|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2023-09-23 20:23:55, szombat
|
| |
| |
Szergej Jeszenyin - Ülj le mellém kedves!
Ülj le mellém, kedves, ülj le,
hogy szelíd szemedbe zárva
hadd figyeljek elmerülve
szívem förgeteg-szavára.
Ez az őszi arany-áldás,
fürtöd hamvas dér-fehére
úgy hullott, mint a megváltás
a mihaszna lókötőre.
Rég mögöttem szülőföldem,
rétek, erdők sűrüsége,
életem hogy beleöljem
városi vad dicsőségbe,
odahagyott kertre, nyárra
hogy ritkábban emlékezzem,
hol a békák muzsikája
költővé nevelt föl engem.
Éppen ilyen ősz van arra.
Ág-mancsával be-betéved
ablakunkon a juharfa,
keresi az eltünőket.
Rég nincsenek a világon.
Cinteremben az ezüst hold
jóslata a keresztfákon:
mi is vendégek leszünk ott.
Mi is, túlján bajnak-gondnak,
ott leljük meg végre békénk.
Ezek a hullámzó dombok
vigasztalják, aki él még.
Ülj le mellém, kedves, ülj le,
hogy szelíd szemedbe zárva
hadd figyeljek elmerülve
szívem förgeteg-szavára
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szergej Jeszenyin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-08-11 11:40:20, csütörtök
|
| |
| |
Szergej Alekszandrovics Jeszenyin - Hol vagy, ház?
Hol vagy, ház, öreg szülém,
állsz-e még a domb tövén?
Kék virágom hol lobog?
Ragyogsz-e még, szűzhomok?
Hol vagy, ház, öreg szülém?
Kakasok rézkürtje zeng,
parton egy pásztor mereng.
Fényporos a víztükör,
benne csillag tündököl.
Kakasok rézkürtje zeng.
Szárnyas malom az idő,
ezüst ingát lenditő.
Hold az inga, földre száll,
rozsra perc-esőt szitál.
Szárnyas malom az idő.
Gyorsnyilú eső szakad,
elsöpörte házamat,
rongyolt kék szirom lobog,
feldúlva a szűzhomok.
Gyorsnyilú eső szakad.
Rab Zsuzsa fordítása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szergej Jeszenyin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-12-21 23:54:18, kedd
|
| |
| |
Szergej Alekszandrovics Jeszenyin
A postakocsis
Messzi sztyeppek hóbuckáin
szánom fehér port kavar.
Sárkányvérű paripáim,
röpítsetek el hamar!
Szunnyadó kis falvak álmát
körülfonja füst-selyem.
Bűvös-szép toronyszobáját
nyitja már egy lány nekem.
Festett jármon, cifra hámon
esti kék sugár ragyog.
Suhanj, pehelyröptű szánom,
sólyom-lovak, szálljatok!
Ezüst zengés-pengés támad,
csengő csendül, szépszavú.
Ha kurjantok egy vidámat,
kitódul a fél falu.
Lány, legény jön nagy seregbe,
falu csöndjét felverik.
Száll az este, téli este -
énekelnek reggelig.
Rab Zsuzsa fordítása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szergej Jeszenyin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-10-19 11:53:40, kedd
|
| |
| |
Szergej Jeszenyin - Bokraink közt
Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.
Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.
Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.
Amikor a háztetőn a hajnal
macska módra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.
Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.
Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.
Fordította: Rab Zsuzsa
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szergej Jeszenyin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-26 10:59:03, hétfő
|
| |
| |
Szergej Jeszenyin : Micsoda éj
Micsoda éj! Nem alhatom.
Teliholdkor szökik az álom.
Még őrzöm és kuporgatom
maradék kincsem: ifjúságom.
Játék ez, dehogy szerelem!
Kihűlt éveim útitársa,
engedd most, hogy szegény fejem
belemerítsem holdsugárba;
mutasson kínzott arcomon
irgalmatlan, kemény redőket.
Nem ábrándít ki, jól tudom:
sosem szerettél, én se téged.
Szeretni csak egyszer lehet,
s nekem idegen vagy te régen.
Hársak hiába intenek
térdig hóban, talpig fehérben.
Hiszen tudod, s én is tudom:
a kékes téli holdsugárban
nem virág porzik águkon -
halottan állnak, zúzmarásan.
Dobáltad kincseid te is
másoknak, s én is mást szerettem.
Játsszuk tovább - mindegy úgyis
az olcsó szenvedélyt mi ketten.
Hát csak hazudj, s ölelj nagyon,
hamis tüzedtől hadd remegjek.
Kék májusról hadd álmodom,
s arról, akit sosem felejtek.
Fordította : Rab Zsuzsa
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szergej Jeszenyin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-15 15:57:04, csütörtök
|
| |
| |
Újra és újra:
Szergej Jeszenyin - Bokraink közt
Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.
Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.
Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.
Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.
Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.
Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szergej Jeszenyin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-13 17:29:30, kedd
|
| |
| |
Szergej Jeszenyin - Nem szeretsz
Nem szeretsz,már szánalom sincs benned.
Rútnak látsz? Ó,azt is elhiszem.
Ha nem nézel,szíved még fölenged,
lankadt kezed vállamon pihen.
Szegény csorba szívű,én tehozzád
se gyöngéd,se durva nem vagyok.
De sok szájra tapadt már meleg szád!
Emlékeznek reád szemek,karok.
Szertemállott árnyuk rég az éjben,
s benned is hunyóban már a tűz.
Soknak ültél,tudom,az ölében,
ahogy most az én ölemben ülsz.
Mélyein félig lehunyt szemednek
egy-egy arc dereng,kísért a múlt.
De hát nagyon magam sem szeretlek,
vesztett szépség csábít,ködbe fúlt.
Sors keze? Csak lázas,könnyű játék,
lángok lepketánca,jól tudom.
Találkoztunk? Véletlen ajándék.
Mosolygós-nyugodtan búcsúzom.
Elindulsz majd utadon,s már mégy is
visszacsalni,ami elszaladt.
Ó,csak hamvas lelkeket ne érints!
Hagyd a csók-tudatlan ajkakat!
Egyszer majd,kis utca sötétjében,
másnak hazudsz szenvedélyeket.
Arra kószálok magamban éppen,
s találkozunk újra,meglehet.
Közelebb bújsz társadhoz riadtan,
biccentesz,és fázón megremegsz.
"Jó estét" - csak ennyit mondasz halkan.
"Jó estét miss" - mondom.Ennyi lesz,
s megyek tovább.Könnyekkel sem küzdök.
Hűs nyugalom,ez maradt nekem...
Felszítani ki tud hideg üszköt?
Ki támaszt fel,halott szerelem?
(Rab Zsuzsa fordítása)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szergej Jeszenyin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-21 08:03:46, hétfő
|
| |
| |
Szergej Jeszenyin - Aranylik, őszül
Aranylik, őszül már a nyíres, hallgat
a levél-nyelven suttogó liget.
S a szomorúan messzehúzó darvak
nem intenek már vissza senkinek.
Mért intenének? Száz úton csatangol
az ember: megtér, s útrakél megint.
A kenderáztató az elmenőkre gondol,
sötét tükrébe széles hold tekint.
Állok magamban ősztarolta réten.
Elring a széllel a darúcsapat.
Víg ifjuságom tájait idézem,
de nem sajnálom, ami ottmaradt.
Nem sajnálok sok szertegurult évet,
se lelkem habzó virágfürtjeit.
Kint őszi berkenyék máglyái égnek,
de fáradt lángjuk senkit sem hevít.
Lobog a bokrok piros bóbitája,
csak sárgulnak, de élnek a füvek.
Mint vetkőző fa lombjait dobálja,
bágyadt szavakat ejtek-pergetek.
S ha szavaim az idő elsöpörte,
lom lesz belőlük, száraz garmada,
mondjátok így: elhallgatott örökre
az arany nyíres szép levél-szava.
/Rab Zsuzsa ford./
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szergej Jeszenyin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-02 19:34:57, szerda
|
| |
| |
Szergej Jeszenyin - Tél énekel
Tél énekel, orkán huhog,
mohostövű fenyő suhog,
ág-húrok pengenek,
erdőkre mély álom szakad,
vonulnak ónos ég alatt
tépázott fellegek.
Az udvaron hóförgeteg
terít ezüstös szőnyeget,
fagymarta törzs recseg.
Az ablakon veréb kocog,
éhen morzsáért kuncsorog,
mint árva kisgyerek.
Reszket a sok kisded madár,
ellankadt, úgy megülne már,
s csak társához lapul.
A felhőt orkán kergeti,
húnytszemű ablakom veri
és dörömböl vadul.
Dermedt kis tábor álmodik,
párkányomon fagyoskodik,
szárnyára tél havaz,
de álmában napot derít
s égboltnak kék lepelt feszít
a tündérszép tavasz.
Fordította: Rab Zsuzsa
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szergej Jeszenyin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-06 19:35:05, szombat
|
| |
| |
Szergej Jeszenyin - Mocsár sóhajt
Mocsár sóhajt párát,
halvány köd-gomolyt.
Sárga gyeplőszárát
elejti a hold.
Partot ér csobogva
könnyű csónakom.
Réten asszu boglya -
tömzsi kis torony.
Szittyós partok mellett
békesség terem,
fajdoknak felelget
most a végtelen.
Vetkőző vidéket
rejt a kék sötét...
Imádkozom érted,
árva sorsodért.
(Ford.: Rab Zsuzsa)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szergej Jeszenyin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2021. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
183 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10039 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1505
- e Hét: 4616
- e Hónap: 8366
- e Év: 77286
|
|
|
Offline
