Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Pecznyík Pál : Győzelem!
  2020-06-12 21:15:40, péntek
 
 







Pecznyík Pál : GYŐZELEM!


Győzelem: ha már nem,
világ szerint járok,
büszkeségből, gőgből,
alázatra váltok.
Győzelem: ha ütnek,
már nem ütök vissza,
megváltott szívemben,
nincs már dühös szikra.
Győzelem: ha testi
vágyak, nem kísértnek,
bár szépnek látszanak,
múló semmiségek.
Győzelem: ha Jézus
lábnyomában járok,
keskeny úton nyílnak,
a legszebb virágok.
Győzelem: ha győzök
ó emberem felett,
ha új életemben,
bŰn, nem kaphat helyet.
Győzelem: ha térdet
hajtok Isten előtt,
akitől naponta
kapok lelki erőt.
Győzelem: ha világ,
már nincs rám hatással,
boldogan járhatok,
hívő lelki társsal.
Győzelem: ha földön,
végig hitben élek,
bŰnöket legyőzve,
menny honába érek!
Ám a győzelmes Úr
mindig, Jézus bennem,
ezért, amíg élek,
dicsőségét zengem!


SlidePlayer

Link
































































 
 
0 komment , kategória:  Pecznyík Pál   
Pecznyík Pál
  2016-10-07 20:00:20, péntek
 
 










PECZNYIK PÁL


Pecznyík Pál, (Kiskőrös 1919. november 18 -), jelenleg Celldömölkön él. Idén lesz 97 éves! Isten kegyelméből és jóvoltából, már 69 éve írhatja evangéliumi üzenetű verseit, azzal az el nem titkolt céllal, hogy az Úr Jézushoz vezethessen minden drága lelket! Eddig közel 6000 verse jelent meg, a jó Isten adjon erőt neki további versmissziós szolgálatához!

,,Ha az ÚR nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknám. - Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, URam, támogatott engem. - Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet. - De nekem az ÚR a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám." (Zsolt 94,17.18.19.22)



Link

Link
Link







ADÓSSÁG, BŰN MIATT!


Urunk Te jól tudod, ki alkottál minket,
súlyos bűn-adóság, terheli lelkünket.

Tudod: életünknél, nekünk nincsen másunk
ezért, elengedted, minden tartozásunk!

Tízezer tálentum súlya nyomta, válunk,
megfizethetetlen volt, a tartozásunk.

Urunk adós néked férfi is, meg nő is,
szégyenkezve mondom: még a csecsemő is!

Fizetésképtelen koldusaid vagyunk,
még életünkhöz is, mindent Tőled kapunk.

Bizony okkal várod, szívünk hódolását,
mivel elengedted, minden tartozását!

Azért gyakorolsz Te, kegyelmet felettünk,
mert drága Szent Fiad, fizetett helyettünk!

Adóságunk terhét, vállunkról levette,
s nem az adós szolgát, szegezték keresztre!

Urunk elengedted, a számtalan vétket,
könnyek közt köszönjük, e csodás jótétet.

Adós szolgák voltunk, gyermekeid lettünk,
hisz Fiadban: magad, szenvedtél helyettünk!


SlidePlayer

Link








ALIG VÁROM...


Alig várom, hogy elhagyjam,
ezt a bűn fertőzött Földet,
melyben oly sok, jaj, szót mondtam,
hullattam sok fájó könnyet.
Engemet is jól megedzett,
a sok próba, sok fájdalom,
verejtékes munka során,
elfáradt a lábam, karom.
Lelkem szeme, bűnbánattal
tekint, hívők hona felé,
szégyellem, hogy sok miértet
küldtem, áldott Atyám elé.
Van egy csodás örök város,
ne az elmúlóba higgyek,
Atyám azért próbál engem,
bűn álmából, felébredjek.
Atyám hálásan köszönöm,
a sok próbát, betegséget,
hiszen csak így kerülöm el,
a gyehennát, sötétséget.
Világ szűkül körülöttem,
gyengén, négy fal között élek,
várom, hogy e rozzant sátort,
mikor hagyja itt, a lélek.
Ámde amíg szívem dobog,
versben hívom a lelkeket,
új Földön a dicső honba,
gyermekeket, felnőtteket.
Abban: örök szeretetben,
nagy örömben, zsong az élet,
áldott Atyánk közelében,
létünk: soha, nem ér véget.

2016. IX. 22.







ATYÁD SZÓLÍT!


Atyád szólít, gyermekem,
földön járó gyöngyszemem,
én adtam az életed,
drága célom van veled!
Lehess eszközöm nekem,
hirdesd: féljék szent Nevem!
Míg vonulsz a földön át,
két szemem vigyáz reád.
Lelked, por-ruhába jár,
rá fröccsen a víz, a sár.
Szebbet szántam én neked,
soha el nem nyűheted.
Fehérebb az, mint a hó,
illatos és ragyogó.
Abban járhat mennybe fenn,
minden drága gyermekem.
Rögös út az, melyen jársz,
rózsát azon, nem találsz.
Sivatagon vezet át,
sejteti a szebb hazát!
Nem tudod: itt meddig élsz,
légy naponta útra kész!
Úgy, bármikor hív szavam,
lelked ki lép boldogan,
itt hagyja por - sátorát,
felölti a szebb ruhát.
a ragyogót, fényeset,
fej-koronát ékeset!
Nos, ez vár rád, gyermekem.
szebb honban élhetsz, Velem!

2013. II. 28.







ÁLDOTT ORVOS


Bűnösök Orvosa, Jézusunk szertejár,
boldog: ki sebére, gyógyulást Tőle vár.
Szent szíve elszorul, tengernyi kín láttán,
mely feltör a kíntól, meggyötörtek száján.
Itt van, -bár nem látjuk- csak hívásunkra vár,
a benne hívőknek porsátorában jár.
Sebet kötöz, könnyet töröl áldott keze,
gyógyul a seb s apad, a könnyek tengere.
Ahol Jézus gyógyít, meggyógyul a beteg,
még az is, ki felett, halál-angyal lebeg.
Bűnsebre vére hull, gyógyító ír gyanánt,
hogy élhess, Ő szenvedt, éretted kínhalált!

Testvér, ha a szíved, fájdalomtól reszket,
hidd el, kit Ő gyógyít, soha el nem veszhet!
Engedd letörölni, arcodról könnyeid,
engedd bekötözni, bűn marta sebeid.
Bízzad Szent kezére, hittel az életed,
s elmúlik a bűn - láz, mely sokszor égetett.
Amit földi orvos, soha el nem érne,
meggyógyít, Jézusnak cseppnyi drága vére!

Celldömölk, 2008. 10. 07.







A BIBLIA ISTEN SZAVA!


Fájdalom, hogyan kezelik
sokan, Isten szent szavát,
a rádiós reklámokban,
idézik a Bibliát.
Pedig abban: Isten szava,
napi lelki kenyerünk,
üzleti célra használják,
holott, drága minekünk!
Döbbenetes, miként bánnak
Bibliával emberek,
melyből erőt, áldást nyernek
felnőttek és gyermekek.
Jaj akinek a Biblia,
csak reklám és semmi más,
hogyan áll meg Isten előtt,
ha eljön a számadás?
Mert ott, tűzre kerül minden,
ami silány, ami rossz,
kárhozat vár arra, akit
bűnre csábít a Gonosz.
A Biblia Isten szava,
mely megmozdít hegyeket,
reklámmá nem válhat soha,
a mennyei szeretet!

2008







BÚCSÚZIK A NYÁR


Leveti zöld lomb - ruháját, búcsút vesz tőlünk a nyár,
színes selyem lombot öltve, virul szerte, a határ.
Atyánk jóvoltából hullt ránk, nyár öröme, ide le,
napsugárban fürdik a táj, virághímes ligete.
Útra kelnek a nyaralók, csoportosan, gyermekek,
meleg tavak, árnyas erdők, hívogatón, intenek.
Ragyog a Nap, bárányfelhők, nem takarnak kék Eget,
gépmadarak: nyaralókat szállítanak Föld felett.
Reggel - este madárének, fokozza nagy örömünk,
csillagfényű éjszakákat ajándékoz, Istenünk.
Nem régen még kalásztenger, hullámzott, a szem előtt,
tárolókba rejtett Isten, mindennapi betevőt.
Testünknek forró melegét, csillapítják, hűs habok,
pihenéssel, fürdőzéssel telnek órák, és napok.
Minden magyarnak hő vágya, bár soha se lenne tél,
gyermek arcát, felnőtt arcát, simogatná, nyári szél.
Ám Istenünk szava nyomán, ez a vágyunk, tovaszáll,
minden nyarat ősz, tél követ, faggyá dermed, a határ.
Higgyük: Atyánk egy szebb nyarat, készít nekünk odaát,
élet fája, nem veti le soha a zöld, lomb - ruhát.
Milliószor szebb lesz a nyár, e múlandó földinél,
ismeretlen ott a hideg, havat nem görget a szél.
Jertek bűnbánó testvérek, minket új Föld, hona vár,
bűnbánóknak üdvöt nyújtó, őrök fényű lesz, a nyár.

2016. IX. 20.







CSODÁS ESEMÉNY!


A mi véges elménk, felfogni képtelen,
mi történt a földön, egy sötét éjjelen!

Ily csodás esemény, csak egyszer volt itt lenn,
láthatóan - testben - megjelent az Isten!

Mint minden csecsemő, köztünk úgy jelent meg,
Teremtő: teremtmény karján, mint kis gyermek!

Ő, akit a világ be sem fogadhatott,
zsidó gyermekek közt nőtt fel, játszadozott.

Amit a próféták, rég írtak felőle,
mentő nagy szeretet, sugárzott Belőle!

E mentő szeretet, vitte Golgotára!
Sátán, s halál felett győzött, szent halála!

Így jött közénk egykor, Fiában az Isten!
Hogy megváltottait, haza vigye innen!

Hívó szent szavára, mi mindent itt hagyunk,
hiszen új Ég s új Föld, polgárai vagyunk!

Itt hagyjuk e múló, véráztatta földet,
imádjuk Őt, aki országába fölvett!

Celldömölk, 2011. IV. 2.







ELÉGEDETT EMBER


Boldog ember aki
megvan elégedve,
aki elégedett,
annak van jó kedve.

Ajka nem ejt panaszt,
próbás utak miatt.
derűben - borúban,
követi az Urat!

Elégedett ember,
Jézus tanítványa,
elégettség érzés,
az Ő adománya.

