|
2016-03-19 21:00:12, szombat
|
| |
| |
DUGASZ ISTVÁN VERSEI
Dugasz István (Kemecse, 1941. szeptember 10. - )
AMIKOR AZ ORGONA VIRÁGZIK
Amikor az orgona virágzik
Napsugara fényesen cikázik.
Az esőben mindig jól megázik,
A napfényben soha ő nem fázik.
Kismadár az orgonafa ágán
Bárcsak mindig én őt ottan látnám.
Barna kislány kinek lelkem adnám
A madárkát neki megmutatnám.
Minden fehér orgonavirágba
Ott lakik a szívem legszebb álma.
Olyan szép az orgona virága,
Mint az az egy drága kisleányka.
Mikor az orgona virágzik
Szívem mindig csak ő hozzá vágyik,
Ha nem látom, szívem remeg, fázik
Lelkem mélyén a madárhoz vágyik.
AZ ANYÁM
Az anyám szült engemet,
Ő adta a lelkemet.
Ő az áldott jó anyám,
Aki mindig vár reám.
Ő tanított beszélni,
Arra is, hogy kell élni.
Apa, anya, ez a szó,
Bennem mindig ez a jó.
Első szavam anya volt,
Első csókom övé volt.
Apám volt a második,
Ő is rólam álmodik.
Apa, anya, szüleim,
Ezt hallják a füleim.
Milyen igaz, milyen jó,
Nincs is ennél már szebb szó.
Apa nélkül anya nincs,
Mind a kettő igaz kincs.
Apa szeret, anya is,
Anya szeret maga is.
Anyám mondja: kicsi lény,
Te vagy, csillag, a remény.
Fut az idő messzire,
Nem emlékszem semmire.
Első szavam hogy mi volt,
Először is ki csókolt.
Mindent, amit mondanak,
Azt mondják most a szavak.
Anyám szava a szavam,
Minden szavát úgy kaptam.
Anyám adta mind nekem,
Azt a szót is: szeretem.
Mit a szavak mondanak,
Bennem érzés, nem szavak.
Érzem a szót: anyámé,
Értelme az enyémé.
Milyen furcsa anyanyelv,
Anyanyelvem az a nyelv.
Senki szava nem ilyen,
Azt érzi az én szívem.
Anyanyelvem, ki nevelt
Mindig, aki felnevelt.
Édesanyám, te vagy az,
Mint virágnak a tavasz.
Fut az idő messzire,
Vele kell most mennie.
Anyám viszi az időt,
Idő viszi mindig őt.
Anyám elment, itt hagyott,
Nem felejtem a napot.
Fáj a szívem, mit tegyek?
Egyet, hogy nem feledek.
BOLDOG ÚJ ÉVET
Évek jönnek, évek mennek
Talán egyre sebesebbek.
Mindenkiben él egy álom,
Az életet szebbnek látom.
Azt kívánom a világon
Boldog legyen minden áron
Az az ember ki jót akar.
Ki a szépet úgy imádja,
Hogy azt mindig másban látja.
Lássa azt a jó pajtásban,
Lássa azt a legszebb lányban,
Lássa azt, hogy boldog lélek
Lakik minden jó emberben.
Jó az ember, ha lelke van,
Jó az ember, ha szíve van.
Nemcsak dobog, hanem érez,
Ha jót akar meg is kérdez.
Mi bántja a lelked, szíved
Részvételem legyen tied.
Embert látok mindenkiben
Neki adom lelkem, szívem.
Az ember az úgy született,
Mint a harmat és lehelet.
Legcsodásabb ő lehetett.
Mi nem volt benne szeretet,
Másik fele úgy született.
Benne méreg édes mézzel,
Nem fogható fel ez ésszel.
Kérdésem van, de nem mondom
Szóval én ezt el nem rontom.
Meghagyom az utókornak
Hol emberek vágyakoznak
Csodát látni a másikban.
Ez a másik egy csoda lény
Ő a nő ki mindig szerény.
Nő az álmok legszebb vágya
Nincs, ember ki nem kívánja.
