|
2017-01-25 01:49:52, szerda
|
| |
| |
Nem FCI besorolású fajták
Itt gyűjtöttük össze azon kutyafajtákat, amelyek nem rendelkeznek FCI besorolással
American Pitbull Terrier
Részletek a Bulldog Enciklopédiából
Oszd meg, mentsd el!
Kocsis Miklós 2013. november 21.
American Pitbull Terrier
A kutyák között is vannak születetten degenerált, féleszű vagy eredendően aljas, rosszindulatú egyedek, azonban sokkal kevesebb, mint az emberek között.
(Axel Munthe)
Link
A PIT BULL rövidített fajtaleírása
Az AMERICAN PIT BULL TERRIER - vagy lánykori nevén: a PIT BULL
Hadd nyugtassam meg azokat, akik már a cím olvasásakor megdermedtek, és gyorsan továbblapoztak: egyetlen képet sem fognak látni véres kutyaviadalokról.
Olvassák nyugodtan végig a most következő néhány oldalt, és végül alakítsák ki saját véleményüket! Lehet, hogy nem válnak a fajta rajongóivá, de ha már
önálló, nem mások által diktált álláspontjuk lesz a témával kapcsolatban, részben elértem célomat.
Sokszor hallottam, hogy magukat lelkes állatbarátként reklámozó kutyatartók azt mondták: "Én minden fajtájú kutyát szeretek, csak ezeket nem". Mindig elutasítottam a rasszizmust, a szélsőségeket, a kizáráson alapuló ideológiákat. Az ilyen korlátolt emberek a saját kutyájukat sem szerethetik igazán, de hogy nyilatkozatuk tárgyát egyáltalán nem ismerik, az egészen biztos. Bár sohasem kerültek kontaktusba egyetlen ilyen kutyával sem, és minden ismeretük a bulvár- és szennylapok "híradásaiból" származik, elítélően beszélnek valamiről, amiről halvány fogalmuk sincs. Önök ne essenek ebbe a hibába!
A korábban megjelent ismertetőkkel szemben most nem egy "márpedig a pit bull jó" jellegű írást olvashatnak, hanem éppen ellenkezőleg: igyekeztem olyan tárgyilagos maradni, amennyire az lehetséges. Mégis nehezen tudom eltitkolni az igazságtalanul üldözött és manipulált, össztársadalmi gyűlölettel sújtott, higgyék el, valóban nagyszerű kutyák iránt érzett szeretetemet. A fajtát bíráló, gyűlölettől áthatott nyilatkozatok ugyanis sohasem említik a valódi veszélyforrást: azokat a kétlábú fenevadakat, akik kutyáikat agresszívvé "nevelték". Meggyőződésem, melyet egyébként minden valódi szakember, kiképző, állatorvos megerősít, hogy a kutyák által elkövetett tettekért csak és kizárólag tulajdonosuk és nem fajtabeli hovatartozásuk felelős.
Az eredet
A bull-típusú terrierek tengerentúli képviselői valamennyien ugyanannak a folyamatnak köszönhetik kialakulásukat: az Angliából és Írországból származó ősi bulldogok, valamint "half and half" kutyák Amerikába való megérkezésének a múlt század második felében. Ennek egyenes következménye volt, hogy - elsősorban a nagyobb északi városok arénáiban - ezek a négylábú gladiátorok a múlt század '70-es éveire addig sosem látott népszerűségre emelték a viadalok intézményét. De a mókás kis Boston terriert rövid időn belül külleme miatt kezdték el tenyészteni, és csaknem kialakulásának pillanatában, azaz mintegy száztíz éve távol került ettől a vérgőzös közegtől. Ezzel szemben harcos rokonainak története - legalábbis egy ideig még - továbbra is a küzdőtereken
íródott.
A kezdeti években a legsikeresebb viadorkutyákat továbbra is Angliából, Staffordshire megyéből hozták be. Mivel ezeket már generációk hosszú sora óta harcra, győzelemre tenyésztették, új hazájukban is remekül helytálltak. Az amerikai viadorkutyák tenyésztése mégis rövidesen önállósult az őshazá(k)étól. A "half and half" kutyákat egymással, illetve a helyi, már korábban is harcra használt állománnyal továbbra is azért keresztezték folyamatosan, hogy minél
erősebb és sikeresebb gladiátorokat "hozzanak létre". A partnerek ebben a folyamatban a többségében még a XVII-XVIII. században importált ősi bulldogok, vagyis a ma amerikai bulldogként ismert kutyák voltak. Ezenkívül az összes fellelhető és a célnak megfelelő kutyát - molosszoidokat, vérebeket, sőt elvétve vizslákat is - felhasználták.
