyar hegy és magyar róna,
Ahogy az Isten rég kimérte.
Nem kell nekünk idegen égbolt,
Egy porszeme sem a világnak,
Csak az kell, ami a miénk volt...
Igazságot Magyarországnak!

Szép határunk nem is határ volt,
Hanem Isten ölelő karja.
Helyette most egy szörnyű gyászfolt
Sötétlik az árva magyarra.
De ezt a gyászkövet letesszük,
Hallók hallják, lássák, kik látnak,
Vérünkkel a földgömbre festjük:
Igazságot Magyarországnak!

Szavunk, imánk keljen visszhangra,
Mely zúgva, hullámozva árad,
Határ határnak továbbadja,
Nép a népnek, haza hazának.
Csillag olvassza fénysugárba,
Mely zengő világűrbe vágtat,
Egész Mindenség ezt kiáltsa:
Igazságot Magyarországnak!

1932.







Hajas István: NE SÍRJ, ANYÁM


Anyám, ha erre Nyugat felé nézel
S hiába várod bujdosó fiad,
Ne sírj Anyám, ha borús még az égbolt,
Egyszer felderül, egyszer felvirrad.
Egyszer, ha majd az ajtódat kitárod,
A hajnalpír az arcodra ragyog:
Ott áll előtted fiad, akit vártál,
S kiáltom: Anyám! Ne sírj, itt vagyok.

Hoztam a hajnalt, amit várva-vártunk.
Zokogva léptük át a szent határt.
Amerre jöttünk, ölelő karokkal
Egy eggyéolvadt nemzet lelke várt.
Ezernyi kérdés szállt el az ajkakról:
Mi van fiammal, jön-e az uram?
Kisunokámat hozza-e a lányom,
Hát a vejemmel, menyemmel mi van?

Jönnek. Mind-mind és örökbékét hoznak,
A bujdosásból Krisztus visszatért.
Ne sírj, Anyám, ha apám nem jöhet már,
Halálba ment a magyar nemzetért.
Ne sírjatok, kik mindhiába vártok!
Virág fakad a hősi sírokon.
Vérünk és könnyünk nem folyt el hiába,
Magyar áll őrt, az őshatárokon!

Anyám, nem lesz több rémületes álmod,
Szent küszöbödön őrködik fiad.
Hősi síroknak békés álmodói
Pihenjetek meg - hazátok szabad!
Testvérkarokkal - magyart átölelni
A bujdosóknak hada hazatart.
Amerre járnak, örömkönnyes arccal
Zengik, hogy: "Isten, áldd meg a magyart!"

Hajas István: Ne sírj Anyám - Videó

Link







Hegedűs Erzsébet: MAGYAR FOHÁSZ


Repülj madár repülj keresd ki messze él
Ki hazájától távol van, de erejében magyar a vér
Szívében még tiszta, hol Hun legendát rejt
Egy igaz magyar ember, ki soha semmit nem felejt
Szívében még tiszta, hol Hun legendát rejt
Egy igaz magyar ember, ki soha semmit nem felejt

A láthatatlan bélyeg ott ragyog a homlokán
Ki magyarnak született, nem felejti el talán
Kit ősi vére diktál, hogy védje a hazát
Bár hol él a világban énekli Himnuszát
Kit ősi vére diktál, hogy védje a hazát
Bár hol él a világban énekli Himnuszát

//: Isten áld meg végre a Magyart soha semmi rosszat nem akart
Mégis vérben gázolt a lába a történelem mocsarába
Nyújts feléje védő kart uram, Magyar ne legyen boldogtalan
Bárhol is él a nagyvilágban, adjon Isten áldást reája: //

Ezer felé szakadt a magyar nemzetünk
Hát fohászkodva kérünk segíts nekünk Istenünk
Ne enged el kezünket vezess a jó úton
Hogy szívünkben érezzük, még ma is összetartozunk
Ne enged el kezünket vezess a jó úton
Hogy szívünkben érezzük, még ma is összetartozunk

//: Isten áld meg végre a Magyart soha semmi rosszat nem akart
Mégis vérben gázolt a lába a történelem mocsarába
Nyújts feléje védő kart uram, Magyar ne legyen boldogtalan
Bárhol is él a nagyvilágban, adjon Isten áldást reája: //

Mercy együttes: Magyar fohász - Videó

Link







HORTHY MIKLÓS ÜZENETE, DAL A TURULMADÁRRÓL


Turulmadár sebes szárnyon
Által repült az országon.
Megpillantott minden árnyat,
Fülébe sírt minden bánat.

Pozsony felett:sóhajtások,
Kézsmárk felett:könnyhullások
Erdély ország közepében
Síró rívó búsulások.

Turulmadár szállj,sehol meg ne állj,
Fehér tollad hullására minden magyar vár.
Lesz még kikelet Kolozsvár felett,
Ha elpusztul karmaid közt a holló sereg.

Lesz még kikelet
Kolozsvár felett...
Elpusztul a határunkról
A hollósereg.

Turulmadár a követünk
Hulló tolla üzenetünk.
Sapkánk mellett fehér tolla
Mintha írott levél volna.

Mondott parancs,írott levél
Pozsony népe jobb sort remélj
Várad népe,Kézsmárk népe
Borostyán még nyit a télbe.

Turulmadár szállj...
Sehol meg ne állj.
Vidd el a mi üzenetünk
Lesz még magyar nyár,

Lesz még kikelet
Kolozsvár felett...
Ha elpusztul karmaid közt
A hollóserg.













József Attila: NEM, NEM, SOHA!


Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

(1922. első fele)

József Attila: Nem, nem, soha /Koncz Gábor/ - Videó

Link







Juhász Gyula: CSÁKTORNYA


Nem voltam itt, de a rozsdás avarban
Lelkem bejárta százszor a helyet,
Hol Zrínyi élt, ki a búsult magyarba
Tüzes igével hitet égetett.

Az erdő áll még, ősi koronáján
Hárfáz a szél és vihar orgonál,
De földdel egyek már az ősi bástyák,
S reményeinknek földje oly kopár.

Ma már düledék vára lőn Szigetnek
Egész hazán, s a késő énekesnek
Bús lelke sírva járja az avart,

És néma daccal, fojtott fájdalommal
Idézi ősét, aki porba rogyva
Vérével írta: Ne bántsd a magyart!







Juhász Gyula: POZSONY


Ha alkonyatkor ballagtál a ködben,
Mely lágy fátylával a Dunára hullt,
A zsongó zajban és a méla csöndben
Fáradt szívedbe muzsikált a múlt.

A vén utcákon szinte visszazengett
A régi léptek kongó moraja,
Széchenyi járt itt és honán merengett,
Amely nem volt, de lesz még valaha.

Csokonait itt várta a diéta,
Petőfit is és az a nyurga, méla,
Szelíd diák, Reviczky, itt merengett,

Hol most új bánat árvul a ligetben,
S a márványszép királynő téli estben
Magyarjaira vár a Duna mellett.







Juhász Gyula: SZABADKA


Ó, régi nyár, mikor a vén verandán
Két új poéta régi verseken
Elbíbelődött, s a Hold arca sandán
Két nyárfa közt bukkant ki az égen.

Ó régi nyár, az ébenóra halkan
Elmuzsikálta már az éjfelet,
Az árnyak óriása várt a parkban,
S a denevér szállt rózsáink felett.

Ó, régi nyár, a zongorán egy akkord
Fölsírt és mélyen a szívünkbe markolt,
Künn a kutyák szűköltek elhalóan.

Valami nagy bú olvadt föl a borban,
Fájón figyeltünk vén magyar szavakra,
S álmában olykor sóhajtott Szabadka!







Juhász Gyula: TRIANON


Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja
Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Ő egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát,
Hol Arany Jánost ringatá a dajka?
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját?
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?

Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.

Nem kell beszélni róla sohasem?
De mindig, mindig gondoljunk reá!










Kalmár Pál: HA FÁJ A SZÍVÜNK

Dalszöveg


Ha fáj a szívünk,
csak a bánatunknak hiszünk.
Ha sír a dalunk,
nagyon egyedül vagyunk.

Ha nincs több remény,
mert a szívünk árva szegény.
A jó szó kevés,
hisz a vágy is szenvedés.

Ha már nincs tavasz, se nyár,
és az ősz is letűnt,
egy hosszú tél az életünk.

Ha fáj a szívünk,
csak a bánatunknak hiszünk.
Ha sír a dalunk,
akkor jobb, ha meghalunk.

Ha fáj a szívünk,
csak a bánatunknak hiszünk.
Ha sír a dalunk,
akkor jobb, ha meghalunk.

Kalmár Pál Ha fáj a szivünk...

Link







Kannás Alajos: KIÁLTVÁNY
Csapó Bandinak


Nagymagyarország széjjeltépve
de élnek még a magyarok.
Lásd Erdélyt, nézz a Felvidékre.
Versailles - Trianon nem volt béke,
csupán vak bosszú aratott.

Nagymagyarország széjjeltépve,
de még magyarok vérzenek
Bácskában is. S egy újabb béke(?)
eladta mind a végeket...

Nagymagyország széjjeltépve
születnek újabb államok.
Csupán Trianon - véres kéve -,
végleges határt vághatott!?

Nem és nem és Nem Nem,
egyre harcolj a gyilkos béke ellen!
Határt, sorompót dönts keresve
békét. S ne hulljon ránk az este.
Trianon nem, NEM sérthetetlen!







Karinthy Frigyes: LEVÉL KISFIAMNAK


"Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén - hozzád beszélve és mégis magamhoz - valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót... íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony - nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is - hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: - hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok - holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át - ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam - azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam - léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét - akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat - csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik -, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! - mikor jaj-t kell mondaniok -, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt - ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról - arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok - meg fogod tudni, mire gondoltam."

(Megjelent a Kosztolányi Dezső szerkesztette "Vérző Magyarország - Magyar írók Magyarország területéért" című könyvben.)










Kárpáti Piroska: ÜZENET ERDÉLYBŐL


Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
Erdély hegyein sűrű fellegek?

Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kél,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!

Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
Halott vitézek lelke jár velünk.
Előttünk száll az ős Turul-madár,
Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!
Ember lakol, ki ellenünk szegül,
A székely állja, rendületlenül!

Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok!
Elő velük, jertek, segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket!

Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
E végső harcban: egyedül leszünk!
És a honszerző hősök hantja vár,
Ha odavész az ősmagyar határ!
És ha rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!

Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,
Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot!

Vadon, puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar marad!

Kárpáti Piroska tanítónő; a románok e verséért 1920-ban felakasztották
Kárpáti Piroska - egyes források szerint Tábori Piroska - székely tanítónő, akit az alábbi megrázó, és felkavaró verséért a románok kivégeztek, felakasztották Aradon. A vértanú fiatal tanítónő versét ezzel a tudattal olvasva, az égig kiált az igazságtalanság... Üzenet Erdélyből Üzent az Olt, Maros, Szamos, Minden hullámuk vértől zavaros, Halljátok, ott túl a Tiszán, Mit zúg a szél [...] Ez előtt a megrázó vers előtt, amelyért drága életét áldozta az odabiggyesztett " egyes források szerint" re szeretnék kitérni Tábori Piroskáról, szemben Kárpáti Piroskával eddig nem hallottam keresgéltem és rátaláltam az alábbi adatokra:

Tábori Piroska (Z. Tábori Piroska, Budapest, 1892. november 20. - Budapest, 1947. május 2.) költő, ifjúsági író, Tábori Róbert író leánya. Polgári iskolai tanári diplomát szerzett Budapesten. Tanított, később 1916 és 1922 között a Székesfővárosi Pedagógiai Könyvtár munkatársa lett. Főként ifjúsági műveket írt és műfordításokat készített. Legnépszerűbbek a Dugó Dani és Csavar Peti ifjúsági regénysorozatai voltak. Férje Závodszky Zoltán operaénekes volt. Életének önkezűleg vetett véget.

Hosszas keresés keresés árán, ennyi tudható meg Tábori Piroskáról. Értékes munkásságát felsorolt művei is igazolják,de szó sincs nála sehol az inkriminált versről, amiért mondjam úgy, hogy valaki drágán, az életével fizetett.

Másvalaki, Kárpáti Piroska volt az, aki ott élt és szenvedte meg a gyalázatot a megaláztatás egy olyan néptől, aki nyelvében és kultúrájában is igen távol volt az övétől. Az érzelmei elragadták, kibuggyant belőle ez a csodálatos vers. Drágán, -az életével- fizetett meg érte. Tisztázatlan, hogy a Székelyföld melyik kis falujának volt-e, vagy Sepsziszentgyön volt tanító. Egy azonban bizonyos, hogy ott helyben, a bitorló hatalom, nem mert leszámolni vele, elhurcolták Aradra - a cinizmusuk égbekiáltó, és ahol az ,,Aradi 13-at"- ott akasztották föl Őt is!

Adósa a nemzet ennek a hőslelkű leánynak.
Egy helyen találkoztam nevével ,,Az elfelejtett hősök" c. műben valószínűsítik Tábori Piroskával. Idén a Hősök-napján az egyik vidéki városkában elszavalták versét. De lexikonjainkban nem található-legalább is én nem találtam nevét. Életrajza sehol nem olvasható. Tudós társaságokban senkinek eszébe sem jutott, hogy kutasson utána. Ezrével vannak a melldöngető híres újságírók, akik mindent tudni vélnek, de senkinek eszébe nem jutott, hogy akár Aradon az ítélet körülményeit kikutassa, vagy a Székelyföldön az ottaniakkal kutatgasson az életéről, a sorsáról. Ha hiszi, ha nem a kedves olvasó, Hazánk több mint 3000 falujában, városában, beleértve Budapestet is egyetlen utca sincs Róla elnevezve. Ezrével várnak még utcák elnevezésre, vajon eszébe jut e valakinek. Lehet, hogy az marad a sorsa mint Wass Albertnek, - nem fér a csapatba? Ime a fenti vers. amiért az akasztófa járt és egy fiatal élet akkor.


Kárpáti Piroska: Üzenet Erdélyből /Videó/

Link







Kerecseny János: FIAMNAK


Véssél be, ó, két szót szívedbe,
Csak két szót jegyezz meg, kis fiam:
E két szó él a magyar szívekbe'
Mint a Himnusz, a Honfi Dal -
Ez legyen hő imája szádnak:
Igazságot Magyarországnak!

Tudd meg, hogy e két szó mit jelent:
Nagy, történelmi ezredévet,
A kifosztott, kirabolt jelent,
Hol a magyar süketen réved -
S legyen legszebb imája szádnak:
Igazságot Magyarországnak!

Jelenti, hogy: a Tátra másé,
Árpád útja, Verecke völgye,
Ahol élt ama hős Csák Máté -
S másé ma Erdély minden tölgye.
S legyen hát hő imája szádnak:
Igazságot Magyarországnak!

Tudd meg, hogy másé Dévény földje,
Kolozsvár, Kassa, Pozsony, Arad,
Másé a Bánát szent göröngye:
A folyó, a völgy és a bércfalak...
S legyen hát hő imája szádnak:
Igazságot Magyarországnak!

Szívedben e két szó dobogjon,
Ajkad zászlaján ez lobogjon,
Hogy esztelen, elvakult hordák
Szép hazádat feldarabolták!
S legyen vádló imája szádnak:
Igazságot Magyarországnak!

És gondoljál mindig reája,
Mint keresztény - a keresztfára.
De ököllel, s fogcsikorgatva:
A gyászos trianoni napra!
S legyen leghőbb imája szádnak:
Igazságot Magyarországnak!

És hirdesd bátran, dacos ajkkal,
Hogy szívedben csak két szó sarkall,
Hogy feledni te nem tudsz soha,
Hogy éget a bosszú láng-bora.
S legyen bátor imája szádnak:
Igazságot Magyarországnak!

S ha jön a leszámolás napja,
Veszett tigrissé válj e napra!
S omló véred hullása árán,
Keresztül millió hullák várán.
Szerezzél diadalt hazádnak
S igazságot Magyarországnak!










Kis Gábor: MIÉNK LESZ MEGINT


Vágmenti Trencsén nagy-íves hídja,
Pozsony, Zoborhegy és a híres Nyitra,
Zsolna, melyet a zsebrák megrabolt,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Tátrán a csúcs, hegyormán lucfenyő,
Hernád, mely hozzánk rabhegyen lejő,
Hamv-őrző Kassán Dóm felett a hold,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Erdély, hol most a bús kétség dobol,
Várad terén a Szent László szobor,
Ady városa, Zilah, a karolt,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Szatmár mellett a szomorú Szamos,
A meggyalázott Csík és Aranyos,
Petőfi csontjai, Kolozsvár, az Olt,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Szabadkán szüzek fején a párta,
Zomborban víg tánc, Zentán a várta,
Bácskán a dal, a hajnalig dalolt,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Vesztünk csak álom, rémes-rút lidérc,
Légy átkozott, ha menni és dúlni félsz!
Állj őrt, s ha óránk új tettekre int,
Ez mind magyar lesz,
Mind, mind magyar lesz, miénk lesz megint!







Kiss Kata: SZÉTSZÓRT GYÖNGY SZEMEKHEZ VERSE


Kell lenni a menyben valahol egy helynek
Hol a fájó szívek gyógyításra lelnek
Szívét nemzetemnek elküldeném oda
Uram, kegyelmeddel, térjen onnan vissza.