Nélküle nincs élet, remény
Minden ember mondja enyém.
Légy enyém, életem párja
Lelkem szívedet bezárja.
Örök napsugár az álom
Lelked szívembe bezárom.
Így repül az élet tova,
Vele együtt az évek sora.
Újévkor új álmok jönnek,
Lelkünkben gyújtanak tüzet
Ígérjük azt, hogy jók leszünk
Rosszat soha nem cselekszünk.
Földön éljünk minden áron,
Akkor is, ha száll az álom.
Álom viszi a világot
Előre, kedvesnek virágot.
Boldog újévet kívánok!
ELMENT A NYÁR
Elment a nyár és a meleg,
Mégis oly meleg a kezed,
Ha érintem, szívem remeg,
Éget a csillogó szemed.
Benne él a nyár világa,
Bennem meg a nyár virága.
Együtt vagyunk ősz havába,
Hallgassunk az ősz szavára.
Vegyünk néha nagykabátot
Bár a nap még néha áldott.
Nap sugarát küldi felénk,
Vágyat plántál mindig belénk.
Olyan tüzes néha a nap
Álmaimban csókot is ad.
Ha kezed a kezembe van,
Álom ringat vágyaimban.
Szerelmünk az ősz szagába
Úgy sétálunk az utcába.
Ilyen az ősz októberben,
Így élünk a szerelemben.
Itt van az ősz, elment a nyár,
De emléke még velünk jár.
Minden emlék egy napsugár,
Mert bennünk örök lesz e nyár.
ÉJSZAKA VAN
Éjszaka van, alszik a város
Ki nem alszik az is már álmos.
Hallgat a csend, a Hold mosolyog
Félig alszom, látom mosolyod.
Látom a Holdon és csak nézlek
Nélküled tán semmit se érzek.
Fent csillagok vannak az égen
Talán te is csillag vagy éppen.
Lelkemben úgy futnak a percek
Már nem látok sehol egy lelket.
Lassan angyalok jönnek felém
Vágyat, álmot öntenek belém.
Hallgat a csend bent a szobában
Csak az óra ketyeg magában.
FÖLDI CSILLAG
Földi csillag száz alakban,
Földi csillag a szavakban.
Földre szállott angyal maga
Aki él az álmaimba.
Minden csillag égen ballag
Csak a földi földön halad.
Tiszta égbolt éjszakája,
Csillagszemek ragyogása.
Földi csillag lehet leány
Kit a szívem nagyon kíván.
Csillag lakik a szemébe,
Szeretet meg a szívébe.
Csillagok a földön járnak
Kit az ember ritkán láthat.
Nem is tudom ki a csillag,
Ki szívéből mindig jót ad.
Nekem minden ember csillag
Aki nekünk mindig jót ad.
Szívét adja, lelkét érte
Mást tanítson emberségre.
Legyen tudós vagy sportember,
Vagy aki épp dalt énekel.
Érte dobog szívünk, lelkünk
Szebb általuk az életünk.
Ők a show az életünkben
Vágyunk bennük, örömünkben.
Azért csillag, mert szeretjük
Mi vagyunk az ő szerelmük.
Legyen csillag, de nagyon sok
Általuk az ember boldog.
Ők adják a jót, a szépet
Általuk lesz szép az élet.
GÉP NE LEGYEN
Szívem, lelkem kitárom,
Legyen ő a gitárom.
Játsszunk mindig vidáman,
Úgy éljünk a világban.
Szívem, lelkem ne legyen
Az én számítógépem.
Eszem mondja, mit tegyek,
Azt is, hogy kit szeressek.
Legyen szabad a szívem,
Mert abban van a hitem.
Gondolatban az enyém,
Ne legyen az képregény.
Gép ne legyen a társam,
Mindig barát a vágyam.
Gép a munkaeszközöm,
Attól teljes az öröm.
A GYEREK
Ártatlan a gyerek, mikor megszület`,
Nap hozza a fényt, az értelmet.
Benne már a múlt, a génjeiben fészkel,
Az értelem ott van, mint egy ékszer.
