|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
|
|
2023-12-25 18:02:45, hétfő
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla - Szítsd fel az ünnep melegét
Karácsonyi ének
Itt van hát,
eljött köreinkbe az este,
itt a karácsony újra,
már várta millió szekerce,
alleluja...
Kedvesem, nézz ki az útra:
a télből, a gyárból,
- mint elvarázsolt mennyei tájból -
három öles fekete pásztor
szikrákat terelget az égre,
s vidáman énekelget, hogy végre,
villogó szekercék között
megszületett a Gyermek...
Áldás és béke.
Köszöntsük hát mi is Őket,
a Családot:
az Asszonyt, az Ácsot és a Fiút,
aki élő-eleven lángot
lehelt a szélbe,
hogy megváltsa a Rossztól
ezt a világot...
Hogy elhiszed-e,
vagy sem ezt az álmot,
ezt az igéző ősi regét?
Mindegy. Csak az a fontos, hogy megértsd
az ácsszekercék üzenetét,
s hogy a földön és odafönt, elménk
friss emberi égtájain is
megőrizzük a fényt,
a szeretet melegét...
Nézd, odakint
a város hóba kavart
útjaira beözönlik a fenyvest,
hogy bearanyozza az éjt...
Szítsd fel hát a parazsat kedves,
adj illatos, selymes
szárnyakat a tűznek,
s megterítve a családi asztalt,
oszd szét közöttünk
az Ünnep
gyönyörű örömét...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-09-24 16:07:56, péntek
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla - Egy kis esőillatú szél
Riadt, szelíd kis délutáni szél volt:
apró fellegekkel
s néhány vékonyka villámmal a hátán,
zörögve jött a forró tájon át,
mégis, a föld,
mely hetek óta szomjasan zihált
s nagy, dús emlőjű égről álmodott,
rajongva nézte őt,
s a Nap tüzétől gyötrött sárga fák
oly mámorosan ölelték magukhoz,
mint vágyuk asszonyát,
mert ez a gyengécske, esőszagú szél,
- ez a riadt kis vízhordó leány
ezerszer szebb volt legszebb álmaiknál,
hiszen Valóság, Éltető Valóság,
az Élet anyja volt,
aki villámoktól meghasogatott,aprócska, zörgő fellegeiben,
- ha csak egy szerény kortyot is -
jó, friss esőt hozott!
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-09-24 15:38:34, péntek
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla - Ceruzám őszi lombja
- Ha sárga árnyék dől a tájra -
Én nem hősködöm. Ma is félve
bámulok fel a messzeségbe,
ha sárga árnyék dől a tájra,
s meztelen erdő fut a télbe.
Ősz van. Mint kint a barna fákon,
aranylomb zizzen ceruzámon,
zúg csendesen,
s napfényre szomjas szívemen,
végig suhint a - félelem.
Félek. Ha bűn ez - oldjatok fel,
hiszen az ember attól ember,
hogy szembeszáll a félelemmel,
s újra, s újra legyőzve azt
bárha ezerszer belereszket,
küzd, énekel, asszonyt ölelget,
s új tavaszt bont ki, új tavaszt...
Így volt és így van. Mért tagadnám?
Ha sárga árnyék dől a tájra,
én is mindig elsápadok,
de azért halkan dudorászva
jól elvégzem az őszi szántást
és földbe vetem a magot...
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
Fotó: Boncsér Árpád szobrászművész
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-09-15 09:22:54, szerda
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla - Egy kis rügyszívű lány
Járom a tájat,
kamaszéveim kócos, elmerült világát,
s fel-fel jajdul bennem az a kedves,
hajdani fenyves,
melyet halálba táncoltattak a balták...
Ó, balgák,
ti akik mindennek ami szép, odavágtok,
most hol keressem azt a szőke kis erdei lányt,
aki úgy várt itt rám, nap-nap után
a fenyves alatt,
mint a legkékebb égboltú májusi Nap...