Szóljon ez a dal, szétszórt gyöngyszemekhez
Kősziklára tapadt, tépett levelekhez
Szóljon ez a dal szétszórt búzaszemhez
Tőkén maradt árva, bús szőlő szemekhez

Nemzetemnek szívét ők vigyék el oda
Akik összetörték, azok hozzák vissza
Nincs az a tűzkerék ami eltapossa
Amikor egy nemzet a szívét kéri vissza

Szóljon ez a dal, szétszórt gyöngyszemekhez
Kősziklára tapadt, tépett levelekhez
Szóljon ez a dal szétszórt búzaszemhez
Tőkén maradt árva, bús szőlő szemekhez

Kiss Kata: szétszórt gyöngy szemekhez verse - Videó

Link









Kormorán - Koltay Gergely: VOLT APÁM, VOLT ANYÁM


Volt apám, volt anyám,
Volt Istenem, volt hazám.
Volt bölcsőm, lesz szemfedőm,
Volt csókom, volt szeretőm.

Elvették az életem,
Mi maradt, az is sérelem,
Egy emberöltő s így vagyok,
Adtam, semmit nem kapok.

Nem kellek én senkinek,
Az ördögé lett mindenem.
Tiszta szívvel gyónom én,
Hitem, még van remény.

Kinevetnek, gúnyolnak,
Magyarként meghurcolnak.
Mint fű kisarjad megterem,
Élet nő a szívemen.

Kinevetnek, gúnyolnak,
Magyarként meghurcolnak.
Ezerkilencszázhúsz után
Van, még sincs hazám.

VOLT APÁM, VOLT ANYÁM HAZÁNKÉRT! MIHI 2020

Link













Kovács Gábor: NEMZETI DAL 2006.


Száz évek távolából szólnak hozzád
Őseid, kik rád hagyták hazád.
Asszonyt és a gyermeket - a jövő életet -
A halál ellen karjuk óvta meg.
Itt állsz a Haza életének keresztútjánál,
A jövő nemzedékek sorsa most terajtad áll!

Ha szívedben félelem, vagy kétely az úr,
Tudd; az éjben ezer csillag gyúl!
Ezer ősöd példája vezesse lépteid,
S mint csillagot, követnek véreid!
Itt állsz a Haza életének keresztútjánál,
A jövő nemzedékek sorsa most terajtad áll!

Hány bölcsőt ringattak itt féltő kezek?
Hányszor dübörögtek fegyverek?
Mennyi élet lobbant el, hogy megszülethessél,
Az Örök Élet része lehessél?
A hősök minden áldozata gyermekeikért
A jelen bátor tetteivel kapja értelmét!

Sorsod a Mindenható mérte reád,
Tudnod kell, hogy mit vár el Hazád!
Nyitnod kell egy kaput, melyen át a magyar nép
A megbűnhődött jövendőbe lép!
A hősök minden áldozata gyermekeikért
A jelen bátor tetteivel kapja értelmét!

Századok távolából halld meg a szót,
Fogadd szívedbe a bíztatót!
Egy hangon szól hozzád most a múlt és a jövő:
- Cselekvésre fordult az idő!
Úgy állj az igaz küzdők közé, hogy akkor se add fel,
Ha véráldozat, amit értünk holnap hoznod kell!

Sorsod a Nemzet sorsa - így rendeltetett,
Nincs más utad, mely tovább!
Nyitnod kell egy kaput, melyen át a magyar nép
A megbűnhődött jövendőbe lép!
Úgy állj az igaz küzdők közé, hogy akkor se add fel,
Ha véráldozat, amit értünk holnap hoznod kell!

Örök fény, örök láng éltet Magyarország!
Örök tűz, örök láz, örök bizonyosság:
Megtartó erő és hit, mely lángol ezer éve már,
Fiainkban lobog majd tovább!
Fordítsd a fénybe arcod, Hazám!
Szálljon a napfény áldása reánk!
Új nemzedékek lépnek elő,
Készül egy boldogabb, szebb és jobb jövő!










Kósa Ella: ÁLLJ MEG EGY PERCRE


Állj meg,
csak egy percre,
s hajts fejet!
De ne sirasd még el
ezt a nemzetet!
Emlékezz apákra,
gyermekekre,
tíz körömmel óvott,
mégis elrablott rögökre,
gúnyhatárral átszelt
magyar folyókra!
Emlékezz hősökre,
mártírokra,
kitépett szívű
édesanyákra,
kik mind lelküket adták
e honért.
S tán hiába?
Emlékezz múltadra,
s mindazokra,
kiknek már emlékezni sem
szíve joga!
Emlékezz Hazádnak
árva fiaira,
népednek hontalan
millióira!
Legyen örök kapocs
az emlékezet!
Mondj értük imát,
és nyújts Nekik kezet!
S egyként hallgassátok,
hogy dobogja szívetek:
Béke az Ősök
áldott poraira,
béke az Ősi Föld
Igaz Sarjaira,
s béke minden zugra,
hol érettük zeng az ima!


Kósa Ella: Emlékezz Hazádra - Videó

Link







Kós Károly: KIÁLTÓ SZÓ
rövidített változat


Erdély, Bánság, Kőrös-vidék és Máramaros kétmillió magyarja, nem én mondom neked, de a megcsonkított Magyarország mondta ki a szentenciát rólunk: nem tehetek mást, elfogadom az ítéletet, mely akaratom és hitem ellenére fejemre olvastatott, kihirdettetett és végrehajtatott: Én rólatok, akiket erőszakkal leszakítottak rólunk, lemondok.

Az ítélet végrehajtatott: Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros kétmillió magyarsága bekebeleztetett Romá­niába...
Ez az igazság! Aki mást mond: hazudik az; aki mást hiszen: álmodik az; aki másban reménykedik: délibábot kerget az. Le kell vonnunk a tanulságot; szembe kell néznünk a kérlelhetetlenül rideg valósággal, és nem szabad ámítanunk magunkat. Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk.
A régi Magyarország nincs többé számunkra; de Erdély, Ardeal, Siebenbürgen, Transsylvánia, vagy bármi nyelven nevezte és nevezi a világ: feltámadt és van, aminthogy volt akkor is, amikor azt hittük mi magunk, mert akartuk hinni, hogy nincs, és csak Magyarország van. Akkor is volt, de most is van, és akárhogyan is akarja akármilyen akarat, lesz örökön-örökké.
Egy félszázados, szépséges útra eresztették le a sorompót; hogy tilos.
Ezeresztendős, erdélyi szerszámainkkal, próbált, ősi erőnkkel új utakat kell vágnunk, de magunknak csupán. Régi szerszámokkal új fegyvereket kell kovácsolnunk, a lerakottaknál, az összetörteknél, a kezünkből kicsavartaknál jobbakat. Senki sem fog segíteni minket; de akkor senki se is sajnáljon minket.
Építenünk kell! Fogunk hát építeni új, erős várakat a régi Istennek. Aki oltalmazott, mindezidáig és akit mi is megvédelmeztünk - magunknak. Elindulunk új utunkon, de magunkkal visszük a nagy temetés emlékét és egy szilánkot egy keresztre feszített ország keresztjéből.
Két esztendeje, hogy sokan közülünk imádkozni tanultak és sokan átkozódni is. És sokan álmodozni és sokan megtanultak sírni is, de a legtöbben a vizeket néztük, a mi vizeinket, akik harsogva sietnek hegyeinkből lefelé, ki az Alföldre. Sokan néztük a vizeket és közülünk sokan elindultak a vizek mentén le a hegyekből, ki, arra napnyugat felé. Hogy onnan soha vissza ne jöjjenek.
De az imádkozás ideje eltelt. És el az átkozódás ideje is. Az álmodozásnak is vége és a sírásnak is.
Fölébredtünk! Látni akarunk tisztán. Szembe akarunk nézni az Élettel, tisztában akarunk lenni helyzetünkkel. Ösmerni akarjuk magunkat. Számba kell vennünk erőinket, szerveznünk kell a munkát, tudnunk kell a célt, amit el akarunk érni.
Aki fél, aki gyáva, aki nem bízik, aki nem hisz, aki gyenge, az lépjen ki a sorból. Az menjen! Senkit se sirassunk, aki elmegy innen. Senkit se tartsunk vissza, De biztassuk azt is, aki habozik; az ingadozóknak sincsen helye itt most.
Nem keresünk árulókat, nem keressük a megalkuvókat, a bűnösöket, avagy a bűnbakokat. Nem vigasztaljuk magunkat gyáván azzal, hogy mást hibáztatunk. De viseljük sorsunkat, ahogyan az reánk méretett. Nem keresünk jogot, vagy jogtalanságot, nem igazságot, vagy igazságtalanságot, nem várunk méltányosságot, sem kegyelmet. Nem is kérünk. Nem kutatjuk, hogy az a nélkülünk rólunk készült és kötött trianoni szerződés miféle koldusalamizsnát rendelt számunkra. Nincsen sok értelme ennek.
A mi igazságunk: a mi erőnk.
Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. A bátraknak kiáltok hát, a harcolni akaróknak, a kötelességtudóknak, a látni akaróknak, az előre nézőknek. Álljanak elő, ne szégyenkezzenek, ne aludjanak, ne duzzogjanak. Az Élet nem vár, az Élet rohan.
Kiáltó szómmal ezt kiáltom!
Valóságokat akartam láttatni; igazságokat akartam kiáltani. Valóságokat és igazságokat, amik fájnak a gyávának, elnémítják az árulót, megrontják az ellenséget, megállítják az elnyomni akarót. Amik bátorságot adnak a csüggedőknek, világot gyújtanak a sötétben tévelygőknek, fegyvert adnak a védteleneknek.
Ezt akartam kiáltani, és lehet, hogy kiáltó szó leszek a pusztában... Mégis kiáltok! Neked: Erdély, Bánság, Kőrös-vidék és Máramaros ezeresztendős magyarsága: Ébredj kétesztendős álmodból, szemedet nyisd ki, nézz széjjel, és állj az új életben tusakodni akarók közé! A rohanó idő füledbe harsogja: elég a passzivitásból. Ami eddig orvosság volt és védelem is talán, de mindenesetre becsület volt, méreg az ezen túl és gyávaság.
Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája. De kiáltom még egyszer azt is: aki gyáva, aki rest, aki alkudni akar, az nem közénk való; mert az a mi igazi ellenségünk: a mi árulónk.
Ezt kiáltom, és hinni akarom, hogy nem leszek mégsem pusztában kiáltó szó csupán...

(1921)







Linn Márton: ZÚGJATOK HARANGOK!


Zúgjatok harangok,
küldjétek a széllel,
Sakálok tépték szét,
Hazánkat az éjjel.

Trianon kastélyban,
gyászruhánkat varrták,
Kéjes vigyorral, az
Antant béli, vargák.

Igaztalan terhet,
kell nékünk cipelni.
Mások bűneiért,
gyászruhát viselni.

Elrabolták tőlünk,
Felvidéket, Bácskát.
Másé lett így, Erdély,
Drávaköz és Bánság.

Vajdaságot aztán,
a Szerb király kérte.
És övé lett még, a
Vendvidék, nagy része.

Kárpátalját vitték,
nem hagyták meg nékünk.
Ordítva kiáltják,
Szepesből is tépjünk.

Kikötőnk, Fiume,
így lett akkor másé.
Őrvidék sem miénk
hanem az Osztráké.

Van egy város, Sopron,
nem kívánt elmenni.
Szavazással döntött,
Magyar akart, lenni.

Elrabolták hazánk,
szépséges hegyeit.
Kárpátoknak bércét,
s legtermőbb, mezeit.

Száz éve történt meg,
e gyászos esemény.
Gyászlobogó lengjen,
minden ház elején.

Térdre boruljatok,
s mondjatok egy imát.
Máriát kérjétek,
és az ő Szent Fiát.

Ne hagyják most, cserben,
sehol sem, a Magyart.
Kit ez a fájdalom,
gyászruhába takart.

Harangok zengjetek,
abba ne hagyjátok.
Sír ma minden Magyar!
NEMZETEK! HALLJÁTOK?

2020. június 4.










Marton Pál: ÉGI ITÉLŐSZÉK


Fent a felhők felett az Ég magasában
Örökös napfényben egy ragyogó vár van.
Szivárvány a fala, a teteje végig
A tornya felér a legmagasabb égig.
Öröktől fogva áll e fényes palota,
Földi szem idáig nem láthat el soha.
Itt mérik az időt egy perc egy évezred,
De kezdete és vége a végtelenbe terjed.

Az égi palota legragyogóbb terme
Napsugár-szőnyeggel van beteregetve,
S a teremben szemközt a nagy emelvénnyel
Hatalmas könyv előtt maga Clió székel.
Nemzetek és népek élete és sorsa
Be van írva abba, hófehér lapokra.
Dicsőséggel szerzett s vértől ázott képek
Itt búsongó gyászdal, amott hősi ének.

Nagy ítélőszék van összehíva mára
Jönnek már a bírák csillogó talárba'.
Legelöl az elnök, maga a zord Végzet,
Közvetlen utána az Igazság lépked,
Aztán a Szeretet követi őt halkkal,
Végül Mars hadisten és a Békeangyal.
Fellépnek a fényes magas emelvényre
Int az elnök, - s Clió ígyen kezd beszédbe:

"Égi ítélőszék! Vádolok egy népet,
Amely ősi jussát s mindent elfecsérelt
És a többi nép közt rongyossá lezüllött
S honszeretet helyett politikát űzött!
Fegyelmet nem ismer, összeférhetetlen,
Ma butaságig tűr, - holnap vad, kegyetlen.
Pazarló és léha, a versenyben renyhe,
Szalmaláng csak minden lelkesedés benne.

A lelke mélyén meg csupa önzést látok,
Örök gyűlölködés rajta ősi átok,
Hogy jobban gyűlöli honfitársát, vérét,
Amiként számtalan esküdt ellenségét. -
Pártoskodó, lusta, konok és munkátlan,
Irígy és törtető, hitetlen, hálátlan,
Még most is veszekszik, bűnét másra tolva
Mikor a hazája széthullt darabokra.

Íme ez a kép a jelenkor magyarja!
Hiába volt e népnek annyi hőse, nagyja,
Nem hallgatott rájuk, - de sőt megkövezte, -
S inkább demagógok frázisait nyelte!
Feljegyeztem mindent! - A számadást várom.
Betelt már a mérték, - túl sok van rováson.
Nincs helye a földön hitvány nemzedéknek,
Töröljétek le a térképről e népet!"

...Mély csend támadt erre a kegyetlen vádra,
Rideg szigor ült ki a bírák arcára.
- Jaj ha mindez igaz, amit Clió állít -
- Jaj ha e súlyos vád ítéletté válik.
De lebben az ajtó - s a félelmes csendbe
Most a geszti Mártír lép be a terembe.
Oda tart egyenest a nagy emelvényhez,
S fátyolozott hangján halkan kezd beszédhez:

"Bírák! - Kik méritek nemzeteknek vétkét,
S tudjátok, hogy mi az igazságos mérték, -
Ne csak azt nézzétek mi a magyar máma,
Hogy széttörve-tépve ősi szent hazája!
Hisz a jelen - s mit egy emberöltő láthat
Örökkévalóság rövid perce már csak.
S magyarnak a vétke nem olyan nagy vétek,
Fölötte a pálcát hogy már eltörjétek. -

Hát az herdálta el ősi örökségét
Akit kiraboltak, kifosztottak végképp?
Akit letiportak, megejtettek csellel,
S évekig titokban mérgezték métellyel?
Ha hibázott népem, az nem volt gonoszság,
Hitvány álpróféták elbolondították!
Hiszékeny volt csupán, s ez a nagy hibája,
Hogy hitt Wilson ravasz, csábító szavába.

A kegyetlen önzés, bosszú és irígység
Nyugatot kelettel aljas frigybe fűzték. -
Szegény hazámat csak úgy tehették tönkre
S ma közös bűntudat tartja őket össze.
Vetélkedő rablók jó cimborasága
Ez volt elleneink erkölcsi palástja!
S tán hazám földjével fizessük meg nékik
Orgyilkos barátunk árulása bérit?

Mi küzdöttünk bátran, becsületben, hitben -
Örömöd volt benne Vitéz Mars hadisten!
Mikor lépre-csaltak s eldőlt szent határunk
Te szelíd Szeretet - Téged ott nem láttunk!
S aztán viaskodtunk hiéna-hadakkal,
S Te elkéstél onnan fehér Békeangyal!
Végül ránkszakadt a trianoni gazság,
Hol voltál Te akkor pártatlan Igazság?

Vagy tán a bűn nem bűn, ha a győző tette
Aki az ártatlant máglyára vetette?
Ha győz is a földön az ármány s gonoszság,
De itt fenn az Égben legyen hát igazság!
Minket csak a balsors lángostora vág csak,
Vér áztatja földjét Nagymagyarországnak!
Szűnjön meg a csapás! Bízva nézek rátok -
Nem kegyelmet kérek, - igazságot várok!"

...Menydörgéssé vált már a szónokok hangja,
Mely az ég felhőit szerte űzi, hajtja,
S amint felszakad a fehér fellegfátyol,
Magyarország látszik az ég magasából.
Feltűnik a gyászos Muhi puszta képe,
Távolabb Mohácsnak vérázott vidéke.
Amott sóhajtozik a majtényi róna,
Mintha visszhangjából tárogató szólna!

S feltűnik Aradnak véres golgotája,
Majd a geszti kripta álmodó magánya.
Csupa mérföldkő, mely a sors útját jelzi, -
Ezerszer fájdalmas emlék valamennyi!
S az elrabolt Kárpát komor zúgásában
Annyi néma bánat, fájó imádság van.
Rab székely rónákon zokogó szél támad,
S magyar álmok sírján lengeti a fátylat.

A komor bíróság halk tanácsba mélyed,
Mély halotti csendben megszólal a Végzet:
És mintha szemébe egy könnycsepp lopódzna,
Ítéletet mond ki - a védőhöz szólva:
"Vértanú halálod legyen hát a Váltság,
Lásd meg innen hazád új feltámadását.
S hogy megmutathassa méltó-e a létre,
Próbára bocsátjuk, - még egy ezredévre!"







Mécs László: GYÓNNAK A MAGYAROK!