A szikra még lapul a mélyben,
De már ott van az észben.
A pillanat szülte a létet,
Bele az eget és a Földet.
A szeretet lelke a vágynak,
Az anyának, a kicsi babának.
Minden gyerek így jön a világra,
Így van megírva az imába`.
Jövője gödörben vagy az égen,
Kívánom, minden gyerek éljen.
HALOTTAK NAPJÁN
Sárga levél hull a földre
Sétálok a temetőbe.
Édesapám, édesanyám
Nem gondoltok ti már énrám.
Lelkem súgja szívem zuga
Menjek hozzád újra, újra.
Kavarognak az emlékek
Nem rakhatok én rá féket.
Előjönnek minden évben
Szívem vérzik azt is érzem.
Apám, anyám nem láthatom
Megszoktam már a bánatom.
Gyertyát gyújtok minden évben
Vágyam száll a messzeségben.
Csillag gyúl a temetőben,
Szívem hisz a teremtőben.
Aki adta el is vette,
A szívemnek azt üzente.
Minden életnek van vége
Nyugodjak meg, legyen béke.
Nyugodt vagyok, mégis úgy fáj
Szívem körül az a kis táj.
Gyertyafénnyel emlékezem,
Ellenük én nem vétkezem.
Temetőben hull a levél
Földet érve már az nem él.
Szél viszi a fától messze
Emléke is elfeledve.
Halott levél temetőben
A sírdombon heverőben.
Emberélet, mint a levél
Soha többé az már nem él.
Gyertyafényes éjszakában
Hallom, hogy a lelkek szállnak.
Múltat idéz minden lélek
Előjönnek az emlékek.
HATALMAS VÁGY
Hatalmas vágy fűti lelkem
Ezt a vágyat benned leltem.
Általad lett szívem, lelkem
Olyan, amit le nem írok,
Mert ilyet én nem is bírok.
Aki óceánt már látott
Az a végtelen világot
Látta és azt úgy csodálta.
Úgy csodállak téged én is
Lelkem mélyén te a fétis.
Gondolatod gondolatom,
A világom neked adom.
Lelkem szikrája a csillag,
Mindegyikben ott az ajkad.
Virágokat nem említem
Inkább mindet hozzád viszem.
Minden virág illatával
Bókol neked igazával.
Mind azt mondja, tied vagyok,
A nap is csak neked ragyog.
Hozzád képest nem is vagyok,
De vágyaim olyan nagyok,
Hogy ők nekem a csillagok.
Minden csillag egy világrész
Nekem te mindnél többet érsz.
Ez a világ mit is érne,
Ha szemedben nap nem égne.
Gondolatim olyan szépek
Átölelnek mindig téged.
Kívánságom csak egy lehet,
Éljen benned a szeretet.
Te vagy csillagok közt drága,
Világ legnagyobb csodája.
Oh, ha nem gondolsz rám néha,
Lelkem szappanbuborék ma.
Úgy pattanna szét az álmom,
Benne az egész világom.
HIT NÉLKÜL
Árpád az ősünk és vezérünk
Nélküle itt soha nem élhetünk.
Nekünk e földet ő szerezte,
Árpád sávos zászló vezette.
A turul jelkép a zászlaján,
- E jelkép örök neked hazám.
Aki e jelképet tagadja
Magyart itt látni nem akarja -
István tette szentté a magyart,
Ő mindenkinek csak jót akart.
Ott ahol volt, szentlélek lakott,
Ő nekünk egy országot adott.
Mert pogányként nem lenne magyar,
Mi sem lennénk más, mint az avar.
Nevünk szép volt, mint a félhold,
Köröttünk mindenki hódolt.
Amikor még igaz volt a magyar
Nem bánthatta az idegen kar.
Ahogy veszett a hitünk
Egyre gyengébbek lettünk.
Hit nélkül a végén elveszünk,
Hisz nem él bennünk a szellemünk.
Lassan nem tudjuk mi a haza,
Olyan, mint elkergetett anya.