Elégedett szívvel
ám csak azok járnak,
kik már polgárai,
mennyei világnak!

Lehetsz te is boldog,
elégedett ember,
ha majd új szívet nyersz,
amely Jézusért ver!

Bár volna minél több,
elégedett lélek,
ajkán - panasz helyett -
zengne hálaének.

Már most kezdhetne az
mennyei életet,
amelyben mindenki
boldog, elégedett.

Celldömölk, 2011. III. 3







ELJÖTT AZ ŐSZ

Újra eljött az ősz évszakok sorában,
változnak a színek, léptei nyomában.
Színeket vált a fák zöld lomb-koronája,
napfényben pompázik színes tüll-ruhája.
S míg e csodálatos panorámát nézem,
Világ Teremtője jut eszembe nékem.
Milyen óvatosan ér a falevélhez,
- láthatatlan keze - rá színeket hímez.
Ki így visel gondot fára-falevélre,
Nem sokkal inkább minden gyermekére?
Fogantatásunktól kezdve kísér minket,
aggódva figyeli botló lépteinket.
Mi nem tudjuk: hányszor halál révén állunk,
óvó keze tart, ha megbotlik lábunk.
Szeme vigyáz ránk, mert drágák vagyunk néki,
övé új életünk, keresztfán a régi!
Rendezzük naponként földi életünket,
hogy készen lehessünk, ha szava hív minket!

1996. IX.30.







EMLÉKEZZÜNK!


Isten a világot szépnek teremtette,
s azt, bűntelen ember otthonává tette.

Ám jött a nagy próba: az ember elbukott,
így kies otthona, börtönné változott.

A börtönhöz, őr is, hamar jelentkezett,
Sátán féltve őrzi, kit félre vezetett.

De jött a Hatalmas, emberré vált Isten,
bár szolgasorsban élt, de Király volt itten!

Ő Golgotán győzött, Sátán s halál fölött,
és mint győztes Hadúr, vonul népe között.

Sátán csak teremtmény, véges a hatalma,
lebukott és vár rá, sötét birodalma.

Emlékezzünk: Jézus, győzött a halálon,
azóta a halál, csak egy rövid álom.

Halálban itt hagyjuk a testünk, a párnánk,
időhatáron túl, időtlenség, vár ránk.

És mivel világunk: bűntől szennyes, sáros,
eltörli azt Isten, a Szent, Igazságos!

Nappal és éjszaka, amely együtt jár itt,
időhatáron túl, végleg kettéválik.

Isten még időben, figyelmeztet minket,
válasszuk meg bölcsen, örök lakhelyünket!

Addig választhatunk, míg e testben élünk,
mert halálunk után, már késő lesz nékünk.

Jobb, Jézussal élni, örökfény honában,
mint nélküle sírni, örök éjszakában.

Itt félelmes az éj, örök fényre vágyunk,
odavár bennünket Jézus, Nagy Királyunk!


Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban.
Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját,
Hogy ez a mi földünk biztos otthona lehessen
Gazdagságnak, Szépségnek, Boldogságnak és Békességnek.








ÉLET, CSAK ITT VAN!


Bolygónk bár egy a sok között,
ám lét, csak erre költözött.
Csak itt ragyog a napsugár,
csak itt harsog a tenger-ár.
Bolygónk, Isten kézbe vette.
s világ közepére tette!
Szárazföldnél több a tenger,
földön - vízen jár az ember.
Ma már szeli a légteret,
gépen szárnyal a föld felett.
Ki északon reggel fázik,
délen: nyárban vacsorázik.
Föld: Nap körül száguld velünk,
azon, mi körbe repülünk.
Ma még, sok titkot rejteget,
föld mélye és a tengerek.

Nézzünk fel áldott Urunkra,
nem hagyott minket magunkra!
Ami fontos, közli velünk,
a föld: nem végső lakhelyünk.
Ember hiszed, vagy nem hiszed,
amit gyűjtesz, el nem viszed!
Ha lenyugszik életnapod,
még a tested is itt hagyod!
Lelked örök, láthatatlan,
előlép új változatban!
Már új testben kerülsz oda,
ahol halál, nem lesz soha!
Vár Alkotód örök fényben,
Sátán is vár, tűz-hevében.
Hogy melyik lesz örök helyed?
Míg élsz, addig eldöntheted!

Celldömölk, 2011. II. 24.







ÉLŐ KÖVEK TEMPLOMA!


Épül a gyönyörű templom,
élő kövek temploma,
Krisztus annak alapköve,
mely nem rendül meg soha!
Isten az építő művész.
Ő építi templomát.
pilléreit, ablakait,
hatalmas nagy csarnokát.
Élőhitű gyermekei
a csodálatos kövek,
mindegyik a maga helyén
látható mint műremek.
Évezredek óta épül,
s ha elkészül egy napon,
építője végig méri,
hibát nem talál azon.
Páratlan lesz az új földön
Isten élő temploma,
s benne az Ő imádata
nem ér véget, nem soha!







ÉLŐ TEMPLOMOK!


Minden Krisztushívő
Isten szent temploma,
Fia váltságáért,
saját tulajdona!

Különös templom ez,
nincs tornya, harangja,
nincsen helyhez kötve,
messze szárnyal hangja.

Oltára: verő szív,
nem kő, sem fa-oltár,
folyton hangzik azon
ének, hála-zsoltár.

Minden élő templom,
Szentlélek lakhelye,
nincs abban sötétség,
szent fénnyel van tele.

Látható e templom,
beteg ágya mellett,
vagy börtöncellában,
mentve drága lelket!

Boldog, akit Isten
templommá avatott,
béke szigete az,
nem hordoz haragot.

Új földön templomot
már nem lát a szemünk,
dicsőséges Atyánk,
Te leszel mindenünk!

Celldömölk 2010. III. 30.







ÉNEK - E BŰNÖS VILÁGRA


E bűnös világra, sírva jöttem én, mezítelen voltam, nincstelen szegény.
Atyám már akkor is, törődött velem, jó szülőkre bízta, harmat-életem.

Kis családi fészek, volt az otthonom, abban telt el gyermek és ifjú korom.
Vergődtem a bűnben, Jézus rám talált, Ő, aki legyőzött ördögöt s halált!

Fölemelt a porból, mert szánt engemet, értem a bűnösért, mennyit szenvedett.
Golgota keresztjén, vérrel áldozott, hogy én igaz legyek, Ő lett átkozott!

Csak így menthette meg, árva lelkemet, kaphassak a mennyben, örök lakhelyet.
Dicsőség Jézusnak, a mit tett velem, hiszen csodákból áll, egész életem!







FORDULJ EL A BŰNTŐL!


Fordulj el a bűntől,
megtévesztett lélek,
ne fuss azok után,
akik bűnben élnek.
Mire fel ocsúdnak,
már késő lesz nékik,
kínok honában majd,
a hajukat tépik.
Fordulj el a bűntől,
bár csábító, édes,
de belül keserű,
kárhozatra mérgez.
Fordulj el a bűntől,
de ne holnap, még ma!
Ma még van kegyelem,
hogy eljuss a célba!
Siess: mert suhannak
órák, napok, évek,
lelkek menny honába,
csak Jézussal érnek!
Fordulj el a bűntől,
mely régtől fogva tart,
fordítsd Isten felé,
gondredős arcodat.
Ő megajándékoz,
a menny örömével,
szerető szívének
ezernyi jelével.
Fordulj el a bűntől,
s nem fogod megbánni,
Atyád országában,
fehérben fogsz járni.










GYŐZELEM!


Győzelem: ha már nem,
világ szerint járok,
büszkeségből, gőgből,
alázatra váltok.
Győzelem: ha ütnek,
már nem ütök vissza,
megváltott szívemben,
nincs már dühös szikra.
Győzelem: ha testi
vágyak, nem kísértnek,
bár szépnek látszanak,
múló semmiségek.
Győzelem: ha Jézus
lábnyomában járok,
keskeny úton nyílnak,
a legszebb virágok.
Győzelem: ha győzök
ó emberem felett,
ha új életemben,
bûn, nem kaphat helyet.
Győzelem: ha térdet
hajtok Isten előtt,
akitől naponta
kapok lelki erőt.
Győzelem: ha világ,
már nincs rám hatással,
boldogan járhatok,
hívő lelki társsal.
Győzelem: ha földön,
végig hitben élek,
bûnöket legyőzve,
menny honába érek!
Ám a győzelmes Úr
mindig, Jézus bennem,
ezért, amíg élek,
dicsőségét zengem!







HA ELMEGYEK INNEN!


Ha elmegyek innen, gyümölcs virágzáskor,
vagy egy őszi napon, sárga lombhulláskor,
és földi utamnak végéhez érkezem,
mindent - mi itt szép volt - elenged két kezem.

Ha elmegyek innen, hol születtem, éltem,
Atyám oltalmában, hol nyugodni tértem,
s ajkamon oly sokszor, magyar ének zengett,
mivel hazám e hon, s népem, ez a nemzet.

Ha elmegyek innen, észrevétlen, csendben,
testem odújából, kiröppen a lelkem,
e szürke sár odút, elfödi egy sírhant,
mert a földi élet, csak a sírpartig tart.

Ha elmegyek innen, égi hívó szóra,
testem sátorában, meg áll a szív-óra.
Atyám hajlékodba, ó fogadj be engem,
örökké áldhasson, imában a lelkem.

2000.







HÁLA, SZENVEDÉSBEN


Hiszem, tudom, tapasztalom,
ha rám borul a fájdalom,
és tagjaim lázban égnek,
betegségek: csak vendégek.
Fájdalmakkal átölelnek,
aztán, halkan tovább mennek.
De nem végleg távoznak el,
készen állnak, ha jőni kell.
Sem korábban, sem későbben,
mindig a kellő időben.
Betegségem, nem büntetés,
lelkem edzi, a szenvedés.
Az mindig csak javamra van,
soha el ne bízzam magam.
Alázatban élni - járni,
csak így lehet hűn szolgálni
Isten ügyét, a világban,
Védelemben, támadásban.
Védekezni: bűnnel szemben,
támadni: ó ember ellen.

Bár szenvedést okoz nékem,
köszönöm a betegségem.
Sorompó az, mely meg állít,
ha a Sátán bűnre csábít.
Betegség, ha jóra fordul,
ajkamról mély hála csordul.
Egy nap, út végére érek,
megszűnnek a szenvedések.
S ott élhetek majd örökké,
hol szenvedés, nem lesz többé.