Link
Családi fotó a '70-es évekből
Egységben az erő
A "jobb marad életben" elv tenyésztési gyakorlatban történő alkalmazása hamarosan elindított egyfajta homogenizációt. Kiderült ugyanis, hogy a legnagyobb fizikai erőt a legnagyobb kitartással és fürgeséggel egy bizonyos méretkategória testesíti meg, s ez a nagyjából 18 inch-es marmagasság a kb. 50-60 fontos testsúllyal párosulva. Ezek jóval meghaladják a korai, még Angliából behozott "half and half" kutyák méreteit, ezért nehezen hihető egy sokak által
elfogadott vélemény. Nevezetesen az, hogy hőseink egyszerűen az alig fele akkora angol Staffordshire bull Terrier amerikai változatai lennének. Inkább fogadható el az az álláspont, mely szerint a sokkal erősebb fej és csontozat, a nagyobb méret a korábban Amerikába került régi típusú bulldogok további befolyásának eredménye.
Az új "fajta" gyorsan népszerűvé vált hazájában. Egyre szélesebb körben ismerték meg, és már korántsem csak a harci arénák környékén rajongtak értük.
Eredményesen dolgoztak vidéki farmerek és vadászok mellett, őriztek gyártelepeket és raktárakat is, ugyanakkor egyre többen társkutyaként tartották őket, éppen nagyszerű jellemük miatt. Remek fizikumuk, ellenálló szervezetük, bátor és karakán viselkedésük mellett éppen intelligenciájuknak és hűséges természetüknek köszönhetően váltak rövid idő alatt közkedveltté. Rajongóinak egyre növekvő tábora mindent megtett azért, hogy mind szélesebb közönséggel ismertesse meg és el az általa tartott, tenyésztett kutyákat. A fajta ezen barátai azon fáradoztak, hogy a gladiátorkutyáktól származó, de generációk óta munkára, kedvencnek tenyésztett állományukat integrálják a fajtatiszta kutyák kedvelőinek angol mintára létrehozott amerikai szervezetébe.
A mindenható American Kennel Club (AKC) viszont ekkortájt - akárcsak Angliában a British Kennel Club a staffordshire bullterrierről - hallani sem akart az új "fajtáról". Mivel az egyesület mélységesen elítélte a viadalokat, nemcsak az e célra kitenyésztett kutyákat, de a már teljesen békés "foglalkozású" utódaikat sem ismerte el. A tenyésztők azonban - kutyáik törzskönyvezése céljából - szükségét érezték egy klub keretein belül való működésnek, éppen ezért saját szervezetet hoztak létre. 1898-ban a Michigan állam-beli Detroitban chauncy Bennett vezetésével életrehívták a United Kennel Club-ot (UKC), és megkezdték ezen kutyák regisztrálását American Pit bull Terrier néven. Bennett a korábban elterjedt elnevezések helyett olyat választott, amely utalt a fajta eredetére, származására, ugyanakkor világosan kifejezte európai rokonaival (angol bullterrier, staffordshire bullterrier) szembeni identitását. Úgy is mondhatnánk, hogy hivatalosan ő "amerikanizálta" a fajtát.
A békés "változat" hívei mellett - noha a kutyaviadalok az USA legtöbb államában 1878. óta tiltottak voltak - továbbra is akadtak olyanok, akik változatlanul harcra képezték állataikat. Ezek a tenyésztők az UKC-t puhányok gyülekezetének tartották, ezért Guy McCord és John P. Colby vezetésével 1909-ben megalakították a saját egyesületüket American Dogbreeders Association (ADBA) néven. Az egyesület székhelye ma Utah állam fővárosában, Salt Lake City-ben
van. Napjainkban a fajtával kapcsolatos legnagyobb félreértésre az ad okot, hogy a "kemény mag" már megalakulása pillanatában átvette a pit bull terrier nevet kutyái megjelölésére. Ennek eredményeként sokan a viadalokon használt kutyákról csak annyit tudtak, hogy azok szinte kizárólag pit bullok. Ma azonban már az ADBA által nyilvántartott ebek is többségükben békés munka- és társkutyák.
