Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 90 
Várnai Zseni - Éveim
  2024-03-27 08:18:17, szerda
 
 




Várnai Zseni - Éveim


Amikor negyven éves lettem,
nagyon sokalltam ezt a számot;
egy évecskét hát letagadtam,
hosszabbítván az ifjúságot.

Nem tudtam akkor, mily parázslón
ifjú, aki csak negyven éves,
s magamat csalva ragaszkodtam
ahhoz az egy ellopott évhez.

Mikor azután ötven lettem,
- de csak negyvenkilencet mondtam -,
ma már tudom, - én balga lélek,
akkor is még, mily ifjú voltam.

És egyre szörnyűbb évek jöttek:
milliók haltak, ifjan égtek...
nem számoltam már életemmel,
mindegy volt már: mióta élek.

Mindegy volt már, hogy meddig élek,
- sorsom a messzi csillagokban, -
harcoltam, írtam? árva lélek,
egy elvadult embervadonban.

Hány év repült el így fölöttem,
lehetne száz, vagy ezer év is,
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,
aztán szívem föléledt mégis.

Élek, mint ősi tölgy az erdőn,
évgyűrűimmel megjelölve,
s lombkoronás, magas fejemmel
zúgom a dalt, - tán' mindörökre!

 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni: Nem volt hiába semmi sem…
  2024-03-18 13:16:07, hétfő
 
 




Várnai Zseni: Nem volt hiába semmi sem...


Nem volt hiába semmi sem.
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
Acélkerék is megkopik,
Hogyha szüntelen csak forog.
Kopik, kopik, de fényesül,
Nem fogja be a rozsda sem,
Csiszolja minden mozdulat,
S forog, forog ezüstösen.

Igaz, kicsit fáradt vagyok,
Nem adnak ingyen semmit ám,
Voltak keserves napjaim,
És rengeteg dúlt éjszakám.
Amíg egy gyermek nagyra nő,
Bizony egyet-mást tenni kell,
Legalább így az életem
Nem múlt el csip-csup semmivel.

Ránézek nagy fiamra, és
Egyszerre oly üde vagyok,
Hogy a szemem harmatgyöngyös,
Hajnali rét gyanánt ragyog,
S leánykám, mint a Március,
Rügyekbe zárt kölyöktavasz...
Őt nézem és bimbókorom,
Újra fölöttem sugaraz.

Nem siratom tűnt éveim,
Hiszen az idő úgysem áll,
Csak aki meddőségekben élt,
Azé a vénség, rút halál.
Szánom az inyenc élvezőt,
Csömörnél mása nem marad,
Koldus, ki mit sem áldozott,
S nem gyűjtött mást, csak aranyat.

Igaz kicsit fáradt vagyok,
Nehéz a toll is néhanap,
De a lehalkult szívverés
Fiam szívén erőre kap,
Szépségem múlik - nem sírok,
Leánykám arcán tündököl,
Szinte sok is, e két gyerek,
Mily roppant kincset örököl.

Nem volt hiába semmi sem,
Bár néhanap békétlenül
Lázongtam, hisz' nem tudtam én,
Hogy ürmöm mézzé édesül...
Sokat fizettem? Nem tudom,
Hiszen mindennek ára van...
Ezerszer újra kezdeném
Alázatosan, boldogan.

 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni : Szegény anyókák...
  2023-12-16 12:34:08, szombat
 
 




Várnai Zseni : Szegény anyókák...


Én mindig szánva nézem őket
szegény meghajlott öreg nőket.
Amint tipegve mennek, mennek,
szinte irgalmat esdekelnek.
Anyámat látom bennük, mintha
Ő suhanna múltból vissza,
Ő is ilyen volt, ilyen félve
várt az útszélén az átkelésre.
Mert sok a vén a forgatagban
hol annyi nép zsong szakadatlan,
És mennyi autó, de szörnyű
Jaj átjutni köztünk nem oly könnyű.

Mily feladat, mily óriási
a villamosra le-fölszállni
s ha állni kell, anyóka szédül..
körülötte mennyi ifjú nép ül.
Csak szeme kér, nem mer szegényke
rászólni lányra vagy legényre:
egyik olvas, másik kibámul
de egyik sem állna fel magától.

Anyókánk mintha üvegből volna
átnéznek rajta, sok a dolga
mindenkinek, nem ér rá senki
ilyen kis pontot észrevenni.
Ám, ha akad megértő lélek
szegényke máris újjáéled.

Hervadt képe kivirul, mintha
fonnyadt fűszál harmatot inna.
Be jó is ülni! Csupa hála,
csak a leszállás gondja bántja..
Lesz-e aki majd a kezét nyújtja?
Öreg szemét a könny befutja.
Mert olyan magas a lépcső: reszket
hogy a kalauz máris csenget.
s mint vén madár a száraz ágon,
úgy néz körül a nagy világon.