Álmok pusztája, ősi napkelet
seregszám sast és sólymot álmodott,
turult, gémet, vad vércsét, vadludat,
amiknek szíve ős-tavaszt dobog,
álmodta őket vadnak és szabadnak
s úgy küldte messzi, messzi napnyugatnak.

S vannak már csöndesvérű unokák:
elhízott, békés házi szárnyasok,
mások kegyén és mások udvarán,
szemetén kényúrt játszó kakasok,
pompázó pávák (átfestett uszályok),
új színt biflázó úri papagályok.

Maradt pár tépett holló! Itt meg ott
a háztetőre száll s azt mondja: kár.
Pár vércse is jár, nyilazott szívű,
az udvar felett azt víjjogja: vér!
s a korcsok torkán megtorpan az étel
és pillanatra a lélegzetvétel.

Vannak már Janus-arcú magyarok.
(Az egyik arcuk: régi vércse csőr,
toll-sipka rejti, mint tavaszt a hó).
Új napraforgó arcukon se tőr,
se vágy, hogy felnyilazza a magasba.
Új asztagokból eteti a gazda.

De néha arra szöknek titkosan,
hol sebzett vércsét sejtet a nyomnyi vér
és gyónnak, hogy másképp nem lehet,
mert élni kell, a gyermek enni kér,
hogy álmodói még a régi nyárnak,
könnyeznek és feloldozásra várnak.







Mosonyi György - TRIANON


Lehet beleélő magyarázat.
Akkor is milliószoros a gyalázat,
mit egy néppel meg lehetett tenni;
mint kerek kenyeret, darabokra szelni.
A gazda Magyarságnak a közepe jutott,
a kés körös-körül mindent lekanyarított.
Nem néztek falut, folyót, vasutat,
azóta se találsz kiutat.
Nem akarunk körben ellenséget.
Több helyen elérték a többséget.
De ép ésszel nem lehetett követelni.
Az ott élőknek többször határon túl lenni.
a nagyhatalmak "békén" üldögéltek,
meg se hallgattak több Magyar beszédet.
Vonalakat húztak, pecséteket raktak,
ily' modon "meggyőző diadalt" arattak.
Azóta még többször csonkult e szörny határ,
nagyon nehéz lenne orvosolni ma már.
Hiszen fogy a Magyar, a Világ 4 táján.
Volt amit önkényesen "átadtunk".
Dunát eltereltek, kacaghattak rajtunk.
Átkos előd. utód veszi ki a számból;
neki aztán mindegy, gazdagul magától.
De a Nép, e tájék Európa lenne,
igazságosabbat követelhetne.
Bányáink nincsenek. Utaink elvágva.
Természetes határ, részben Duna, Dráva.
Ránk vetül TRIANON szörnyűséges átka!!!
Sohae születik bor, de forr a must;
Ez a szörnyű Magyar holocaust.
Aki szerint ez beillik rém-regénynek,
számoljon utána a minket ért veszteségnek.
TILOS, hogy lobogónk sárba lehet dobni,
hogy a taposókat nem lehet elporolni.
Sorba számláljátok, mi gazság e Földön
és az igazságunk nőjék! Feldübörögjön!
Századokig Habsburg uralkodott rajtunk,
kellett, hogy neki is területet adjunk!
Később is Magyarra útilaput köttek,
föld nélkül, ház nélkül, egy zsákkal kilöktek.
Az atombombát később hozták össze,
de TRIANON árnyék itt lebeg örökre?!
Sok lesújtó bűn terhel egy világot,
de a Magyar is vár némi igazságot.
TILOS, hogy egy Nemzet a poráig égjen,
hogy a könnyek árja, tengerbe ne férjen.
Hogy a Magyar szóért, Magyart megveretnek,
bár a szülék, nagyik, ott helyben születtek.
Ha az igazság szava Európa,
igazságosabb kell! Gondoskodjon róla!!!










Móra László: IMÁDKOZOM


Ha jó anyámnak szíve jajdul
A sok-sok gondnak ezritől -
S atyám ha térve munkazajbúl,
A fáradástól majd kidől:
Imádkozom, az Égre nézve,
Az összetörtekért
S hogy váltson Isten új örömre
Sok összetört reményt.

Ha béna ember áll elémbe
A hűvös utca szegletén
És rá se néz az utca népe
S elhagyva fázik ott szegény:
Imádkozom a béna ember
Fájdalmas könnyeér',
Kinek az értünk hullott vére
Csak ennyit, ennyit ér!

Ha kis Hazámnak csonka képe
Szemembe könnyet hinteget,
Ha vérem messze síró vére
Felém segélyért integet:
Imádkozom egész Bánatország
Letiport földjeért,
Imádkozom egy árva ország
Fájdalmas könnyeért.

Tiszánk ha jajt hoz messze fentről,
Dunánk ha sír ott délre lent...
A szél ha hírt hoz emberekről,
Akik zokognak éjjelent':
Imádkozom a nagy folyókért
És minden cseppjeért,
Imádkozom a bujdosókért
S azoknak könnyeért.

Ha nyári reggel ég falánál
Égő virágba gyúl a Nap,
Ha esti Égnek nagy tavánál
A csillagok felgyúlanak:
Imádkozom a termőföldért
És minden gyöngyeért...
Imádkozom a görnyedőkért
S jövőnk vetéseért!







Móra László: MAGYAR ZÁSZLÓ


Szeressük a hófehér színt,
Szeressük a zöldet,
Szeressük a piros vértől
Ázott magyar földet.
Mert a piros, fehér és zöld
Magyar zászlónk színe,
Benne fénylik, benne ragyog
Dicső múltunk híre,
Hősök arany szíve.

Szeressétek ezt a zászlót,
Híven szeressétek.
Fonjatok rá hőstettekből
Új koszorút, szépet!
Hadd lengje be dicsőséggel
Kárpát ősi ormát
És hirdesse, hogy feltámad
Szép Magyarország,
Régi Magyarország...







Oláh Gábor: FÖLFESZÍTETT NEMZET


Szomorúságom gyász palástját
Lelkem vállaira övezvén:
Fölfeszíttetem most magamat
Elárult nemzetem keresztjén.

Minden csapás testemre szálljon,
Minden szög véres szívem fúrja,
Haljak meg minden nap leszálltán,
Támadjak minden reggel újra.

Nem éltem át minden tusáját,
Nem adtam érte minden órám,
Magam kedvére dalolgattam
Az ő halálos dáridóján.

Mintha leszakadt ága volnék
A fejszére megítélt fának:
Bennem a rácsapódó, durva
Fájdalmak szinte bízva fájnak.

Megásott sír, koporsója:
Mintha csak tragikus tárgy lenne,
Mintha jelenem és jövendőm
Nem halottan feküdne benne.

Minden szégyen, minden gyalázat
Ecetje torkom s lelkem ölje,
Szaggassa májam víg tempóban
Az álnokság vas csőrű ölyve.

Oh, mert nem voltam hű eléggé
Nagy nemzetem tűnt idejéhez,
Nem véreztem eléggé, látván
Bús fajomat: míly szörnyen vérez

Szegény magyar! Ha legimádóbb
Fiad is ily mostoha hozzád,
Mit várj azoktól, kik lelkedre,
Testedre most vetik a kockát?

Meghalsz, mert nincs egy hű, igaz szív,
Ki megváltásod díja volna,
Meghalsz, mert minden akarat, vágy,
Az önzés ormát ostromolja.

Szomorúságunk gyász palástját
Lelkünk vállaira övezvén:
Feszíttessük fel mind magunkat
Elárult nemzetünk keresztjén.










Papp-Váry Elemérné: MAGYAR HISZEKEGY / MAGYAR HITVALLÁS


MAGYAR HISZEKEGY

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,


Hiszek Magyarország feltámadásában.

1920


HITVALLÁS

Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.

Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.

Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.

Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.

Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.

Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,


Minden pokol ellen, mert véle az Isten!

Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.

Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.

Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.

Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.

Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!

1921


Szeleczky Zita: Papp-Váry Elemérné: Magyar Hiszekegy / Magyar Hitvallás

Link







Paudits Zoltán - MAGYAR BÁNAT, TRIANON


Levágták ujjaid,
lábadat, kezedet,
csonkává tették
szép magyar földedet.

Elvették a határt,
elzárták a népet,
és nem hagytak mást,
csak az ős emléket.

Szakadt Bánát, Bácska,
Erdély és Hargita,
milliók száján
ég ma is az ima.

Könnyben áll a magyar
szívnek dobbanása,
ellen a világ,
csak Isten a társa.

Lobbanj fel égi tűz,
olvaszd el a láncunk,
űzd ki lelkünkből
mérhetetlen gyászunk!

Mária, Szent Anyánk,
nyújtsd felénk kezedet,
tedd újra eggyé
hű magyar nemzeted!







PEAT JR. & TRIANON DJ'S FEAT. & GINA: MINT A MADÁR

Dalszöveg


Vers 1:
Minden szó s vele minden érzés egy új remény szele,
Gyönyörű tájak csendes némaságát Kárpátok öleli be.
Eltévedt testét hordta szét a világ,
Gyógyul a seb és csökken a távolság,
Ahogyan Erdély minden új nappal egy régi ölelésre vár...

Refr:
Mint a madár, amikor haza száll,
Újjá épül az égi határ,
Ott ahol az út összefut legyünk újra közelebb,
Amikor ébred a múlt minden magyar szíve egy...

Extra rész:
NAJ NA NA NAJ...

Vers 2:
Nincs olyan térkép, ami átírhatná, hogy szívünkben mi lakik,
Néha a kényszer mégis elválasztja, ami összetartozik.
Ilyenek voltunk együtt éveken át,
Köztünk nem lesz túl nagy távolság,
Ezer éve ott áll a Felvidék a híd túloldalán...

Refr.:
Mint a madár, amikor haza száll,
Újjá épül az égi határ,
Ott ahol az út összefut legyünk újra közelebb,
Amikor ébred a múlt minden magyar szíve egy...

Extra rész:


PEAT JR. & TRIANON DJ'S FEAT. GINA - MINT A MADÁR

Link







Mariann de Pluer - ÉBREDJ MAGYAR


ÉBREDJ MAGYAR MÉLY ÁLMODBÓL
KÉT EZER ÉVES FÁJDALMADBÓL
MELY ELVETETTE DICSŐ MÚLTADAT
MELY ELVETTE NAGY TUDÁSODAT.

MUTASD MEG HOGY MÉG VAGY
CSINÁLD A RÉGI DOLGODAT
TANÍTSD, VEZESD AZ EMBERISÉGET
BUZDÍTSD ÉS ADJ SEGÍTSÉGET.
A VESZENDŐ BETEG NÉPEKNEK
ADJ ERŐT AZ ELVESZETT LELKEKNEK.
MUTASD MEG AZ ÉGI TUDOMÁNYT
A NAGY ŐSI, MAGYAR VALLOMÁNYT
A SOHASEM LÉTEZÓ POGÁNYT
AZ ELVESZETT LELKI BUZOGÁNYT.
MUTASD MEG A RÉGI HITEDET
A VALÓDI MAGYAR ISTENEDET
TE SÁMÁN, TÁLTOS MAGYAR PAP
KÉRD VISSZA A MÚLTADAT.
ELMÚLT A RÉGI FÁJDALOM
EGY ÚJ VILÁG MÁR NEM TILALOM
ÚJBÓL ELJÖTT A MÉDEK IDEJE
VISSZATÉRT AZ ŐSI APÁK EREJE
RÉGI PAPOK ÉKES NAP NYELVE
A MAGYAR ÉGI ISTENÜNK NEVE.
MEGSZENVEDTED MÁR A MÚLTADAT
A RÉGI NAGY BÁNTALMAKAT
ÉBREDJ MAGYAR MÉLY ÁLMODBÓL
KÉTEZER ÉVES FÁJDALMADBÓL.

(A szerző Mexikóban élő magyarságkutató)










PRÓZAI SZEMELVÉNYEK

Link







Reményik Sándor: GYŰRŰT KÉSZITTETEK...


Egy gyűrűt készíttetek, feketét,
Acélból,- dísztelent, keményet,
És a dátumot belevésetem
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget,
S jusson eszembe, hogy az életem
Egy kockára tettem föl mindenestől!

Június 4. 1920.:
Én megállok e sírkő-dátumon.

Én nem megyek egy lépést se tovább.
Eszembe jutnak Nyugat népei,
A gőg, a hitszegés, a csalfaság!
A társtalanság a komor bélyege
A megalázott, széttépett hazán,
Mohács, Majtény és Világos után:
Neuilly és Versailles és a Trianon!

Párist, e hitvány, dölyfös ember-bábelt
Csak gyűlölni és megvetni tudom.
A dalai, a csipkés-finomak,
Mikért egy költőnk vágyva könnyet ontott:
Nekem: káromló, rút rikácsolás,
S én visszavetem néki, mint a rongyot!
Remete-nemzet lesz a magyar nép,
Mintha magányos szirten állana,
Vezeklő-oszlop tornyos tetején;
S csak isten lesz véle, s bánata.
Eszembe jut a kettétörött kard,
És lobogóink tépett erdeje,
És némaságunk mintha zengene!

Eszembe jutnak elnyomóink itt.
És árva testvéreink odakint;
Június 4. 1920:
E dátum lázít, fenyeget és int.

Egy gyűrűt készíttetek, feketét,
Acélból, - dísztelent, keményet,
És a dátumot belevésetem,
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget
S jusson eszembe, hogy az életem
Egy kockára tettem föl mindenestől!

1920. Június 8.







Rompos Károly: ÉBREDJ, MAGYAR!

Kelj fel magyar!


Ébredj magyar
Mert elpusztul hazád
Országod széttépték
Javait elhordják
Dicső múltadat
Meghamisították.

Ébredj magyar
Mert elpusztul hazád
Tespedt patópálok
Nézik az új rablást
Közöny és irigység
Ássa a hon sírját

Ébredj magyar
Mert elpusztul hazád
Ha hagyod, hogy agyadat
A Multik kimossák
Nagybeteg testedet
A szemétre dobják

Ébredj magyar
Mert elpusztul hazád
Széthúzást szítanak
S röhögnek rajtad
Tudják, hogy barom vagy
Melyet igába hajthat

Ébredj magyar
Mert elpusztul hazád
Választott vezetőink
A koncot pakolják
Most a lelkedet kérik
Hogy azt is ellopják

Kelj fel magyar
Mert elpusztul hazád
De kapával, kaszával
Védd a földed magyar
Mert az lesz tiéd
Amely majd eltakar

Kelj fel magyar
Mert elpusztul hazád
De ha testünk sorfalán
Megtörik az átok
A magyarok Istene
Vigyáz majd reátok

Tárnok. 2010. február 24.







Ruttkay Arnold: NEM VOLT MÉG ELÉG...?


Mi kell még...?
Nem volt elég a hétpecsétes Békeokmány,
az ingyen kapott ősi föld...?
Nem volt elég a sebtében meghúzott országhatár,
kertek végében a málnabokor mögött?
Kevés volt talán,
a lehullott utcatábla,
átköltött térkép,
eldőlt szobor...?

Az anyanyelv már rég föld alá költözött,
suttogva szólt a zsalugáterek mögött.
Bezárt az ódon iskola,
elhalt a dal,
kidőlt a harangláb.
Az emlékek is reszketve féltek.
Titokban éltek a Házsongárd felett
és Bakából is Baca lett, az ősi név helyett.
Elvégeztetett...!
A törvényesből, így lett végül törvénytelen.
Így kapott szégyenteljes leckét a Történelem...

De mindez, nem volt elég.
A szabadító Mózest hiába várnánk...
Feldúlt temetőföldjeink mélyén,
most Karthágó szörnyű sorsa vár ránk...
Irgalmas Isten! Nézd!
Nem volt elég, hogy Múltunkat maguknak kérték, most végül
HALOTTAINKAT IS HALÁLRA ÍTÉLTÉK...!










Sajó Sándor: E RAB FÖLD MIND AZ ÉN HAZÁM


Északon, erdős, kies völgyben,
Ott, ott van az én szülőföldem.
Jaj, azt a földet nem adom!

Délen, kalászos rónaságon,
Ott, ott születtem, oda vágyom.
Nem, azt a rónát nem adom!

Keleten ős föld kínja jajgat,
Erdély szült engem bús magyarnak.
Oh Erdélyt soha senkinek!

Északra, Délre napkeletre
Nézek nagy búsan, keseredve:
E rab föld mind az én Hazám!

Születtem síkon, völgyben, halmon,
Egy kis rögért ha meg kell halnom,
Hát meghalok, - de nem adom!

Sajó Sándor: E rab föld mind az én hazám - Videó

Link










Sajó Sándor: MAGYAR ÉNEK 1919-BEN


Mint egykor Erdély meghajszolt határán
A fölriasztott utolsó bölény,
Úgy állsz most népem, oly riadtan, árván,
Búd vadonának reszkető ölén;
És én, mint véred lüktető zenéje,
Ahogy most lázas ajkadon liheg,
A hang vagyok, mely belesír az éjbe
És sorsod gyászát így zendíti meg:

Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat,
S a szívem, ó jaj, színig fájdalom...
Mivé tettétek az én szép hazámat?
Hová süllyedtél pusztuló fajom?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
Rút becstelenség magad és neved, -
Én mit tegyek már?... Romjaidra hullva
Lehajtom én is árva fejemet.

Laokoon kínja, Trója pusztulása
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar;
A sírgödör hát végképp meg van ásva?
A Föld mely ápolt, most már eltakar?
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
De kínja vád, s a csillagokra száll,
Ha végzetem lett magyarrá születnem
Magyarnak lennem mért oly csúf halál?

Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának
És sírt, vesztére, önszántából ás,
Hol száműzötté lett a honfibánat
És zsarnok gőggé a honárulás,
Hol a szabadság őrjöngésbe rothad,
Megváltót, s latrot egykép megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, -
Ah, rajtunk már az Isten sem segít!