Hej, Királyerdő, tekergő utcák, öreg házak,
még ma sem értem, hogy miért éppen
ez a régi kamasz-szerelem
ragyogott fel vénülő férfiszívemen,
de egyszer csak megcsendült bennem a hangja,
és könnyű sárga ruhában, mosolyogva
megjelent képzeletemben ez a neve-sincs már
kis erdei lány,
s én felkerekedtem és elhagytam érte a várost,
hogy megkeresve viszontláthassam
Őt,
jaj, de hiába járom az erdőt, a síró akácost,
az egekbe táncolt fenyves alatt,
lent a folyónál,
a nyirkos, homokpapucsos parton,
csupán egy megtört kis öregasszony
lépeget csoszogva szembe velem:
- Kit keres kérem?
kérdezi tőlem halkan, rekedten,
és bennem,
"fejszéktől" kopogó férfi szívemben
újra és újra feljajdul a táj:
Ó, hová tűntél kis rügyszívű lány?
Ha tudnád, mennyire fáj,
hogy egykor rám nyíló viola-szemed
ragyogásából
nem nevet vissza rám - soha már
az a nyár...
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-04-23 15:45:12, péntek
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla - Dongó
Egy kis "kamikaze-pilótáról"
A kert fái közül,
szélesre kitárt ablakomon át,
mint egy parányi eleven bomba,
nagy, dühös dongó szállt a szobámba,
majd neki-neki zúdult a falaknak,
hogy visszavágja magát
abba a tágas, napfényes világba,
amelyből ebbe a szűk kalitkába,
illattól részeg fejjel betévedt...
Jaj, de hiába van nyitva az ablak,
újra és újra eltéveszti az irányt,
s már-már halálra zúzza magát...
Ó, a bolondja!... Lám ez a mérges,
létéért küzdő kemény kis fickó,
ez az "észhez tért kis kamikaze-pilóta"
úgy verődik ablakom üvegéhez,
mintha belőle
világunk összes kínja-reménye
kiáltaná fel a szigorú égre az életnek azt a jogát,
hogy szabadon és örömben éljen...
- Hej, dongó, dongó! - mormolom halkan,
s leengedve ütésre emelt kezemet,
szépen, szelíden kitessékelem őt
a szabadba,
s megenyhülő lélekkel nézem,
amint boldogan tovacikkan a fényben,
a kert zümmögő fái között...
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-04 17:49:51, csütörtök
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla
1.
Az ember jó?
Ki állíthatja azt, hogy csupa jóság
míg tenyeréből fekete füst dől szét,
s szívét féktelen indulatok mossák?
Ez azt jelenti, hogy az ember - rossz hát?
Az ember jó, ha jól végzi a dolgát,
s ha melengető tiszta ölelésben,
virágzó tavaszt bont a kedvesében,
hogy élvezhesse szép szerelme mézét,
de nem menthetjük sok-sok gyengeségét,
amelyek tüskés bozótként lefojtják
egekre tárult homloka vetését,
s szembe fordítják őt az értelemmel...
Tehát? Végül is jó vagy rossz az ember?
Az embert, ha jól megműveli földjét,
s hidakat ível a jövőbe át,
ha munkájáról fényesül az ország,
és valamivel jobb lesz a világ,
áldja s dicsérje éneklő szelekkel
minden porszem és minden cseppnyi víz,
de ítéletünk ne legyen hamis:
Ahhoz, hogy bölccsé szépüljön az ember
meg kell birkózni önmagával is,
mert a megperzselt háborús mezők,
mind azt jajongják, hogy még sohasem
öleltek nála rosszabb, hűtlenebb,
elátkozottabb, durvább szeretőt!...
2.
Az ember jó?
Ki állíthatja azt, hogy csupa jóság,
míg tenyeréből pokoli tűz fut szét?
De ha a szívét békés folyók mossák,
s látom, hogy küzdő, meggyötört
homlokában és két erős kezében,
napról-napra életet bont a föld,
valami mindig azt súgja nekem,
hogy megvan benne minden lehetőség
ahhoz, hogy Nagy és Jó legyen...
