Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Jakos Kata
  2019-07-10 21:00:30, szerda
 
 







JAKOS KATA


Már 15 éves kora óta ír verseket és novellákat. A kilencvenes évek elején jelentek meg írásai az klf. kiadványokban, illetve 1995-ben az AKISZ által kiadott antológiában (az antológia címe: "A magunk keservén"). A 90.es évek elején a Rádió 11-ben dolgozott művészeti rovatvezetőként, az irodalom iránti rajongása azonban máig sem apadt, sőt, egyre intenzívebbé vált. 2009 márciusában jelent meg Holdtükör című verseskötete.


Link



A lélekből költészet, a költészetből kiállítás

Link



Holdtükör

Link








ADÓSOM VAGY


Adósom vagy a szerelemmel
Mert ha megyek az utcán
Rám köszönnek az autók
Mintha minden volán mögött
Te ülnél.
Adósom vagy, de nem szoktam
Kérni
Megalázónak tartom, s nem szeretem
Ha valaki koldul.
S most mégis ezt teszem.
Ki érti
Ezt?
Adósom vagy a szerelemmel
Az öleléssel a csókkal
A szeretni akarással
Mert nekem semmi nem elég.
Milyen furcsa...
Mintha minden volán mögött
Te ülnél. Adósom vagy.
Gázolj el!







AJTÓ


Lépj be az ajtón,
Legyen merszed!
Lépj ki az ajtón,
Ha van merszed.

Nyitva az út,
A tér határtalan:
Az ajtón ki,
Az ajtón be.
Akárhogyan.

Lépj ki az ajtón,
Ha van merszed.
Lépj be az ajtón,
Legyen merszed!







ALUDNÉK


Sötét van és hideg,
a reggel olyan rideg.
Hol vagy tavasz,
kisded nyárelő,
csiklandós szél,
friss záporeső,
mosolygós nap,
zöld illatú reggel?
Küldj aludni hideg, s
ha jó idő lesz, kelts fel!







AMETISZT


Kristályosan tiszta
szívemben
fényes harmatcseppel
szememben
keserédes-álmosan
sötétben világosan:
Ragyogni akarok!







ANGYAL


Önmagunkba nézni
Szeretni és kérni
Tárt karokkal várni
Össze-vissza járni
Nézni fent a Mennyet
Letörölni könnyet
Ébredező hajnal:
Nyugodt, derűs Angyal.







ÁPRILISI TRÉFA?

A fájdalom pánik,
mely rám tör hirtelen,
nem tudom, honnan,
de élesen ott terem,

s már csak maró éhség
mi késő este vár
a kórházi ágyon
fekve, az álom homály.

Éjszaka fázom
a paplanhuzat alatt,
az infúzióból már csak
egy kevés maradt...

A szomjúság belemar
a torkomba, s megfojt,
még egy csöpp infúzió
- ez már gyorsan lefolyt.

Az ágy gurul, suhan alattam
s reszketek, fázom, félek,
amint hirtelen a műtőbe érek -
magam, egymagam maradtam.

A műtőben a lámpák
mosolyognak, imbolyognak,
amint forog minden,
kedvesen körbefognak...

Ébredéskor: jól van?
Beszélnék - nem sikerül,
akkor érzem, torkomból
a cső, épphogy kikerül...

Vége. Egy részemet
kivágták belőlem.
Megszűnt a fájdalom.
Gyengén, de erősen

Talpra álltam.







ÁLOM


Hol kettéhasad az ég,
Átsuhan a képzelet.
Átélem az álmot
Veled, és csak Veled.
Cseppfolyós időben
Úszik a gondolat.
Lehunyt szemhéjam
Alatt a Napfény
Örökké
Itt marad.







ÁTSZÁLLÁS


Átszállunk, megállunk,
felszállunk, leszállunk,
fellépünk, kinézünk,
kilépünk, betérünk.

Elférünk? Felférünk?
Lenézünk, elnézünk,
feszengünk, esengünk,
ellépünk, sietünk...

Felmegyünk, sétálunk,
lemegyünk, beszállunk,
indítunk, megállunk,
parkolunk, kiszállunk.

Ölelünk, örülünk,
szeretünk, nevetünk,
álmodunk, felkelünk,
indulunk. Sietünk.

Átszállunk. Elkésünk?







BIZALOM


Szeretnék hinni, valóban,
Szeretném tudni, hogy hol van...
Szeretnék hinni a mában,
Ellenségben és Barátban.

Szeretném, hogy lásd: igaz a
szándék, mint egy ajándék...
Ha szóra bírnám a szótlant,
Messze űzném a valótlant.