A HÍVŐ NÉP URÁT VÁRJA


Isten országa a földön
övéiben van jelen;
Földrajzi határok nélkül,
végesben a végtelen.

A hívő nép Urát várja:
éjt, nappalt virrasztva tölt
s mikor megjön dicsőségben,
béke földje lesz a föld.







HÚSVÉTI FOHÁSZ


Húsvét fényes napján
fohászt rebeg ajkunk,
Jézus Krisztus előtt
fejet, térdet hajtunk.

Győzelmét hirdetjük
földünk minden táján,
Megnyílt sziklasírja
Húsvét éjszakáján!

Húsvéti fény ragyog
a sötét sír felett,
szava: megrengeti
majd a sírkerteket!

Halál csatát vesztett,
bármennyire fárad.
Akit sírba döntött,
mind életre támad!

Hozzá - ki örömre
fordította gyászunk -
szálljon hálaképpen
húsvéti fohászunk!







IMA A JÓ PAPOKÉRT


Urunk, adj nekünk jó papokat,
ne olyanokat, amilyeneket megérdemlünk!
Akik Neked szolgálni szeretnének,
és nem uralkodni helyetted.
Akik a Te igazságodat hirdetik,
és nem a sajátjukat erőltetik ránk.
Akik nem szégyellnek rólad mindenütt beszélni,
de tudnak tapintatosan magukról hallgatni.
Akik nem akkor nyugtalanok, ha miattad bántás éri őket,
hanem amikor miattuk Téged ócsárlás ér.
Akik hiszik mindazt, amit tanítottál,
és azt nem csak velünk elhitetni akarják.
Akik nem velünk versenyezve gyűjtik az anyagiakat,
hanem velünk együtt járják a göröngyös utakat.
Végül kérünk, Urunk,
engedd megértenünk, hogy ők is csak emberek,
s hogy ők is minél jobban megértsék:
mi bennük keressük jóságos arcod fényét.







ISTEN AJÁNDÉKA!


Isten adta életünket,
ajándékként, a lelkünket.
Amely örök, láthatatlan,
látható lett, test-alakban.
Testbe rejtve él a lelkünk,
irányítja léptünk, tervünk.
Istentől függ, néki hálás,
tőle ered, minden áldás.

Mellyel elhalmoz bennünket,
folytathassuk életünket.
Gondoz éhezőt és árvát,
de adunk-e néki hálát?
A sokféle ajándékért,
Atyánk jótéteményéért,
mit évről - évre halmozunk,
melyért, hálával tartozunk!
Másra nem is telik nekünk,
hisz drága ajándék, mindenünk!
Üdvöt, mindent Tőle kapunk,
sajátunknak: mit mondhatunk?
Szívből hálát rebeg ajkunk,
Atyánk előtt, térdet hajtunk.
Alázattal imádjuk Őt,
és Fiát, értünk vérezőt!
Sok buktatón, mélységen át,
megismertük, a Golgotát!
Ahol váltságunk végbe ment,
s kaptunk Hont, üdvöt, végtelent!







ISTEN A VÉGTELEN!


Miért keresitek
holtak közt az élőt?
Felhő takarta el,
Megváltót a fénylőt!

Most a mennyben trónol,
értünk közben járván,
nem hagyott bennünket,
itt a földön árván.

Lélekben övéi,
mennyben Benne élnek,
szem elől elrejtve,
fiatalok, vének.

Ő meg Lelke által,
itt van, itt él bennük,
otthona a földön,
dobogó szív-kelyhük.

Jézus - Lelke által -
térben és időben,
jelen van a földön,
jelen van az égben!

Ő pontosan tudja,
mi történik itt lenn,
Szent szavára hallgat
mennyben, földön minden!

Jézus emberré lett,
legyőzött bűnt s halált,
végül az uralmat,
Atyjának adja át!

Világot teremtett
Isten, a Végtelen.
Belőle indult ki,
Őbenne, tűnik el!







ISTEN HARSONÁSA


Mint gyermek indult el a kis bányász házból.
Aztán elbúcsúzott jó tanítójától,
majd egy napon feltűnt, mint Ágoston-barát,
kolostori cella képezte otthonát.
Sanyargatta testét, böjtölt és vezekelt,
alig vett magához valami eledelt.
Bűnnel terhelt szívét egy vágy töltötte el:
Üdvösség honába hogyan juthatna fel.
Kolostortársai látták térdepelni,
,,Mert az üdvösséget ki kell érdemelni!" -
ezt vallotta akkor minden ő kortársa.
Suhogott is sokszor önsújtó korbácsa
mely ott függött mindig kis cellája falán,
ha testi vágyai rátörtek néha tán.
S egy napon csodásan ragyogott fel benne
Isten Igéjének tiszta, szent értelme:
Isten mindenkinek adott amnesztiát.
Mindenkiért halni engedte szent Fiát!
Kegyelem, hit által, minden elítéltnek! -
Gyógyír volt ez Luther megsebzett szívének.
S e naptól túlnőtte cellája négy falát.
Levetette végleg a szürke szőrcsuhát.
Repesett a szíve és lángolt a lelke.
Börtön volt már neki a kolostor csendje.
Szívére szorítva kapcsos Bibliáját,
vitte azt, mint Isten Igéje fáklyáját.
Szentlélek járta át, hevítette lelkét,
s eloszlatta minden eddigi félelmét.
Bár sokszor szembe szállt vele a fél világ,
ő akkor sem hátrált, nem adta fel tanát.
Írása eljutott országhatáron át,
távoli népek is figyelték már szavát.
Krisztus volt alapja harcának, hitének.
Csatlakoztak hozzá gazdagok, szegények.
Bár ellenségei nem nézték tétlenül,
Luther mégis helytállt mindenütt emberül.
Így lett a szerzetes Isten harsonása.
Beszél ma helyette sok szép tanítása:
Csak hit által lehet igazzá az ember!
Csak Krisztussal nyerhet csatát a bűn ellen!
Bár a fáklya-vivőt már rég kripta zárja,
De mit bátran emelt, ma is ég a Fáklya,
s lobogva hirdeti szerte e tiszta fény:
Hit által van üdvünk, a Krisztus érdemén.







ISTEN ÜGYE

Isten ügyét nem kell soha védeni,
bukásoktól nem kell óvni, félteni.
Győzelmesen halad, szent céljai felé,
övéi: győztesen borulnak elé.

Isten ügyét mennyből, Fia hozta le,
szereti a bűnöst, közölje vele.
Érte ment meghalni, Golgotára fel,
halálos bűneit, vére mosta el!

Isten ügyét - ember - vedd szívedre hát,
mentő szeretete, szíved hassa át!
Őrző szeme rajtad, óvja életed,
dicsőséges otthont készített, neked.

Isten ügye áldott, csodás, végtelen,
folytatódik tovább, az új honba fenn!
Drága lélek élj úgy, te is ott lehess,
mert az nem múlandó, hanem végleges!







ISTEN VETEMÉNYES KERTJE

A temető, Isten
veteményes kertje,
emberpalántákat
helyezett el, benne.

És ha majd felvirrad,
feltámadás napja,
minden palántának
feltárul sírhantja!

Feltámadás napján,
mind életre kelnek,
szíve örömére
Atyánknak, Istennek.

De mint minden kertben,
gyom, ott is van bőven,
hitetlen emberek,
porladnak a mélyben.

Ítélet nagy napján,
ők is feltámadnak,
ám ők lakóhelyet,
tűz - tavában kapnak.

2008. IX. 24.







JÉZUS BENNÜNK


Most mi vagyunk Jézus szeme,
meglátja a bűn hatalmát,
elnyomott szegények felett,
keményszívűek uralmát.

Most mi vagyunk Jézus szája,
ajkunk által most Ő beszél,
szavát viszi a Szentlélek,
Sebesebben, mint földi szél.

Most mi vagyunk Jézus keze,
megsimogat, könnyet töröl,
mellé áll, akit bántanak,
meg inti azt, aki pöröl.

Most mi vagyunk Jézus lába,
az Ő földi lába helyett,
viszi lelki éhezőknek,
az égi lelki kenyeret.

Most mi vagyunk Jézus szíve,
megszán sántát, bénát, vakot,
így ahol Őt befogadják,
bánat helyett, öröm van ott.

Jézus így szolgál mibennünk,
amíg mennyből vissza nem tér,
lám így lehet az életünk,
itt a földön templom, szentély.










JÉZUS KOPOG

Jézus halkan kopog, a gazdag ajtaján,
türelmesen várja, nincs otthon talán?

Kopogást nem hallja, süket a lelki fül,
pedig a nagy Király, rangrejtve áll kívül!

Gazdag, azt gondolja: neki mindent lehet,
mi szem - száj ingere, pénzéért azt vehet.

Éli a világát, vígan tivornyázik,
míg a szegény szomszéd, éhezik és fázik.

Évtizedek múlnak, lassan bealkonyul,
nem nyílik az ajtó, Jézus, tovább vonul.

Ó de mi lesz, ha majd a halála után,
gazdag fog kopogni, mennyország ajtaján?

Földön nem fogadta Jézust, a nagy Királyt!
Hiába döngeti már, a menny ajtaját!

Nem fogadta Jézust, mit kap majd válaszul?
Hallhatatlan lelke, a tűz- tavába hull!







JÉZUS SZABADÍTÓ!


Csatatér a világ? Ne félj drága lélek,
ha Jézus Nevéért, támadások érnek.
Bárhogy közelít meg, ne higgy a szavára,
Jézus a győztes Úr! Nézz a Golgotára!
Jézus, Szabadító! Ne higgy soha másban,
csak téged szerető Istened, Fiában.
Bűnöd börtönéből, Ő hozott ki téged,
kegyelemből üdvöt, ajándékoz néked.

Sokan takaróznak Megváltód Nevével,
környékeznek téged, hízelgő beszéddel.
Szerintük: a bűn már, nem is olyan vészes,
irgalmas az Isten, szeret téged, vétkes.
Jézus, Szabadító! Ne higgy soha másban,
csak téged szerető Istened, Fiában.
Bűnöd börtönéből, Ő hozott ki téged,
kegyelemből üdvöt, ajándékoz néked.

Talán tétovázol, nem leled helyedet,
bűnök sokasága, terheli lelkedet.
Hamis úton járók, tárt kapuval várnak,
vedd időben észre, miben sántikálnak.
Jézus, Szabadító! Ne higgy soha másban,
csak téged szerető Istened, Fiában.
Bűnöd börtönéből, Ő hozott ki téged,
kegyelemből üdvöt, ajándékoz néked.