Szóval, hogy is van ez? Az amerikai pit bull terrier nevet eredetileg egy a gladiátor ebekből békés célra kitenyésztett fajtára találták ki? Igen, így igaz.
A viadalok szervezői viszont annyira jónak találták ezt az UKC-elnevezést, hogy az "eredeti" - küllemében és méretében korántsem egységes - harci típust is ezzel ruházták fel. Az UKC sok tenyésztője egyébként a mai napig hangoztatja, hogy a viadorkutyák őstípusából általuk munka- és társkutyaként kitenyésztett fajta megjelölésére ők találták ki az APBT elnevezést. Úgy tartják, hogy a viadalok akkori híveit összefogó ADBA csak "lenyúlta" a nevet, amivel rendkívül sokat ártott nekik és kutyáiknak.
Szerintük a becsületes eljárás az lett volna a McCord-féle társaság részéről, ha más nevet - például a régebben ismert tucatnyi közül - választottak volna saját viadorkutyáik megjelölésére. Ha ez akkor így történik, ma az (UKC) pit bull terrier-t valós tulajdonságai alapján a többi munkakutya-fajtával egyenértékuként tarthatnánk számon, és az ADBA-regisztrálású - mondjuk - "Yankee Dog", vagy "American Fighting Dog" nevétől rettegne a világ. Mivel azonban egyik szervezet sem mond le a "névhasználatról", ma gyakorlatilag egy kialakult fajtát és annak közvetlen ősét, egy fajtának nevezett heterogén állományt illetünk ugyanazzal a névvel.
Mint vérbeli amerikai fajta, az APBT mindkét "változatában" rövid időn belül hihetetlenül kedveltté vált hazájában. Különösen az I. világháború alatt örvendett nagy népszerűségnek. A háborús propaganda-gépezet a lelkesítő plakátokon az amerikai katonákat gyakran szimbolizálta ezekkel a kutyákkal, és egy egész nemzet volt büszke rájuk! A fajta kétszer is feltűnt a Life magazin címlapján a háború alatt, sőt egy képregényt is indítottak főszereplésükkel. A pit bullok népszerűsége a '20-as években tovább nőtt, ugyanis a kor némafilmjeinek burleszkhősei mellett gyakran szerepeltek. Ilyen volt például Harold Loyd híres órajelenete, de Rosco "Fatty" Arbuckle-nak is gyakorta voltak partnerei ezek a "színész-kutyák". Kevesen tudják, hogy kezdetben még a híres Rin Tin Tin-t is évekig egy pitbull személyesítette meg a mozikban, s csak jóval utána jöttek a németjuhászok.
Link
Pit terapeuta
A "média-szörny" - "szörny-média"?
A fajta helyzete napjainkban azonban már korántsem ilyen rózsás, hiszen Amerika egykori kedvence, legtiszteltebb nemzeti fajtája ma már a mumus szerepkörét tölti be. Noha az állomány nagyobb része munka- és társkutyaként éli életét, az emberek többsége bestiának tartja a pit bullt. Ennek okaként a viadoregyedek tevékenysége mellett - melyet a társadalom egyre kevésbé tolerált - egy a '70-es évek közepe óta rohamosan erősödő tendencia is megjelölhető. A fajta ugyanis már akkor "tökéletes" választás volt azok számára, akik saját vélt erejük demonstrálása, vagy beteges feltűnési vágyuk kiélése céljából egy csupa izom kutyával kívántak mutatkozni. Akik azért tartanak kutyát, hogy másokat megfélemlítsenek, terrorizáljanak vele, vajon miféle célokra, milyen módon
végzik kutyájuk kiképzését ?
Időzzünk el egy kicsit ennél a jelenségnél, és ennek részletezésével próbáljuk megérteni a fajtával kapcsolatban mára kialakult helyzetet. Ha a pitbullok meghatározó többségét nem viadalokra használják, miért ilyen rossz a széles közvélemény részéről való megítélésük? Azért, mert ezekről a kutyákról kizárólag akkor hallhatunk, ha velük kapcsolatban valamilyen baj történt. Azokról is csak a tragédiák kapcsán szerzünk tudomást, akik egzotikus nagymacskákat, medvéket és farkasokat, vagy éppen skorpiót, mérges kígyót tartanak otthonaikban. Bár országonként ezren és ezren tartanak valóban veszélyes vadállatot odahaza, évenként mindössze néhány tragédia történik. Ez az egy-két eset mégis napokig foglalkoztatja a sajtót, s igyekszenek annyit kihozni a sztoriból,
amennyit csak lehetséges.