Olyanok vagyunk, mint a jéghegyek,
Előbbre valók az érdekek.
Más okok miatt elolvadunk,
Talán csak egy emlék maradunk.
ITT VAN A NYÁR
Nyári éjben, csillagfényben
Csendben jár a Hold az égen.
Elmerengve nézek széjjel,
Mit láthatok én az éjjel.
Látom, a Hold hogyan kószál
Kint a réten, ahol a nyár
Ontja a zöld fű illatát.
Tarka virág ezüst réten
Holdsugárban fürdik éppen.
Távol-messze szürke felleg,
Lebegve száll a Föld felett.
Fent a Hold az ég peremén
Eltűnik a felhő szélén.
A holdsugár egyedül jár,
Úgy érzem, hogy vele a nyár.
Távol tőlem város fénye
Világít a sötét éjbe.
Ablakomban a holdsugár
Azt súgja, hogy itt van a nyár.
JÖN A TAVASZ
Fagyos éjszakákban
Szívemben már nyár van.
Álmodom a tavaszt,
Közben sírva fakaszt.
Hull a könnyem könnyen
Hol az ég se dörren.
Remegek az éjben,
Hideg éji szélben.
Március van nőnap,
Pocsolya egy kőlap.
Könnyem hull a széltől,
Égből jövő fénytől.
Szívem hevül mégis
Minden nő egy fétis.
Virág nincsen nálam
Csókra áll a szájam.
Ő adja a csókot,
Arcomon hagy foltot.
Piros, mint a rózsa
Enyém az ő csókja.
Jön a tavasz érzem,
Minden nő szemében.
Csak az időjárás
Hozzánk még nem hálás.
LEGYEN
Hallgatom a csend zaját,
Benne a csendet magát.
Nézem csillagot az égen.
Nekem mondjad, csak legyen.
Legyen virág a kertben,
Legyen mosoly a csendben.
Legyen, minek lenni kell,
Amikor a Nap is kel.
Ne csak az álom legyen,
Legyen igaz életem.
Legyen só az életben.
Nem, nem kérek semmit se,
Folyjon a folyó egyre
Majd fogok halat benne.
Tudom, hogy vagy, mert érzem
Azt súgja szívem, lelkem.
Szeretném, ha szeretnél
Nem kell jobban semminél.
Adj folyót, tiszta vizet
Ne nekem, mindenkinek.
Legyen tiszta mi nincsen,
Legyen hit, remény szívben.
LEGYEN MINDEN SZÍVBEN OTT
Nem vagyunk mi elfelejtve
Álom vagyunk a sötétbe,
Ha felénk jön a nap útja
Felébredünk mi majd újra.
Álmaink, ha újból szállnak
Ránk még boldog percek várnak.
Csillagos ég a szívünkben,
Édes álom a lelkünkben.
A tengernek mély a medre,
De mélyebben van szívembe
A szeretet, ami éltet
Elfeledjük a sötétet.
Egy csillagot akar lelkünk
Mindig egyet, s arra menjünk.
Ha az utat megtaláljuk
Szép lesz újból a világunk.
Ez a csillag az, a szeretet,
Ha akarjuk mindig, lehet.
Hát akarjuk e csillagot
És legyen minden szívben ott.
MADÁR, MADÁR
Madár, madár kedves madár
A te hangod messzire száll
Olyan messze, mint a lelkem
Kérlek, vidd el az én versem.
Vidd el egy édes leánynak
Adjál neki egy kis vágyat,
Szállj ablaka közelébe,
Öntsél vágyat a szívébe,
Ha felébred a dalodra
Versemet mondd el dalolva,
Mondd el neki, hogy szeretem
Talán ő az egyetlenem.
Úgy szeretem, mint senkit még
Szívem, mint Nap érte úgy ég.
Hajnalban mondd, Nappal küldöm
Látni őt már az is öröm.
Hajnalpírját lelkem bírja,
Benne mond meg versem írja.
Neki adom a harmatot.
Napot, Holdat és a csillagot.
