|
2016-05-18 00:49:57, szerda
|
| |
| |
kutya.hu | 2011. december 07.
A rettenthetetlen 
Link
A bátor, félelmet nem ismerő egykori medvevadász ma remek őrző-védő kutya, otthonát mindenáron megvédelmezi. Tanulékony, ám makacs fajta, gyakran ,,felülbírálja" a gazdi utasításait, így csak igazán türelmes kutyabarátoknak ajánlott.
Az Akita inu neve a japán Honsu szigetén elhelyezkedő Akita tartomány és a kutya jelentésű japán inu szóból tevődik össze. Matagi inunak is nevezik medvevadász múltja nyomán (a matagi szó japánul olyan vadászt jelöl, aki hagyományos technikákkal, csapatban vadászik). A japán császárok kedvenc állata volt, ezért ,,királyi kutyaként" is emlegették. Testfelépítésének és bátorságának köszönhetően remek vadásszá vált, előszeretettel használták vadkan, jávorszarvas vagy medve elejtéséhez. Japánban kultuszt teremtett, a nemzet kutyájává vált, az egészséget és a jólétet jelképezi. A szamuráj harcosok is tartották, hogy bátorságából példát meríthessenek az előttük álló küzdelmekhez. A japán eredetű kutyafajták régebben kizárólag kisebb és közepes testűek voltak, nagyobbak nem léteztek. 1603 óta az Akita tartományban a közepes testű, medvevadász Matagi inukat kutyaviadalokon használták. 1868-tól a Tosa inuval és tibeti masztiffal keresztezték, hogy még ellenállóbb és erősebb legyen. Ennek következtében a fajta mérete megnőtt, ám az eredeti, spitzekre jellemző karakterisztikus tulajdonságok elvesztek belőle. 1908-ban betiltották a kutyaviadalokat, ám az Akita inu megőrizte akkori tulajdonságait, és nagy testű japán kutyafajtaként fejlődött tovább.
A második világháború alatt megszokott volt, hogy összefogdosták a kutyákat, hogy bundájukból katonai öltözékeket készíthessenek. A rendőrség elrendelte az ebek elkobzását, egyedül a német juhászokat kímélték meg, ugyanis ezt a fajtát katonai célokra használták. Néhány állatbarát úgy próbálta megmenteni a kutyákat a hatóságtól, hogy német juhásszal keresztezte őket. Mindezek miatt a második világháború végére az Akiták létszáma drasztikusan lecsökkent. Az egykor tiszta fajtának három különböző altípusa alakult ki: a medvevadász, a harci és a pásztor Akita. Ez elég nagy kavarodást okozott, ezért a háború után megpróbálták eltávolítani a különböző idegen fajtákat a vérvonalból, hogy visszaállíthassák az eredeti, tiszta fajtát. A folyamat sikerrel járt, kialakult a ma is ismert, nagy testű Akita inu.
Link
Fajtaleírás
FCI standard sorszáma: 255.
FCI besorolás: 5. fajtacsoport - Spiccek és ősi típusú kutyák
Szekció: 5. szekció - Ázsiai spiccek és rokon fajták
Származási helye: Japán
Az érvényes standard kiadása: 2001.03.13.
Munkavizsga nem kötelező
Külleme
Link
Az Akita inu megjelenése erőteljes és tekintélyt parancsoló. Nagy testű, szilárd felépítésű és kiegyensúlyozott kutya, fellépése méltóságot és nemességet áraszt. A másodlagos nemi jellege tisztán kivehető. Erős testfelépítésű, szívós fajta, szügye és feje masszív. A marmagasság és a test hosszának aránya 10 a 11-hez, a test a szukáknál egy kicsit hosszabb, mint a kanoknál. Koponyájának mérete arányos a testével. Homloka széles, közepén hosszanti barázda fut végig. Redők nincsenek. Stopja hangsúlyos. Orra hosszú és fekete. Az enyhe, elszórt pigmenthiány csak a fehér kutyák esetében elfogadott, de a fekete orr a legmegfelelőbb. Pofája mérsékelten hosszú és erőteljes, medvére emlékeztet, alapja széles, fokozatosan elvékonyodik, de nem végződik hegyesen. Orra egyenes. Fogazata erős, ollós harapású. Ajkai feszesek. Pofái közepesen fejlettek. Szemei viszonylag kicsik, majdnem háromszög alakúak, a külső szemsarok felé emelkedők. Mérsékelten távol állók és sötétbarnák - minél sötétebbek, annál előnyösebb. Fülei viszonylag kicsik, vastagok, háromszög alakúak, hegyük enyhén lekerekített, mérsékelten távol állók, tűzöttek és előre hajlók. Nyaka vastag és izmos, toka nincs. Fej
Link
Háta egyenes és erős, lágyéka széles és izmos. Mellkasa mély, az elülső rész jól fejlett, a bordák mérsékelten ívesek. Hasa erősen felhúzott. Farka magasan tűzött, vastag, erősen visszahajlik. Hegye leengedve majdnem eléri a csánkot. A mellső lábak felső része lejtős és jól fejlett. Könyöke masszív, lábszára egyenes és erősen csontozott. A hátsó lába jól fejlett, erős és mérsékelten szögletes. Lábfeje vastag, lekerekített, íves és masszív. Járása rugalmas és erővel teli.