Hasonló a helyzet az APBT-vel is. A média képviselői közül egészen a legutóbbi időkig soha senki sem akarta bemutatni a fajtát pozitív, valódi oldaláról, mivel az nem növeli az adott TV-csatorna nézettségét vagy az újság példányszámát. Csak a véres rémtörténetek, az ijesztő fenevadak érdekesek és eladhatóak, ezért néhányan nem átallottak különböző meséket kitalálni a pit bull terrierrel kapcsolatban. Az olvasó pedig kész tényként fogadja az újságban megjelenteket, melyeket aztán kéjes borzongással tovább mesél. Így duzzad fel egy hétköznapi történet, így lesz egy közönséges fajtából pokolbéli szörnyeteg.
Az egyik megyei napilap nemrég a címlap felét szentelte egy "harcikutyás" támadásnak, mely szerencsére csak könnyű sérülésekkel végződött. Ijesztésül (vagy kedvcsinálónak) fényképpel is kiegészítették az írást, melyen egy pit bull terrier volt látható illusztrációként. A cikkből ugyan kiderült, hogy az elkövető egy beazonosíthatatlan keverék kutyavolt, mégis hőseinket feketítették be újból.Ugyanez a napilap mindössze öt hónappal azelőtt két sorban (?!) számolt be egy másik, halálos végű támadásról. Ebben az esetben két németjuhász szó szerint darabokra tépett egy idős férfit. Az egyik kivonuló rendőrtől később megtudtam, hogy a helyszínen megtalálták az áldozat leszakított kéz- és lábfejét. Elmondása szerint a környék a rengeteg vértől úgy nézett ki, mintha egy állatot vágtak volna le ott. Az újság azonban nem "értékelte" elég izgalmasnak ezt az esetet. Mivel véleményük szerint a németjuhászok nem tarthattak számot a közvélemény érdeklődésére, a róluk és áldozatukról szóló tudósítás a rövid hírek közé került.
A világméretű hisztériadömping egyébként egy jól behatárolható időpontban kezdődött. Történt ugyanis, hogy a '60-as évek vége felé egyre többen emelték fel szavukat a törvényi tiltás ellenére változatlanul zajló kutyaviadalok ellen. 1970-ben aztán megalakult az American Dog Owners Assotiation (ADOA), melynek tagjai immár szervezett formában harcoltak a viadalok végleges beszüntetéséért. Több hírességet is felvonultató sajtókampányukkal, akcióikkal elérték, hogy
néhány szervezőt és résztvevőt letartóztattak, majd elítéltek. Az ügy nagy nyilvánosságot kapott, és a széles közvélemény ekkor találkozott először a témával. A sajtó ugyanis azonnal lecsapott a titkos kutyaviadal-sztorikra, és óriási hírverést csapott az ügynek. Főidős TV-műsorokban, újságok címlapján premier plánban mutatták a viador pit bullok hatalmas izmait és félelmetes állkapcsait, és hajmeresztő történeteket meséltek a vérszomjas kutyákról. A média mumust, fenyegető rémet kreált a fajtából, amivel ma az anyák ijesztgetik gyermekeiket. Emellett nagyobb baj is történt, mivel a szenzációhajhász cikkek és riportok kedvet csináltak a "kemény fiúknak" és komplexusokkal terhelt egyéneknek, hogy "legyőzhetetlen" kutyát szerezzenek maguknak. Az ilyen alakok által
céltudatosan immáron ember elleni támadásra nevelt pit bullok okozzák azt az évenkénti néhány balesetet, amelyekről a sajtó még hangzatosabb tudósításokat közöl időről-időre. A lavina ekkor szabadult el végleg, s azóta sem állt meg, így az újabb híradások következtében a fajta az átlagemberek szemében végleg kegyvesztett lett.
Link
Így festenének a született gyilkosok?
7 hetes kölykök
Mi az igazság ?
