Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Bujdosó ének
  2014-12-10 20:00:18, szerda
 
 




MARSCHALKÓ LAJOS




Marschalkó Lajos (Hajdúböszörmény, 1903. szeptember 11. - München, 1968. május 20.) magyar író, költő és újságíró.

Munkásságát fajvédő és emellett egyéb nemzeti érzelmű, jobboldali lapoknál kezdte A második világháború után, 1945-ben, Németországba vándorolt ki. 1947-ben az egyre nagyobb kommunista befolyás alá kerülő magyar hatóságok a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz fordultak háborús bűnösként való kiadatása érdekében. Mivel a kérelmük megalapozatlan volt, ezért azt elutasították. Marschalkó nem tartozott semmilyen párthoz vagy szervezkedéshez. A Népbíróság ennek ellenére távollétében halálra ítélte.

1968. május 20-án Münchenben hunyt el.
Sírkövén ez olvasható:
,,Istenért, hazáért és szabadságért - mindhalálig".

Jelentősebb művei

Kik árulták el 1918-ban Magyarországot?, Stádium Kiadó (1944)
Egyedül Sztálin ellen, Cleveland (1949)
Vörös vihar (visszaemlékezések), San Francisco (1954)
Semleges Magyarországot! Javaslat az emigrációs politika új iránya érdekében, London (1955)
Világhódítók. Az igazi háborús bűnösök (2. javított kiadás), München (1958)
Vádló bitófák. A magyar nemzet igazi sírásói (Fiala Ferenccel), London (1958)
Hídfő Trianoni Almanach, München (1960)
Mindhalálig (történelmi elbeszélések), München (1962)
Országhódítók, München (1965)


Link



Dobszay Károly: A magyar kasszandra

Link








Marschalkó Lajos: BUJDOSÓ ÉNEK




Nincsen piros csizmám,
Nem lepi be a harmat,
Mezitláb is jó a
Bujdosó magyarnak

Nincs egy ital borom,
Kenyeres iszákom
Étlen, szomjan járok
Végig a világon

Mióta túl vagyok
Honi bokron, árkon
Eszembe se jutsz már
Csillagos virágom.

Nagyon gazdag vagyok,
Mert, hogy semmim sincsen
S mivel oly nagyon ver
Szeret is az Isten.

Ha árokban alszom,
Nem temető árok,
Nem követ poroszló,
Ha utamon járok.

Nem kell lehajolnom,
hol nem terem rózsa
S ha emelem fejem
Nem jutok bitóra.

Szabad vagyok így hát,
Mint madár az ágon
S utánad halok meg
Szép Magyarországom.







Marschalkó Lajos: A FOGOLY BÍBOROS


Kemény az éj a véres cella mélyén,
a Sátán áll őrt kinn az éjszakán,
és akit őriz, annak nincsen társa,
csak a világot vádoló magány.
Körötte szurony, géppisztoly és börtön
s hol a Halál a szolgává tett földön
a mártírokból légiót soroz:
Ti szabad népek! Moszkva bilincséből
üzen néktek a fogoly bíboros.

Egyedül álltam, Istennel - Hazáért,
míg ránkszakadt a gyilkos Ázsia,
de Boldogasszony zsoltáráért zokogva
velem jött népem millió fia.
Gyilkos erő bár eltörte a kardot,
Krisztus keresztje a magasba tartott
égi jel: itt, a Tisza felett
ti szabadok, ti gondtalanul alvók,
az én keresztem védett titeket.

Úr Krisztusért, így szemben egy világgal
Óvtuk el romlott, árva kis hazánk,
Hogy véres testünk gátját át ne törje
A tank-csordákkal járó szolgaság.
Kreml Cézárja küldhette az átkát,
Ha nem marad más, csupán az imádság,
Csak Isten fent a halk csillagokon.
És én tudtam, hogy népemnek az égből
A szabadságot leimádkozom.

Mohinál Ugrin, Tomori Mohácsnál...
Vártam én is, hogy mozdul a világ,
s nem hagyja veszni - szemben Góliáttal -
a szabadságért harcoló fiát.
Hisz azt védtük itt, ami a tiétek:
a lelket, amely az oltáron égett,
s karácsony éjjel kialudt a fény...
Magam maradtam, mint egykor a kertek
a Golgotának égbeszúrt hegyén.

S rabbá lett népek sóhaj-viharával
Üzenek át az óceán felett:
A szó, a színes, bíztató ígéret
Nem elég már, ha nem követi tett!
Éjfélre jár, s a rendült földnek hátán
Felétek indul poroszlónk, a sátán:
A szabadságért, ha harcolni nem mer,
Ha elhagyja az Úr Krisztus vitézét,
Szolga lesz a földön minden ember!