Harmatot a rózsa szirmán,
De őt százszor jobban bírnám,
Ha mosolya enyém volna,
Hátha még az édes csókja.
Versemet úgy daloljad el,
Könnyes szemmel ébredjen fel.
Örömében hulljon könnye,
Hogy szeressen mindörökre.
Minden egyes könnycseppjében
Majd a lelkét benne érzem.
Ha éneked ilyen szép lesz
Amit érzek, te is érezd.
MIÉRT
Miért sír a lélek
Mikor felidézlek?
Mosolyod Nap az égen,
Azt szívemben érzem.
Fényében elégek
Úgy megyek elébed.
A lelkem égbe száll,
Ahogy egy kismadár.
Talán mert nem látlak,
Idéznek a vágyak.
Talán, mert szeretlek
Azért is idézlek.
Miért sírok néha?
Nem is tudom még ma.
Hiányzik a lelked,
A puha két kezed.
Mosolyod a régi,
Örökké az égi.
Mikor nem vagy vélem
Perc is hosszú nékem.
MOSOLY
Mosoly az élet rózsája
Az nem gondol csak magára.
Kinek mosolya varázs ma,
Élvezet nézni magába.
A Nap mosoly a tengeren
Miben a lélek megterem.
Benne érzem a végtelen,
Mi a szívben érzelem.
Minden mosolyban érzelem,
Ha nézem szívem kénytelen,
Mint a Nap hol a fény terem
Lángra gyúlni az ég felett.
Mosoly az élet varázsa
Nézni is jó azt magába.
Kinek mosolya varázs ma
Annak szép lehet az álma.
Minden mosoly egy üzenet
Talán tőle egy dal szület`
Mi vidítja a szívünket,
Repíti mennybe lelkünket.
Mosolynyugtató pici tó
Amiben születhet a jó.
A mosoly ki nem mondott szó,
Érezni mindig olyan jó.
A NŐ
Hallom szívem, hogy dobog
Mikor arcod mosolyog.
Néma az egész világ
Olyan vagy, mint egy virág.
Általad szép a világ,
Szívem tégedet imád.
Nélküled nem lehetnék
Nem volna az ég se kék.
Te vagy az a teremtmény
Kivel az élet élmény.
Áldott vagy te drága nő,
Szívemben vágy érted nő.
Te vagy álmom, világom
A legszebbik virágom.
Mit mondjak még rólad én,
Legszebb vagy e földtekén.
SZERETLEK
Szeretlek, mint napfényt az élet,
Veled futok, ahogy az évek.
Mint virág a fán, olyan voltál,
Mikor először megcsókoltál.
Futottunk együtt kint az utcán,
Egy borongós nyári délután.
Fogtuk egymás kezét szorosan,
Futottunk egyre csak porosan.
Kit érdekelt a por, a felhő,
Jó volt, simogatott a szellő.
Még mindig fogom a kezedet,
Örülök, hogy veled lehetek.
Az idő száll, soha meg nem áll,
Talán ez a negyvenedik nyár.
Ma már fa vagy és virágod van,
Itt élsz velem a világomban.
TEALEVÉL
Tealevél neked zenél,
Színe, íze hozzád beszél,
Mindig csak rá emlékezzél.
Mikor éppen fújja a szél.
Enyhe szellő, enyhe levél,
Enyhe szellő, enyhén beszél,
Erős levél, mint erős szél,
Mindkettőre emlékezzél.
Csókot ad a tealevél,
Mikor iszod benned úgy él,
Azt mondja a tealevél,
Mindig engemet szeressél.
TÜKRÖM NÉZEM
Szemed tükrét néztem egyre,
Belopódzott a szívembe.
Rád gondolok, csak azt látom
Azt a percet mindig áldom.
Ha a tükröm nézem, érzem,
Hogy mindig te itt vagy vélem.
Tükrömben is képed látom
Pedig magaméra vágyom.
Tükröm nézem, én úgy érzem,
Hogy a tükröm én nem értem.
Szemem látom ott vagy benne,
Mintha ez csak varázs lenne.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dugasz István |
|
|
|
|
|
Offline