2008. X. 10.







KARÁCSONY MA!


Karácsony ma zajos
készülés, csillogás.
Zárt szívekben ma sem
jöhet a Messiás!
Karácsonyfát állít
ma, sok milljó család,
s nem kell az ajándék,
mit Isten ingyen ád.
Úgy néznek Jézusra,
mint kis csecsemőre,
Jézuskát s a jászolt,
elteszik jövőre.
Gyermekeik újra
játszhatnak majd véle,
Isten áldott Fiát,
így teszik ma félre.
Pedig Ő hatalmas
Úr a világ felett!
Szava hozta létre
a földet, az eget.
Hogy állsz meg Előtte,
te parányi ember,
ha majd ítéletre
von mint Bíró, egyszer?!
Még hozzá fordulhatsz,
születése napján,
bűnbánó szívvel, hogy
üdvösséget kapjál.
Csak ott: ahol a szív,
Jézust rejtő jászol,
lehet ma igazi
boldog, szép, karácsony.







KARÁCSONY VAN MEGINT







A KERESZT TÖVÉBEN


Bánatos szívvel orcád elé állunk,
bűnterhünk roskaszt, elszorul szívünk.
Vigaszt, kegyelmet csak tetőled várunk,
bűnt megbocsájtó áldott Istenünk!

Szívünk úgy vágyik szíved melegére,
ölelj magadhoz, irgalmas Urunk!
Nálad van gyógyír szívünk sok sebére,
Te gyógyíthatsz meg, áldott orvosunk!

Golgota halmán, a kereszt tövében,
hová Fiadnak drága vére hullt!
Ott van bocsánat egyetlen cseppjében,
akire ráhull, bűnből szabadult!

Könnyes hálával köszönjük meg néked
üdvünk, kegyelmed, bűnbocsánatod.
Már boldog szívvel indulhatunk véled,
s boldogan kezdünk minden új napot.







KÉT ÁLLOMÁS


Bolygónk nagy pályaudvarán,
két vonat áll egymás mellett,
de vigyázat! A vonatok,
két állomás felé mennek.
Mind a kettő, végállomás.
Mozdíthatatlan és örök,
az egyikben, jaj, szó hangzik,
másikban: mosoly, örömök.
Mérhetetlen a távolság,
a két végállomás között,
köztük: nincsen járható út,
mely két állomást összeköt.
Bolygónk nagy pályaudvarán,
sorra halnak az emberek,
az egyikre hívők szállnak,
a másikra, hitetlenek.
Drága lélek, jól gondold meg,
kettő közül, melyikre szállsz,
ne érhessen meglepetés,
végállomáson ha kiszállsz.
A sötét végállomásról,
visszatérned, már nem lehet,
ott, örökké vádolni fog,
kínzó lelkiismereted.
Használd ki, a drága időt
addig, amíg szíved dobog,
lépj át, az üdv vonatára,
mely a fény honába robog.
Végállomáson ha kiszállsz,
meglátod szebb új hazádat,
ragyogó trónusán pedig,
imádhatod, Szent Atyádat.

2016. IX. 24.







KÉTFÉLE LEHETŐSÉG!


Mondják, hogy sportolók: mind sokáig élnek,
mellüket díszítik, arany, ezüstérmek.
Versenyekre edzők, készítik fel őket,
csillogó érmékért futókat, küzdőket.

Pályájukat jelzik, győztes diadalmak.
de egy napon ők is, miként mi, meghalnak.

Magam: mivel szegény szülők fia voltam,
nem jártam edzeni, soha nem sportoltam.
Nekem munkamező, volt a sportarénám,
dolgoztam télfagyban, nyáron, nap tűzött rám.

Sporteszközöm: kapa, fűrész, fejsze, balta,
kérges volt tenyerem, arcomat fagy marta.
Munkásként megértem, kilencvennégy évet,
lehullásra várok, mint gyümölcs, mely érett.

Jézus lelki edzőm, lelki - versenypályán,
győzelemre vezet, ám nem babér vár rám!
Győzelmem díjaként, el nem múló élet!
Ott: hol nem számolnak sem napot, sem évet.

Van két lehetőség, testi, lelki pálya,
az utóbbin futót, menny öröme várja!
Válasszátok sokan, ezt a lelki pályát,
mert e múló földön, nem lelitek párját!

Celldömölk 2013. IX. 6.







KÉT NAGY HON


Halld meg vándor az Úr szavát,
amíg vonulsz, a földön át.
Ő, két nagy hont mutat néked,
mindkettőben várnak téged.

Az egyik hon, fényben ragyog,
abba várnak az angyalok.
Hogy áldott mennylakó lehess,
mint Jézus, te is, úgy szeress.

Ő szent vérét adta érted,
hajts előtte fejet, térdet.
S ha véget ér, földi pályád,
megváltottak hona vár rád!

A másik hon, kopár, sötét,
nélkülözi, szív örömét.
Aki abba megérkezik,
azt hiszi, nem is létezik?

Az a hon, kárhozat hona,
sajnos, sokan jutnak oda.
Pedig ha tudnák előre,
menekülnének előle.

Sátán vonz, bűnt kedvelőket,
hogy magával rántsa őket
oda, ahol kín, gyötrelem,
nem szűnik meg, mert végtelen!

2010. XI. 28.







KIRÁLYI GYERMEK


Mint kifosztott lelki árva,
úgy léptem e zord világba.
Isten kezébe vett engem,
drágagyöngyöt látott bennem.
Bár belepte a bűn pora,
bővült, drágagyöngyök sora.

Áldás volt, míg melegített,
ámde mikor megfenyített,
betegséget, bocsátott rám,
akkor is, szeretett Atyám.
Végtére: nem bárki vagyok,
rangom: földi rangnál nagyobb.

Értem is hullt Jézus vére,
így lehetek a testvére,
Isten áldott Szent Fiának,
a Királyok Királyának!
Jézust, Bátyámnak nevezem,
éjjel - nappal, itt van velem.

Ő bennem él, Benne élek,
nemsokára hazaérek.
Hiszem: Atyám nekem is ád
a mennyben, életkoronát!

1981







KOLONTÁR HALOTT!


Iszaptárolón
átszakadt a gát,
iszap hömpölyög
úton, völgyön át.
Virágzó falut
most iszap borít,
halljuk szomorún,
rádión a hírt.
Néptelen utcán
idős nő botol,
mögötte halkan,
a halál lohol.
Üres otthonok
némán intenek,
hol vagytok szülők,
drága gyermekek?
Mind elfutottak,
négy égtáj felé,
egy szál ruhában,
fagyos tél elé.
Mindent elborít,
vörös sírlepel,
rajta az írás:
ember mit teszel!
Gyászdalt zeng a szél,
Kolontár felett,
Kolontár halott,
immár vége lett!

Celldömölk, 2010. X. 9.







KÖZELEG A NAGY NAP


Közeleg a nagy nap,
ítélet nagy napja.
Végigzeng e földön
Isten szent szózatja!
Szólít halált, poklot,
földet és a tengert,
elevenen, holtan
adja ki az embert!

Készülünk-e buzgón
ítélet napjára?
Nem álmodozunk-e
balga szűz módjára?
Jaj, ha a nagy napra
tétlenkedve várunk,
S a nagy Bíró elé
készületlen állunk!

Halasztó kérésnek
ott már nem lesz helye.
S aki itt nem készült
ott nem lesz ideje.
Jézus, a nagy Bíró
ítél majd felettünk,
mérlegre teszi ő
minden szavunk, tettünk.

Boldog, kit az a nap
ébren, készen talál,
örök élet vár rá,
nem az örök halál.
Mert tudja: Bírója
védője is lesz majd,
Kinek színe előtt
mindenki fejet hajt.

S ki bűnbánat nélkül
mulandókért hevül,
arra kárhozat vár;
s abból ki nem kerül.
Úgy jön el az a nap
miként a vízözön.
Mozdul a föld, s tenger,
nem marad kő kövön.







KRISZTUS BÉKESSÉGE
Kolossé 3,15


Krisztus békessége
uralkodjék bennünk,
minden újabb napra
békességgel keljünk,

békességet vigyünk
amerre csak járunk!
Békére szomjazik
békétlen világunk.







KRISZTUS LEVELE VAGYUNK!


Reumások,
szívbetegek,
csetlő-botló
erőtlenek,

Nagyothallók,
rövidlátók,
már-már a sír
szélén járók!

Megfakult
élet-levelek,
út végéhez
ért öregek.

Sok évtized
súlya rajtunk,
terhe alatt
meg-meghajlunk.

Rég elsuhant
ifjúságunk.
Csend, békesség
a mi vágyunk.

Körülöttünk
zsong az élet,
mintha sosem
érne véget.

Sokszor árva
magányunkban
térdre hullva
imáinkban

Téged keres
Jézus, szavunk;
véreddel írt
levél vagyunk.

Az életünk
lett leveled:
Rajta a Te
drága neved!







LEGSZEBB ARC!


Jézus értem is lejöttél
és szenvedtél oly sokat,
úgy szeretném, verseimben
lefesteni, arcodat.

Hogyan tükrözött arcodon,
öröm és a fájdalom,
a Biblia lapjain azt,
hit szemével láthatom!

Akik láttak: elpihentek,
Rólad: fénykép nem maradt,
nemzedékem, nem láthatja,
dicsőséges arcodat!

Születésnapodtól kezdve,
felemeltetésedig,
szavaidat, tetteidet
tanítványok hirdetik.

Világszerte készült Rólad,
millió kép, és szobor,
látható az, otthonokban,
templomokban, utakon.

Ám az, egy sem tökéletes,
pontos képünk nincs nekünk,
Szép arcodat szemünk elől,
eltakarta, Istenünk!

Hű Megváltóm, szépségedet
leírni, bár nem tudom,
de míg élek: jóságodat,
verseimbe foglalom!







LELKI CSÖNDRE VÁGYOM


Én Istenem, lelki csöndre vágyom,
Templomod az, ahol megtalálom.
Lelki fülem ott Rád hangolódik,
s bennem a sok bűn-görcs feloldódik.

Körülöttem zajlik a bűn-tenger:
Csöndes sziget, Uram, te légy bennem,
Ahol fáradt lelkem felüdülhet,
s újabb harcra áldást, erőt nyerhet.