Lehet, hogy furcsán hangzik, de sohasem a viadalra tartott kutyák (melyek egyébként is csak a teljes állomány törtekben kifejezhető százalékát teszik ki) azok, amelyek emberre támadnak. Hogy miért? A válasz roppant egyszerű: ezeket az egyedeket sohasem képzik ember elleni támadásra! Hosszú hónapokig kizárólag arra trenírozzák őket, hogy a többi kutyát gyűlöljék. Ingerküszöbüket ebből a célból mesterségesen annyira leszorítják, hogy ha csak meglátnak egy másik ebet, azonnal megtámadják. Az ún. "csibészelés" elő sem kerül, mivel ha nem így lenne, hogyan választanák szét ezeket a kutyákat a verekedések közben ? Már a hőskorban - és azóta is - a viadalra tenyésztők mindig kiszelektálták az emberrel szemben agresszív példányokat. Érdekes adalék, hogy egy viadorkutya-telepről egy alkalommal egyszerűen elloptak több egyedet, mivel azok minden emberrel, így az idegenekkel is teljesen barátságosan viselkedtek.
Egészen más a helyzet akkor, ha a pit bullt - vagy bármilyen fajtájú kutyát! - tulajdonosa mindenféle szakmai és morális alkalmasság híján ember elleni támadásra hergeli, magyarán vadítja az állatot. Ebben az esetben ugyanis a kutyavalóban veszélyessé válhat, mivel ingerküszöbének átlépése néha pusztán az emberek látványa által, illetve bizonyos mindennapi szituációk alkalmával is bekövetkezhet, és a kutya támad. Esetleg egy váratlan - és a számára ismeretlen - zajhatás következtében fordul a legközelebb álló személy, akár a saját gazdája ellen, ami véleményem szerint még a legszerencsésebb változat. Ezeket a kutyákat valószínűleg sohasem tanították engedelmességre, például a támadás parancsra történő befejezésére, így máris kész a tragédia. Amit ugyanis elkezdtek, azt be is fejezik.Sohasem szabad csupán ezeknek a - hála Istennek! - csak szórványos, a gazdák felelősségét mindenképpen felvető támadások, vagy éppen a valóban gyomorforgató viadalok alapján ítélkeznünk. Ezek csak az élet minden területén fellelhető hordalékai a dolgok valódi természetének: ne hagyjuk, hogy elhomályosítsák látásunkat és megtévesszenek bennünket! Ez azonban nem általánosan bevett gyakorlat, s egyszerűbb gyülölni valamit, mint az igazi oldaláról megismerni.
Azokat a tulajdonosokat, kiképzőket és állatorvosokat pedig, akik ezeket a kutyákat aranyos, mókás házi kedvencnek, a valaha volt legjobb, legtürelmesebb pácienseknek és a legkönnyebben képezhető ebek egyikének nevezik, a sajtó hülyének, komplett idiótának kiáltja ki!
Hozzászólások
2009. augusztus 22. 14:10
gabka67 írta:
Én a saját kutyámról véve a példát úgy gondolom, hogy ez a fajta végtelenül eleven eszű, bár kissé akaratos, nagyon ragaszkodó, és felnőtt korában is gyerekként tud viselkedni. Nevelés kérdése. Az egyetlen, ami miatt gyerek mellé nem való, hogy túlságosan belemelegszik a játékba, sérülést okozhat, szándékosság nélkül. Én szegényebbnek érezném magam nélküle. Tökéletesen ráhangolódik az én hangulatomra. Épp csak nem beszél, de mindent megért, és
megértet. Igazi társ. Nagyon szeretem.
2010. január 11. 16:58
peterkomlos írta:
Tisztelt szerző, tisztelt kutya.hu! Mint kutyatartó sok mindenben egyetértek eme cikk írójával. Na de kérem, leírni egy kutyás oldalon, ahol egy bizonyos fajtáról fejti ki véleményét a szerző, hogy "fajtiszta", az TISZTA szánalom! Javítsák ki, kérem. FAJTATISZTA! Tisztelettel: Komlós Péter "A fajta ezen barátai azon fáradoztak, hogy a gladiátorkutyáktól származó, de generációk óta munkára, kedvencnek tenyésztett állományukat integrálják a fajtiszta kutyák
kedvelőinek angol mintára létrehozott amerikai szervezetébe."
Link
______________________________________________________________________________
Link
10+1 tény az amerikai pitbull terrierekről
Szerző:Németh Dávid
KÖRNYEZETVÉDELEM
Facebook Twitter Google +
Címkék: állatvilág, kutya, kutyák, pitbull, tények
American Pit Bull Terrier close-up
Az amerikai pitbull terriernek rossz a híre, de valójában az izmai mellett arany szíve is van- mondják a tulajdonosok. Vagyunk olyan kedvesek, hogy elmondjuk: mitől olyan szerethetők Belláék...Pitbelláék.