Óh az öregség baj, betegség..
gyógyítja csak egy kis melegség
szegény anyó is erre vágyik
amíg eljut a végállomásig.
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt
  2023-12-07 13:40:21, csütörtök
 
 




Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt


Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,
amíg a lelkem égőn rátapadt,
s egy reggelen rájöttem, hogy hiába:
az ifjúság már tőlem elszaladt.

Lemostam minden kendőzést magamról,
hajamat sem festettem újra már,
mint vert vezér, a fegyverem leraktam,
s olyan vagyok most, mint egy téli táj.

Mint a felhőkbe nyúló hegytetőkön,
fejemen, ím, örökös hó ragyog,
így hordozom ezüstös koronámat,
és hófehéren újra szép vagyok.

E szépség más, mint volt az ifjúságé,
nincs benne tűz, és nincsen küzdelem,
magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma,
és ez a szépség nem lesz hűtelen.

Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.

Lassúdan járok, fűszálat se sértsek,
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!

 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni: Nem volt hiába semmi sem.
  2023-11-29 12:43:16, szerda
 
 




Várnai Zseni: Nem volt hiába semmi sem.


Nem volt hiába semmi sem.
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
Acélkerék is megkopik,
Hogyha szüntelen csak forog.
Kopik, kopik, de fényesül,
Nem fogja be a rozsda sem,
Csiszolja minden mozdulat,
S forog, forog ezüstösen.

Igaz, kicsit fáradt vagyok,
Nem adnak ingyen semmit ám,
Voltak keserves napjaim,
És rengeteg dúlt éjszakám.
Amíg egy gyermek nagyra nő,
Bizony egyet-mást tenni kell,
Legalább így az életem
Nem múlt el csip-csup semmivel.

Ránézek nagy fiamra, és
Egyszerre oly üde vagyok,
Hogy a szemem harmatgyöngyös,
Hajnali rét gyanánt ragyog,
S leánykám, mint a Március,
Rügyekbe zárt kölyöktavasz...
Őt nézem és bimbókorom,
Újra fölöttem sugaraz.

Nem siratom tűnt éveim,
Hiszen az idő úgysem áll,
Csak aki meddőségekben élt,
Azé a vénség, rút halál.
Szánom az inyenc élvezőt,
Csömörnél mása nem marad,
Koldus, ki mit sem áldozott,
S nem gyűjtött mást, csak aranyat.

Igaz kicsit fáradt vagyok,
Nehéz a toll is néhanap,
De a lehalkult szívverés
Fiam szívén erőre kap,
Szépségem múlik -- nem sírok,
Leánykám arcán tündököl,
Szinte sok is, e két gyerek,
Mily roppant kincset örököl.

Nem volt hiába semmi sem,
Bár néhanap békétlenül
Lázongtam, hisz' nem tudtam én,
Hogy ürmöm mézzé édesül...
Sokat fizettem? Nem tudom,
Hiszen mindennek ára van...
Ezerszer újra kezdeném
Alázatosan, boldogan.

 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni: NÉMA BÁNAT
  2023-10-17 11:58:11, kedd
 
 




A költő halálának (1981/10/16)
évfordulójára emlékezve
----------------
Várnai Zseni:
NÉMA BÁNAT
----------------

Én úgy igyekszem megnyugodni,
már a szívem sem mer dobogni,
lélegzetem is visszafojtom,
és ami fáj: én ki nem mondom.
Csitítom magam, hogy ne sírjak,
hogy semmi szomorút ne írjak:
maradjon meg a néma bánat
ott bent a szívben önmagának...

Kinek beszéljek: tán a szélnek,
vagy fönt a ködös, szürke égnek,
esőnek, hónak, zivatarnak,
panaszkodjam a hideg falaknak?
Papírra róni is hiába,
belesikoltani a világba
nem érdemes: a néma bánat
maradjon meg csak önmagának!

Bár olykor érzem: tűrhetetlen
és nem bírom már türelemmel,
hogy így maradtam, így kifosztva,
kedveseimtől elrabolva,
hogy mérhetetlen messze élnek -
kinek zokogjam, tán a szélnek?
Szívemben elbődül a bánat,
de csak befelé önmagának!

És - hogy a hangját én se halljam -
összeharapom lázas ajkam,
a jajkiáltás föl ne törjön,
inkább a lelkem összetörjön!
Minek a szív, minek a lélek?!
Már nem tudom: miért is élek,
mért húzom, húzom, mint az állat
e sorsot, amely csupa bánat?