Szeretnék bízni a mában:
Ellenségben és Barátban.







BIZTOS PONT


Gyökeret eresztek
mint egy nagy fa
a holnap ráül
a koronámra
madarak dalolnak
ágkezemen
biztos pont vagyok
életedben
nyugalmat adok
ha hiszel bennem
esőtől megtisztul
zöldellő lelkem
mégis néha csak
magányra vágyom
este az erdő
valóra váltja álmom.







EGYMÁSHOZ TARTOZUNK


Egymáshoz tartozunk.
az ég szétvált
S két részre szakadt.
A nap előbújt
S csöndben sírva fakadt.
De mi egymáshoz tartozunk.







ELSZÖKÖTT IDŐ


egy halvány mosoly
egy elfojtott szó
egy visszaidézett hang
egy képzelt mozdulat
egy elrepült pillanat
egy megálmodott álom
egy elszállt esztendő
egy búcsúszó.

Az elszökött idő.







EMPÁTIA


Amikor álmosan bolyongsz,
fejedben kavargó
gondolat-iramokkal ,
s keserű szívedből kicsordul
a megértés folyama -
csak saját önnön létezésed
folyamát nem vagy képes
megérteni,
a bután álcázott kósza
emlékek forgatagában
lassan eltévedsz.
A múlt legyen a szorongásé.
Te pihenj! Ne marcangold magad!







ÉBREDÉS


Vállon vereget a reggel
csiklandozza arcom a fény,
a fáradtság küzd ezzel
és az álom - mely aludni tér.
Tejes tea illatú a levegő
ezernyi gondolat verdes
s csapong a hajnalban - mely
a szívemnek cseppet sem kedves.
Rohamléptekkel haladok,
s mire az Erzsébet térre érek
megöntöz egy locsolóautó -
s én azonnal magamhoz térek.







ÉLETEM KÖNYVE


Életem könyvéből
egy lapot kitéptem,
Majd egy másikat (s így tovább),
Mikor szembenéztem.

Rossz lapok, csúf betűk
Tarkították könyvem,
Mikor újraolvastam
Csak úgy folyt a könnyem...

Halovány borító,
Bíborpiros lapok,
Életem hőfokán
Születnek a dalok.

Telerajzolt könyvem,
Megtépázott lapok,
Ráfirkantott szavak:
Színes adok-kapok.







FELADAT


Az élet egy feladat
Az ember néha elakad
Ne hibáztasd magadat

Megesik, hogy hibázunk
Néhány kaput bezárunk
Néhanap meg ráfázunk

Napjainkat variáljuk
Önmagunkat kicsináljuk
Életünket kipipáljuk







FELKELTEM


Felkeltem az
Emléket
Ne aludjon
S Te se
Mert neked
Szól a
Mese
Ha unod
Csak szólj
Nyugodtan
S aludj el
Halkan
Az emléket
Viszont
Felkeltem
S nem hagyom
Tovább aludni
Mert
Értelmetlen
Lenne úgyis
Előbb-utóbb
Dübörögne a
Szívemben
És engem
Nem hagyna
Aludni.






GYÁSZ


Lángok marcangolják
Miasszonyunkat,
Jézus szemébe
Könnyek gyűlnek.

(A lángoló Notre-Dame Katedrális emlékére. 2019. április 15.)







HOLDTÜKÖR


Képek, arcok, szemek, kezek
Színek, szavak, lángok, tüzek
Szívek, lelkek, napok, fények
Naptükörbe belenézek...
Nehéz, hosszú lélegzések
Bizonytalan képzelgések
Sötét éjben kényszerképzet
Holdtükörbe belenézek...







HIT


Nem tudok figyelni
dekoncentrált vagyok
más világban járok
így múlnak a napok
szétszórt életemben
csak a hitem szilárd
hiszem, minden rendben
s meggyógyul a Világ.
Rendbe jön majd minden
bizton állíthatom,
ezt nem csak hitemmel,
a szívemmel is tudom.










IZLAND


hófödte lankák
és kristálytiszta lég
zubogó forrás
s a forró katlan ég
a föld belsejében
tombol a gejzír
fátyolként hullik
alá a víz
a szakadék
torkába,
sirály sír,
s a parton
ott a vikingek
bárkája
míg a
gleccser büszkén
jégkoronáját hordja
távolban ott egy
báránycsorda
fekete a fehérek közt
- akárcsak én - s
feldereng a zúgó szélben
a sejtelmes sarki-fény









KITÁROM AZ AJTÓT


Szélesre tárom
Szívem
De nem tudom
Kinek
Mert fájdalom az
Van benne
Bőven.
Minek?
Nem kell
Se Neked
Se Másnak
Csak a Világnak
Amely már
Rávetette magát
Mint húsra a
Keselyű.