Megfáradtak nálad felüdülnek,
erőtlenek új erőre lelnek.
Bűnüldözött lelkek menedéke
Nálad van az örök csönd, a béke.







LELKI ESŐRE VÁRUNK!


Atyánk Hozzád kiáltunk,
lelki esőre várunk.
Oly száraz a lelki föld,
fű sincs rajta, lelki zöld.
Hisszük: hallottad szavunk,
látod: szomjasak vagyunk.
Lelkünk, Hozzád menekül,
lelki esőn, felüdül.
Megöntözött kerteden,
több ízes gyümölcs terem.
Örömöt szerzünk Neked,
ha szomjazó lelkeket,
Atyánk Hozzád vihetünk,
teljen lelki seregünk.
Mert sok lélek szomjasan,
esőért sír, hangosan.
Szomjas lelkek imája,
lelki esődet várja.
Szomjasan hullnak Eléd,
szemük esdőn, néz Feléd!
Csak testre vár, sírgödör,
lelkünk szárnyal mennybe föl.
Fehér asztalod körül,
megváltottak lelke ül.
Az asztalfőn, Te leszel,
imád minden hű kebel.
Élő víz, mennyben fakad,
ott nem leszünk szomjasak.
Jertek, lelki szomjazók,
örök üdvöt hordozók.

2016. IX. 28.







LELKI VAKOK


Bűnnel szennyezett világunk,
lelki vakok lakóhelye,
a bűn miatt, minden ember,
lelki vakon, szület bele.
Miként a zsidó főpapok,
mi is hisszük, látók vagyunk,
ám nem látjuk a kék eget,
melyről fényt hint, reánk Urunk.
Kevélyen és büszke szívvel,
nem akarjuk beismerni,
hogy életünk romlott fája,
csak bűn gyümölcseit termi.
Szomorú a diagnózis,
lelkileg: mind, vakok vagyunk,
munkánkon nincs istenáldás,
mert Atyánknak, háttal vagyunk.
Koldulunk életút szélén,
mint a jerikói vakok,
így suhannak át felettünk,
hosszú évek, hosszú napok.
Jézus Krisztus, megszánt minket,
látja lelki vakok vagyunk,
Atyánk Lelkét szomorítva,
feléje: ritkán fordulunk.
Lelki jerikói úton,
hű Megváltónk segít nekünk,
megáll: ha kiáltunk Hozzá,
Urunk: nyisd meg, lelki szemünk!
Boldog gyógyult, lelki látók,
gyülekeznek a mennybe fenn,
gyolcs ruhájuk fénybe vonja,
ragyogó Nap, a végtelen.

2016. IX. 26.







LENT ÉS FENT


Itt lent, folyton dúl a harc,
egyre több, a könnyes arc.
Itt lent, bánat és ború,
folytonos a háború!
Itt lent, nincs béke, öröm,
csak önző lét, és közöny.
Itt lent - szeretet helyett -
burjánzik a gyűlölet.
Lent, kis bűnöst, büntetik,
nagy bűnöst meg elfedik.
Itt lent, már mindent szabad,
mi lesz, ha ég ránk szakad!

De fent: ahol Isten él,
az szebb hon a földinél.
Ott fent, öröm, béke van.
nincs árva, nincs hontalan.
Ott fent, nincs könny, fájdalom,
ének zeng az ajkakon.
Ott fent, nincs bűn, gyűlölet,
csak igazság, szeretet.
Ott fent, örök fény ragyog,
várnak minket, angyalok.
Ott fent, - Jézus érdemén -
honra lelhetsz te, meg én.

2010. XII. 2.







MEGSZÓLALT AZ ISTEN!


Halljátok nemzetek, egybezártan itten,
Haiti szigetén, megszólalt az Isten!
De nem élő szóval, hanem földrengéssel,
így tudatta létét, büszke teremtéssel!
Vén Bolygónk egy kissé, megrázta a hátát,
romhalmazzá téve, az ország sok házát.
Haitin, most a szél, gyászlobogót lenget,
gyászolja sok fiát, ez a próbált nemzet!
Ott, sok édesanya, gyászolja most fiát,
sebesültek ajka, segítségért kiált!

Istenünk irgalmazz, e sérült nemzetnek,
kedvesét gyászoló felnőttnek, gyermeknek.
Mély nagy fájdalmában, hozzád meneküljön,
enyhítsed fájdalmát, lelke felüdüljön.
Tekints szánalommal, Haiti népére,
helyezz gyógyító írt, megsebzett szívére.
E súlyos csapásért, ne vádoljon Téged,
ami most fáj néki, jobban fáj az Néked!
Drága Fiadat is, feláldoztad érte,
hogy örök életben, lehessen a része!
Mennyei életre, alkottál Te minket,
Nálad tölthessük el, örök életünket!

Celldömölk 2010. I. 14.







MÉG VAN KEGYELEM!


Megtérésre hív az Isten,
mert nincs ember, bűntelen,
Istentől, kegyelmet nyerhet,
s várják őt, a mennybe fenn.

Holta előtt, még megtérhet,
időt kapott idelenn,
ám ha üdvét elodázza,
lejárhat a kegyelem!

Ha meghal egy kevély bűnös,
követik őt, bűnei,
Bíró többé nem kegyelmez,
őt, tüzes tóba veti.

Többé nem lesz szánakozás,
irgalom, se kegyelem,
jaj, a megrögzött bűnösnek,
vár rá, örök gyötrelem.

Isten, kegyelmes, jóságos,
ámde Ő, igaz Isten,
nem szenvedheti el a bűnt,
bűnhődik a hitetlen.

Hála, hogy még van kegyelem,
meddig? Az, Isten titka,
váratlanul ha bezárul,
ember, azt ki nem nyitja.

2016. IX. 16.







MÉG MA!


Még ma: meghallhatod
Isten hívó szavát.
Még ma: választhatsz egy
- mainál szebb - hazát.
Még ma: feladhatod
kicsinyes tervedet,
még ma: rábízhatod
testedet-lelkedet.
Még ma: elindulhatsz
a Golgota felé,
még ma: leborulhatsz
hű Megváltód elé!
Még ma: - segélykérőn -
feltekinthetsz rája,
még ma: mentőkezét
hívón feléd tárja.
Még ma: a halálba
adhatod az éned.
Még ma: Isten Lelke
újjászülhet téged!
Még ma: felujjonghatsz,
te hontalan árva,
még ma: hazád lehet
Istennek országa!

1996 IX.11.







MI AZ EMBER!


Mi az ember? Égből földre cseppent csoda,
isteni lehelet, mely nem vész el soha.
Láthatatlan lélek, csak hajléka földi,
melyben rövidtávú vándorlását tölti.
Hajléka rászabott, mint a csiga háza,
izmokból, csontokból épült szilárd váza.
E kicsiny hajlékban tölti az életét,
fénylő szem-ablakán tekint a lelke szét.
Tele van ős földünk ilyen építménnyel,
élő-járó házak roppant tömegével.
Kettő sincs egyforma, ha szemügyre vennénk,
ahányféle ember, annyiféle hajlék.
Viharok döngetik e ház-rengeteget,
s hamar rommá tépik tomboló, vad szelek.
Lakója túléli, mivel hallhatatlan,
s örök hajlék gyanánt, háza alkalmatlan.
Nem ok nélkül kapta e földi életet,
számára választás, döntés csak itt lehet.
Itt lesz nyilvánvaló, mit vet, és mit arat,
mi vár rá odaát, üdv-e vagy kárhozat.
Hajléka viseli az enyészet jegyét,
jövendő századok már nem lelik helyét.
Ha szólítják, indul, nem fellebbez soha,
kilép az ajtón, és sóhajként száll tova.
Feljebb való helyre, ott új lakás várja,
régit meg elnyeli a sírgödör szája.
Éveit az idő-óceán felissza,
láthatatlanból jött, és oda tér vissza.

Nyíregyháza, 1981.







MI AZ ÉLET!


Elménkkel kutatjuk, vajon mi az élet?
Tudjuk: Isten adta, de tudjuk mi végett?
Szalad kicsi bogár, csak ő tudja hova,
útját kifürkészni, mi nem tudjuk soha.
Parányi bogarak, hatalmas állatok,
nyüzsögnek a földön, a légben szárnyasok.
Létét, és életét, mindnek Isten adta,
életük idejét, pontosan megszabta.

Kijelölte útját, őznek és madárnak,
madarak a légben, őzek földön járnak.
Előttünk van járó, szálló állatvilág,
úgy a növényzet is, cédrus, fű és virág.
Isten rejtette el, mindbe az életet,
hogy néz ki az élet? Felfognunk nem lehet!
Földet, légi teret, Urunk értünk tölt be,
hogy mi gyermekei, gyönyörködjünk benne.

Bennünket is betölt, láthatatlan élet,
ám a mi életünk, nem ér soha véget!
Mi az élet? Titok! Isten örök titka,
örvendezzünk azon, hogy országa nyitva,
minden bűnös előtt, ha bűneit bánja,
bűnbánókat Isten, ma is hívja, várja.
Földieknél szebbet, jobbat kínál nekünk,
áldását, örömét, megoszthassa velünk.

Celldömölk 2013. VIII. 24.










MINTHA ÁLOM VOLNA!


Hosszú kilenc évtizedem, mintha csak szép álom volna,
kilencven fehér rózsaszál, összekötve egy csokorba.
Égi Atyám, érte dicsér hálaimám, énekem,
Te alkottad, Te vezérled, próbák között életem.
Ma már sokkal közelebbről nézhetem az égi célt,
ajkam hálás, az elsuhant derűs - borús évekért.
Kilencven ősz múlt azóta, hogy világra születtem,
s már huszonegyedik század, napja ragyog fölöttem.
Hosszúra nyúlt életemnek sok próbáját éltem át,
drága kegyelmed, hogy eddig, megelőztem a halált.
Kárhozatot érdemelnék, megkegyelmeztél nékem,
Fiad drága váltságáért, megbocsátottad vétkem.
Huszonéves korom óta, áldott Szentlelked vezet,
drága Igéd - kenyér gyanánt - élteti a lelkemet.
Örök élet keskeny útján vonulok a menny felé,
vágyam az, hogy üdv-ruhában állhassak színed elé!
Hála, gyermeked lehetek, mivel újjászülettem,
Te tudod, hogy gyümölcsözőn múlt-e, idő fölöttem.
Országodban nincsen idő, ott nem számolnak évet,
öröktől fogva csak ma van, mert végtelen az élet.
Azt ígérted, az új honban, dicső örökség vár rám,
ha e földön, győzelmesen futom végig a pályám.
Kegyelmedből, jó voltodból, új életévbe lépek,
add: lehessen majd abban is, életem hála-ének.
A mennyei énekkarban, zengjen hálám éneke,
életemért és üdvömért, hogy így törődtél vele.
Morzsolgatom napjaimat, szent hívásodra várva,
oltalmadért, védelmedért, Téged térden imádva.
S ha elhangzik hívó szavad, felelhessem, itt vagyok,
átlépve a halál-kapun, országodban lakhatok.
Kérhet-e még ennél jobbat, híved születésnapon?
Hiszen mindennél többet ér, ha szent arcod láthatom!