1. Az erőszakos kezdetek.
A pitbullokat (verembikákat) brutális életmódra tenyésztették Nagy-Britanniában. A bulldogot keresztezték fehér angol terrierrel, vagy fekete-cser terrierrel, hogy egy erős testfelépítésű harci kutyát hozzanak létre. A véres sportok, mint a bika-és medveviadal nagy divat volt Angliában az 1200-as években. A kutyákat bedobták egy gödörbe, ahol megküzdöttek az óriási állatokkal. Amikor ez a sport az 1800-as években tiltott lett, a pitbullokat egymásnak ugrasztották, így jöttek létre az illegális kutyaviadalok.
2. Ezért van rossz híre.
Link
Mivel ezeket a kutyákat úgy tenyésztették, hogy erősek és félelmetesek legyenek, arról lettek híresek, hogy veszélyesek. A kutyafajta tartása, vagy tenyésztése például tiltott Denverben és Florida egyes részein, sőt egyes országokban teljesen, például Nagy-Britanniában és Új-Zélandon. Szerencsére az idők változnak, így sok város felülvizsgálta már a korábbi tilalmat.
Link
3. Az amerikai pitbull terrier is pitbull
A pitbull egy típusa a kutyáknak, de az amerikai pitbull terrier egy kutyafajta. Már fajták is beletartoznak a pitbull családjába, például az amerikai staffordshire terrier, az amerikai bulldog és a staffordshire bull terrier. Ezen fajták mindegyikét Angliában tenyésztették, eredetileg kutyaviadalokhoz.
4. Az amerikai pitbull terrier nem elfogadott fajta az Amerikai Kennel Klubban (AKC)
Az AKC Amerikában a fajtatiszta kutyákat regisztrálja. A pitbull terriert ugyan nem, de egy rendkívül hasonló fajtáját, a staffordshire terriert elismerik. Ez a név is annak érdekében jött létre, hogy elválassza a két fajt egymástól, és annak negatív múltjától.
am'staff
Link
5. A fajta számos névváltoztatáson esett át
Az AKC nem volt az egyetlen csoport, ami megpróbálta megváltoztatni a nevét. A 90-es években San Francisco Szent Ferenc terrierre próbálta. 2004-ben a New York-i Állatvédelmi és Ellenőrzési szervezet megpróbálta átnevezni Új Yorkie-ra. Az igazgató Ed Boks szerint a pitbull néha olyan távolságtartó és egyszerű fajta, mint a New Yorki fajták, de valójában a legbőkezűbbek és nyitott szívűek." Sajnos a terv kudarc volt.
Link
6. Egykor családi kutyák voltak.
Az amerikai pitbull terriernek szüksége lehet némi marketingre manapság, de volt idő, amikor a fajta Amerika kedvence volt. Számos régi filmben, rajzfilmben találkozhatunk vele.
Link
7. Snoop Dog szereti őket
A híres rapper annyira szereti ezt a kutyafajtát, hogy egyszer egy kennelben volt 20 pitbullal, amikor Kaliforniában élt.
8. A fajta egy fotográfus különleges modellje
Link
Hogy bemutassa a pitbullok lágy és kedves oldalát, a fotós Sophie Gemand vidám színekkel fényképezi őket. A virágok így ellenállhatatlanná teszik a kutyusokat.
Link
9. Jó zenésztársak lehetnek
Link
A Caninus egy grindcore zenekar volt, aminek fénypontjai pitbullok voltak. A két vezető énekes ugatással ,,énekelt".
Link
10. A hadsereg kabalájának használta a pitbullt
Az I. világháború propaganda-poszterein a kutyák szimbolizálták a különböző országokat. Németországot egy tacskó képviselte, Angliát a bulldog, az Egyesült Államokat pedig a pitbull. Tiszteletteljes hűség, elszántság és bátorság az erényei.
+1. Nagy szerető
Link
Ha az állat megfelelően szocializálódik, a legbarátságosabb kutya, akivel valaha találkozhatsz. Szemfogai ellenére az állat nagyon melegszívű. Bármilyen is egy kutya híre, megfelelő bánásmóddal a legjobb társ lehet.
Link
(Fotók:mentalfloss.com) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: k APBT-Hogy tudják azIGAZSÁGOT |
|
|
|
|
|
Offline