Pattogva, zúgva ég a magyar erdő,
Az éjszakába rémes hang üvölt,
Lehullt az égről a magyar jövendő,
Milljó göröngyre omlik szét a föld;
De bánatomnak dacra lázadása
- Mint őrület, mely bennem kavarog -
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra,
Még nem haltam meg, - élni akarok!

A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány magyar rög innen elszakadt;
A tíz körmömmel kelljen bár kiásnom,
Kiásom a földből a holtakat:
Meredjen égnek - körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora
S az ég boltján fenn lángbetűkkel álljon
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha!

Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég -
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék:
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem hitvallón egy érzés sajog:
Magyar vagyok, a fajomat imádom
És nem leszek más, inkább meghalok!

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul...
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull:
De ezt a lelket itt hagyom örökbe,
S ez ott víjjog majd Kárpát havasán,
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, - ez az én hazám!

És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz majd Isten gyönyörű csodát itt:
És bölcsővé lesz minden ravatal, -
Havas Kárpátoktól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen, s magyar.

Sajó Sándor - Magyar ének 1919-ben


Link
Link


MAGYAR ÉNEK...- SAJÓ SÁNDOR - KÁRPÁTIA - MIHI

Link

Sajó Sándor: Ez éltessen magyar! /Vári Kovács Péter/

Link








Sajó Sándor: NAGYAPÁM


Az én nagyapám haja hófehér
Magyarországon lakunk, ő meg én,
De mégis nagyon messze van szegény.

Vannak ott erdők, szép nagy zöld hegyek,
Karácsonyfából álló fenyvesek,
Nyaralni oda mégsem mehetek.

Piros alma terem az almafán,
Abból sem küldhet nékem nagyapám,
Pedig az ő faluja is hazám.

Másképp lesz ez, tudom, nemsokára,
Ha megnövünk mi mind akkorára,
Együtt megyünk az ő falujába.

Visszavesszük a kerti almafát,
A zöld erdőt, az ős magyar hazát,
A fehér hajú szegény nagyapát.


Sajó Sándor: NAGYAPÁM . Götz A. MIHI 2014 - Videó

Link







Sajó Sándor: TRIANONI DAL


Égi törvény zúgja-bongja
Ezredévünk szent jogát;
Megüzenjük Trianonba:
Eddig tűrtünk, - nem tovább!
Ős földünkért, ős falunkért
Van még vérünk, van tüzünk, -
Ez az ország, ez az égbolt
Ezer évig a miénk volt
És miénk lesz, - esküszünk!

Lélekrontó árvaságban
A remény is gyászba hal;
Megmohácsolt bús hazádban
Mire várzs még, rabmagyar?
Itt a bú már dacra csordul,
Kardélen jár s késhegyen, -
Esküszónkat Trianonba
Már az ég is zúgja-bongja
S visszazeng rá: úgy legyen!










Sebestyén Rita: ÉBREDJETEK, SZÉKELYEK!


Nézzetek körül és nézzétek e tájat,
a hatalmas hegyeket és zöldellő fákat!
Nézzétek a folyót, amely ki nem száradt,
pedig színezte őt vér és érte már bánat.

Nézzétek a zászlót, mely tépett és sebzett,
de még mindig ott lobog a székely mellett.
S nézzetek körül végre, székelyek,
hogy hová jutott szülőföldetek!

A románok tépik, szétszaggatják,
s hogy román legyen, csak azt akarják!
Azt akarják, hogy feladjátok, s ne küzdjetek,
de ti soha, de soha ne engedjetek!

Tudom, hogy nehéz itt magyarnak lenni,
és minden egyes nap küzdeni,


de ne hagyjátok, hogy elvegyék, ami szent, ami kincs,
mert nekünk már csak ez maradt, s már semmink nincs.

Én is itt születtem, itt van az otthonom,
s hogy elvegyék tőlem, ezt nem hagyhatom!
Hiszen itt tanultam meg, hogy mi a szeretet,
és itt írtam először szerelmes verseket.

Itt tanultam meg, hogy soha ne legyek gyáva,
mert a gyávának nincsen hazája!
Itt tanultam mindent, itt lettem ember!
Én itt nőttem fel, s nekem küzdenem kell!

Én kicsi vagyok, s nem halljátok hangomat,
de üzenem nektek nagyurak,
hogy nem veszitek el tőlem, mert én nem adom,
hiszen Erdély szülőföldem és otthonom!


Sebestyén Rita - Ébredjetek székelyek

Link


Sebestyén Rita: A romokban álló Erdély

Link










Sebestyén Rita: "ROMÁN FÖLDÖN" IGAZ MAGYAR LENNI


A hegyek feketébe öltöztek,
S a fenyők is gyászruhát öltöttek
S mi ma lehajtott fejjel arra emlékezünk,
Hogy volt nekünk hazánk, amit elvesztettünk!

Kitépték kezünk s feldarabolták
S mi nem tehettünk mást: csak vártuk a csodát.
Néztük, ahogyan Erdélyt román kézre adták,
És el kellett fogadnunk, a magyar tragédiát!
Most is csak állunk, könnyes szemekkel
Szertefoszlott álmokkal, de reménnyel!
Reméljük, hogy a térkép újra összeáll,
És Erdély majd egyszer hazatalál!



Tudom, hogy Nektek is nagyon fáj Trianon
S nem könnyű haladni a göröngyös úton.
Mert nem könnyű román földön magyarnak lenni,
S hogy semmibe vesznek, azt elviselni!
Csak néztük, hogy elvették hazánkat,
És odavetették másnak,
De azt nem tűrjük, hogy románnak tartsanak,
És ne vallhassuk magunkat: Igaz magyarnak!

E föld itt Erdély, s ez senki másé,
A szenvedő és tűrő magyarságé!
E föld nekünk szent, s ez a mindenünk,
Ezért a földért harcolunk és küzdünk!
Nem adjuk soha, soha hazánkat,
a sokat akaró románnak!
Nem lesz a mi hazánk, senki másé,
Mert Erdély, csakis Nagy-Magyarországé!


Sebestyén Rita - "román földön" igaz magyar lenni
/Sebestyén Rita saját költeménye. A felvétel a HVIM kézdivásárhelyi szervezete által 2013-ban szervezett trianoni békediktátum elleni tüntetésen készült./

Link


Sebestyén Rita hazafias versei...

Link







Sértő Kálmán: KOLOZSVÁR


Szomorúan jár-kel benned a költő,
Sok régi búja mélyből felfakad,
Már alig hitte, hogy meglátja benned
A sziklaerős, ódon házakat.
Ha véletlenül kalapom is lenne,
Mint másoknak van, levenném ma itt,
Mert akkora öröm és gyász van bennem,
Hogy azon még a sírás sem segít...
Beteg vagyok, már közel a halálom,
De megköszönöm, édes Istenem,
Hogy Mátyás szobra előtt meghajthattam
A letisztelgő, őszülő fejem.
Nem is tudom, hogy hány Mátyás kellene
Ma ide, s mennyi férfi, mennyi kard,
Mert siratni kell bizonytalanságban
A roppant hős, de maroknyi magyart...







vitéz Somogyváry Gyula: JAJ!
A magyar nemzetgyűlés ratifikálta a trianoni szerződést...


Most már aztán csehek lesztek kutyák
és még nagyobb úr lesz a kancsuka.
A gőgös, keshedt, vén turulmadár
nem száll már többet e rögre soha.
A föld húsa, mit ekétek kifordít,
Arany-Prágának ont majd gabonát
s csehek lesztek vagy megfeszültök, kutyák!

Hallod-e székely? Európa ítélt.
Hívhatod már a poklot és eget!
Holnap a pópa oláh Miatyánkra
bottal tanítja hetyke kölykedet.
Hajlongó szolga lesz az unokád már
s oláh fejfával borít majd a hant
s kitépjük a szíved, ha magyar, bitang!

Hej, Bácska népe, húzzad az igát,
mi "győztesek" majd addig dőzsölünk.
Nemes bocskorunk a nyakadra lépett
és Szent-Páris most paroláz velünk.
Meg ne zavarja Nagyszerbia álmát
magyar szóval a nyikkanó poronty,
mert feltámad Heródes újra, te rongy!







Szathmáry István: ORSZÁGZÁSZLÓ
Urmánczy Nándornak, az Országzászló lánglelkű vezérének küldöm


Magyar zászló, nemzetemnek lobogója,
Van-e nálad szebb, dicsőbb múlt hordozója?
Büszke láng gyúl a szívemben, hogyha látlak,
Büszke vére forrva pezsdül hős apáknak.

Úgy jövünk, mint Napkeletnek bősz viharja,
A kezünkben hun Attila égi kardja.
S lesz belőlük a kereszt új, nagy csodája:
Nagy Hunyadi oszmánverő katonája.

Hős csatákban addig omlik, hull vérünk,
Míg Mohácshoz, ama roppant sírhoz érünk,
És amikor Zrínyi Miklós kardja villan,
Bécsi sasnak karma dúl már vállainkban.

Új legendák, új vitézek sora támad:
Szent szabadság, érted vívjuk szent csatánkat.
A mi zászlónk nagy Rákóczi, Kossuth óta
A szabadság vérrel ázott lobogója!

Szörnyű számum szántja végig a világot,
S rendületlen érccsoportként őrt ki áll ott,
Hol sikongva, legvadabbul zúg az orkán.
A Doberdón s a Kárpátok ormán?

Újra ő: a magyar honvéd... Földet rázó
Vérviharban ott lobog az ősi zászló,
Ott lobog a három szent szín... Hogyha látja,
Énekelve ront a honvéd száz halálba.

És mikor a poshadó láp csőcseléke
A dicső jelt meggyalázta és letépte
Akkor lett e szép, nagy ország csonka rommá
S elszakított, ősi földje bús vadonná.

Csonka földön, félárbocon leng azóta
Nemzetünknek ezeréves lobogója,
Hogy hirdesse nemcsak zord és néma gyászunk
De törhetlen, dacos élni-akarásunk.

Magyar zászló, színeidben egybeolvad
A dicső Múlt, bús Jelen és büszke Holnap:
Ősi földjét, melyet Árpád kardja szerzett,
Ősi daccal visszavívja ez a nemzet.

Most szívünkben ősi dacnak láza forrjon,
Most a vérünk, mint a láva, úgy daloljon,
Vagy lobogjunk üstökösként fenn az égen
Új időknek, új viharnak jósaképpen:

Sátán műve, Trianonnak céda lánya,
Odaültél a Hazugság trónusára,
De az Isten e cudar bűnt megtorolja:
Egy nap onnan letaszítunk a pokolba.

Erre buzdíts, nemzetemnek lobogója,
A szívünkbe izzó lángbetűket róva,
S azt a hajnalt, büszke hajnalt ha megéred,
Hirdesd akkor a dicső, új ezredévet!







Szathmáry István TRIANONT LEDÖNTJÜK


Árpád büszke népe, soha ne feledd:
Csonka, rab hazában élned nem lehet,
Szégyen lenne sorsod, becstelen halál,
Hogyha szolganépként láncot hordanál.
Ellenség tiporja most a szent rögöt,
Melyet hős apáid vére öntözött,
Hős apáid vére nem hiába hullt:
Nagy, szabad hazáról szól a drága mult.

Szép turul feszítsd ki végre szárnyadat,
Hosszú téli éjre is jő virradat,
Hajnal fénye vár majd, nem sötét ború,
Kárpátok hegyorma, égi koszorú.
Új munkába kezdjen milliónyi kar,
Új, nagy eskü zengjen, mint a szélvihar,
Hisz velünk az Isten és az ősi jog:
Trianont ledöntjük, zászlónk győzni fog!







Szentmihályi Szabó Péter: TRIANON SEBEI


Trianon sebeit az idő bekötözte,
de a vér átüt még mindig a sebeken.
Idegenek özönlöttek be a földre,
ki fegyverrel érkezett, ki fegyvertelen.
Aki fegyverrel jött, azt fogta a fegyver,
aki fegyvertelenül, azt befogadtuk,
fedéllel, földdel, szeretettel,
nem néztük, ki volt az anyjuk, az apjuk.

Feledd el, jó magyar, jobb, ha feleded
hófödte hegyeid, kincses városaid -
még a fejfákról is letörölték a neved,
templomaidban más nyelven szólal a hit.

Mint gazda, kit ősi házából kivetettek,
s megjelennek a rablók, fosztogatók,
gyorsan leverik a címert s a keresztet,
s a magyarnak bottal osztanak útravalót,
szomorú szemmel néz vissza a gazda,
letérdel, megcsókolja ősei földjét,
aztán csak porát szívja, sarát dagasztja,
néhány régi írás, fakult kép az örökség.

Trianon sebeit az idő bekötözte,
de a vér átüt még mindig a sebeken.
Régi gazdaként lépek a magyar földre,
és szent szavait sohasem feledem.







Szőke István Attila: ESKÜSZÜNK!


Esküszünk a nemzet magyar Istenére,
Piros-fehér-zölddel írjuk fel az égre,
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta:
Ősi országunkat együtt vesszük vissza!

Büszke szemmel nézzük Nimród király fényét,
Az égen győzi le örök ellenségét.
Csodaszarvasunknak követjük futását,
Hunort s Magyart hívó égi vágtatását.

Attila kardjáról csodákat mesélünk,
Ha e kard kezünkben, senkitől se félünk!
Csaba, ifjú király, meghajlunk előtted,
Fényes csillagösvényt az égre te szőtted.

Esztergomi falra festett oroszlánok,
Mint apáink régen: törjük szét a láncot!
Figyeljük a turulmadár érkezését:
A Tudás Népének újjászületését.

Szeretett hazánkat körbeveszi Kárpát,
Ide tértek vissza Álmos s fia Árpád.
Áhítjuk óvó, szent magyar koronánkat,
Ha királyunk fején, ránk senki sem támad.

Nagy-Magyarország, te sosem maradsz árva,
Mindig szívünkben élsz szeretetbe zárva,
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta,
Ősi országunkat együtt vesszük vissza!

Esküszünk a nemzet magyar Istenére,
Piros-fehér-zölddel írjuk fel az égre,
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta:
Ősi országunkat együtt vesszük vissza


Új Magyar Himnusz - Szőke István Atilla - Esküszünk

Link










Szőke István Atilla - FÁJ, FÁJ, MINT MIKOR...
(Trianon okán)


Fáj,
fáj, mint mikor
sót szórnak élő sebre,
vagy húzzák kínzatásul szélesebbre,
vagy égő, parazsas fát nyomnak belé tövig,
hogy beletörik.
Fáj,
fáj, mint mikor
a sebbe keményedett rongyot kitépik,
hogy kínod földuzzad az égig,
vagy üvegreszeléket szórnak bele,
s a nyers hús tűz-szilánkkal lesz tele.
Fáj,
fáj, mint mikor
éles késsel, rozsdás pengével vakarják a vart.
Fáj,
fáj mikor bántják a magyart!
Fáj, mikor nem tudják e Honban,
hogy mi történt Trianonban,
és alázkodva köpik szembe önmagukat,
s bennük rothad a holnap,
s a múlt is mellé roskad,
eltörölve, ölve, bántva, meggyalázva,
örökké a semmit magyarázva,
mert itt már nem értik a szót,
amely mondaná az igazát,
hogy óvni kell a hazát,
s óvni kell a nemzetet,
mert a Fény felé csak az vezet,
nem vakon kell botorkálni azok között,
akikbe a magyar gyűlölet beleköltözött,
'kik elzárják a lélekcsapot,
gyaláznak tegnapot, mát, holnapot,
mert nékik nem volt olyan, hogy ,,még",
mert náluk nem létezik a ,,rég",
s nincs, mint nékünk olyan ősgyökerük,
és Istennel van folyton-folyvást perük,
de véle sem szemközt állnak,
csak néki háttal kiabálnak,
s nem merik a lelkét megidézni,
nem mernek a szemébe nézni,
mert a szem a tükre a léleknek,
s a lélek a magva az életnek,
s ez a MAG, mely a nevünkben hordatik,
élni fog még évszázadokig,
sőt, még annál is tovább,
addig, amíg Isten szeme lát,
addig, míg lesz a világ.
Lám már nem fáj, ha reám bármit mondanak,
az összképen semmit sem rontanak,
s akármilyen rosszat akarnak,
mi megmaradunk magyarnak!







Tamás István: NE FÉLJ. MAGYAR!


Nem találom hazám, bármerre is járok,
amerre nézek, mindenütt elvesztek az álmok.
Ellopott gyárak, földek, omladozó házak,
átok földje maradt Nagy Magyarországnak.

Hová lett az ős hit? Hol van a Nemzetem!
Istenben, emberben Trianont keresem.
Fáj a szívem nagyon, elorozták lelkem,
segítsd meg népemet irgalmas Istenem!

Harangokkal zúg a szél, a Kárpát-medencében,
Igaz Magyar szívekbe mar, a Trianoni szégyen.
Legyünk hát bátrak, szóljunk most szabadon,
ne legyen több könnycsepp a fájdalmas arcokon.

Nemzetiszínű zászlókat, lobogtat a szél,
emeld fejed magasra, ne félj Magyar, ne félj!
Égi dalként zengjen, a Nemzet Himnusza,
emlékezz hát Magyar, a gyászos Trianonra!







Tábori Piroska: ÜZENET ERDÉLYBŐL


Üzent az Olt, Maros, Szamos,
minden hullámuk vértől zavaros.
Halljátok ott túl a Tiszán,
mit zeng a szél a Hargitán,
mit visszhangzanak a csíki hegyek?
Erdély hegyein sűrű fellegek.
Ez itt magyar föld, és az is marad,
tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kel,
segít a víz, a tűz, a csillagok,
és nem leszünk mások, csak magyarok!

Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk,
halott vitézek lelke jár velünk.
Előttünk száll az ős turul madár,
nem is lesz gát, és nem lesz akadály.
Ember lakol, ha ellenünk szegül,
a székely állja rendületlenül.
Üzenik a gyergyói havasok:
megvannak még a régi farkasok.

Elő velük! Gyertek, segítsetek!
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
rabló hordák szívják vérünket;
ha nem harcoltok velünk... elveszünk!
A honszerző hősöknek hantja vár,
ha odavesz az ős magyar határ,
s ha rablónak kedvez a világ,
mutassunk akkor újabb magyar csodát!

Megmozdulnak mind a csíki hegyek!
A székely föld nem terem kenyeret,
elhervad minden illatos virág,
mérget terem mind a gyümölcsfaág,
Vizek háta nem ringat csolnakot,
székely anya nem szül több magzatot,
vadon puszta lesz az egész vidék,
s ha végzetül még ez sem elég,
a föld megindul, mennybolt megszakad,
de Erdély földje csak magyar marad!

(Lásd Kárpáti Piroska kiegészítő megjegyzés)










Timon Tibor: ÖRÖKTŰZ


Az örök tűz a hazaszeretet.
Lobogjon árva, bús hazám felett!
Lobogva törjön fel az egekig,
Most, hogy kihúnytát annyian lesik.
Mindenfelől csak ellenség figyel,
Még így csonkán is félve irigyel;
Téged, imádott, drága, szent hazám,
Napod szomorú, véres alkonyán.

De nem lesz ez így mindig, felragyog,
Büszkén felkel még a szabad napod!
Az őrtüzeket már élesztem én.
Pírjuk már látszik, az ég peremén.
Túl fénylenek a bús határokon
S kigyúlnak a havas Kárpátokon.
S míg sorra gyújtom az őrtüzeket;
Mindegyik dalom egy-egy üzenet.













Totth Jenő: AKÁRMI JŐ, EMLÉKEZÜNK


Imádkozom, sötét az ég,
a földi kínból már elég.
Meghalni, mondják, oly nehéz
és fel sem foghatja az ész...
de élni tán még nehezebb -
s megküzdeni, világ, veled.

A világ szajha mostoha,
elad és nem segít soha,
bilincsbe ver, börtönbe vet,
bár szenvedtünk már eleget.
Küzdjünk, hogy szabadok legyünk.
S hogy megmaradjon nemzetünk.

Akármi jő, emlékezünk,
nehogy meghurcolt, vén szívünk
azt mondhassa, hogy nem szabad
megbolygatnunk a múltakat...
De én, bár szívem megszakad,
megidézem a holtakat!

Felriasztom a népemet,
másként a világ eltemet,
mert rab még, félre-vezetett,
hisz', Uram, ő is gyermeked
s ha nem is tesz még semmi mást,
már várja a feltámadást.

Várja e keserű toron,
melyet úgy hívnak: Trianon,
vagy talán magyar Golgota,
mit nem feledhetünk soha,
ahol testünk megtöretett,
hogy megküzdjön, világ, veled!

Higyj népem, bízz, védjed magad,
másként sohsem leszel szabad
és állj helyt, ameddig lehet,
hogy megmenthesd az életed'
s ha benned ég a tett s a hit,
meglásd, az Isten megsegít.







Totth Jenő: PEREG A DOB


Pereg a dob, lassan pereg...
gyászol az ég, a föld remeg,
s mert fáj, a felhőtakaró
esőt sír, hiszen sírni jó,
vagy jéggel veri a vetést
s gyászból szül újabb szenvedést.
A föld halált hord, vagy csodát...
életet, 'mit csak Isten ád.

Pereg a dob, lassan pereg...
a barna gyászmenet felett
fáradtan bukik le a nap,
'ki mint vetett, úgy is arat...
és gördül már az ágyútalp,
amelyen ezer diadalt
temetnek el, a sír felé
viszik, s a föld is fáj belé!

Amint a dob lassan pereg,
némán állnak az emberek
a sír szájánál, s benne, lenn,
te fekszel, árva nemzetem...
Győzött az ármány? El lehet
temetni ezt a nemzetet,
bár él, remél s a szíve ver,
'mint csonka testtel itt hever?

Világ! Nem temetheted el,
hiszen kiontott vérivel
szent minden talpalatnyi föld,
mely reng inkább, nehogy megöld!
Mert véd az Úr és Földanyánk
Kárpát ölében vár reánk,
legyünk hű fiai megint
és az Úr áldón ránk tekint.

Pereg a könny, lassan pereg...
Trianonban fél-emberek,
fél-ördögök ásták a sírt...
mégis, szívünk mindent kibírt
és most is él, hisz és remél
itt, Babylon vizeinél,
s otthon, míg egy is hű marad,
hívjuk, Csaba, szellemhadad!







TRIANONI HIMNUSZ - TARTSD MAGAD NEMZETEM!


Tartsd magad, nemzetem!
... tipornak rendesen.

Ellopnak, eladnak, zsarolnak, pusztítnak végtelen.
Kígyók a kebleden, szitok a neveden,
tovább nem engedem, tovább nem engedem!
Azért mert hont adtál, mindenkit fogadtál,
zsoldosok, kufárok, tolvajok kezére jutottál.
Hittél a Nyugatnak, s mindenkor becsaptak,
elvennék múltadat, ásnák a sírodat.

Táltosok repülnek át az éjen,
s kitűzik az ökör-koponyát.
Sebeinket begyógyítják szépen,
s megvédik majd Árpád otthonát.
De addig szüntelen, légy résen nemzetem,
nézd a sok csillagot, 48′, '56 ott ragyog.
Értsd meg a lényegét, fogjuk egymás kezét,
fogjuk egymás kezét, ahogyan soha még!

Tartsd magad, nemzetem, tipornak rendesen.
Ellopnak, eladnak, zsarolnak, pusztítnak végtelen.
Kígyók a kebleden, szitok a neveden,
tovább nem engedem, tovább nem engedem

Trianon Himnusz - Tartsd magad Nemzetem! /Csik zenekar - Majorosi Marianna/

Link







Valek Tünde: TROIS NON!


Háromszor is nem!
Nemet mondok a Gazságra
Emlékezek az Igazságra
És emlékeztetek:
Az a vezető, ki önként lemond
Hazája egy darabjáról
Megalkuvó, nemzetáruló
Illetménye: megvetés

Még érik a termés
Ősszel másoké a magvetés
Gyávaságáért egy nemzet fizet
Elmondhatatlan hányszor
Meddig, mennyit és kinek?!
A veszteség, a hiány fájdalma már néma
De sajog, éget, kiben él még a haza
Átkozott a KÉZ, mely ezt a békét
Aláírja

Áldott az a SZÍV, mely túlélni
Megtanítja
A Szülőföldön maradtakat,
Kisebbségi sorba taszítottakat
Tisztességgel helytállni,
Becsülettel dolgozni.
Áldott az a SZÍV, az a LÉLEK
Amelyik szelíden kimondja: NEM FÉLEK!

Kegyelettel védem a temetőket
Dicső elődeim nem felejtem
Őrzöm a hagyományokat, emlékeket
Öregek meséit és népdalait
Megtartom anyám könnyű álmait
Mely mára egyre nehezebb
Mégis nincs az a pénz a Föld kerekén
Amiért anyám nyelvéről lemondanék!
Ültetek árvácskát a temetőben
Életnek, reménynek, szeretetnek

Ébresztő, harangok zúgjatok!
Nyugatról készülődik egy új Trianon!
Szellemi nemzet-vesztőhely készül:
Ne legyen múltemlékezet, csak jelen
Ne legyen hagyomány, elődtisztelet
Ne legyen közösség, csak én legyek
A virtuális jövőtlen világ nyeljen el!
Pusztuljon mi régi, ami szerves!
Kritizáló, pökhendi ifjaknak más kell
Nem a haza, és nem a nyelve
Húsz ezüstért eladó minden!

A sok honvédő hős áldozata, kit érdekel?
Egy a lényeg, a világ álságosan más legyen!
Ébresztő, harangok zúgjatok!
Nyugatról készülődik egy új, szellemi Trianon!
Tanuljunk a múltból, merjünk a hazáért tenni
A széthúzóknak nem bedőlni
Ne győzzön az irigység, nagyravágyás
Ne kábítson a parttalan kritizálás
Ne hagyjuk az újabb csapást
Éljen nemzetünk, míg világ a világ!







Vargha Gyula: ÉBRESZTŐ


Még megmaradt egy kis darab
A régi magyar hazából;
De véreink sok milliója rab.
Az elszakított testvér és rokon
Felénk kezét epedve nyújtja távol,
Rablóhad ül tort a szent sírokon.

Nem volt soha egünk íly sötét,
Mohács, Világos ily gyászt nem hozott ránk.
Érezzük a halál fojtó ködét.
De nem fojt meg, mert élni akarunk!
Árpád silány, méltatlan népe volnánk,
Ha láncait szét nem törné karunk.

Romokba ezredév munkája dőlt.
A szent romot kezünk építse újra,
Henyén ne lásson senkit ez a föld.
Kalapács, véső, kapa és kasza,
S könyv a mi fegyverünk. S zászlónkra írva
Két szó ragyogjon: Isten és Haza.

Szeressük egymást, mert úgy áld a sors,
Nemzetrontó viszályokra most az ér rá
Ki vak, vagy önző, s aljas, céda, korcs.
Élő hit eddze már a gyermeket,
Tegye szívét lánggá, karját acéllá,
S fölkél a Nap megint a hegy megett!







Vályi Nagy Géza: HÁROM KÖNNYCSEPP...


Három könnycsepp szempillámon
Nehéz, forró mind a három.
Lelkem legmélyéről jönnek
Szemembe a drága könnyek!

Az első könny, mely úgy éget
Siratja a Felvidéket,
A második, a legdrágább
Téged gyászol Bácska, Bánát!

A harmadik - legnehezebb
Erdélyország érted pereg,
Érted pereg vagy tán másért:
Egész, nagy Magyarországért!







Vass Albert: A GYÖKÉR MEGMARAD


Ezer száz esztendeje már,
hogy hazát foglaltak őseink e földön,
s őrizték vérrel, ésszel, türelemmel
ezer száz esztendőn keresztül,

hogy hazánk legyen az ég alatt.
Gyökerünk lenyúlt mélyre, mélyre.
egészen le, Erdély szívébe,
s a mai napig ott maradt.

Történelem viharai
csapkodták, verték ezt a földet,
megtanítottak élni, halni,
mégis magyarnak megmaradni.

Élünk ma is, ahogy lehet,
s Isten-hitünk szent erejével
magyar szívünk szeretetével
őrizzük ezt a gyökeret.

Míg Isten a mi menedékünk
és hűség minden fegyverzetünk,
addig félnünk nem szabad:
mert a gyökér, az megmaradt!

Ki hűséget vet - életet arat,
és a gyökér, az megmarad

Wass Albert - A gyökér megmarad (Szkítia)

Link










Wass Albert: ÜZENET HAZA


Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó,
és törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést,
ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszra,
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már,
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

És üzenem a volt barátimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad...

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
Vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magas ég alatt
Mozdulnak már lassan a csillagok
s a víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

Maradnak az igazak és a jók,
a tiszták és a békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasztják már az égben fönn a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz és a kő marad,
a kő marad...!













  
 
0 komment , kategória:  Hazafias versek  
Ez itt az én Hazám
  2020-04-03 16:45:19, péntek
 
 







EZ ITT AZ ÉN HAZÁM







Arany János: AZ ÖRÖKSÉG


Azok a magyarok, kik e hazát
Véren vették, vérrel ótalmazák,
Azok a magyarok, ha riadót fúttak,
A halál képétől nem messzire búttak.

Lakásuk volt paripájok háta,
Vetett ágyok kemény nyeregkápa:
Ettek és aludtak vérmocskolta nyergen,
Jártak éjjel-nappal sok nehéz fegyverben.

Nem kérdezték : sok-e az ellenség ?
Olvasatlan próbáltak szerencsét;
Tudták, a szerencse mindig ahhoz pártol,
Kinek szive még a halálban is bátor.







Babits Mihály: HAZÁM! - Részlet


...Kelj fel, lelkem, keresd meg hazámat!
Nem egy szűk ház, az egész kis város
mint egy árchipelagus vár nyájas
zöldje közt a tenger akácfának.
Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat!
Ott a szőlőhegy, a tömzsi présház,
mely előtt ülve ha szertenéztem,
dallá ringott bennem kétség és láz
s amit láttam tejszín napsütésben,
mind hazám volt! Lenn az utca híven
nyúlt alattam, mint a futószőnyeg
és a dombsor hullámzott, mint szívem,
halkan hullva égig a mezőnek...







Csézy: ITTHON A LEGJOBB / EZ AZ OTTHONUNK


Volt itt mindig, aki bátran szólt.
Mindig voltak nagyot álmodók.
A nincsből is várat építők,
az el nem csüggedők.

Hány nagy gondolat és mennyi szív,
ami századok múltán is tenni hív.
Most is új erőt ad és lelkesít, hogy naggyá légy megint.

Bárcsak értenénk a múlt intő szavát!
Az égre vésett jelzést, mit csak szívünk lát.

Jöhet bármi, te mindig tudd, hogy,
áldott itt e föld.
A hömpölygő folyók, az erdők és mezők.
Ez az otthonunk itt kell élnünk!
Múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz.
Álma bennünk testet ölt.

Így lesz ez örökké.

Mennyi érzelem és szenvedély,
mely a téli fagyban is visszatér.
Mindig új tavaszt vár és jót remél,
hogy fel ne add, hogy élj!

Nem a gyűlölet a gyávaság.
Csak a szeretet az, ami visz tovább.
Hogy szebb napokban is mindig lásd
mások fájdalmát!

Jöhet bármi, te mindig tudd, hogy,
áldott itt e föld.
A hömpölygő folyók, az erdők és mezők.
Ez az otthonunk itt kell élnünk!
Múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz.
Álma bennünk testet ölt.

És ha gyermeked azt kérdezné:
Mért vagy büszke rá,
hogy mért szebb e táj bárminél?
Tanítsd meg neki holt költőink énekét,
hogy mért él bennünk a hűség a síron túl is még.

Jöhet bármi, te mindig tudd, hogy,
áldott itt e föld.
A hömpölygő folyók, az erdők és mezők.
Ez az otthonunk itt kell élnünk!
Múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz.
Álma bennünk testet ölt.

Jöhet ezer új barát.
Sose keress új hazát!


Csézy: Itthon a legjobb / Ez az otthonunk - Videó

Link










Dsida Jenő: PSALMUS HUNGARIKUS - Részlet


Epévé változék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Hunyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!










EZ ITT AZ ÉN HAZÁM

Előadó: Máté Péter
Szövegíró, zeneszerző: Máté Péter


Dalszöveg


A kenyér hangját hallom én,
Az apám szavát vallom én.
Bárki vessen követ rám:
Ez itt az én hazám.

A mezők útját járom én,
A gyárak súlyát hordom én.
Bárki vessen követ rám:
Ez itt az én hazám.

Széles a Föld, magas az ég,
Mérföldes csizma sem elég.
De egy csepp föld vár mindig rám:
Ez itt az én hazám.

Az utcák ívfény gyöngysorát,
A mezők szorgos illatát,
A jövő szabad, szép szavát
Jelented, ó, hazám.

Széles a Föld, magas az ég,
Mérföldes csizma sem elég.
De egy csepp föld vár mindig rám:
Ez itt az én hazám.

A múltam bölcső-melegét,
A létem ezer fűszerét,
A vigaszt a száz kudarc után
Te nyújtod, ó, hazám.

Hitem a szerény büszkeség,
Békétlen, békés nemzedék,
Múlt, jelen, s jövő szól hozzám:
Ez itt az én hazám.
Ez itt az én hazám.
Ez itt az én hazám.
Ez itt az én hazám.

Máté Péter: Ez itt az én hazám - Videó

Link

Link


László Attila - Ez itt az én hazám | Facebook

Link








"EZ ITT AZ ÉN HAZÁM..." - Beregszász is Szarvasra költözött


Nemzetegyesítés két hektáron: a Szarvasi Arborétumban található Mini Magyarország makettparkban ismét nagy lépést tettek afelé, hogy legalább egy kirándulás erejéig feledhesse Trianont a magyar. A park ezúttal észak-Erdély és Kárpátalja emblematikus épületeinek, templomainak kicsinyített másával bővült. Képünkön a beregszászi főiskola 1:40 méretarányban kicsinyített mása.







Az én hazámban van minden, ami a szemnek kedves. Vannak égbe nyúló bércei, tetejükön örök hóval, vannak csendes, paradicsomi szépségű völgyei, titokzatos tengerszemekkel, rengeteg erdői, bennük rég elmúlt, regényes lovagkor elomló várromjai. Vannak száz meg száz mérföldre terjedő sík pusztaságai, hatalmas folyamai, kristálytiszta patakjai. Földje megtermi a világ legjobb búzáját, borát, s aranyat, ezüstöt és sót ásnak ki mélyéből... Óh, de szép ország ez, asszonyom, ha csak egyszer látta volna, soha el nem felejtené... (...) S a nép, mely benne lakik, épp oly árva, mint én. Se testvére, se apja, se anyja, se rokona nincs Európában. A nyelve elüt minden más nyelvtől, a dalai, a zenéje egészen mások, mint a többi nemzetéi. Szomorú, mert sokat szenvedett, és vad, szilaj, mert sokat harcolt. Vérével és könnyeivel áztatta a földet, melyet hazájának nevez, azért oly drága és kedves az neki... Nekem pedig, akinek senkije sincs a világon, százszorosan drága ez a nagy árva: az én kis nemzetem, az én édes, szeretett szülőföldem.

Rákosi Viktor: Elnémult harangok 44. oldal







Az én hazám végtelen, nem csak a hegy, s az erdő.
Az én népem hatalmas. Egy haza van, nem kettő!