Külső szőrzete meglehetősen durva, sűrű és egyenes, az alsó bunda pedig puha és tömör. A szőrzet csillogó és tiszta, rajzolata tisztán kivehető. Marja és fara kissé hosszabb szőrrel borított, a farok jobban szőrözött, mint a test többi része. Színe lehet őzvörös, szezám (őzvörös szőrzet fekete végekkel), tarka és fehér. A fehér kutyák kivételével a többi egyednek úgynevezett urajiróval kell rendelkeznie. Az urajiro a pofákon, az állkapocs alsó részén, a nyakon, a mellkason, a testen, a farkon és a lábak között elhelyezkedő, fehérbe játszó szőrtakaró. A fekete maszk nem megengedett.
A kutya magassága kanok esetében 64-70 cm, szukáknál 58-64 cm, a súly a kanoknál 34-54 kg, szukáknál 34-50 kg. A kan egyedeknek két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedő herével kell rendelkezniük. Minden, a fent leírtaktól való eltérés hibának minősül, és súlyosságától függően értékelendő.
Jelleme
Az Akita inu higgadt, hűséges, jó felfogású és tanulékony fajta. Józan, megfontolt, értelmes és barátságos. Ritkán ugat hangosan, így, ha megteszi, az komoly jelzés értékkel bír. Az idegenekkel tartózkodóan viselkedik. Gyakran üdvözli gazdáját hosszú, elnyújtott, farkasüvöltésre emlékeztető hanggal. Intelligens, ám makacs kutya, erős jelleme miatt már egészen kicsi korától tanítani és fegyelmezni kell, hogy kezelhető legyen. Tanára csak a gazda lehet. Mivel néhány egyszerűen önállósítja magát, csak olyan gazdi való mellé, aki magabiztos, következetes és kellőképpen türelmes, tehát nem jelent gondot a számára, ha utasításait a kutya gyakorta felülbírálja, és kedve szerint teljesíti őket. Ám ha megfelelően bánnak vele, azt előbb-utóbb hűséggel és szeretettel hálálja meg. Hajlamos a túlzott önbizalomra, így más kutyákkal olykor agresszíven bánik, a vele azonos neműekkel pedig egyenesen hatalmaskodó. Vadászösztöne miatt a macskákat és más háziállatokat csak korai hozzászoktatás esetén viseli el maga mellett. A gyermekekkel jól kijön, megvédelmezi őket, ha kell, de nem viselkedik igazi játszótársként. Alapjában véve nyugodt természetű, remek őrző-védő kutya, családját és otthonát minden körülmények között megvédi, a félelmet nem ismeri. Alomszám: 3-12, általában 7-8 kölyök. Átlagos élettartama 11-15 év.
Mohai Szilvia
Kiképző
Makacs, keresi a rést az irányítás alóli kibújásra. - kezdi a bemutatást Korom Gábor, a Népszigeti Kutyaiskola kiképzője. Ingerszegény otthoni környezetben bűbájos, ha lekerül a parkba, szagok, új élmények közé, azonnal átváltozik. Jól tűri az önállóságot és a kevés gondoskodást. Más fajtákhoz képest alacsonyabb a szociális inger igénye, nagyon jól elvan magában, illetve elszórakoztatja magát.
Viselkedésében hatványozottan ,,tükrözi" vissza a gazda gyengeségeit. Az együttélésben elengedhetetlen, hogy a gazda következetes legyen. Legkisebb figyelmetlensége, labilitása hamarosan megjelenik kutya viselkedésében.
Jól tűri a szélsőséges időjárást. Szőre tömött, különösebb gondozást nem igényel. A fajta az utóbbi évtizedekben elkezdett differenciálódni. Alapvetően két típusa az amerikai és japán. A két típus valamelyest eltérő karakter jegyeket hordoz. Az amerikai némileg kifinomultabb és érzékenyebb és magasabb termetű, elegánsabb. A japán terhelhetőbb, kevésbé motiválható, kihozható saját világából.