Mert minden nap itt egy új bitót ácsol,
Minden óra egy új börtönfalat,
Minden tűnő perc elrabol egy lelket,
S Krisztus nyájából semmi sem marad.
Ha halljátok, hogy lánc csörög a földön,
Ha érzitek, hogy most zárul egy börtön,
Hóhér kezén, ha áldozat zokog,
Ébredjetek, ti gondtalanul alvók,
Hisz a mi sorsunk a ti sorsotok!

Ha nem segíttek, összedől a templom,
És rabot szül a tört szívű anya,
És negyvennyolc dicső csillaga helyén
Ott ég majd Sztálin vörös csillaga.
Hogy ki ne hunyjon lelketek fénye,
S a világnak utolsó reménye,
Ki még a szabadság képébe látsz,
Szabadság Népe! Tettel és imával
Rontsd le a véres börtönök falát!

Kemény az éj a véres cella mélyén,
a Sátán áll őrt kinn az éjszakán,
és akit őriz, annak nincsen társa,
csak a világot vádoló magány.
Körötte szurony, géppisztoly és börtön
s hol a Halál a szolgává tett földön
a mártírokból légiót soroz:
Ti szabad népek! Moszkva bilincséből
üzen néktek a fogoly bíboros.

1949 Karácsony

/A vers alkotójának sokáig csak a monogramja volt ismert: M.L. 1949. Ma már bizonyosnak látszik, hogy Marschalkó Lajos papköltőt rejti a rövidítés. A híressé vált költemény évtizedeken át szájhagyomány útján terjedt. A rendszerváltozást követően több kísérlet történt a teljes rekonstruálására. Ez az egyik változat a sok közül./







Kik árulták el 1818-ban Magyarországot?
A Stádium Kiadó 1944-es kiadása alapján

Link








Marschalkó Lajos: NEM VAGYUNK "FASISZTÁK"


- Jó és érdekes ez a lap - hallottuk sok fiatal testvér szájából a kritikát az 56-os eseményeket követő hónapokban - csak az a baj, hogy ,,fasiszta".

Senki sem haragudhat meg érte, ha egy régi példára utalunk. Egyik nagy francia tudós egyszer elkezdte írni ,,Az emberi butaság története" című könyvét és el is jutott a 20-ik fóliánsig. Akkor aztán abbahagyta az egészet, mert rájött, hogy a témát 200 kötetben sem tudná kimeríteni. Egy magyar publicista pedig hatalmas - legalább 600 oldalas - könyvet írt arról, hogy az emberiséget hiedelmek kormányozzák. Hiedelem az, hogy a középkor ,,sötét" volt, hogy a demokrácia a ,,legemberibb" életforma, hogy a vallás ,,népbutítás" és persze sötét hiedelem, vagy az emberi butaság történetének egyik fejezete az is, hogy a fasizmus valami rémületes és szörnyű munkásnyúzás volt.

Azok a fiatal magyar testvéreink, akik a szovjet kobra bűvölő szemét még mindig nem tudták elfelejteni s akik idekint minden rosszra azt mondják, hogy ,,fasizmus", sohasem olvasták Mussolini műveit. Semmit sem tudnak a Carta del Lavoro-ról és főként fogalmuk sincs arról, hogy az 1919-es évben az úgynevezett ,,fasizmus" hozta az olasz munkásnak a biztosított munkabért, fizetéses szabadságot, öregségi biztosítást, a szabadidő mozgalmat, a Pontini mocsarak kiszárítását, az Egyház és az állam között kötött kiegyenlítő békét. A fasizmus hozott olyan diktatúrát, amely tulajdonképpen nem volt diktatúra, mert fölötte király uralkodott, a Pápa áldását élvezte és az egykori szakszervezeti vezérek együttérzésére támaszkodott és a szindikálizmus formájában pontosan azt valósította meg, amit a magyar októberi forradalom nem tudott elérni: a munkástanácsok és paraszttanácsok uralmát. Hogy ezeket ,,Fascio"-nak hívták, az nem jelent mást, minthogy az egységet, a különféle társadalmi osztályok összefogását hirdették, a nemzeti egységet jelképezték. Ugyanazt, amit a magyar forradalom is akart. Mindezen felül a ,,Fasizmus" tulajdonképpen egy depolitizált társadalmat akart, amelyben az államvezetés nem a politizáló pártvezérek marakodásában, vagy tehén-alkuszságán alapszik, hanem a nép hivatási rendek szerint választott uralmán.