NE FELEDJÜK!


Atyánk: Ki mindent tehet,
megráz majd, Földet, Eget!
Nem marad itt, kő kövön,
de nem lesz több, vízözön.
Mert kegyelmet gyakorol,
az embert: ki robotol,
nem hagyja itt, magára,
bár nem hallgat, szavára.
Bűnös: halált érdemel,
de őt, mégsem hagyja el.
Óvja, törődik vele,
Fiát, érte küldte le
Földre, hol tombol a bűn,
s az ember küzd, keserűn.
Bűn erős, nem bír vele,
őt, sárba tiporja le,
ám Jézus: fölemeli,
keskeny útra, tereli.
Lelke: vele vándorol
oda, ahol víz omol.
Örök élet hűs vize,
felüdül, alélt szíve.
Üdvöt kapott bűn helyett,
ő már újjászületett.
Urunk: ki mindent tehet,
adhat örök életet.
Bár annak vér az ára,
s helyettünk: Szent Fiára
sújtott, halál ostora,
ezt: ne feledjük soha!

2016. IX. 12.







NE FÉLJ!


Ne félj drága lélek
ha már az Úré vagy,
derűben, borúban,
Ő téged el nem hagy!

Ő, ki drága Fiát
feláldozta érted,
ne gondolna reád,
ne védene téged?!

Azért nem látod Őt,
mert benned él, jár itt,
míg feljutsz a mennybe,
hová lelked áhít.

Ne félj, hamar átjutsz,
a bűn - viharzónán,
s meglátod Atyádat,
dicsőséges trónján!

Oda az ellenség
keze, el nem érhet,
el nem veheti ő,
örömöd, békédet.

Ne félj, az új honban,
örök fényben állhatsz,
Atyád színe előtt,
hófehérben járhatsz.

2009. VII. 7.







NÉGY ARCKÉP


Négy arcképem van nekem,
négyet adott Istenem.
Elsőt: mikor szerintem,
három éves lehettem.

Második már férfi arc,
nem kímélte földi harc.
Van két lányom, hitvesem,
hála értük, Istenem.

A harmadik arcomon,
redőket von, vén korom.
Közeleg az alkonyat,
elporlik a föld alatt.

Legszebb lesz a negyedik,
ha a mennybe érkezik.
Azon nem lesz bűn pora,
nem változik meg, soha.

2016. IX. 14.







NÉPEK REMÉLJETEK!


Forrong a nagyvilág, sok helyen lázadás,
életet pusztító, súlyos vízáradás.
Háború, földrengés, erdőtűz, sokfelé,
nyomor, kín, szenvedés, szív megrendül belé.
Istentől elfordult sok nemzet, mi vár rád,
nő a népesség is, immár hét milliárd!
Éhezők, szomjazók, vádoló szava száll,
közöttük naponta, rendet vág a halál.
Egymást vádolja rég, gazdag és a szegény,
jobb életvitelről, így elfogy a remény.
Népek élet-egén, gyűlnek a fellegek,
Isten nélkül lám így, élnek az emberek.

Népek: reméljetek, nincs még veszve minden,
örök fény honából, fényt küldött az Isten!
Ez a mennyei fény, Jézusban szállt közénk,
lélekmentő karját, hívón tárja felénk!
Bűnterhes múltunkat, Megváltónk jól látja,
szennyes lelki ruhánk, hófehérre váltja!
Bár e váltás, drága életébe került,
ám győztes harc után, Atyja jobbjára ült!
Onnan jön másodszor, de akkor ítélni,
ezerszer jaj annak, aki Őt nem féli!
Jézusban üdvöt nyer, aki még bűnt szeret,
vár rá a fény-hona, s mennyei öltözet.

Celldömölk, 2011. X. 28







NÉPEM NYELVÉN...


Hálaadó imádságban,
Atyám előtt hódolok,
mivel versben: egyszerűen,
népem nyelvén szólhatok.
Nem használok idegen szót,
ki olvassa, megértse,
bizonyságot tevő szavam,
senki félre ne értse.
Mert rohan az emberiség,
kárhozatos vég felé,
álljatok meg! Van-e, aki,
oda áll a nép elé?!
Minden ember kapkod, rohan,
saját dolgát végezi,
pedig így, a lélekmentés
drága ügyét, fékezi.
Ha van födél fejünk fölött,
táplálkozhat a testünk,
úgy ne fussunk egyéb után,
kísértésbe ne essünk.
Isten azért adott nekünk
e hazában, életet,
tölthessük el szorgalommal,
a nekünk szánt éveket.
Míg csak élek: népem nyelvén
hirdetem, van kegyelem!
Örök kárhozatos bűnnek
rabja, senki ne legyen.
Isten ma is hívja, várja,
hazánk minden hű fiát,
és ha véget ér élete,
szebb hon várja odaát.

Celldömölk, 2008. IX. 29.







ÓH JÖJJ!


A mennyország vár rád,
óh jöjj, drága lélek,
suhannak a napok,
suhannak az évek.

Egy váratlan napon,
az ajtó bezárul,
te csak álmodozhatsz,
az örök hazáról.

Hiába rimánkodsz,
nem nyílik ki többé,
szíved fájdalmával,
kint maradsz, örökké.

Tétovázók miatt,
szomorú a szívem,
az Atya vár rájuk,
ennél nincs jobb hírem.

Megváltott lelkeket,
angyalsereg várja,
fejükre kerüljön,
üdvük koronája.

2016. IX 12.







ÖREG HALÁSZ


Lélekmentő nagy halászat, régóta tart idelenn,
lélekmentő halászatot, bízott reám, Istenem.

Mentésre váró lélekkel telt, az élet tengere,
hiszem: Atyám drága célja, ne vesszen el, senki se!

Hosszú évtizedek óta, verses-hálómat kivetem,
vajon fog-e egy lelket is, Te tudod, jó Istenem.

Öreg halász vagyok én is, kilencvenhat évemben,
lélekmentő vershálómat, reménységgel, kivetem.

Ha lelsz benne, egy lelket is, nem hiába élek itt,
két lélekkel növelhetem, a megváltott mennyeit.

Érte: kapok - e jutalmat, nagy örömmel várom én,
mégis elég: ha élhetek, Atyám drága tenyerén.

Idő száguld, Földi létem, nemsokára véget ér,
megtépázott fáradt lelkem, megpihenni hazatér.

Nem tudhatom: fenn a mennyben, angyalsereg, mint fogad,
egy a vágyam: megláthassam, Atyám dicső Arcodat.

2016. IX. 22.







ÖRÖK OTTHON!


Nem vagy idevaló, elcsábított lélek,
Isten örök otthont készít, gyermekének.
Míg vonulsz az úton, mennyei célra nézz,
ne hallgass testedre, mert az maradni kész.
A bűn mocsarában, ő jól érzi magát,
várja, hogy pátyolgasd, míg vonulsz földön át.
Mivel porból való és bűnben hentereg,
a szebb örök hazát, soha nem látja meg!
Romlott fának sarja, rossz gyümölcsöt terem,
ítéletre érett, vár rá a sírverem.

Tested - míg vándorolsz, lelkednek sátora,
ám lelked Istené, nem mehetsz bárhova?
Atyád azért adott néked, drága időt,
hogy lelked sátrában, már itt szolgáljad Őt!
Ne engedj a testnek, hogy lelkedre hasson,
kényelem, élvezet igájába hajtson.
Csak tekints előre, közel van már a cél!
Menny kapuja fölött, zászlót lenget a szél.
Nem is sejted, milyen sokan várnak téged,
futásod Jézussal, győztesen ér véget!
Isten mennyországa, győzteseknek hona,
győzelmi énekük, nem ér véget soha!

Celldömölk, 2010. VII. 20.







ÖRÖM ÉS SZERETET


Barátot keresni, elindult az öröm,
úton megbotlott egy nagy - irigység - kövön.
Megütötte magát, a teste fájt nagyon,
de nem volt senkiben, egy csöppnyi szánalom.
Aki látta, inkább messze kerülte őt,
hiába várt szegény, szívet felemelőt.
Meglátta, megszánta, őtet a szeretet,
talpra állította, s így tovább mehetett.

De már nem egyedül, hanem mint két barát,
kart karöltve, együtt mehettek már tovább.
Öröm és szeretet, mint ikertestvérek,
hova hívták őket, örömmel betértek.
Ott megszűnt a harag, az ég is kiderült,
bántó és bántott fél, immár együtt örült.
Öröm és szeretet, ez a szép ikerpár,
békítő szándékkal, még ma is szertejár.
Mert még sok családban nincs öröm, szeretet,
harag és gyűlölet tölt be ma, sok szívet.

Ezt a szép ikerpárt, Isten adta nékünk,
boldoggá tehessen, míg e földön élünk.
Öröm és szeretet, térjetek be hozzánk,
viduljon fel szívünk, derüljön fel orcánk.
Térjetek be minden magyar szívbe, házba,
tűnjön el szívünkből a harag, a lárma.
Hol öröm, szeretet, tölt be szívet - házat,
onnan - imaszárnyon - hála mennybe szállhat.

Celldömölk 2010. V. 16.







ÖRÖMMÉ VÁLT DRÁMA!


Egykor csodás szép volt földünkön az éden,
két ártatlan ember, fürdött a napfényben.
Nem volt ott vadállat, csak szelíd és jámbor,
jóízű gyümölcsök csüngtek, gyümölcsfákon.
Legcsodásabb mégis, az volt a szép kertben,
hogy szent Alkotóját, láthatta az ember!
De nem csak láthatta, beszélhetett Vele,
szíve boldogsággal, örömmel volt tele.
Addig: - míg egy napon - halálosat bukott,
mivel tiltott fáról, egy gyümölcsöt lopott.
Hamar meg is bánta, e halálos tettét,
félelem és szégyen járta át, a lelkét.
Bár szorongást érzett, bűnös szíve táján,
de bocsánatkérés, mégsem jött ki száján.

