|
2014-08-21 17:36:22, csütörtök
|
| |
| |
Libikóka az élet
Libikóka az élet, én is tudom,
egyszer lent, majd fent a hangulatom,
csakhogy én a fentre adom mindig a voksom.
Szeretem a ragyogó napokat,
a virágok illatát, a daloló madarakat,
a mosolygó csendet, a tiszta énekhangokat.
A békés, boldog életet,
a versekben rejlő regélő rímeket,
én akarom az emberhez méltó, érző életet!
Libikóka az élet, én is tudom,
ezért mielőtt épp a mély felé tartana,
gyorsan egy kis életerőt dobok a túloldalra.
Nem félek a könnyektől,
ha kell bőven eregetem, mert tudom,
hogy eső áztatta földből kel ki elvetett magom!
Van szemét a Földön, én is tudom,
de mit segítek azzal, ha megszavalom?
Zavarja a szemem, felseprem, és a kukába dobom.
Libikóka az élet, én is tudom,
néha a mélybe zuhan, csak múló pillanat,
szükség van rá, hogy értékeljem a szárnyalásokat!
Pál Júlia
poet.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pál Júlia |
|
|
|
|
|
Offline