Mert - ugyebár - nem más, mint vak hiedelem, hogy a népuralmat csak a fogantyús szavazógép uralmán keresztül lehet gyakorolni és csak az a népuralom, amelyben 5-6 párt hazudik a szerencsétlen tömegnek és kergült demagógok, kapitalistanívón álló szakszervezeti muftik konkurálnak egymásra, hogy teljes szétesésre juttassák az államot és a társadalmat. A népuralomnak lehet olyan formája is, amelyben nem a hiedelmek, nem a politikai agybajok alapján választják meg az állam vezetőit, hanem a legszélesebb mértékű, titkos szavazat alapján a foglalkozási ágak - munkások, parasztok, iparosok, kereskedők, középosztálybeliek - választják meg parlamenti érdekképviseletüket.

Ez a rendszer kizárja a marxizmus-bolsevizmus legkisebb lehetőségét. Megsemmisíti a marxizmus létalapját, az osztályharcot, amely 1840, a marxi Kommunista Kiáltvány óta szüntelenül lefelé szintezi a nemzeteket, osztályokat, társadalmakat. Az úgynevezett korporatív államban minden egyén szabad és érvényesíti személyi jogait és minden társadalmi osztály egyenlően a nemzet tagja. Ilyen rendszerben nem lehetnek Rákosik és Kádárok, akik előjogokat követelnek azon a címen, hogy ők a munkásosztály fiai, de ugyanígy nem lehetnek iparbárók, feudális föld-arisztokraták sem, akik ugyanilyen születési jogon követelik maguknak az összes társadalmi osztályok fölötti hatalmat.

A hivatásrendi államban a hivatásoknak sincsenek előjogaik. S ha a fasizmusnak voltak kezdeti tévedései, azok csak arra vezethetők vissza, hogy a helyzet tehetetlenségi nyomatéka következtében Mussolini egyelőre kénytelen volt valamiféle diktatúra látszatában megvalósítani elveit és terveit.

Azonban Magyarország sohasem volt fasiszta állam. Magyarországon nem a hivatásrendeken, hanem az osztályok egymás melletti versengésén, vagy békéjén alapult a Horthy-rendszer. Az 1920 és 1945 között eltelt magyar korszakban Magyarországon sem fasizmus, sem demokrácia, sem egypártrendszer nem uralkodott. Az 1939-ben életre hívott országgyűlést már titkos szavazással választották meg s abban helyet foglaltak a Magyar Élet Pártja, a Független Kisgazda Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nyilaskeresztes Párt, a Keresztény Községi Párt, a Demokrata Párt tagjai is. A magyar rendszer még 1944 október 15-e után sem tudott fasizmussá alakulni, mert a Szálasi Ferenc által életre hívott háborús kormányban is ott voltak a Magyar Nemzeti Szövetség, a három nemzeti párt képviselői és senkinek, legkevésbé Szálasi Ferencnek nem jutott eszébe, hogy bevezesse a totális egypárt-uralmat. Koalíciós kormány volt ez, olyan mint a világ legtöbb ,,demokratikus" államában létezik.

Magyarországon eddig egyetlen totális uralomra törő párt létezett: a Kommunista Párt. Igaz, ez olyan gyatra és szegényes társaság volt, hogy Rákosiék 1944 közepén moszkvai parancsra feloszlatták az egész szánalmas gyülevészt, amelyről később egy olyan hithű kommunista, mint Tito írta meg, hogy 1944 augusztusában összesen 42, azaz negyvenkét darab földalatti tagból állott. Magyarországon nem volt soha ,,fehér" fasizmus, sem fekete, sem barna, sem pedig zöld. Magyarországon ma is csak a ,,fasizmus" vörös fajtája uralkodik.

Azonban azt hisszük, hogy a rossz értelemben használt ,,fasizmus" problémáját eldöntötte már egy olyan kiváló szakértő, mint Lenin, aki azt mondotta: ,,addig nem győzhetünk, amíg Mussolini nincs a mi oldalunkon". És 1945 után még világosabban meghatározta a kérdés lényegét a Leninnél is bölcsebb Sztalin, aki azt mondotta, hogy ,,aki nem bolsevista, vagy nem szereti a kommunizmust, az - fasiszta".

Ezért ajánljuk fiatal barátainknak, hogy hagyjanak fel a ,,fasizmus" emlegetésével, mert éppen nekünk, magyaroknak jogunk van minden ilyen jelzőre azzal felelni, hogy aki fasisztát mond, az saját maga bolsevista. Tehát egy rosszabb, gyilkosabb és betyárabb terrorizmus képviselője. Itt, Nyugaton is. Mert mi nem voltunk soha tagjai a Fascionak, de ők vagy tagjai, vagy kiszolgálói voltak a kommunista totális diktatúrának.