Csak nézek, nézek esdekelve,
egy villanásnyi fényt keresve,
s szemembe bús szemek merednek
és könnyek, könnyek permeteznek.
Ki tette ezt, mi történt itten?
Nem tudja más csak, csak fönt az isten,
de hangtalan sírjon a bánat,
csak bent a szívben önmagának!

Csitulj szívem, ne merj dobogni,
csak hagyd a lángot ellobogni,
már ami fáj, ki nem sikoltom,
lélegzetem is visszafojtom:
a néma fájdalom beszéljen,
helyettünk a nagy ég ítéljen,
s maradjon csak a mély búbánat
ott bent a szívben - önmagának!...
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni - NE BÁNTSÁTOK ŐKET
  2023-09-23 11:26:55, szombat
 
 




Várnai Zseni - NE BÁNTSÁTOK ŐKET


Ha kimennek majd az életbe ők,
Ha elengedi kezüket kezem,
Legyen őnékik jobb mint énnekem,
Ne bántsátok majd őket emberek.
.
Enyémek ők, és mind a kettő jó,
A szemük nyílt és lelkük hófehér,
Kegyelem nékik az én kedvemér',
Ne érje őket bántás és szitok.
.
Tudom, hogy virtus a jót bántani,
S a választottat taposni gyönyör.
Ha tudnátok, a kétség, hogy gyötör:
Mi lesz velük a zord világba kinn.
.
Mert tárt karokkal mennek tőlem el,
És ige lesz az ajkukon a szó,
De a karjuk nem birokra való,
Csak szívet adok én útra nekik.
.
E szív oly forró, mint a föld szíve,
Bántva, fájva is felétek dobog:
Legyen áldott, ki rájuk mosolyog,
Ki tiszta szívvel feléjük tekint.
.
Mert szent hivéssel mennek útra ők,
Ha elengedi kezüket kezem,
Legyen őnékik jobb, mint énnekem,
Ne bántsátok majd őket emberek!

Kép: Várnai Zseni gyermekei, Gábor és Mária
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni: Balatoni alkony
  2023-07-24 20:46:29, hétfő
 
 


Kép: Makray János


Várnai Zseni: Balatoni alkony


Az ég a vízre ráhajol
a láthatáron valahol...
az ég a vízzel összeér,
az ég, a víz
gyöngyházfehér.
Így látom én fektemben itt
a táj elnyugvó fényeit,
miközben percem elrepül...
az ég, a tó
elszenderül.
Oly nyugodalmas most a táj,
boldog vagyok...semmi se fáj...
tükörsima a Balaton,
sellők énekét
hallgatom.


 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Gondolatok az öregségről
  2023-02-07 11:04:48, kedd
 
 




Gondolatok az öregségről

.
A fáradt, öreg elme zakatol,
körben forog, ismétel szüntelen,
a múltak mély kútja fölé hajol,
hol békalencsés, zöld hínár terem.
Egy-egy emléket megragad, motyogja,
és újra kezdi tízszer is naponta,
mint vén malom,
mely már csak szelet őröl,
s letűnt idők fanyar borával dőzsöl.
.
Rettent a példa,
vigyáznom kell magamra,
minden elgondolt, kimondott szavamra,
s főként arra,
mit papírra vetek...
Érzem, tudom az ember gyöngeségét,
ezért mindig szemem előtt
a mérték...
Hibáimnak én nem kegyelmezek!
*
De te ne bántsd a vént,
te fiatal,
ha botlik is a lába vagy a nyelve.
Így jársz te is,
ha véget ér a dal...
És minden érdem immár elfeledve!
.
Várnai Zseni
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni: Úgy tégy,mintha örökig élnél
  2022-05-05 10:16:48, csütörtök
 
 




VárnaiZseni: Úgy tégy,mintha örökig élnél


Úgy tégy,mintha örökig élnél,
Úgy folytasd minden dogodat,
Mintha már semmitől se félnél,
Az elmúlás se riogat...
Mert nem lehet fölérni ésszel,
Hogy jön a Perc!
S mindent bevégzel...
Megszűnsz létezni,
Nem leszel!
Mintha sohase lettél volna...
S ez lenne minden élők sorsa?!

Ne gondolj erre,
Nem szabad!
Csak folytasd minden dolgodat.
Úgy tégy,mintha örökig élnél!
Hinned is kell,hogy így igaz.
Megérik majd munkád gyümölcse,
Kertedből kipusztul a gaz...
Teremtő zápor hull a földre,
Jogod van fényre
És örömre....
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 90 
2021.03 2021. április 2021.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 438 db bejegyzés
Összes: 12932 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 885
  • e Hét: 4143
  • e Hónap: 26043
  • e Év: 115653
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.