Koltay Gergely: Napba öltözött leány rockopera - A hegyekben







Én Árpád népéből jöttem,
piros meg fehér csík legyen mögöttem.
Én magyar anyától születtem
magyar földre, magyar kenyeret ettem.

FankaDeli: MAGYAR FÖLDRE - Részlet







H. Gábor Erzsébet: AZ ÉN HAZÁM


Csodás hazába születtem én,
szegényes évek hideg telén,
vihar dúlt - mesélte jó anyám,
hallgattam regéjét óraszám.

Kis házunk majdnemhogy összedűlt,
- a jómód bennünket elkerült -,
nem adnám melegét senkinek,
s ízét a kemencés vekninek.

Amíg én faltam a reggelit,
morzsolta Anyám a tengerit,
mindent, mi éghető tűzre tett,
s szent hitet szívével ültetett.

Csak néztem, s hallgattam szép szavát,
láttam, hogy szemében ég a vágy,
éreztem, hogy néha elrepül,
s a lelke az éggel egyesül.

Apám a favágók ,,mestere",
s mint, kinek fejsze a hangszere,
amikor fát vágott gyúlt, dalolt,
Anyám az egyetlen Múzsa volt.

Magyar vért forralt a délidő,
Anyámra azt mondta ,,égi nő",
pedig a Rónaság lánya volt,
a szépség dús kegye ráhajolt.

Emlékek ezre most átölel,
őseim hangján a szél felel,
szívemet simítja szép daluk,
nekik is ez volt az otthonuk.

Hegyeit, folyóit, ismerem,
nekem az öröm csak itt terem,
itt értik meg csak a nyelvemet,
idegen vagyok, ha elmegyek.

Bár, lábam nagy ritkán útra kel,
innét még sohasem vágytam el,
nem tudnám feledni - visszavárt -
mézízű akácok illatát;

gyermekkor tejszagú álmait,
Tiszának kanyargós partjait,
kis házunk zöldkapus udvarát,
s a hajlott, göcsörtös szilvafát.

Selymező emlékek garmada,
úgy tart, mint almát az almafa,
ha leesek, nem fáj, jól vagyok,
gyökerim' földjére pottyanok.

Áldd meg a hazámat, Istenem,
nékem a világban nincs helyem,
egyedül itt van csak hű honom,
ahol a sorsomat hurcolom.

Érted szól szép hazám most a dal,
szeretlek, s érzésem róla vall,
hangjai tiszták és ékesek,
egyedül te vagy ki értheted,

s kit ide teremtett Istene,
s magyar szót dobog a szív heve.
Féltelek hazám ó, annyira -
ne érjen soha sors vad nyila!

Istenem áldd meg a népemet,
bocsásd meg néki, ha vétkezett,
s ha megtévedt hitből útra lel,
ringasd az öledben újra el.

Adj nékünk erőt és józan észt,
nyelvünket tanító, jó zenészt,
reménylő holnapot, szép jövőt,
didergő időkre jégtörőt,

éltető esőt és friss vetést,
aranyat érlelő napsütést,
dús fejű búzát és jó kedélyt,
citerapengető víg zenét!

Engem is segíts meg Istenem,
Magyar föld legyen a sírhelyem,
hol bölcsőm ringatta jó anyám,
az legyen mindig az én Hazám.







AZ ÉN HAZÁM

Dalszöveg

Zeneszerző: Kovácsovics Máté, Balázs Loránd, Szabó Dezső
Dalszövegíró: Kovácsovics Máté


Poros járdák, kocsmaszag
Gondjaim köddé bomlanak
Hallok jókat, rosszakat
Örömöt, gondokat
Jobb hely is lett volna talán
Mégis itt nevelt anyám
Jó apám oldalán

Csillagképem fenn az égen
Őrizd ezt a tájt

Az én hazám, én hazám
Nincs tenger, nincsen óceán
Én hazám, én hazám
Az én otthonom, itt hordozom
Nem változtatnék dolgokon
Így gondolom, így gondolom

Most írjuk át a holnapot
Megborulnak az angyalok
Előttünk kilométerek
Keletről érkezek
Valami mindig megmarad
A fű, az ég, a hold, a nap
Vállald önmagad

Ha meghalnék, a csillagkép
Merre megy tovább?

Az én hazám, én hazám
Nincs tenger, nincsen óceán
Én hazám, én hazám
Az én otthonom, itt hordozom
Nem változtatnék dolgokon
Így gondolom, így gondolom

Ez a föld, ami másé nem lehet
Ez a föld, ami emberré tehet
Ez a föld, ami tőlünk követel
Emberéletet
Ez a föld, ami mindig hazavár
Ameddig a szívem kalapál
Ez a föld, ami minden gyermeket
Egyszer eltemet

Az én hazám, én hazám
Nincs tenger, nincsen óceán
Én hazám, én hazám
Az én otthonom, itt hordozom
Nem változtatnék dolgokon
Így gondolom, így gondolom

Ez a föld, ez a föld
Az anyaföld







Kárpátia: EGY AZ ISTEN, EGY A NEMZET

Dalszöveg


Egy az Isten, egy a nemzet
Bármily gyenge, bármily sebzett.
Ahol a fák égig nőnek,
Állnak még a határkövek.

Ref:
Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnalcsillag, szép keresztünk
Ragyogj fel reánk.

Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnal csillag szép keresztünk
Ragyogj fel reánk.

Zúgó erdők, kéklő sziklák
Esőverte, árva kopják
Visszhangozzák, mennydörögnek
Egy az Isten, egy a nemzet.

Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért
Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért.
Aki azt majd egyszer újra feltámasztja,
Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.

Most hát okulásul figyelj a szavamra,
Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba,
Érezd a pataknak sebes rohanását,
Az ország szívének minden dobbanását.

Hallgasd a köveket, hallgasd, amint mondják,
Idegen hatalmak őket összezúzták.
Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa,
Mostoha gyermekét egy világ taposta.







Hazát, hitet nem cserél az ember, amiként arcot sem.
Mindkettőt őseink hagyták ránk, s a hűség kötelez.

Sinkovits Imre







Hogy a hunok legvalódibb fajtájából származhatom, arra az is elég bizonyíték, hogy a legszebb Alpok közt Svájcban, vagy Itália legbujább völgyeiben és tájain sem vagyok képes oly forrón, lelkesen és rajongón érezni és élni, mint hazám pusztáin és síkságain.

Széchenyi István /Paul Lendvai: Magyarok c. könyve/







Az isteni szolgálatra bármilyen idő alkalmas, és mindaz, amit a
haza érdekében tesz az ember, nem egyéb, mint Isten szolgálata.

Hunyadi Mátyás







József Attila: ELÉGIA - Részlet


Igazán
csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz.
Magaddal is csak itt bírhatsz,
óh lélek! Ez a hazám.







KEDVES HAZÁM

Dalszöveg
Republic - Szerző: Bódi László


Kedves Hazám nem vigyázol rám
Leköpnek mindig újra, elátkozott az én nevem
Hazám a házam hol lehet
Most hó esik és fázom
Az álmom lesz az életed
Szép nagy tüzek ragyognak hajnalig
Most megtalálhatsz végleg, a tenger mindent elborít
A Föld remeg és havat hoz megint
Sarkából kifordu, a Nap lenyugszik és búcsút int
Arcod az űrben, kés a tükörben
Ölni, ha készül azt aki vagy
Kis kacsa fürdik, tó közepében
Repülne innen, de nem szabad
Ne adj el, ne árulj el nagyon
Maradj velem, ha félek
Minden éjszakán és hajnalon
Ne adj el, ne áruld el magad
Maradj velem, ha félek
Szeress nagyon most bárki vagy
Ugatnak a Holdra fel
A kutyákkal énekelj
A Föld remeg, mégsem vagy itt
A kutyákkal alszom megint







Kelet hatalma a mi domború mellkasunkon tört meg,
Nyugat civilizációja széles hátunk mögött indult virágzásnak.

Prohászka Ottokár







Kerestem az utat, sirattam a tájat, a patakot, a poros utcát, a nádast,
a cserszagú erdőt, mindent, de nem találtam kibúvót, és nem vettem észre,
hogy közben - megtaláltam a Hazámat.

Fekete István







Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol;
s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt.

Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz







Kocsis Elvira Éva: A JEL


Magyarságod belülről fakad,
Űz, hajt, nem hagyja nyugtodat.
Ő a jóra éhes és folyton enni kér,
Tenned kell érte , nemzetedért.
Nála nincs majd holnap, halogatás,
Naponta cselekedni kell, s a buzdítást
Se feledd másoknak átadni,
Eszed csak ezen járjon:
Magyarnak maradni!
A cél szent és szentek eszközei:
Szeretet, kitartás s védeni mi emberi!
Ne lengess zászlót megfelelésből,
Téglával se verdd melled, véres lesz ettől,
De magyarabb nem!
Magyarnak lenni isteni kiváltság,
Becses kincs, több mint egy királyság,
Ez becsület!
Őérte szenvedni s halni is ha kell,
Magyarnak lenni isteni jel!







Légy hidegvérű. Hát mi érdeme van arra e nemzetnek, hogy szeresd, hogy hozzá tartozó légy? Históriája más népnek is van, nagyobb is talán, mint nekünk - jövője fényesebb akárhánynak - gazdagabb valamennyi. S mi az a honszeretet? Lelki gyöngeség, költői rajongás, gyermeki ösztön. Ha kérdeni találja benned valami titkos érzelem: nem látod-e ez ismerős rónákat, miknek virágait is név szerint ismered? nem andalog-e emléked azon ház küszöbén, hol gyermekéveidet eljátszottad? nem csengnek-e füledbe azon ismerős dallamok, mik a mezők virágaival együtt teremnek? nem jelennek-e meg álmaidban mindazok arcai, a kiket szerettél? nem alszol-e csendesen, azt tudva, hogy fejed szülöttefölded keblén pihen? nem száll-e szívedbe büszkeség, ha a múltakra gondolsz s nem dagad-e önérzettől, ha a jövőre nézesz? s mindezeket magaddal fogod-e vihetni? a délibábos rónákat, az ismerős hajlékot, az édes dallamot, a kedves arcokat, az emléket és a reményt, mely a nemzet éltéhez van kötve? - utasítsd ki ez érzelmet szívedből s hitesd el magaddal, hogy elég nagy a világ, hogy az emberek mindenütt egyenlők s hogy az mindegy az emberiségre nézve, akár van magyar nemzet a világon, akár nincs?

Jókai Mór: Árnyképek - Vándoroljatok ki! c. novella







Légy híve rendületlenül hazádnak,
Ha volna is kivüle más helyed.
Állitsd meg utjokban,
kik Bécsbe vágynak.
Hazánk határán
igy állj őrszemet.


Reviczky Gyula verstöredéke







A madárnak szárnya van, és szabadsága,
az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége.

Tamási Áron: Ábel a rengetegben







"A magyar híres szabadságszeretetéről, nemes és nagylelkű jelleméről, hősi bátorságáról. Vendégszeretetének legendás híre van."

Montesquieu (1669-1755) - francia filozófus, író és gondolkodó







Magyarnak lenni: nem a szó,
a név, az ősök, az élet,
magyarrá csak a szív tesz
és a lélek!

Alföldi Géza: Magyarnak lenni













MAGYARORSZÁG

Dalszöveg

Szövegírók: Geszti Péter
Előadó: Oláh Ibolya


Van egy ország,
ahol álmomban jártam:
Magyarország,
ahol az arcodban láttam
a magam arcát.
Az ölelésben bőség,
az igaz ügyben hűség
voltál.
Én ezt az arcot már őrzöm,
Magyarország!
Hiszek az álmomban egy életen át...

Magyarország!
Te vagy a szívembe írva.
Magyarország!
Te vagy a lelkemre bízva.
Magyarország,
hát te vezess most engem,
és amit meg kell tennem
segítsd!
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád...

Van egy ország,
ahol álmomban jártam:
Magyarország,
ahol az arcodban láttam
a magam arcát.
Gyere és egyszer végre,
amikor új nap ébred,
te várj!
Gyere és bújj hozzám újra
Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...

Gyere és egyszer végre,
amikor új nap ébred,
te várj!
Gyere és bújj hozzám újra
Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...

Magyarország!
Idegen földön ha járok,
Magyarország,
velem az út is megfordul
haza hozzád.
Velem az ősök kérnek,
engedd, hogy benned éljek
tovább,
ahogyan ők élnek bennem,
Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!

Velem az ősök kérnek,
engedd, hogy benned éljek
tovább,
ahogyan ők élnek bennem,
Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!

Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád!

Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Milliók áldása szálljon rád!

Oláh Ibolya: Magyarország - Videó

Link







"A magyar nyelv a hazám, ez az ország az otthonom"
Interjú Galyas Éva Klárával

Link







A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar,
mint tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent
ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek,
amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak.

Gárdonyi Géza: Titkosnapló - Morfiumcseppek







...Mert nem tisztességes dolog szabadságról beszélni, és a mások szabadságát odaajándékozni az ördögnek. Igazságról és emberi jogokról beszélni és odaajándékozni egy országot a halálnak. Meg fogom kérdezni tőlük: mit vétettem ellenetek, urak? És mit vétett az én népem, ott a hegyek között? Majd előveszik a pénztárcáikat, mint ahogy azt a gazdagok szokták, ha nem tudnak megfelelni a szegények kérdéseire, de én azt mondom nekik: Nem, urak! Ne alamizsnát adjatok! Adjátok vissza a hegyeimet!

Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet







Mély a tenger és végtelen... De mélyebb szeretetem, mely
szülőhazámhoz fűz, és végtelenebb vágyódásom, mely a
magyar földre és s magyar nép körébe hazavonz!

Horthy Miklós







Miért, hogy idegenben, valahányszor gyermeket magyarul beszélni hallok,
leküzdhetetlen szomorúság ejt meg, s gyorsan odébb kell sietnem,
valamelyik elhagyott mellékútra, hogy letöröljem s elrejtsem az idegenek
elől kicsorduló könnyeimet?

Márai Sándor







Miért vagyok magyar? Ez egy kérdés. Most. Üljünk le! Először azért, mert az anyám, az apám, a nagyszüleim, minden ősöm és rokonom, ameddig az emlékezet elér, magyar anyanyelvű, magyar nemzetiségű, magyar állampolgár volt. Másodszor azért, mert Magyarországon, magyar családban, magyar állampolgárnak születtem. Harmadszor azért, mert a szüleim, a rokonaim, a tanítóim, tanáraim, az evangélikus papok, magyar falvakban, városokban, magyar nyelven, a magyar föld, a magyar történelem, a magyar kultúra ismeretére, szeretetére, őrzésére, művelésére neveltek, amely része, szerves része az európai kultúrának, az emberiség kultúrájának és történetének. Negyedszer azért, mert amikor már én magam is megértettem, akkor elfogadtam, megvallottam, vállaltam, részemmé, készségemmé, öntudatom meghatározó bizonyságává tettem, hogy magyar vagyok. - Úgy vagyok magyar, ahogy a fű zöld, az ég kék, a nap keleten kél és nyugaton nyugszik, ahogy közhely a közhely. Ez a tény nincs, nem lehet senki ellen, senkivel szemben. Állapot. Megvallani is csak akkor kell, ha kényszerítenek rá.

Bertók László: Dongó a szobában


Miért vagyok magyar?

Link







"Mindig, mindent adjál oda hazádnak.
A világnak nincs semmiféle értelme hazád nélkül.
Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak
a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán semmit
ne várj a hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben.
Ez a legfőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri."

(Márai Sándor, Füveskert







Mit jelent számomra a haza?

Link







Molnár Józsefné: EZ ITT AZ ÉN HAZÁM


Ez az én hazám, ezer kérdés zúdul
rám.
Válaszolni nem tudok, értetlenül
állok ott.
Ez itt az én hazám, szeretetet ad
talán,
szívemben őrzöm én, bennem él
az új remény.
Ezer nap és éjszaka, gondolatom
visz oda,
hisz lelkemnek egy édes muzsika.
Ez az
én hazám, van, hogy félve néznek
rám, az
emberi szeretet sokszor a szívekből
kiveszett.
Meg kell találni az utat, amely mindig
előre halad.
Ez itt az én hazám, van benne vidám
tudomány,
várom, mikor felkel már a Nap, mert
ez
mindig az én hazám marad.







Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett -
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

Márai Sándor: Mennyből az angyal







Most érzem hogy sorsom a hazámnak sorsa,
mint fához a levél, hulltomig kapcsolva,
mert nem madár vagyok, hanem csak falevél,
mely ha fája kidőlt, sokáig ő sem él.

Babits Mihály:1940







Nádasdy Kálmán: HAZÁM, HAZÁM... (Bánk bán)


Mint száműzött, ki vándorol
A sűrű éjen át,
S vad förgetegben nem lelé
Vezérlő csillagát,
Az emberszív is úgy bolyong,
Oly egyes-egyedül,
Úgy tépi künn az orkán,
Mint az önvád itt belül.

Csak egy nagy érzés éltetett
Sok gond és gyász alatt,
Hogy szent hazám és hős nevem
Szeplőtlen megmarad.
Most mind a kettő orvosra vár,
S míg itt töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél
S elvész becsületem!

Hazám, hazám, te mindenem!
Tudom, hogy életem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.

Sajgó sebét felejti Bánk,
Zokog, de szolgálja népe szent javát.

Magyar hazám, te mindenem!
Te érted bátran meghalok,
Te szent magyar hazám!







Ne félj, ne szégyelld szeretni a hazát! Ma a világpolgárság a divat, de te ne hódolj e divatnak. Inkább légy "vad magyar", mint "szelíd hazafi". Mennél jobban szaporodnak a szelíd hazafiak, annál inkább lesz szükség a vad magyarokra.

Benedek Elek: Testamentum







Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én hegyeimet!

Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet







Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország...

Radnóti Miklós: Nem tudhatom







Nem tűrhetők az országban olyanok, akik hazai kenyeret esznek,
és az ellenség parancsát követik.

II. Rákóczi Ferenc







"Négy szócskát üzenek,
vésd jól kebeledbe, s fiadnak
hagyd örökűl ha kihúnysz:
A haza minden előtt."

Kölcsey Ferenc: Emléklapra (1833)







Otthona sokfelé lehet az embernek, hazája csak egy van.

Popper Péter







Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér,
Egy ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar turulmadár.

Kiss Angyal Ernő: Ott ahol zúg az a négy folyó


Ott ahol zúg az a négy folyó - Kárpátia Videó

Link







"Az ősi ház, az ősi föld éppoly elválaszthatatlan tőlünk, mint testünk
valamely tagja, mint lelkünk valamely része. Ha meg kell válnunk tőle,
nyomorékok vagyunk mindholtunkig."

Gárdonyi Géza: Ida regénye







S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!

József Attila: Hazám







Petőfi Sándor: A MAGYAR NEMZET

Járjatok be minden földet,
Melyet isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni:
Szánni kell-e vagy megvetni? -
Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,
Szemet-lelket andalító,
És oly gazdag!... aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja;
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van,
Mennyit nem látsz álmaidban.
S ilyen áldások dacára
Ez a nemzet mégis árva,
Mégis rongyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
S mindezek maradnak ott lenn,
Vagy ha épen a véletlen
Föl találja hozni őket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az ínség zivatarja
Őket messze elsodorja,
Messze tőlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha ott ragyogni látjuk,
Szánk-szemünket rájok tátjuk,
S ál dicsőséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkból.
Ez hát nemes büszkeségünk,
Melyről annyiszor mesélünk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenünkre válik!...
Csak a magyar büszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!
Ezer éve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jőne most halála,
A jövendő mit találna,
Mi neki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar éle?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha lennénk, jaj minékünk,
Ezt olvasnák csak felőlünk:
"Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván." -
Oh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?

1846.






PETŐFI SÁNDOR: MAGYAR VAGYOK


Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kísértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
- Ha vert az óra - odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét,
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!







Pósa Lajos: MAGYAR VAGYOK


Magyar vagyok, magyar; magyarnak születtem,
Magyar nótát dalolt a dajka felettem,
Magyarul tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörű szép hazám!

Lerajzolta képed szívem közepébe;
Beírta nevedet a lelkem mélyébe,
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!

Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba.
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!

Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!

Pósa Lajos: MAGYAR VAGYOK - Videó

Link







Sajó Sándor: MAGYARNAK LENNI


Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Magasba vágyva, tengni egyre - lent;
Mosolyogva, mint méla őszi táj,
Nem panaszolni senkinek, mi fáj;
Borongni mindig, mint a nagy hegyek,
Mert egyre gyászlik bennünk valami:
Sokszázados bú, melyet nem lehet
Sem eltitkolni, sem bevallani.
Magányban élni, ahol kusza árnyak
Bús tündérekként föl-fölsírdogálnak,
S szálaiból a fájó képzeletnek
Fekete fényű fátylat szövögetnek
És bút és gyászt és sejtést egybeszőve
Ráterítik a titkos jövendőre
Rabmódra húzni idegen igát,
Álmodva rólad: büszke, messzi cél,
S meg-megpihenve a múlt emlékinél,
Kergetni téged: csalfa délibáb!
Csalódni mindig, soha célt nem érve,
S ha szívünkben már apadoz a hit:
Rátakargatni sorsunk száz sebére
Önámításunk koldúsrongyait
Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!

Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Küzdelmet, fájót, végesvégtelent.
Születni nagynak, bajban büszke hősnek,
De döntő harcra nem elég erősnek;
Úgy teremtődni erre a világra,
Hogy mindig vessünk, de mindig hiába:
Hogy amikor már érik a vetés,
Akkor zúgjon rá irtó jégverés
Fölajzott vággyal, szomjan keseregve
A szabadító Mózest várni egyre:
Hogy porrá zúzza azt a szirtfalat,
Mely végzetünknek körült átkaul,
Ránk néz merően, irgalmatlanul,
S utunkat állja zordan, hallgatag

Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk,
Mely sírni késztő tréfát űz velünk,
S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni:
Egymást vádolni, egymást marcangolni!
Majd fojtott kedvünk hogyha megdagad,
Szilajnak lenni, mint a bércpatak,
Nagy bánatoknak hangos lagziján
Nagyot rikoltni: hajrá! húzd, cigány ! -
Háborgó vérrel kesergőn vígadni,
Hogy minekünk hajh! nem tud megvirradni,
Hogy annyi szent hév, annyi őserő,
Megsebzett sasként sírva nyögdelőn
Mért nem röpülhet fönn a tiszta légben,
Munkás szabadság édes gyönyörében, -
Hogy mért teremtett bennünket a végzet
Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!
Tombolva inni hegyeink borát,
Keserveinknek izzó mámorát,
S míg vérünkben a tettvágy tüze nyargal,
Fölbúgni tompa, lázadó haraggal, -
S mikor már szívünk majdnem megszakad:
Nagy keservünkben,
Bús szégyenünkben
Falhoz vágni az üres poharat.

Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!
De túl minden bún, minden szenvedésen
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,
Mely itt reszket a Kárpátok alatt:
Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva,
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön-örökre!


Sajó Sándor: Magyarnak lenni

Link


Sajó Sándor: Magyarnak lenni ( Maksa Balázs)

Link


Sajó Sándor: Magyarnak lenni (Tomanek Gábor)

Link










Sajó Sándor: MAGYAR ÉNEK 1919-BEN


Mint egykor Erdély meghajszolt határán
A fölriasztott utolsó bölény,
Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván
Búd vadonának reszkető ölén.
És én, mint véred lüktető zenéje,
Ahogy most lázas ajkadon liheg,
A hang vagyok, mely belesír az éjbe
És sorsod gyászát így zendíti meg:

Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat,
S a szívem, ó jaj, színig fájdalom...
Mivé tettétek az én szép hazámat?
Hová süllyedtél, pusztuló fajom?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
Rút becstelenség magad és neved, -
Én mit tegyek már? - romjaidra hullva
Lehajtom én is árva fejemet.

Laokoon kínja, Trója pusztulása
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar;
A sírgödör hát végkép meg van ásva,
A föld, mely ápolt, most már eltakar;
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
De kínja vád s a csillagokra száll,
Ha végzetem lett magyarrá születnem:
Magyarnak lennem mért ily csúf halál?

Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának
És sírt, vesztére, önszántábul ás,
Hol száműzötté lett a honfibánat
És zsarnok gőggé a honárulás,
Hol a szabadság őrjöngésbe rothad
S Megváltót s latrot egykép megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, -
Ah, rajtunk már az Isten sem segít!

Pattogva, zúgva ég a magyar erdő,
Az éjszakába rémes hang üvölt,
Lehullt az égből a magyar jövendő,
Milljó görönggyé omlik szét a föld;
De bánatomnak dacra-lázadása
- Mint őrület, mely bennem kavarog -
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra:
Még nem haltam meg, - élni akarok!

A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány magyar rög innen elszakad;
A tízkörmömmel kelljen bár kiásnom,
Kikaparom a földbül a holtakat:
Meredjen égnek körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora,
S az ég boltján fönt lángbetűkkel álljon
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha!

Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég -
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék!
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón, egy érzés sajog:
Magyar vagyok, a fajomat imádom,
És nem leszek más, - inkább meghalok!

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porbahull;
De ezt a lelket itthagyom örökbe
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, - ez az én hazám!

És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, -
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!

1919

Sajó Sándor - Magyar ének 1919-ben


Link
Link


MAGYAR ÉNEK...- SAJÓ SÁNDOR - KÁRPÁTIA - MIHI

Link

Sajó Sándor: Ez éltessen magyar! /Vári Kovács Péter/

Link







Sajó Sándor: MAGYARNAK SZÜLETTEM


Magyarnak születtem. Bölcsőm puha fája,
Édesanyám keble azzá ringatott;
Érzés ez: hatalmas, mint a tenger árja,
S mint gyöngyöző vízcsöpp, oly tisztán ragyog.
Napfényben a vízcsöpp szivárványszínt játszik,
Éppúgy ez az érzés szívem rejtekén:
Lelkes büszkeségtől könnyhullató gyászig
Ezer változatját mind átérzem én.

Magyarnak születtem. Óh e kiváltságban
Arcomon az érzés büszkébbre pirul:
Nemzeti létünkben ami fénysugár van,
Mind lelkembe árad multak ormirul!
Fenséges küzdelmek szárnyaló csodái,
Dicsőséges hősök, véres viharok!
Rajtatok hevülni, titeket csodálni-
Van-e gyönyör ennél szentebb és nagyobb?

Magyarnak születtem. Keblembe hordom
Tünt századainknak fájó örökét:
Kedvembe' ha víg is, van valami zordon,
Mint sorsunkba' mindig valami sötét...
Tűnő reményeinket úgy siratjuk egyre,
Mint a megcsalt szív a hűtlen szeretőt,
S mintha jövendőnkön mindig gyász lebegne,
Melyet egy bús végzet titkos keze szőtt...

Magyarnak születtem. Szeretem e földet
Büszke szegénységben, bús gyönyörrel én;
Más nemzet gyermeke gúnyos nyelvet ölthet,-
Nincs hivatás, szentebb, e föld kerekén!
Boldogabb nép sarja kicsinyelve szánhat,-
Ezt a csodás érzést hogy is értené!
Óh de honszerelmem gyűlöletre lázad,
Ha rút árulás tör idegen felé...

Magyarnak születtem. Gyűlölt ellenségem,
Aki köztünk él bár, mégsem él velünk;
Idegen bolygóként jár a magyar égen
S fennen vigad, míg mi némán szenvedünk;
Gúny neki érzésink tiszta szentegyháza,
Lelkén szennyes érdek, bűnös vágy hevül,
S féltett eszményinket gyáván meggyalázva
Él magyar kenyéren s ah! büntetlenül...

Magyarnak születtem. Áldom ezt a sorsot:
Dicsőség, szegénység égi végzetét;
De jött-mentnél jobban gyűlölöm a korcsot,
Aki megtagadja magyar nemzetét!
Honát pazarolva bolyong a világon,
Itthon léha gőg van szívén és szaván,-
Bús haragom üszkét a szemébe vágom:
Félre innen hitvány, ez az én hazám!

Magyarnak születtem. Szeretve, gyűlölve
Virrasztom a nemzet jogos álmait,
Érte buzdolok föl búra vagy örömre,
Érte gyúl szívemben a kétség s a hit;
Érte száll fohászom az Ég trónusához:
Adjon a magyarnak lelkes nagy erőt,
Hitvallása légyen: hűség a hazához
És szeresse bölcsen, férfitettel őt!

Magyarnak születtem! Ünnepnapon szőtted
Számomra e sorsot népek Istene!
Honszerelmem lángját fölgyújtom előtted,
Ítéld meg: hiúság nem gyúl-e vele.
És ha van még árnyék ezen a szerelmen,
Óh világosítsd meg vágyó lelkemet:
Taníts meg, és Uram, milyennek kell lennem,
Hogy igazabb, hívebb, jobb magyar legyek!







A szellem erősebb, mint az anyag, a lélek erősebb, mint a test, és a leghatalmasabb erő a világon a hazaszeretet

Feleki László







Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország,
Gyönyörűbb, mint a nagyvilág.
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád.
Táltos paripákon odaszállunk, haza hí´ fű, fa, lomb, virág.
Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.

Kulinyi Ernő: SZÉP VAGY, GYÖNYÖRŰ VAGY MAGYARORSZÁG


Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország - Kárpátia Videó

Link







Szép virág a rózsa, hát még a bimbója!
Mert az ég harmatja mindennap mosdatja;
Szép virág a szűz lyány innepnapra kelve:
De legszebb virág a haza szent szerelme.

Arany János: A LEGSZEBB VIRÁG







Tamás István: TIÉD EZ AZ ORSZÁG


Még gyermek voltam,
s apám megfogta kezem.
Megmutatta nekem,
hol él a nemzetem.

Mutatta az erdőt,
a zöldellő réteket,
ahol szebbjövő vár rám,
és boldogan élhetek.

Mutatta az alföldet
a Duna - Tisza közét,
a jászságot a bakonyt
a hatvannégy vármegyét!

Mutatta az utat,
a nádasok között,
ahová hős őseink
lelke költözött.

Nézd fiam a folyókat,
nézd a völgyeket,
a nyíló virágokat
réten a fényeket.

Ez mind a tiéd fiam,
óvd és vigyázz rá,
ne hagyd az idegent,
hogy hazád elrabolják!

Érintsd meg a követ,
mert az is a tiéd.
Tiéd a folyó a part,
el ne add semmiért!

Tiéd ez az ország,
múltja és jelene.
Neked teremtette,
a magyarok istene!







Tompa Mihály: RÉGI JÓ HÁZAM!


Ugy ohajtom, égek látni
Annyi, annyi év után!
Álmaimnak kétes utját
Messze földön mig futám,
Melyek egykor a sikon a
Házat, udvart jelelék:
Most is híva integetnek
A magasló jegenyék.

Láthatom hát nemsokára
Ama tisztelt arcokat,
Melyeken, mint oltárképen,
Nincsen szeplő s karcolat.
Nyílik a kör ... ah az óra
Nékem üdvöt szerze itt ...!
S vágyom újra-élni a mult
Kedves, édes perceit.

S mig ez érzés úgy siettet,
Van, mi gátol s visszatart:
Nem látott-e ez a ház is
Rázkodást és zivatart?
...Távozunk, - s mi fényes, ép volt:
Elsötétül, romba hull ...
Ház galambja, kert virága
Megjöttünkig elvadul.

Hátha itt is változásnak
Hordja minden gyász-nyomát!
Búbánatban, feketében
Lelem a ház asszonyát;
Komor csend a folyosókon,
Vén fű a lak udvarán ...
S urát kérdve a cselédtől;
Ez bámulva néz reám.

Hátha a zárt kapu mellett
Mérges állat agyarog,
Ingerült hang kérdi belről:
Mit kivánok? ki vagyok?
S megütődöm a lakóknak
Ösmeretlen képein ...!
Hátha - hátha - mig von a vágy:
Tétováznak lépteim.

Ah! jobb lesz tán, visszatérve,
A mult képét őrzenem,
Ha megcsalhat s bánatot nyujt
A valóság, a jelen.
Szebb a tájnál, - hol az őszi
Fagylaló szél átsuhan -
Másolatja, mely mutatja
Festve bár, de lombosan.

A ház, mint volt álljon: a fal
Vad babértól zöldelőn;
Benn, helyén a régi bútor,
Láng, parázs a tüzelőn.
Ur és asszony arca légyen
Nyilt, redőtlen, mint vala;
És a légkör fényes, hangzó
Az örömnek általa.

Lássam a család virágát
Folyvást ifjan és üdén;
A fiúkat játszadozva
A gyümölcsös zöld füvén;
Mint repül a sárga hajfürt,
A piciny ajk mint cseveg ...
- A szép emlék nálam ezt a
Képet örökitse meg!


















TOKAJ, A BODROG ÉS A TISZA TALÁLKOZÁSA - légi fotón


Tokaj városáról elsőnek a nagyszerű borok, Tokaj-hegyalja szőlőültetvényei és a borászatok jutnak az ember eszébe. A hangulatos település a Kopasz-hegy lábánál található, ott, ahol a Bodrog és a Tisza találkozik. Az alábbi légi felvételeken, amelyeket a Civertan Grafikai Stúdió munkatársainak köszönhetünk, látható a város teljes szerkezete, a folyók összeolvadása, a Kopasz-hegy lankái és csúcsa.







Tudjátok-e, mi a haza?
Erdő, mező, berek, liget,
A mormoló habok közül
Ránk mosolygó tündérsziget,
Kárpátoknak büszke bérce.
A Tisza és Duna tája,
Minden kicsi rögöcske.
Árpád vére hullott rája.
- Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Pósa Lajos: A HAZA







Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull;
De ezt a lelket itt hagyom örökbe,
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen, rablók - ez az én hazám!

Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben










Vezércsillagom az legyen, hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson rám.

Liszt Ferenc







Magyarország az én hazám

Link


MAGYARORSZÁG - Videó
/Ilyen csodálatosan gyönyörű dalt még nem írtak Magyarországról, mint most a jordániai keresztények hálájuk jeléül /

Link





















  
 
0 komment , kategória:  Hazafias versek  
Nemzeti Dal mai változata
  2016-10-02 16:30:20, vasárnap
 
 







NEMZETI DAL MAI VÁLTOZATA


Mottó

"Mindig, mindent adjál oda hazádnak.
A világnak nincs semmiféle értelme hazád nélkül.
Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak
a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán semmit
ne várj a hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben.
Ez a legfőbb parancs.
Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri."

(Márai Sándor, Füveskert







Bayer Zsolt: Már Izraelben is rájöttek?
2016-09-15 00:33


"Globális káoszért kampányol Soros - állítja a The Jerusalem Post.

Az izraeli lap szerint a magyar származású amerikai milliárdos által támogatott projektek mind egy célt szolgálnak, gyengíteni a nemzeti erőket, hogy azok ne tudják megvédeni törvényeiket és közösségeik értékeit.

"Ösztönözni a migrációt", "befolyásolni a választásokat" és "újságírókat pénzelni" - a többi között ezek szerepelnek a Soros György tervei között egy izraeli lapban megjelent cikk szerint.

A szerző azzal kapcsolatban fogalmazza meg véleményét Sorosról, hogy augusztusban az üzletember által támogatott Nyílt Társadalom Alapítvány dokumentumai közül több, mint 2500 szivárgott ki az interneten.

