|
 1/18 oldal 
|
Bejegyzések száma: 170
|
|
|
|
|
|
2018-10-16 19:57:04, kedd
|
| |
| |
,,Háromféle ember él a világon: Rontó-ember, Gyűjtő-ember és Látó-ember." (Wass Albert: Mese az erdőről)
Emberek, jók és rosszak, hajdan voltak, és még meg sem születettek... Emberek, akik alakítják egymást, miközben ők maguk is alakulnak.
Emberek, akik alkalmazkodnak a körülményekhez, mert ha ezt nem tennék, akkor kihalnának előbb-utóbb, mint a mamut.
Emberek, akikből nincs két egyforma, és akik ettől a megállapítástól függetlenül, mégis nagyon hasonlítanak egymásra.
Mindannyian besorolhatók vagyunk a ,,wassalberti" kategóriák valamelyikébe.
Születésünkkor kapott kegyelmi állapot a ,,látás" képessége.
Az - életünk első éveiben - alanyi jogon járó ajándékot felcseperedve eltékozoljuk, és legnagyobb kincsünket a tisztánlátást cseréljük fel, vagy dobjuk ki más, kevésbé fontos, de mutatós csecsebecsére.
Vannak persze kivételek. Akadnak olyan emberek, akik egész életük folyamán gyakorolják a tisztánlátást. Őket- jó esetben- Mester, és - rossz esetben- őrült címkével lát el a világ. A világ, vagyis mi, emberek. Ahelyett, hogy meghallgatnánk, követnénk tanácsaikat, kinevetjük, vagy kerüljük a társaságukat, mert amit mondanak, az eltér a trendi álláspontoktól.
Kárognak a környezetszennyezés miatt, és katasztrófák eljövetelét hirdetik. Pedig...!
A Tejutat már eltüntettük a fényszennyezéssel...
Ózon szökik, az általunk képzett lyukon...
A tengerek vízszintje rohamosan növekedik a felmelegedés miatt, lassan át kell majd rajzolni és színezni a térképeket, mert szigetországok fognak víz alá kerülve lakatlanná válni...
De mi nem csak, hogy látók nem vagyunk, lassan már hallók sem...
Gyűjtő és rontó emberré lettünk.
Gyűjtési szenvedélyünk nem állt meg a szalvéta-, gomb-, és bélyeggyűjtés szintjén. Termeljük szorgalmasan, és gyűjtjük a szemetet is. Aztán, ha már nem férünk el tőle, visszük a szomszédba.... A szomszéd háza elé, a szomszédos országba, vagy egyenesen az űrbe szórjuk, hátha majd valaki eltünteti helyettünk.
És, mindeközben rontókká válunk... Rontókká, akik nem csak saját bolygójukat, de utódaik jövőjét is ellehetetlenítik.
Már megkezdődött a - meg nem állítható, de még lassítható - visszaszámlálás...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Wass Albert |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-11 21:08:40, csütörtök
|
| |
| |
Hűvös lett és tüzet gyújtottak. A tűz mellé kiterítették a bundát, s elhevertek rajta. Az égbolt megtelt csillagokkal, s később feljött a Hold. Ő a leány ölébe hajtotta fejét, s a leány énekelt. (...) Reggel kergetőztek a harmatos fűben, mint az őzek. Aztán megferedtek a forrás vizében. Locsolták egymást és kacagtak, és az erdő csengett a kacagásuktól és a fák, a mókusok, a madarak, akik látták őket, csodálkoztak, és boldogan kérdezték egymástól: visszatért-e a világ kezdete? A boldog idő?
Wass Albert
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Wass Albert |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-20 21:47:31, csütörtök
|
| |
| |
Vass Albert
szép őszi gondolatai ...
Valahol már az ősz dalolgat,
és hullanak a gesztenyék,
vad szél-fiuk lombot karolnak,
s kacagva hintik szerte-szét,
valaki jár a szürkületben,
s szívében őszi dal fakad,
valaki búcsúval köszönti
a messze-szálló darvakat,
valaki áll a fenyves alján,
s a szeme könnyel lesz tele...
szél sír a park arany-avarján,
s koppanva hull a gesztenye.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Wass Albert |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-05 07:58:13, szerda
|
| |
| |
,,Az ember szeretetből támadt, azért él, gyakran azért is hal meg. Úgy látszik, mégis a főfoglalkozása az a földön, hogy szeressék.
Mellette minden egyéb - hídépítés, országhódítás - csak eszköznek, jelentéktelen mellékfoglalkozásnak rémlik."
/Kosztolányi Dezső/
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Wass Albert |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-10 22:00:09, péntek
|
| |
| |
Wass Albert:
Megígérted
Megígérted,
fájdalmamat a fák közé szórod,
ha itt az idő.
Így lehetek
a talpad alatt fű,
fénylő új levél a fákon,
talán egy virág itt vagy ott,
kék vagy rőt,
hogy felfigyelj rá,
s feldereng talán egy titkos kis emlék
az aranyló fényű közös múltból.
Én ugyanezt ígértem.
Elcsenek egy kis örök életet,
két virág, két lándzsás fűszál,
két egymáshoz simuló zöld levél
páros örökkévalóságát
erdőnkből,
az Úr rengetegéből,
igen, drágám,
az Úr rengetegéből,
ámen, így lész, mindörökkön örökké!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Wass Albert |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-02 21:41:38, csütörtök
|
| |
| |
"Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámoznak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint, hogy mekkora bennük a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt."
(Wass Albert)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Wass Albert |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/18 oldal
|
Bejegyzések száma: 170
|
|
|
|
2021. Június
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
| 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | |
| 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | |
| 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | |
| 28 | 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 126
- e Hét: 649
- e Hónap: 9832
- e Év: 62540
|
|
|
Offline
