Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
F. Szabó Mihály: Őszi Imádság
  2017-10-27 21:12:51, péntek
 
 





F. Szabó Mihály:
Őszi Imádság



Hideg őszi eső, hulló falevelek,
Időnk múlására is rádöbbentenek.
Dús rügyeket szült tavasz szép halálát,
S a napsugaras nyár csendes elmúlását
Madarak siratják szomorú hangjukon,
Levelektől megvált csupasz faágakon.
Ijedten bámulják a sötét felhőket,
Remegve várják a hideg fehér telet.

Ősz fejemmel én is az őszben járok már,
S arra gondolok, hogy milyen tél vár még rám.
Gondolok a csendes téli szunnyadásra,
S a tél után jövő tavasz várására.
Naponta ismételt imám még így hangzik:
,,Teremtőm, kérlek, hogy maradhassak addig,
Amíg hasznára lehetek még az embereknek,
Ha soknak már nem is, de annak az Egynek!

Bp. 2016 okt. 15






 
 
0 komment , kategória:  F. Szabó Mihály  
F. Szabó Mihály: Második Óda a Feleségemhez…
  2017-10-27 21:09:02, péntek
 
 





F. Szabó Mihály:

Második Óda a Feleségemhez...



Gyöngéd arcon, kemény, harcias tekintet.
Nem illenek össze, mégis összeférnek.
Fáradékony testben, kitartó akarat.
Lényedből sugárzó különös csodálat.
Az egész életed nagy áldozat értem,
Mivel érdemlem ezt?... Soha meg nem kérdem.
Ilyen áldozatot csak olyan szív szülhet,
Amelyben nincs más, csak önzetlen szeretet.

Túl sokat kíván tőlünk most az élet,
Kemény próbára tesz, - valamiért büntet?!...
Amiből én, igen keveset vállalok,
Csak annyit, amit még éppen elbírok.
Magatehetetlenül bámullak Téged,
Makacs kitartással megnövelt erődet,
És azt, hogy mindazt magadra vállalod,
Amire én már képtelen vagyok.

Hálával tartozom érte, jól tudom,
De megköszönni, hogyan, mikor fogom?
Ha mindig dicsérő himnuszt énekelnék,
Vagy egész nap hálás zsolozsmát mondanék
És ha az imámnak sosem lenne vége,
Méltó köszönetnek az is kevés lenne.
A Te áldozatod az egész életed,
Ilyen kevéssel azt, hogy köszönhetném meg?

Hiába keresek bármilyen mentséget,
Ennyi áldozatot elfogadni vétek.
Ám az áldozatot mégis elfogadom,
Azzal, hogy amit kérsz, azt mindig betartom.
De ha megköszönnöm ezzel sem lehet,
Ráadásul adom Neked a szívemet.
S ha a Neked adott szívem nélkül már nem élek,
Én még akkor is az adósod leszek.


Kerkakutas, 2017 jun. 10






 
 
0 komment , kategória:  F. Szabó Mihály  
F. Szabó Mihály: ESTELEDIK....
  2017-10-26 18:16:50, csütörtök
 
 





F. Szabó Mihály:
ESTELEDIK....


Csend honol a lombok alatt,
Pihenni készül már a nap.
De mielőtt még lenyugszik,
Mindenkitől elbúcsúzik.
Lágy sugarakkal simogat,
Minden hosszú árnyékot kap.

Szél se lebben, ág se mozdul,
Minden egyre jobban halkul.
S a mindent betöltő csendben,
Árnyak táncolnak sötéten.
Útját állni a homálynak,
Az égen csillagok gyúlnak

Valahol kondul egy harang,
Figyelmeztet: elmúlt egy nap!
Csendesen szól halk a hangja,
Hogy a csendet ne zavarja.
Én se töröm meg a csendet,
Nézem a csillagos eget.

Miközben az eget nézem,
Imára kulcsolom kezem.
Köszönöm az elmúlt napot,
Minden szépet, s jót, mit hozott.
S a Jóistent arra kérem,
Még sok ilyen napom legyen.

Add Uram, hogy ezt köszönve,
Úgy készüljek a többire:
Örülni tudjak azoknak,
S velük Neked is szolgáljak.
És, ha mindezt csak álmodom,
Az álmom, valóra váljon.

Kerkakutas 2017 aug. 31



 
 
0 komment , kategória:  F. Szabó Mihály  
F. Szabó Mihály: Őszi Imádság
  2016-10-18 11:13:40, kedd
 
 





F. Szabó Mihály:
Őszi Imádság



Hideg őszi eső, hulló falevelek,
Időnk múlására is rádöbbentenek.
Dús rügyeket szült tavasz szép halálát,
S a napsugaras nyár csendes elmúlását
Madarak siratják szomorú hangjukon,
Levelektől megvált csupasz faágakon.
Ijedten bámulják a sötét felhőket,
Remegve várják a hideg fehér telet.