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-08 10:51:34, péntek
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla - Baráti intés
-egy öntelt "nagy" embernek -
Ember, bocsáss meg ősz fejemnek,
hogy barátin megintelek,
de amióta "magasba törtél",
bizony egy kicsit megszédültél,
elnézel a fejünk felett.
No, ne érts félre. Nem arra kérlek,
hogy fordítsál hátat a fénynek
és "ereszkedj le" közénk újra,-
csupán arra, hogy légy szerényebb
és "odafönt" is maradj Ember,
s főleg, hogy soha ne feledd el:
ne járd a hegyet szédült fejjel,
mert a magasság zord szabálya,
hogy aki szédül, azt -
mélybe vágja!...
Aranymosó című kötetből (1989)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-22 23:24:34, kedd
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla - Fametszet
Szél s hó suhog. Az ég, a táj
nagy, csillámló fametszet,
melyben arcod szép holdja száll
s hajad felhője reszket.
Ints, adj jelet, gyújts tiszta fényt
a havas, sűrű éjben:
érted, általad élek én
örök gondban, reményben.
Hol, merre vagy?
Zöld fenyvesen,
jég-úton, vak homályon,
szíved tűzbokrát keresem,
hogy győzzek a halálon.
Ne csüggedj Atlasz című kötet (1973)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-14 16:49:43, szerda
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla - Törjük fel a diókat, kedves-
Látod?
A táj zöld mokaszinja csupa rongy már:
a gyűrt avaron kutya-szél szimatolgat.
Elment a nyár,
ez a szép és vidám, szeszélyes asszony:
gyönyörű tüzei már messze lobognak,
nyomában eső kopog,-
de nézd, odafönt a rozsdás, sárguló parton,
öblös, kiszakadt fénykosarából olykor-
olykor még kipotyog
egy-egy édeskés, hamvas, ringló-ízű nap
és Jonathán-illatú reggel,
s néhány dióhéjba zárt, aranyat ígérő
alkony óra is ide-oda lángol az őszi homályból
s elénk gurul kertünk vén diófája alatt...
Jöjj hát,
hajoljunk le értük bölcs szerelemmel,
s meg-megtörülgetve a sártól valamennyit,
törjük fel a diókat kedves, mind, mind,
amíg még elébünk ejt az Idő,
hogy egy-egy meleg nap, meleg óra
jó ízéből visszataláljon
őszbe hanyatló szíveinkhez egy-egy
sugár,
Ifjúságunk távoli fényeiből
az élet, a nyár...
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-13 16:06:17, kedd
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla - Éjhajnali vívódás
1.
-Írnék, de nézd,
estém kialudt szép kis holdja,
árnyékot vet az asztalomra,
s kitört a ceruzám hegye,
így hát csak ülök, ülök kuporogva,
ablakom párás üvegénél,
s míg óriás, csontos halászként
hálót merít körénk az éjfél,
csak nézem hosszan elmerengve
lázas, szélvert világomat,
mely mint Rimbaud részeg hajója,
hol örvénylő felhőkbe száll,
hol mély azúr tengerre hull,
s leng-ring velünk fel és alá,
egekbe föl s pokolba le,
ki tudja merre és hová?
2.
Későre jár...
Már-már időtlen idő óta,
csak bámulok ki a folyóra
egyetlen sort se írva le,
s ver, ver a félelem szele...
Ó, mit tehetnék ellene?
3.
Mi mást tehetnék?
Lámpám kialudt szép kis holdját
új, erős, tiszta fényre gyújtva,
lassan, tűnődve, tétován,
kihegyezem a ceruzám,
s mert szívem még az életé,
elindítom a papíron
a felderengő ég felé...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
2021. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
183 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10005 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 266
- e Hét: 783
- e Hónap: 4533
- e Év: 73453
|
|
|
Offline