Kitárom az ajtót.
Gyere be
S légy boldog.
Legalább Te...







KUSZASÁG


A poros kuszaságban
szanaszéjjel hevernek
léted töredékei
lábbal tiporva a
káoszban elhullajtott
emlékeid
fejfájós reggelbe
kapaszkodik a csend
biztosan nem tudod,
keresed a jelent:
mikor lesz újra rend?







MAGÁNY


Ugye néha vágysz a
Magányra
És méla undorral
Gondolsz a
Világra
Mely csupa szenny és rossz
És eleged van, mert
Gonosz
Az Élet, amelyre gondolsz
Olyankor más
Kicserélődik az egész
Világ
Hiszen akkor csak Te vagy
Egy átlátszó burában
Amelyet te vonsz magad köré
Levegőből
Gondolatból és
Szomorúságból.
És idegesít minden szó
Mely kintről jön
S visszahullik oda
Ahonnan
Feldobták
Mint valami kő
Amelyet sziklára
Hajítanak
Olyan felesleges
Mert akkor csak
Te vagy magad
S nincs szükséged
Senkire.
Még arra sem
Aki szeret.







MÁJUSI HAJNAL


Szürke a napfény, álmos az ég,
Súgnak a fák és hallgat a fű,
Sírna a felhő, néma a lég,
Hajnali csend nekem így gyönyörű.

Ébred a nappal, moccan a lég,
Zizzen a zöldszín ágtakaró,
Szürke madárka dallama zeng,
Könnyed a hangja, elragadó.

Hangos a csend, mely zúg idebent,
Sírna a felhő, rezzen a lég,
Tétova táncban sok falevél...
Zendül az ég és meghal a csend.







MEGFAGYOK


Hosszú órák és nappalok
ölelj magadhoz, mert megfagyok
tenyeremben a reggel
szememimben az este
hideg van és az órák
körémcsavarodnak.
Ölelj magadhoz, mert fázom
olyan kusza volt az álmom,
szoríts magadhoz, mert megfagyok
hosszú órák és nappalok
folytonos körforgásban élek -
az aggodalom hálójában. Félek.







MEGMÁRTÓZNÉK


Megmártóznék a nyugalomban -
a csendben, mely pihentet,
elnyújtóznék a gondtalanban -
a pillanatban, mely megnevettet.

Megmártóznék a fényben, mely
reggel beszűrődik a függönyön át,
miközben a madarak éles káoszában
meghallom végre a melódiát.

Megmártóznék a dalban, mely
akkor hallik, ha nyugalom van,
s önfeledten táncolnék az estben,
míg a hold hűs fénye homlokomra csillan.







MESE


lelkem polcán porosodik
a szándék
fényes szellőben tova
szállnék
elrepülnék messze-
messze
árnyképek között csak
lebegve
szállnék a világ összes
szegletébe
szívdobbanásom sebes
ütemére
táncolnék az eső, a szél
zenéjére,
s berepülnék egy gyönyörű
mesébe.







MINDENT MEGOLD...


Az éj sötét oldalán
Fekszik a Hold
Világít és talán
Mindent megold.

A Nap fényes oldalán
Fekszik a Fény
Felébred s megtalál
Az éj kék egén.

Fáradtan álmodom
S követ a Hold
Azt hiszem Reggelre
Mindent megold.







MI VAGY?


Te nem az életkorod vagy
és nem a bőrszíned,
te nem a testalkatod vagy
és nem a hajszíned.
Te nem egy adat vagy
és nem az igazolványképed,
te ennél sokkal több vagy,
hiába minden ellenérved.
Te vagy a melódia, amelyre
önfeledten táncolsz,
a szó, amit kiejtesz,
a dal, amelyet olykor dúdolsz,
s minden, ami megnevettet.
Te vagy az emlék - a kép
szeretteid polcán,
s te vagy az igaz mosoly
s könnycsepp
gyermekeid arcán.










NAPRA ÉJ


A könnyek palástján
áttűnik a holnap,
ködbe vész tegnapja:
elvarázsolt "Hol vagy?"
Szavak pókhálójába
gabalyodik s töpreng,
kulcsát nem találja -
kiáltása fölzeng.
Ma még itt, holnap ott
akkor sem bánja,
(néha a lelkiismeret-
furdalás is bántja,)
megfelelés-kényszer,
örök gondoskodás -
a gondok is rádobva,
mint a máglyarakás.
Szavak mögé bújik -
szereti családját...
Énekel, míg a napra
az éj rádobja kabátját.