Az iratokban az is szerepel, hogy a Soros által finanszírozott civil szervezeteknek a támogatásért cserébe mindent meg kell tenniük, hogy Európában megszűnjenek a határellenőrzések, a migránsok visszatoloncolása lehetetlenné váljon, az illegális bevándorlóknak pedig egyre több joguk legyen.

Az akták szerint a milliárdos 2,2 milliárd forintnak megfelelő összeget szán azoknak a szervezeteknek, amelyek aktívan részt vesznek a migráció sújtotta országok kormányainak a befolyásolásában vagy lejáratásában.

A The Jerusalem Post azt írja, hogy a Soros által támogatott projektet mind egy célt szolgálnak, a nyugati demokráciákban meggyengíteni a nemzeti erőket, hogy ne tudják megvédeni országuk és közösségeik törvényeit, értékeit.

A cikk szerint ennek érdekében Soros megpróbálta befolyásolni a 2014-es magyarországi és európai parlamenti választások eredményét." (Jerusalem Post, MTV Híradó)

Mondjuk mi ezt, évek óta. Most viszont az a jó, hogy a Jerusalem Postra nagyon nehéz lesz azt mondani, amit ránk szoktak ilyenkor. Úgyhogy kíváncsian várjuk, milyen kreatív megoldással rukkolnak elő a Soros által megvásárolt kis csírák.

Addig is: Sorost nem kéne kitiltani végre? Például mindenhonnan...

Bayer Zsolt

Forrás: Bádog - Bayer Zsolt blogja










Üzenet a magyaroknak: "Önöknek legalább még van saját fővárosuk"
2016-09-28


Közép-Európa megőrizte életösztönét, szemben az elkényelmesedett Nyugat-Európával, ezért bátrabb a migrációs válság kezelésében - mondja az idén lovaggá ütött Sir Roger Scruton a Heti Válasznak adott interjújában.

,,Nagy-Britanniának van tapasztalata a különböző hátterű bevándorlókkal való együttélésben. A gyarmatbirodalom területéről elsőként érkező hinduk és keresztények még gond nélkül beilleszkedtek, a muszlimok viszont nem, legalábbis nem mind. A pakisztániak első hulláma még integrálódott, leszármazottaik közül való például London jelenlegi polgármestere is, de a muszlimok másik része sosem akart beilleszkedni, mert a hitükön kívül semmijük nincs, az adja az identitásukat" - így Roger Scruton.

Hozzáteszi: ,,Kiemelkedő érték, hogy önöknek még van saját fővárosuk. Budapest lenyűgözően szép, s bár szenvedett veszteségeket, átélt borzalmakat, esztétikai értelemben is meghatározza a mindennapjaikat. Úgy látom, létezik itt egy középréteg, amely újra birtokba vette a fővárosát, ezt öröm látni, sőt irigylésre méltó. Sajnos mi már elveszítettük a miénket, mostanra alig élnek már angolok Londonban"

A teljes Scruton-interjúj a szeptember 29-i Heti Válaszban olvasható.












  
 
0 komment , kategória:  Hazafias versek  
Trianon Himnusz... Tartsd magad Nemzetem!
  2016-06-03 22:15:14, péntek
 
 










Trianon Himnusz... TARTSD MAGAD NEMZETEM!


Tartsd magad, nemzetem!

... tipornak rendesen.


Ellopnak, eladnak, zsarolnak, pusztítnak végtelen.
Kígyók a kebleden, szitok a neveden,
tovább nem engedem, tovább nem engedem!
Azért mert hont adtál, mindenkit fogadtál,
zsoldosok, kufárok, tolvajok kezére jutottál.
Hittél a Nyugatnak, s mindenkor becsaptak,
elvennék múltadat, ásnák a sírodat.

Táltosok repülnek át az éjen,
s kitűzik az ökör-koponyát.
Sebeinket begyógyítják szépen,
s megvédik majd Árpád otthonát.
De addig szüntelen, légy résen nemzetem,
nézd a sok csillagot, 48′, '56 ott ragyog.
Értsd meg a lényegét, fogjuk egymás kezét,
fogjuk egymás kezét, ahogyan soha még!

Tartsd magad, nemzetem, tipornak rendesen.
Ellopnak, eladnak, zsarolnak, pusztítnak végtelen.
Kígyók a kebleden, szitok a neveden,
tovább nem engedem, tovább nem engedem!







Trianon Himnusz... Tartsd magad Nemzetem!

Link











  
 
0 komment , kategória:  Hazafias versek  
Ébredjetek Székelyek
  2016-01-03 20:00:36, vasárnap
 
 




Sebestyén Rita: ÉBREDJETEK, SZÉKELYEK!


Nézzetek körül és nézzétek e tájat,
a hatalmas hegyeket és zöldellő fákat!
Nézzétek a folyót, amely ki nem száradt,
pedig színezte őt vér és érte már bánat.

Nézzétek a zászlót, mely tépett és sebzett,
de még mindig ott lobog a székely mellett.
S nézzetek körül végre, székelyek,
hogy hová jutott szülőföldetek!

A románok tépik, szétszaggatják,
s hogy román legyen, csak azt akarják!
Azt akarják, hogy feladjátok, s ne küzdjetek,
de ti soha, de soha ne engedjetek!

Tudom, hogy nehéz itt magyarnak lenni,
és minden egyes nap küzdeni,


de ne hagyjátok, hogy elvegyék, ami szent, ami kincs,
mert nekünk már csak ez maradt, s már semmink nincs.

Én is itt születtem, itt van az otthonom,
s hogy elvegyék tőlem, ezt nem hagyhatom!
Hiszen itt tanultam meg, hogy mi a szeretet,
és itt írtam először szerelmes verseket.

Itt tanultam meg, hogy soha ne legyek gyáva,
mert a gyávának nincsen hazája!
Itt tanultam mindent, itt lettem ember!
Én itt nőttem fel, s nekem küzdenem kell!

Én kicsi vagyok, s nem halljátok hangomat,
de üzenem nektek nagyurak,
hogy nem veszitek el tőlem, mert én nem adom,
hiszen Erdély szülőföldem és otthonom!







Sebestyén Rita - Ébredjetek székelyek

Link


Sebestyén Rita: A romokban álló Erdély

Link


Sebestyén Rita hazafias versei...

Link

















  
 
0 komment , kategória:  Hazafias versek  
Sebestyén Rita: “Román földön” igaz magyar lenni
  2014-04-05 22:20:16, szombat
 
 







Sebestyén Rita: "ROMÁN FÖLDÖN" IGAZ MAGYAR LENNI


A hegyek feketébe öltöztek,
S a fenyők is gyászruhát öltöttek
S mi ma lehajtott fejjel arra emlékezünk,
Hogy volt nekünk hazánk, amit elvesztettünk!

Kitépték kezünk s feldarabolták
S mi nem tehettünk mást: csak vártuk a csodát.
Néztük, ahogyan Erdélyt román kézre adták,
És el kellett fogadnunk, a magyar tragédiát!
Most is csak állunk, könnyes szemekkel
Szertefoszlott álmokkal, de reménnyel!
Reméljük, hogy a térkép újra összeáll,
És Erdély majd egyszer hazatalál!

Tudom, hogy Nektek is nagyon fáj Trianon
S nem könnyű haladni a göröngyös úton.
Mert nem könnyű román földön magyarnak lenni,
S hogy semmibe vesznek, azt elviselni!
Csak néztük, hogy elvették hazánkat,
És odavetették másnak,
De azt nem tűrjük, hogy románnak tartsanak,
És ne vallhassuk magunkat: Igaz magyarnak!

E föld itt Erdély, s ez senki másé,
A szenvedő és tűrő magyarságé!
E föld nekünk szent, s ez a mindenünk,
Ezért a földért harcolunk és küzdünk!
Nem adjuk soha, soha hazánkat,
a sokat akaró románnak!
Nem lesz a mi hazánk, senki másé,
Mert Erdély, csakis Nagy-Magyarországé!







Sebestyén Rita: "Román földön" igaz magyar lenni // Nézd meg - ha tudod - könnyek nélkül
A felvétel a HVIM kézdivásárhelyi szervezete által 2013-ban szervezett trianoni békediktátum elleni tüntetésen készült.

Link














  
 
0 komment , kategória:  Hazafias versek  
És mégis élünk!
  2013-08-04 15:19:31, vasárnap
 
 







ÉS MÉGIS ÉLÜNK!


Alföldi Géza verse: ÉS MÉGIS ÉLÜNK


Bevádoltak már nagyhangú hazugok,
ordították, hogy ontsák ki a vérünk,
fejünk felett száz halál-harang zúgott:
... és mégis élünk ... és mégis élünk!

Elítéltek már pénzen megvett bírák,
fojtott örömmel vihogtak, hogy végünk,
a fejfánk szövegét százszor megírták:
... és mégis élünk... és mégis élünk!

Keresztre szegeztek, kéjes ütéssel,
gúnyolni odaállottak elébünk, -
vad kínjainkkal a pokol nem ér fel! -
... és mégis élünk... és mégis élünk!

Meg is haltunk és sírba is temettek, -
titkon hány barát könnye hullott értünk,
a sírunk elé követ hengergettek:
... és mégis élünk... és mégis élünk!

Állig fegyverben őrizték a hantunk,
ellopták asszonyunk, házunk, cselédünk,
vad sziklák mögé szorították hangunk:
... és mégis élünk... és mégis élünk!

És mégis élünk, mert ez a rendelés!
Az Isten rendeli, hogy mégis éljünk!
Hogy megölni minden gyilkos kéz kevés:
... hisz mégis élünk, - hisz mégis élünk!

És hiába üvöltik, hogy megöltek.
Húsvétkor a Halál fejére lépünk,
hogy megmutassuk az örvendezőknek:
... és mégis élünk! És mégis: élünk!







Somogyváry Gyula: És mégis élünk

Somogyváry Gyula regénye szinte teljesen történelmi tényeken alapul. Egy testvérpár romantikus szerelmi történetében hazánk egyik legtragikusabb - és egyben legfelemelőbb - korszakát idézi fel, az 1920-21-es éveket. Trianon döntéshozó urai Nyugat-Magyarországot is el akarták csatolni - a háborúban ugyancsak vesztes - Ausztriához. De akadt egy maroknyi népesség, amely fellázadt az igazságtalan döntés ellen. Egyetemisták, gazdalegények veterán frontkatonák, volt különítményesek, magyarok, németek, horvátok harcoltak az országrész megmaradásáért. Hősies küzdelmük a híres, kikényszerített népszavazásig vezetett, ahol Sopron a leghűségesebb magyar városnak bizonyult. Az És mégis élünk lélekemelő története az igaz hazafiság regénye.







Bartis Ferenc: ÉS MÉGIS ÉLÜNK!


Széttépve és összetörten,
Győzelmektől meggyötörten,
Már magzatként bajba-ölten,
Vándor bölcső-temetőkben ?
És mégis élünk!

Dobra vernek minden vágyat:
Árverezés a vasárnap.
Nászunkra is gyászhír támad:
Üresek a gyermekágyak ?
És mégis élünk!

Elvadult a dűlők lelke,
Kórót terem tarló, mezsgye:
Pusztul a föld egyre-egyre,
Hull a szikla tenyerünkbe ?
És mégis élünk!

Fogaskerék, futószalag:
Egyik elmegy, másik marad.
Bölcsőnk, sírunk porrá szakad:
Zokognak a kövek, szavak ?
És mégis élünk!

Hogyha sírunk: kiröhögnek!
Hogyha küzdünk: fel is kötnek!
Hogyha kérünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek! ?
És mégis élünk!

Magyar, szavad világ értse:
Anyanyelvünk létünk vére!
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége ?
És mégis élünk!

Megjegyzés: Bartis Ferenc ezt a versét Kolozsváron, a házsongrádi temetőben
szervezett tömegtüntetésen, 1956. november 1-én szavalta el Dsida Jenő,
Reményik Sándor és Brassai Sámuel sírjánál. Bartist külön ezért a verséért
a Román Katonai Törvényszék 7 év börtönre ítélte.








  
 
0 komment , kategória:  Hazafias versek  
Szentimrei Jenő: Árpád földet szerez népének
  2013-07-12 21:04:32, péntek
 
 







Szentimrei Jenő: ÁRPÁD FÖLDET SZEREZ NÉPÉNEK


Parancsolta Árpád: Hadak induljanak,
Verecke szorosán átal haladjanak,
Kárpátok völgyein aláömöljenek,
Szőke Tisza partján uj tábort verjenek.

Akkor Szvatopluk volt az ur ez ország felett,
Kihez - ugy rendelte, követek menjenek.
Ajándékba néki, fehér mént vigyenek,
Mellyen arannyal vert legyen kantár, nyereg.

Szvatopluknak tetszett a fehér ló szörnyen,
"Mit kiván cserébe Árpád vezér tőle?"
"Földet, vizet, füvet", - szól a követ rája,
Országodból, melynek nincs a földön párja.

"No - felel Szvatopluk - szivesen, van bőven."
S földből, fűből, vizből adott elmenőben,
Ugy egy jó maroknyit, s kacagott magában:
"Ejnye, milyen furcsa Árpád kivánsága!"

Bezzeg alábbhagyott másnapra jó kedve.
Sereggel jött Árpád, most már követelve:
"Mikor tőled földet, füvet, vizet kértem,
Tudhattad: ezalatt országodat értem!"










  
 
1 komment , kategória:  Hazafias versek  
Ébredj, magyar!
  2012-12-07 14:44:17, péntek
 
 




ÉBREDJ, MAGYAR!

Kelj fel magyar!


Ébredj magyar
Mert elpusztul hazád
Országod széttépték
Javait elhordják
Dicső múltadat
Meghamisították.

Ébredj magyar
Mert elpusztul hazád
Tespedt patópálok
Nézik az új rablást
Közöny és irigység
Ássa a hon sírját

Ébredj magyar
Mert elpusztul hazád
Ha hagyod, hogy agyadat
A Multik kimossák
Nagybeteg testedet
A szemétre dobják

Ébredj magyar
Mert elpusztul hazád
Széthúzást szítanak
S röhögnek rajtad
Tudják, hogy barom vagy
Melyet igába hajthat

Ébredj magyar
Mert elpusztul hazád
Választott vezetőink
A koncot pakolják
Most a lelkedet kérik
Hogy azt is ellopják

Kelj fel magyar
Mert elpusztul hazád
De kapával, kaszával
Védd a földed magyar
Mert az lesz tiéd
Amely majd eltakar

Kelj fel magyar
Mert elpusztul hazád
De ha testünk sorfalán
Megtörik az átok
A magyarok Istene
Vigyáz majd reátok

Tárnok. 2010. február 24.
Rompos Károly










  
 
0 komment , kategória:  Hazafias versek  
Kovács Gábor: Nemzeti dal - 2006
  2011-04-10 22:01:46, vasárnap
 
 




Kovács Gábor: NEMZETI DAL 2006.


Száz évek távolából szólnak hozzád
Őseid, kik rád hagyták hazád.
Asszonyt és a gyermeket - a jövő életet -
A halál ellen karjuk óvta meg.
Itt állsz a Haza életének keresztútjánál,
A jövő nemzedékek sorsa most terajtad áll!

Ha szívedben félelem, vagy kétely az úr,
Tudd; az éjben ezer csillag gyúl!
Ezer ősöd példája vezesse lépteid,
S mint csillagot, követnek véreid!
Itt állsz a Haza életének keresztútjánál,
A jövő nemzedékek sorsa most terajtad áll!

Hány bölcsőt ringattak itt féltő kezek?
Hányszor dübörögtek fegyverek?
Mennyi élet lobbant el, hogy megszülethessél,
Az Örök Élet része lehessél?
A hősök minden áldozata gyermekeikért
A jelen bátor tetteivel kapja értelmét!

Sorsod a Mindenható mérte reád,
Tudnod kell, hogy mit vár el Hazád!
Nyitnod kell egy kaput, melyen át a magyar nép
A megbűnhődött jövendőbe lép!
A hősök minden áldozata gyermekeikért
A jelen bátor tetteivel kapja értelmét!

Századok távolából halld meg a szót,
Fogadd szívedbe a bíztatót!
Egy hangon szól hozzád most a múlt és a jövő:
- Cselekvésre fordult az idő!
Úgy állj az igaz küzdők közé, hogy akkor se add fel,
Ha véráldozat, amit értünk holnap hoznod kell!

Sorsod a Nemzet sorsa - így rendeltetett,
Nincs más utad, mely tovább!
Nyitnod kell egy kaput, melyen át a magyar nép
A megbűnhődött jövendőbe lép!
Úgy állj az igaz küzdők közé, hogy akkor se add fel,
Ha véráldozat, amit értünk holnap hoznod kell!

Örök fény, örök láng éltet Magyarország!
Örök tűz, örök láz, örök bizonyosság:
Megtartó erő és hit, mely lángol ezer éve már,
Fiainkban lobog majd tovább!
Fordítsd a fénybe arcod, Hazám!
Szálljon a napfény áldása reánk!
Új nemzedékek lépnek elő,
Készül egy boldogabb, szebb és jobb jövő!







Kovács Gábor: Nemzeti Dal 2006.

Link


A Nemzet dala

Link


Videó.
Kovács Gábor szerzeménye profi zenészek segítségével A Nemzet Dala a címe, de volt már Nemzeti Dal 2006 is a címe.
A második részben is Kovács Gábor a gitáros férfiú énekel, a hölgy pedig Majoros Marian népdalénekes.

Link


A NEMZET DALA - KOVÁCS GÁBOR - FESZTY KÖRKÉP - MIHI

Link







  
 
0 komment , kategória:  Hazafias versek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2021.03 2021. április 2021.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 36 db bejegyzés
e év: 320 db bejegyzés
Összes: 4843 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 5222
  • e Hónap: 45043
  • e Év: 222918
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.