Ősz fejemmel én is az őszben járok már,
S arra gondolok, hogy milyen tél vár még rám.
Gondolok a csendes téli szunnyadásra,
S a tél után jövö tavasz várására.
Naponta ismételt imám még így hangzik:
,,Teremtőm, kérlek, hogy maradhassak addig,
Amíg hasznára lehetek még az embereknek,
Ha soknak már nem is, de annak az Egynek!

Bp. 2016 okt. 15







 
 
0 komment , kategória:  F. Szabó Mihály  
Tigram: Homályos emlék
  2016-07-31 01:05:13, vasárnap
 
 





Tigram
Homályos emlék



Már nem tudom
hogyan is történt,
és miért volt olyan
szép a nyár,
csak álltam ott
és azt vettem észre
szobámba osont a félhomály.
Átöleltél, én megremegtem
mint hideg szél
ha karjába zár,
az ajtó lassan becsukódott,
és szégyenlősen
kattant a zár.






 
 
0 komment , kategória:  F. Szabó Mihály  
F. Szabó Mihály: Vallomás
  2016-07-29 10:36:41, péntek
 
 





F. Szabó Mihály:
Vallomás



Mint a füvön a hajnali harmat,
Égen az örökké éltető nap,
Virágon, az azt díszítő szirom,
Kapaszkodó levél a faágon,
Hömpölygő víz a folyó medrében,
Mint a hó az égig érő hegyen,
A Hold és a csillagok az égen,
Hozzád tartozom, Te vagy az életem.

Kérlek, hallgasd meg ezt a vallomást,
És ha meghallgattad, ne csinálj mást,
Csak próbáld meg azzal viszonozni,
Hogy Te is tudj így hozzám tartozni.
Légy Te a fű, leszek én a harmat,
Csókkal borítom minden száladat.
Leszek a virág, légy Te a szirom,
Ékesség és szépség a virágon.

Légy Te a fa ága, leszek én a levél,
S kapaszkodom, el nem engedlek én.
Légy folyómeder, én a víz leszek,
S a boldogság tengeréhez érek.
Légy Te az égig érő magas hegy,
Melyen, mint hó, örökre ott leszek.
Légy az égen a hold és a csillag,
S boldog leszek, ha ragyogni látlak.

Budapest, 2014 júl. 12.






 
 
0 komment , kategória:  F. Szabó Mihály  
F. Szabó Mihály: Vihar
  2016-07-29 10:30:52, péntek
 
 





F. Szabó Mihály:
Vihar



Szikrázó napsütés éget,
Reszkető levegő perzsel.
Mozdulatlanságba dermed,
Védekezve minden élő,
Ha nap elől nem bújhat el.
Ami elbújt, nem jön elő.

Száraz fű és szomjas levél,
Rezdül egy lágy fuvallattól,
Ami már felhők alatt kél.
Szél erősödik dühödten,
Égnek, s pokolnak hangja zúg,
Villámlik, dörög szüntelen.

Orkán tör-zúz, fákat csavar,
Megbolondult a természet,
Kitört a pusztító vihar.
Rászakad az ég a földre:
Felhők megválnak terhüktől,
S tenger terül a vidékre.

Csendesedik, megáll a szél,
Eltűnnek a sötét felhők,
Dörgés, villámlás véget ér.
Mostmár csak az eresz csorog,
Kibújik a nap, s alatta,
Színes szivárvány mosolyog.






 
 
0 komment , kategória:  F. Szabó Mihály  
F. Szabó Mihály: Add uram, hogy lássak
  2016-07-26 09:57:20, kedd
 
 


BEMUTATKOZÁS,

1928 dec. 27.-n születtem, Hajdúdorogon. Középiskolába Ungváron és Nyíregyházán jártam. Majd a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki, - villamosmérnöki, - és mérnök-közgazdász diplomát szereztem.
A Tiszapalkonyai Hőerőműnél, az Erőmű Beruházási Vállalat mérnökeként végzett munkám során ismerkedtem meg Hamvas Béla író-filozófussal, akit a következő munkahelyemre, a Bokodi Hőerőmű építésvezetőjeként magammal vittem, - noha akkor még nem tudtam, hogy Hamvas Béla a magyar irodalom és filozófia egyik géniusza.
A Bokodi Erőmű építésének befejezése után, Nagyváradra kerültem. Ott, Kirendeltségvezetőként az általunk szállított erőművi berendezések szerelését irányítottam.
Utána a Tatabányai Szénbányáknál, - a szénen kívüli műszaki részlegen dolgoztam.
Majd a Komplex Külkereskedelmi Váll. Bagdadi irodájának vezetője lettem. Ebben a beosztásomban több, a Komplex által Irakba szállított létesítmény megvalósítási munkáinak koordinálása mellett, külkereskedelmi tevékenységben is részt vettem.
Műszaki munkám mellett érdekelt az irodalom és a történelem.
Előbbivel magyarázható, hogy magam is írok.
Utóbbival, - hogy lelkesen elköteleztem magamat a Csángó-Magyar Ügynek,
ezen belül - az egész világnak értéket jelentő, - csodálatos, archaikus csángó-magyar nyelv megmentésének, a csángó gyermekek magyar nyelvű oktatásának, azaz a csángó-magyar nyelv megőrzésének céljából.
Ennek érdekében anyagi lehetőségeim jelentős részének felhasználásával külön alapítványt hoztam létre, ,,Segítség a csángó gyerekeknek" címmel.
Remélem, hogy ebben az ügyben mások is csatlakoznak hozzám és az alapítványomon keresztül támogatják a csángó gyerekek magyar nyelvű oktatását.

