|
2008-11-12 19:45:03, szerda
|
| |
| |
Link
Égszínkék palástját terítette rám a Nap,
őszi fényétől a lelkem mindig új erőre kap.
Néma volt majdnem az utam a parkon át,
sehol senki sem várt,
sehol senki sem volt,
csak néha egy halk madár hang dalolt.
Nem voltam mégsem magányos nagyon,
mert velem voltál gondolatom.
S benned ott volt apró titkaim között,
pontosan odaköltözött,
egy kedves érzéssel teli emlék,
amit azóta is szívesen megtennék.
Égszinkék palástját terítette rám a Nap,
s én az őszben is megtaláltalak.
Megaláltalak hisz gondolatom vagy,
lelkembe vésett kép,
örök és örökebb emlék...
/Ílianne/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: v- /Ílianne/ |
|
|
|
|
|
Offline