Isten megszánta őt, nem hagyta magára,
hűvös alkonyatban, elindult utána.
Bokrok sűrűjében, hamarosan rá lelt,
furcsa öltözetben, találta az embert.
Egy zöld bokor mögött rejtőzött nejével,
fügefalevélből tákolt, öltönyében.
Bár nyomta a lelkét, bűnének nagy volta,
maga helyett mégis, a sátánt okolta.

Évezredek múltán, már egy másik kertben,
a második Ádám gyötrődött hústestben!
Mivel első Ádám, édenkertben vétett,
a második Ádám, őmiatta vérzett!
Golgota oltárán, az Isten áldozott,
de Fia: harmadnap, élővé változott!
Lám így vált örömmé, a szomorú dráma,
bűnbánó: rád is vár, Isten szent országa!

2008. X. 22.







ÖTEZREDIK VERS


Csak közhírré tétel, nem egy nívós verseny,
midőn leírhattam, ötezredik versem.

Minden egyes új vers, bizonysága annak,
követője vagyok, Megváltó Uramnak!

Minden újabb versért, hálát adok Néki,
minden leírt versem, Uramat dicséri.

Őt imádom: hozzám való kegyelméért,
bűnösöket mentő forró szerelméért!

Hatvanhárom éve, írom a verseket,
általuk: Krisztushoz hívom a lelkeket!

Versíráshoz, Jézus segítségét hívom,
némelyik versemet, könnyek között írom.

Drága lélekmentés, szorongatja szívem,
vágyam: követhessék sokan Jézust, híven!

Celldömölk, 2011. III. 18.










ŐSZI NAPSÜTÉSBEN


Gyönyörű az erdő,
őszi napsütésben,
ragyog a napsugár,
milljó falevélen.

Szemem mintha színes
gyémántokat látna,
van rózsaszín, piros,
smaragdzöld és sárga.

Festőművész képe,
árnyék, ahhoz képest,
művész nem alkothat
oly gyönyörűt, ékest.

Testvér, ha szemléled,
a szép őszi tájat,
szálljon fel szívedből,
Istenhez imádat.

Néked teremtette,
gyönyörködhess benne,
dicsérjed Szent Nevét,
a menny felé menve.

Nála, még sokkal szebb
panoráma vár rád,
amely felülmúlja,
tested legszebb álmát.

Egykor az új földön,
majd ámulva látod,
lelked új otthonát,
mint legszebb gyémántot.

2008. X. 07.







RAJTAD MÚLIK...


Ifjú: őrangyalod, óvja az életed,
Atyád ajándékba adta, a lelkedet.
A lelked egyedi, ezért az, drága kincs,
e széles világon, hasonló párja nincs.
Isten az Alkotód, így drága vagy Neki,
bűnre van bocsánat, Igéje hirdeti.
Az már rajtad múlik: hiszed, vagy nem hiszed,
Jézust fogadja vagy, mellőzi a szíved.
Atyád nem ok nélkül adta, az életed,
bizonyára csodás célja van, teveled.
Születésed előtt, már tervet készített,
ha szíved megromol, Ő adhat új szívet.
Atyád nem kényszerít, azt te döntheted el,
megelégszik szíved, elmúló földivel.
Vagy buzgón keresed, az örök mennyeit,
amelyhez hasonló nem volt, és nem lesz itt.
Lábad élet útján, tán örömmel futott,
bűn csábítás nyomán, nagy mélységbe jutott.
Sátán résen volt, és azt suttogta neked,
bűnöd ne vádoljon, dobd el az életed.
Téves, hogy halálban, csend és mély béke van,
lelkiismereted vádol majd, untalan.
Nem vagy magad ura, a lelked: Istené,
ítélet nagy napján, hogyan állsz Ő elé!
Ne dobd el keserűn, ifjon, az életed,
Atyád e földinél, szebb hont, készít neked.
Derékba tört drága, fiatal életek,
a Földön szétszórtan, szomorú sírjelek.
Családod, barátod szíve, oly szomorú,
korai halálod: jelzi sok, koszorú.
Atyád terve veled, gyászosan véget ért,
eltiportad: érted kiömlött, drága vért.

2016. IX. 16







SZAVAK ÉS TETTEK


Hol sok a beszéd,
ott sok a salak.
Hangsúlyosabban beszél
a tett, mint a szavak.

A samaritánus
keveset beszélt,
Időt, pénzt áldozott
a vérző emberért.

Szó mérgezett nyila
üt halálos sebet,
mit áldozatokkal
gyógyítni nem lehet!

A lélek két szárnya:
jó szó, nemes tett -
Istenhez emeli
hanyatló életed.







SZÁLLNAK AZ ÉVEK!


Mint sas madár szállnak, az évek fölöttem,
kilencvennégy mérföld, maradt el mögöttem.
Tél hidege mindig, új tavaszra váltott,
meg sem ismer: aki, ötven éve látott.

Minden múló nyárnak, maradt szép emléke,
napsugaras nyár volt, szívem legszebb éke.
Nagy alföldi rónán, gyönyörködve néztem,
búzakalásztenger hullámzását, szélben.

Viruló nyár után, jött az ősz világa,
csodás hímzett leplet, borított a tájra.
Hűvös szelet, esőt, hoztak sötét felhők,
téli pihenőre, vetkőztek az erdők.

Földi vándorutam vége felé járok,
égi hívó szóra, egyre jobban várok.
Atyámé a hála, ha ad még pár évet,
áldással záruljon, ez a földi élet!

Életkönyv: a neve, telve minden lapja,
megsárgul, elenyész, ha lelkem itt hagyja.
Nem tudhatom: meddig írom, élet-könyvem,
lapjaira sokszor hullik, fájó könnyem.

Követe vagyok itt, mennyei hazámnak,
megváltott gyermeke, jóságos Atyámnak.
Ő taníthat engem, mindenkit szeretni,
kallódó lelkeket, őhozzá vezetni!

Azokra vár öröm, majd a mennybe érve,
akik Isten előtt, leborulnak térdre!
És mint megváltottak, tetszésére élnek,
boldog örömére, atyai szívének.

2013. XI. 23.







SZERESSÜK ŐT!


Isten, világ Teremtője,
bolygónk is kezébe van,
simogat, bár néha büntet,
de mit tesz, javunkra van.

Létét: sokmillió ember,
mai napig tagadja,
így szent létezését olykor,
földrengésben tudatja!

Kínában is rengett a föld,
dőltek házak, emberek,
romok alatt ezerszámra,
felnőttek és gyermekek.

Földrengések és tornádók,
Szent kezében eszközök,
viharfelhőkben hallhatjuk
hangját, midőn mennydörög.

Mégis csodás szeretettel,
minden embert átölel,
azt szeretné, kárhozatban
ne vesszen el senki sem.

Ne bántsuk Őt, szeressük Őt,
ha néha reng is a föld,
bűnbánókat vár az Atya,
ki eget, földet betölt.

Most még sok minden homályos,
miértekkel küszködünk,
ám eltűnik a sok miért,
ha a mennybe érkezünk.







TAVASZI VERS


Sándor, József, Benedek,
éjszakák még hidegek.
Ne fagyoskodj, gyere be,
vár a szobám melege.

Kint még néha hó szitál,
bent, lelked enyhet talál.
Tested ha fázón remeg,
átjárja a jó meleg.

Bár néha még kint havaz,
hála, jő az új tavasz!
Vidd a havat, hideget,
hozz rügybontó meleget.

Nyomán virul a határ,
énekel majd sok madár.
Felnőttek és gyermekek,
napsugárban fürdenek.

Áldjuk évszakok Urát,
Ő vezet a földön át.
Jól tudja: mi jó nekünk,
Őt dicsérje énekünk.







TÁRD KI SZÍVED!


Jézus, királyok Királya, elhagyta a mennyet,
felöltötte koldusruhánk, s áll szív-ajtónk mellett.

Szíve mélyen megszánt minket, ajtónyitást várva,
kész bejönni, hogy istállónk, templomává váltsa!

Mi meg: kopogtatására, rá sem hederítünk,
világ csábos javaiból, vígan csemegézünk.

Urunk: zárt ajtón is át lát, látja szegénységünk,
kezében gazdag ajándék, ingyen adná nékünk.

Büszkeségből nem akarunk, ajtót nyitni néki,
ó emberünk, nagy hatalmát, Krisztustól így védi.

Pedig ahol Jézus előtt, szív-ajtó kitárul,
ott a lakó, az Úr Jézust fogadja Barátul.

Így a királyok Királya, Vele vacsorázik,
s csodás módon, szív-istálló, szent templommá válik!

Bűnös lélek, Jézus áll künn, fogadd be Őt még ma,
nem kevesebb: örök élet, az Ő ajándéka!

De jaj, ha a zárt szív elől, Jézus majd tovább megy,
örök halál vár arra ha, rászakad a bűnhegy.

Celldömölk 2015. IV. 20.







TEREMTŐ SZÓ!


Isten szava oly nagy erő,
melyre egy világ jön elő!
Ő csupán annyit mond: legyen,
és megmozdul a végtelen.
A semmi, íme, testet ölt,
látható lesz az ég, a föld.
Szavára víz, özönné lesz,
földön minden élet elvesz.
Szól: szavát nem vonja vissza,
a víz, tengerbe tér vissza.
Isten szava örök, áldott,
kormányozza a világot.
Bolygónk, nem suhan céltalan,
Istennek vele célja van.
Mert föld felett és föld alatt,
szava nyomán, élet fakad.
És, hogy lássuk: szava élet,
Szent Fiában, emberré lett!
Megszánt minket, testet öltött,
nem sajnálta, mit ránk költött.
Ám költ ránk még ennél többet,
létre hoz új eget, földet!
Atyánk szava, mely Alkotó,
új földön lesz majd átható.
Testet öltve, ott lesz helye,
látjuk Őt, beszélünk Vele.
Csodák földjén, csodás fényben
osztozunk majd örömében.







UTOLSÓ ÍTÉLET!