( F. ) Szabó Mihály









F. Szabó Mihály:
Add uram, hogy lássak



Add Uram, hogy lássak!
Ne járjak ép szemmel is vakon a világban.

Add, hogy lássam a könnyet, hogy letöröljem.
A sebet, hogy bekötözzem.
A reszkető kezet, hogy megszorítsam.
A szomjazót, hogy megitassam.
Az éhezőt, hogy megetessem.
A mezítelent, hogy betakarjam.
A beteget, hogy gyógyítsam.
A gyengét, hogy támogassam.
Az elesettet, hogy felemeljem.

Add Uram, hogy lássak!
Mindent mindig tisztán, mindig helyesen.

Add, hogy lássam a kedveset, hogy megköszönjem.
A durvát, hogy elnézzem.
A szeretetet, hogy viszonozzam.
A haragot, hogy megbocsássam.
Az igazságot, hogy védjem.
A hazugságot, hogy elítéljem.
A szabadságot, hogy oltalmazzam.
A rabságot, hogy lerázzam.
A jót, hogy kövessem.
A rosszat, hogy mindig elkerüljem.

Add Uram, hogy lássak!
Ne vakítson meg sem fény, sem sötétség.








 
 
0 komment , kategória:  F. Szabó Mihály  
F. Szabó Mihály: Örök tánc
  2016-07-26 08:52:57, kedd
 
 





F. Szabó Mihály:
Örök tánc

HAJNAL.

Hajnalodik, fogy már az éj,
Lassan dereng, jön már a fény.
A HAJNAL a fényt mind kéri,
S vele az időt is reméli,
Hogy azzal hosszan játszhasson
És addig hajnal maradjon.
Kicsit meg is fürdik benne,
Hogy ragyogását élvezze.
Majd hirtelen gondol egyet,
S átadja azt a reggelnek.


REGGEL.

A REGGEL már vidáman kél,
Sehol nincs már a sötét éj.
Az idő is az övé már,
Nem érzi, hogy az gyorsan jár.
Nem érzi annak múlását,
Sem a saját fáradását.
Vidáman csak arra gondol,
Hogy mindig reggel maradjon.
De az jön az erősebb hajnal
És minden elvisz magával.


NAPPAL.

A nappal a fényt és időt
Lassan hajtja maga előtt.
Itt most mindent én szabok meg,
Én vagyok a legerősebb!
Mondja és azt is gondolja,
Hogy ő el nem múlik soha.
Ezután már csak nappal lesz,
Örömére földnek, s égnek.
De az este könyörtelen
Azt mondja: én következem!


ESTE.

Az este így bölcselkedik:
Nem csinálok én már semmit.
A többiek mind bolondok,
Én már csak pihenni fogok.
Lágy melegben, tompa fényben,
Le is heveredik szépen.
Lustán, kéjjel nyújtózkodik,
Amíg nyugodtan elalszik.
Mikor az éj ezt meglátja,
Kárörömmel betakarja.


ÉJ.

Az este nekem dolgozott.
Ha a fényt jól betakarom,
S az időt magára hagyom,
A sötétség hosszan kitart,
Én lehetek a leghosszabb.
Hosszabb, mint ti együtt hárman.
Pihenhetek én is hosszan.
Ám ő ezt mégsem tehette,
A hajnal felébresztette.

Amikor a hajnal az éjt
És a fényt is kitakarja,
S az ragyogva előjön,
Kezdődik minden előről.

ÉJ, HAJNAL, REGGEL, NAPPAL, ESTE
Egy folytonos nagy körtáncban
Váltják és kergetik egymást,
Hogy a fényt, s az időt megkapják.
De ők egymást le nem győzik
És a körtánc folytatódik.

Meddig?
Ezt én több ezerszer megéltem,
S majd annyiszor végignéztem.
Nem tudom, hányszor látom még,
Mikor hangzik el, hogy elég?
S az öt örök-táncos közül
Melyik az, amelyik örül,
Mikor a szemem lezárja,
Hogy az táncukat ne lássa.
Ezt hiába kérdezném meg,
Nézem a táncot, míg élek.










 
 
0 komment , kategória:  F. Szabó Mihály  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2021.03 2021. április 2021.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 438 db bejegyzés
Összes: 12933 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 210
  • e Hét: 3468
  • e Hónap: 25368
  • e Év: 114978
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.