Mi nem vagyunk fasiszták, nem voltunk és nem is leszünk azok. Mi olyan magyar rendszerről álmodunk és olyan rendszert szeretnénk megvalósítani, amely nem egy pártot, nem egy világnézetet, nem valami egyfajta-színű totalitárizmust képvisel, hanem ,,szintézist". Mindegyikből átveszi azt, ami jó, ami a magyar viszonyok között használható lesz, amely a hivatásrendek keretében megvalósítja a titkos szavazást és megteremti a demokratikus béka-egér harcoktól mentes nemzeti és szociális egységet, a foglalkozási ágak természetes egyensúlyát és egyenlőségét, kiküszöbölve ezzel minden diktatúra, de minden demokratikusnak csúfolt párturalom lehetőségét is.

Ha erre valaki azt mondja, hogy ez fasizmus, akkor nem tudunk mást tenni, mint mélységesen sajnálkozni az illető agybéli képességei fölött s a magunk útján tovább haladni az egyetemes, egységes, osztályharcok által meg nem osztott, keresztény erkölcsű, szociális magyar Nemzetért.

Forrás http://betiltva.com










Marschalkó Lajos: ORSZÁGHÓDÍTÓK - AZ EMANCIPÁCIÓTÓL RÁKOSI MÁTYÁSIG- 1., 2.rész
1965

Link


Link



Marschalkó Lajos: VILÁGHÓDÍTÓK - AZ IGAZI HÁBORÚS BŰNÖSÖK
München, 1958

Link











Marschalkó Lajos: ÚJ BIBLIÁT


Szentírás lett Nyugaton a csekkönyv,
Hamis próféták írtak bibliát
De Hóreb hegyén csipkebokor gyúlt ki,
Szólította az embernek fiát.
Össze kell törni mind a kőtáblákat,
Át kell írni az öreg Bibliát,
Különbet írt, mint Máté az apostol
Vérével annyi sok magyar diák.

Az új Heródes hiába parancsolt,
Hiába küldött gyilkos sereget,
Bőgő bárányként nem akartak halni
E csillag-lelkű magyar gyerekek.

Itt Nyugaton csak tehetetlen álltak,
A katonák s a sápadt férfiak,
Harcolni, halni senki sem akart itt
E vérző, árva gyerekek miatt.

Bábel mocsarán lángolt a neon-fény,
Kamasz-lányt ölelt a kölyök kamasz,
S tul hős halált halt egy kis iskoláslány,
Hogy fénybe gyúljon a magyar tavasz.

Itt elvet árult néptribün s a kalmár
A templom előtt mérte aranyát,
S ott szabadságért szent halálba küldték
Fiaikat mind az édesanyák!

És meghaltak a tízéves kis hősök,
Niobé még se siratta fiát.
Itt szét kell zúzni mind a kőtáblákat,
Át kell írni az öreg Bibliát.

Hősi temető van-e a világon,
Hol együtt nyugszik ezer kis-gyerek?
S a hant alól is azt sikoltja vérük:
Segítsetek, ti népek, emberek!

Fáklyát gyújtott testéből a kisleány,
Jézus! Az égből Te láttad magad,
Száz kis Szent György és ezer kicsi Jeanne D' Arc
Halt ott érted a rom-falak alatt.

Pilátus-Nyugat hókezeit mosta,
A farizeus rádión beszélt,
S ezer gyerek-hős szállt a temetőbe
Szabadság Ura! — ki csak érted élt.

Szabadságot! — üvöltött a börze,
Míg kavargott a véres, vadtusa,
De szabadságért egyedül vérzett el
Magyarország, a népek Krisztusa.

Ám föld alól s temető árkából
Felsírnak halott magyar gyerekek:
Kis csont kezük a dúlt égen dörömböl:
Áruló Nyugat százszor jaj neked!

Kialszik fényed szabadság Júdása,
Összedőlsz gyáva, nyomorult világ
Mert szét kell zúzni mind a kőtáblákat
Újjá kell írni minden Bibliát.

/1956 november 5/

Új Bibliát! - Iochom Zsolt szavalata

Link



Marschalkó Lajos: VÖRÖS VIHAR

Link








Kormorán / Wass Albert - A bujdosó imája

Link



Wass Albert - Kormorán: A bujdosó imája

Link











 
 
0 komment , kategória:  Marschalkó Lajos  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2021.03 2021. április 2021.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 36 db bejegyzés
e év: 320 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1527
  • e Hét: 7871
  • e Hónap: 34494
  • e Év: 171866
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.