|
2016-03-04 15:16:55, péntek
|
| |
| |
GÁL ÉVA MESE
Hazátlanok millecentenáriuma
A honfoglalás, mondd, mit jelent annak,
akinek hazája nem lesz soha?
Aki sötétbe született magyarnak,
hogy árnyától éljen a glória?
Hogy éli meg az ezeregyszáz évet,
ha úgy érzi: elhagyta a haza?
Készen kapott határt és veszteséget.
A történelem vádlottként örök,
mert megteremti ezt az ellentétet
a haza és a hazátlan között.
A vonzódás a fényhez örök kényszer,
rációt győznek érte ösztönök,
hogy leszámoljanak a vaksötéttel,
hiszen minden élni, látni akar!
Otthont teremtve küzdeni a véggel.
Másként nincs élet, ember és magyar!
És mi mintha már csak sötétből látnánk
a fényt, ami árnyékába takar,
többletként éljük a haza hiányát:
a ,,nincs"-ben teljesül a végtelen,
a egy nyelvében élő világ hazáját
őrzi bennünk a boldog értelem.
De nyelvében egy világ meddig élhet,
ha nincs földje ahhoz, amit terem?
Meddig lehet a fény árnyéka élet,
meddig ad otthont hitünknek az ég,
s mikor jön el a nap, mikor a fénynek
s árnyéknak közös hona lesz a vég?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gál Éva Emese |
|
|
|
|
|
Offline