A fajta őrző-védő feladatokat is ellátott Japánban, ezért agresszióhajlammal is találkozhatunk egyes kutyáknál. Európai léptékben szolgálati alkalmazása egyáltalán nem jellemző, ehhez nem is rendelkezik a kívánt adottságokkal. Némiképpen az is elgondolkodtató, hogy ősei és japán rokonai hogyan állhattak helyt ezen a területen. Bár ezt a gyökerektől elágazást más, európai fajtáknál is sűrűn tapasztalhatjuk.
Házőrző adottságai gyenge közepesnek mondhatóak, de természetesen ez egyedenként változhat.
Azoknak ajánlott akik szeretik a kihívást. Valamint még azoknak ajánlom - bár nekik semmilyen kutyát nem szívesen - akik nem sokat szeretnének foglalkozni a kutyájukkal és biztonságos, rághatatlan, mászhatatlan kerítés mögött élik az életüket.
Ápolás
A kutyakozmetikus fő feladata az aljszőrszedés ennél a fajtánál. Az időjárástól erősen függ azonban ennek milyensége. A szabadban tartott kutyát hideg időben nem szabad megszabadítani a meleget biztosító aljszőrzettől, ilyenkor óvatosabban kell fésülni, csak annyira, hogy meggátoljuk a szőrzet összetapadását, a filcesedés kialakulását.
Az aljszőrt gereblyével, fémfésűvel a legkönnyebb kiszedni, figyelve arra, hogy a megfelelő mennyiségű szőrzet a kutyán maradjon. Ezután lehet fürdetni és szárítani a szőrtípusra kifejlesztett samponnal és kondícionálóval. Fürdetés után teljesen meg kell szárítani a szőrt, nehogy befülledjen. A szárítás 2 részletből áll: először vízkicsapatóval megszabadítjuk a felesleges nedvességtől, majd állandó fésülés közben kisebb hajszárítóval formáljuk.
A fésülést otthon is el lehet végezni, azonban a szárítást nem javaslom, mert az igen nagy mennyiségű szálló aljszőr, erős szennyeződést okoz a lakásban.
A mancsokon lévő szőrzetet lehet formára vágni, a csánk szőrzetét pedig ritkítóollóval egyenletesre igazítani, hogy természetesnek hasson. A karmokat érdemes időről időre ellenőrizni, a füleket megtisztítani és a bűzmirigy teltségét is konrollálni.
Ezt a szőrtípust tilos nyírógéppel lenyírni!
Vízmathy Annamária kutyakozmetikus - ezt a fotójához írjuk
színváltozatai
Link
Egészég - hiányzik még, ezért ide a kiképző anyagot tettem, mert ugyanennyi lesz az orvos
Makacs, keresi a rést az irányítás alóli kibújásra. Ingerszegény otthoni környezetben bűbájos, ha lekerül a parkba, szagok, új élmények közé, azonnal átváltozik. Jól tűri az önállóságot és a kevés gondoskodást. Más fajtákhoz képest alacsonyabb a szociális inger igénye, nagyon jól elvan magában, illetve elszórakoztatja magát.
Viselkedésében hatványozottan ,,tükrözi" vissza a gazda gyengeségeit. Az együttélésben elengedhetetlen, hogy a gazda következetes legyen. Legkisebb figyelmetlensége, labilitása hamarosan megjelenik kutya viselkedésében.
Jól tűri a szélsőséges időjárást. Szőre tömött, különösebb gondozást nem igényel. A fajta az utóbbi évtizedekben elkezdett differenciálódni. Alapvetően két típusa az amerikai és japán. A két típus valamelyest eltérő karakter jegyeket hordoz. Az amerikai némileg kifinomultabb és érzékenyebb és magasabb termetű, elegánsabb. A japán terhelhetőbb, kevésbé motiválható, kihozható saját világából.
A fajta őrző-védő feladatokat is ellátott Japánban, ezért agresszióhajlammal is találkozhatunk egyes kutyáknál. Európai léptékben szolgálati alkalmazása egyáltalán nem jellemző, ehhez nem is rendelkezik a kívánt adottságokkal. Némiképpen az is elgondolkodtató, hogy ősei és japán rokonai hogyan állhattak helyt ezen a területen. Bár ezt a gyökerektől elágazást más, európai fajtáknál is sűrűn tapasztalhatjuk.
Házőrző adottságai gyenge közepesnek mondhatóak, de természetesen ez egyedenként változhat.
Azoknak ajánlott akik szeretik a kihívást. Valamint még azoknak ajánlom - bár nekik semmilyen kutyát nem szívesen - akik nem sokat szeretnének foglalkozni a kutyájukkal és biztonságos, rághatatlan, mászhatatlan kerítés mögött élik az életüket.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: k Akita inu standard |
|
|
|
|
|
Offline