Ég s Föld megég, Isten: így döntött felette,
új Eget, új Földet, hoz létre, helyette.
Édeni gyöngyélet, virulna ma is itt,
de mi elvetettük, Atyánk intelmeit.
Féltő, tiltó szavát, mi félvállról vettük,
viruló Földünket, szemétdombbá tettük.
Sátán, bűnök atyja, és a démon sereg,
gyönyörű Földünket, bűnnel fertőzte meg.
Bűnt gyűlölő Isten, bűnt nem szenvedi el,
múló Földet, Eget, majd tűz emészti fel.
Ember: akit Isten, képére teremtett,
őrizze, művelje, az édeni kertet,
hűtlen, kemény szívvel, elhagyta az Atyát,
vétkezve, átlépte, a megtiltott határt.
Kígyóba bújt Sátán, könnyen elbánt vele,
azóta élete, félelemmel tele.
Ő Sátánnal együtt, Isten ellen lázad,
Vérrel, gyásszal teljes, a sok múló század.
Bár az Atya után sír belül, a lelke,
de mégis fontosabb, vagyona: a telke.
Vétkezés mércéjét, oly magasra tette,
Sodoma, Gomora, eltörpül mellette.
Istenünk nem hagyta magára, az embert,
Világ léte előtt, készített szép tervet.
Egyszülött Fiában: Atyánk jött a Földre,
úti piros jelzés, így válthatott zöldre.
Megváltásunk műve, Golgotán végbe ment,
hívőket hit által, várnak a mennybe fent.
Utolsó ítélet, egy nap: beteljesül,
s ez a múló világ, tűzben: megsemmisül.

2016. IX. 10.







ÜDVÖT KAPTAM!


Harmincadik éve ragyog,
Celldömölkön rám a Nap,
Atyám, huszonkét éve már,
haza hívta páromat.
Azóta, Joli lányommal,
özvegy sorsban élek itt,
morzsolgatom életemnek,
elsuhanó éveit.
Áldott Atyám, nemes céllal,
helyezett engem ide,
lélekmentő versek által
terjedjen, a Szent Ige!
Atyám gyarló tolmácsaként,
írok, lelki verseket,
azok által, hív magához,
bűn honából, lelkeket.
Még sok vallásos keresztyén,
Jézust, nem is ismeri,
imádságos kapcsolata,
Szent Urával, nincs neki.
Élve: gyengén, négy fal között,
jön felém az alkonyat,
letehetem véglegesen,
verset író tollamat.
A Golgotán, értem is hullt,
bűnt eltörlő drága vér,
életharcban fáradt lelkem,
megpihenni, mennybe tér.

2016. IX. 26.







VALLOMÁS!


Népi költő vagyok, népünk munkás fia,
olvasókönyvem rég, az írott Biblia.

Verseimet én nem, tudósoknak írtam,
munkásoknak, kikkel dolgoztam és sírtam.

Egyszerű embernek, egyszerű szavával,
de, aki nem úszott sohasem, az árral.

Ki üdvösség útját, ifjon megismerte,
bár próbák vihara tépte, eső verte.

Megtérésem óta, Jézusról éneklek,
gyermeknek, ifjúnak, idős embereknek.

Gondoljanak arra, életük itt véges,
jaj, ha keserű lesz az, a mi ma édes?

Előbb - utóbb eljön, az utolsó óra,
itt hagyjuk test-ruhánk, égi hívó szóra!

Vagy fény, vagy sötétség, örök hona készen,
döntésünkön múlik, mienk melyik lészen.

Csak addig dönthetünk, míg e földön élünk,
fényben, vagy sötétben lesz-e örökségünk.

Égi Atyám, versben, imádságban kérem,
jusson fény-honába, próbált magyar népem!

Celldömölk 2009. XII. 28.







VAN ISTEN!


Minden élet egy regény,
ha gazdag az, ha szegény.
Minden ember élete,
eseménnyel van tele.
Nincs egyforma életút,
melyen ember lába fut.
Születéssel kezdődik,
elmúlással végződik.
Sok szív, fel sem fogja tán,
mi vár rá, halál után.
Sírját szabja határul,
élete ott lezárul.
Azt gondolja: sírba lenn,
ő majd végleg megpihen.
De szomorú volna,
ha létünk addig tartana;
míg bekopog a halál,
és verő szívünk megáll.
Ám van Isten, végtelen!
Úr Ő földön, égbe fenn!
Ő alkotott népeket,
ismer minden életet.
Még ki sem nyitottuk szánk,
Ő már hallja az imánk.
Ilyen Atyánk van nekünk,
már készíti lakhelyünk;
ama dicső honba fenn,
hol az élet végtelen.
S a mennyei trón előtt,
látjuk Jézust, a dicsőt.
Nem kelünk útra többé,
mennyben élünk örökké.






VÁGY, SZEBB OTTHON UTÁN!


Bár szép ez a világ,
látható világunk,
mi mégis egy dicsőbb,
örök honba vágyunk.

E látható világ,
bármi szép is, véges,
megfertőzte a bűn,
sorsa: nem kétséges.

Lelkünk oda vágyik
ahol Atyánk trónol,
előtte: fényruhás
angyalsereg hódol!

Soha el nem múlik,
ragyogó szépsége,
minden arcon ragyog,
arca dicsősége!

Mégis: legtöbb ember,
nem vágyik el innen,
mi őt körülveszi,
számára az, minden.

Nem tudja elhinni,
van szebb, örök élet,
s mivel itt született,
itt várja a véget.

Örökfény honából,
Jézus jött a földre,
Világteremtő Úr,
múló testet öltve!

Sátán rabságából,
kihozta lelkünket,
feltámadás napján,
mennybe visz bennünket.






VÁRJAD JÉZUST!


Várjad Jézust, Ádvent népe,
reménységgel nézz az égre!
Jövetele nem kétséges,
készül már a dicsőséges

Jézus Krisztus, Isten Fia,
ezt hirdeti a Biblia!
Minden táján a világnak,
Rá: - régóta - sokan várnak.

Lassan már kétezer éve,
hittel néznek fel az égre.
Onnan várják a nagy Királyt,
fényben, Isten dicső Fiát!

Várja, menyasszonyi népe,
mert ígérte: eljön érte!
Ha indulást üt az óra,
nagy égi harsonaszóra,

Év elején, vagy év végén?






VÉGIDŐ!


Végidőről szerte, beszélnek sokan,
ám senki sem tudja, mikor jő, s hogyan?
Olyan váratlan lesz, mint villámcsapás,
Idejét csak Isten tudja, senki más.

Sokan nem ok nélkül, törődnek vele,
mert Jön Jézus! Jelzi, létvihar szele.
Sokan várva - várják, szinte sürgetik,
hosszú várakozás, fárasztó nekik.

Sok várakozónak hite, megfakult,
téves számítása, így kudarcba fúlt.
Mert kitűzött napon, Jézus nem jött el,
ezért így sürgetik: óh, Jézus jövel!

Jézus nem ok nélkül int, készen legyünk,
munkában teljen el, földi életünk.
Ne ölbe tett kézzel tétlen, várjuk Őt,
megváltott népéért érkező, Dicsőt!

Jézus jöhet nappal, jöhet, éjjelen,
lesz kit alva talál, lesz kit éberen.
Várd Őt reménységgel, Isten gyermeke,
magához emel, hogy ott lehess Vele.

Jézust, csak a hívők szeme látja meg,
követi Őt dicső, nagy angyalsereg.
Hívők sírja tárul, midőn keze int,
megdicsőült testben jutnak Hozzá mind!

Akkor élő hívők, megdicsőült testben,
szintén helyet kapnak, megváltott seregben.
Megváltott nép, így nézz hát, a végidőre,
ne félj! Biztosított már, lelked jövője.

Oly ragyogó csodás, örök otthon, vár rád,
amely felülmúlja, hívők legszebb álmát.

2015. XI. 18.







VÉGSŐ PILLANAT


Ha majd elérkezik a végső pillanat,
s futásom véget ér, a kéklő ég alatt,
elnémul az ajkam, két szemem lezárul,
lelkem halkan kilép, testem sátorábul.
És felszárnyal oda, ahol még sose volt,
ott már nem látható sem a nap, sem a hold.
Örökre itt hagyom családom, hazámat,
ragyogó trónusán, meglátom Atyámat!
Körülvesz engemet ragyogás, fény-özön,
megváltottak arcán sugárzik, szent öröm.

Azt a pillanatot Jézus, egyre várom,
hosszú utat tett meg, elfáradt a lábom.
Hallhatatlan lelkem, óh, kísérd hazámig,
szürke földről a menny, fényes kapujáig!
Azon belül Veled lehessek örökké,
hiszen Te váltottad bánatom, örömmé.

Celldömölk, 2010. VI. 16.







VÍZEN ÉS TŰZÖN ÁT!


Földi zarándokként, ó hányszor éltem át,
kilenc évtizednek derűjét, viharát.
Jézus jóvoltából, ki értem áldozott,
vízen és tűzön át, karjain hordozott!
Pedig sok bánatot okoztam szívének,
ajkamról panasz szállt, s nem a hálaének.
Ő mégis szeretve formálta életem,
bizonyára drága célja volt énvelem.
Tudom: nem ok nélkül próbált és vezetett,
védő szent kezébe tehettem kezemet.
Nem hagyta elveszni, viharvert sátramat,
nem sodorhatta el, szennyes bűn - áradat.
Évtizedek óta, Ő szolgálhat bennem,
hogy szavára a holt, új életre keljen!
Földi létem napja, már nyugati égen,
ám csak egy a vágyam: Jézus bennem éljen!
Míg majd fáradt szívem, egy nap végsőt dobban,
létem gyertyafénye, immár végsőt lobban,
felszállhassak oda, hol nincs halál többé,
Atyám országában, élhessek örökké!







ZENGJEN ÉNEK


Zengjen ének minden ajkon, kies völgyön, hegyen, halmon.
Istenhez szálljon a hála, Őt dicsérje kürt és hárfa.
Hiszen oly sok jót tett velünk, óvja, védi az életünk.
Gyermek, felnőtt ismert nála, gondozást nyer beteg, árva.

Felsorolni lehetetlen, szent munkáját földön, mennyben.
Seregei szent honának, parancsára készen állnak.
Légy kész te is hívő népe, érted is hullt Fia vére!
Áldozatod legyen hála, helyezd Urad oltárára


Jézus képek album

Link




















 
 
0 komment , kategória:  Pecznyík Pál   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2021.04 2021. Május 2021.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 320 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 990
  • e Hét: 7334
  • e Hónap: 33957
  • e Év: 171329
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.