A NAP ZENÉL


Merre úsznak a felhők
Fúj a szél,
Amott, a távolban a
Nap zenél.
Elúsztak a Hattyúk
Visszafordult a szél,
Ott, a távolban fenn, a
Nap zenél.

Mit is remél?
Ő csak zenél.
Hattyúk tollát
Fújja a szél...







NYUGALOM


Csönd van.
A telefon sem csörren,
mintha megszűnne az idő...
Semmi sem zörren,
csak a lélegzet hallik
annyira csönd van -
tenyerembe zárom,
mielőtt elillan.







ÖSSZETÖRT


Gyermeki lelked
törékeny talaján
Csöppekben hullik
alá a magány
Tenyeredben álom
ereidben élet
Szemeidben fényes
aranyszínű képek

Gyermeki lelkedben
fényes ébredés
Szavaidban szomorú,
fájó reszketés
Árnyképek között az
időtér meredek
Szívedben összetört az
átlátszó szeretet







PRÓBÁLKOZÁS


üveges tekintettel nézek a múltba
még bepróbálkozik időnként nálam,
tudom kezelni, nem jövök zavarba
csak mosolygok és megvonom a vállam.







REMÉNY


Ébredj fel, emberség, nyisd ki szemed
nézz körül, mennyi mindenre kellenél:
sokfelé a mocskos aluljárókban,
hol sokaknak ezt jelenti a FEDÉL,
hol sátrat vert a kilátástalanság
mint a Marson a súlytalanság.
Vagy a háborúkban, melyeket elvakultan
önös érdekek mozgatnak s átgázolnak
nőn, férfin, öregen, fiatalon,
Nem mondom, mint az állatok, mert ők ösztönlények,
ha éhesek, támadnak ők,(vagy ha félnek).
Kellenél a nyomortanyákon,
hol csak képzeletben van karácsony...
Ébredj emberség, nyisd ki szemed
ne haljanak meg ok nélkül emberek,
a huszonegyedik század hajnalán.
Sok helyen pislákol még a magány...
De a fények közt megbúvik a szépség,
elmúlik egyszer minden sötétség
Városokban, kis házak között
autók alatt, vastag falak mögött
megtaláljuk végre az emberséget -
Ki hajnalban majd új kezdetre ébred.










SZERETET-AJÁNDÉK




Piciny, szívek, nagy szemek
Nézik, várják az Ünnepet.
Csodálkozva, álmodozva:
Mézes illat, fahéj, alma,
Gyertya lángja, zene hangja,
Édes dallam, édes érzés ...
Ez mi lehet, az mi lehet?
Bontogatnak puha kezek.

Együtt vagyunk, emlékezünk...
Réges-rég-volt Ünnepekre,
Hajdan volt pici kezünkre:
Bontogattunk, néztünk-vártunk
Ének szárnyán együtt szálltunk.
Felnőttünk... az Emlék-varázst
Gyermekünknek átadjuk,
Üzenetét elmondjuk:

A Szeretet-ajándék nem kapható boltban...


Videó

Link








SZERETLEK


Kék homály az ég tetején
Amelyben megjelensz
Szemed mint két hegyikristály
Világít a felhőkből.
Szeretlek.
Kék homály melyben
Megjelensz
Az ég tetején
Szemed világít mint két
Hegyikristály a felhőkből.
Szeretlek.







SZÓTLAN


Nem kell beszélni
Nem kell tenni
Nem kell élni
Csak úgy lenni
Mint a Hal
A Nagy Tóban
Ugyanúgy némán
Ugyanúgy szótlan
Semmit nem várni
Semmit nem elvárni
Csak úgy lenni
Mint a Pók
A Hálóban
Mint a Hal
A Nagy Tóban

S elmúlni
Szótlan.







VISSZAVONHATATLAN


Majd ha felemészt
a lelkiismeret
a visszavonhatatlan -
és a gyűlölet
az egó és a büszkeség.
Majd ha elszámolsz,
megvénülsz és már
nem nyitja rád ajtaját
a megbocsátás.
Az éveket vissza-
görgetheted,
de a megsebzett
lelket már nem
gyógyíthatod be
sem szavaiddal,
sem tetteiddel.

Majd ha felemészt
a visszavonhatatlan.








 
 
0 komment , kategória:  Jakos Kata  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2021.04 2021. Május 2021.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 320 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 850
  • e Hét: 7194
  • e Hónap: 33817
  • e Év: 171189
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.