|
 1/21 oldal 
|
Bejegyzések száma: 200
|
|
|
|
|
|
2021-10-21 10:59:07, csütörtök
|
| |
| |
Ha majd a fény útját követi a léptünk,
s mellettünk a sötétség végleg fogyni kezd,
vajon ki lesz az-az első, kit odaát meglátunk,
s ki lesz az, ki értünk a folyón átevez.
Hisz milliárdnyi ember van a csillagok között,
milliárdnak lehet csillagközi társa,
akik talán feledtették velük ott a fényforrásban,
ki az, kinek lenn még nem enyhül a gyásza.
Mert ott az égi síkon, ha megszűnünk létezni,
nem lesznek emlékek, s nem lesz képzelet,
így talán egyikünk sem fog emlékezni arra,
volt-e itt a földön olyan, aki szeretett.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-09 14:22:27, szerda
|
| |
| |
Kun Magdolna
Nekem visszatérő boldogság az a pillanat,
mikor gyermekként láthatom újra magamat.
S hallgathatom nagymamám tündérmeséjét,
miből annyi, de annyi jóság áradt szét.
Nekem azok az évek a legeslegszebbek,
mikor melengettem kezem a kemence mellett,
s a nagymamám által megkent zsíros kenyeret
úgy ettem, mint hercegek az úri étkeket.
Engem még ma is ugyanúgy elkápráztatnak
a nagymamámtól eredendő egyszerű szavak,
melyek a nagy szegénységben is elhitették azt,
hogy a gazdagság mindig lelkünkből fakad.
Így én mindig úgy élhettem, mint a leggazdagabbak,
akiknek díszes palotáikban kincsek ragyogtak,
hisz én a nagy-nagy szegénységet mindig ott véltem,
ahol nincs szeretet, jóság az ember szívében.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-02-07 07:26:58, csütörtök
|
| |
| |
Kun Magdolna
Titokban néha az apák
is könnyet ejtenek,
mikor érzik,
hogy gyermekük ölelése
kapaszkodó indaként hajt
szívükben légző gyökeret.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-28 06:22:28, csütörtök
|
| |
| |
Kun Magdolna:
Minden fa érez,
él, nevet, könnyezik,
csak figyeld ősszel,
mikor a hűvös vadszelek
levelét pergetik,
csak figyeld,
mily zokogás rázza lombját,
ahogy levélgyermekeit
az ágról leszakítják.
A fák is sírnak, akár az emberek,
mikor tar-kopasz ágain
téljegű dér lebeg,
mert minden fában ott van
az a lelket sértő karcolás,
mely maradandó sebet ejt,
ha közeleg az elmúlás.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-24 14:55:38, vasárnap
|
| |
| |
Nézd a fákat kedves,
mind, egy külön élet,
hűvös lombjuk között
pici madárfészkek,
melyek úgy ringanak
a hajladozó ágon,
mint vízharmat cseppje
a kizsendült fűszálon.
Halkan lépkedj, nagyon halkan,
mókus szalad az árnyoldalban,
jaj, de fürge, apró lába,
sosem érnénk a nyomába,
pedig milyen szép és jó is lenne,
ha nem félne a közelembe.
Gyere fussunk, ott egy pázsit,
közte színes pipacs látszik,
melynek szirmán eső nyoma
s benne, ázott virágpora.
Mennyi ledér kis pillangó,
kecses szárnyú, táncot ropó,
szivárványon átmosolygó,
nyáralkonynak csókot adó.
Hajoljunk le mind a ketten,
látod még a szél sem rebben,
eltűntek a bús-fellegek
s így lett a nap újra kerek.
Hallgassunk hát lágy muzsikát,
a természet szívdallamát,
melynek tiszta-vizű forrás álma,
tündérkertek palotája
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-24 14:50:20, vasárnap
|
| |
| |
Kun Magdolna
Sok éven át nem tudtam, milyen a szerelem.
Milyen, ha a félénk kezek, megérintik egymást.
S milyen, mikor testünk a távolból is átélheti,
Az elcsókolt vágyéjszakák kék lepedő álmát.
Valahogy mindig elkerült az-az ismeretlen érzés,
Mely égig tud emelni, és szélszárnyakat adhat.
Sosem hittem, hogy van olyan különös szívritmus,
Melynek lüktető dallama másik szívre hallgat.
Sokszor néztem sötét éjben egy tündöklő csillagot,
Ahogy merészen megbújt a sápadt holdfény alatt.
S ilyenkor arra gondoltam, talán így kell szeretni.
Hűen őrködni ott is, hol csak álmodozni szabad.
Már megismertem az égi csodák ritka tüneményeit.
Az életre késztető ébredések apró mozdulatait.
Azokat a gondolatokhoz simuló időtlen perceket,
Mit akkor érzünk igazán, ha szeretünk valakit.
Elfutnak a szálló évek, és mindig lesznek emberek,
Kiknek lelkében sosem égnek fellobbanó tüzek,
Hiába keresik sok-sok éven át azt a kék madarat,
Csak távoli képzelet marad, hogy ilyen érzés lehet.
Én már boldogan fogok indulni a leghosszabb útra.
Nekem már odaát is szólni fog a kék madár hangja,
Mert, aki egyszer meghallotta földöntúli énekét,
Az ott az égben is örökké azt a szép muzsikát hallja.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-24 08:08:09, vasárnap
|
| |
| |
Lassan hulló könnyeim végtelenbe folynak,
s vele eltávozik minden, ami rég volt.
Mi élő és látható emléknek tűnt valaha,
mára már fakulttá váló, halvány, pici fényfolt.
Akiket szerettem, akikért éltem és hittem,
hogy megszületni érdem a halállal szemben is,
mind-mind temetőben nyugvó holtak,
kik nem ölelnek többé, nem ringatnak el,
mert ma már az angyalok azok, kiknek
mesét dúdolgatnak.
Vajon most hol járhatnak?
Szálló lelkük hány alakba réved?
Mennyi utat járhatnak be bolyongó szívvel
a milliárdnyi csillag közt,
míg hasonló otthonra lelnek, mint a földi élet.
S mennyi fájdalom maradt meg bennük,
mit nem mondhatnak el,
mert sóhajtó szavukat a síron túli végzet
arctalan leple, árnyként fogja fel...
Kérges tenyerükhöz tapadt utolsó csókjaim
emlékét is elfedik a földbe vájt parcellák,
pedig, csak ők tudnák elmesélni virágillatukkal,
hogy milyen lehet odaát az a másvilág.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-17 11:45:45, vasárnap
|
| |
| |
Ma elfeledem fájdalmaim, s félresöpröm azt
ami nehéz napjaimban könnyekre fakaszt,
s rágondolok arra a sok-sok boldog napra,
ami múlandó életem színaranyba fonta.
Mert rövid az idő, boldognak kell lenni,
nem szabad magunkat mélységbe temetni,
hisz a múlt emléke ma is úgy ragyog,
mintha most élnénk meg minden szép pillanatot.
Így hát, ha jelenünk könnyel teli is,
vegyük elő múltjainknak aranyrögeit,
és mosolyunkkal fényesítsük azon napokat,
melyek tovaszálló időnkben örömöt adtak.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-02 08:58:49, szombat
|
| |
| |
Kun Magdolna
Fogd meg a kezem egy őszi délután,
mikor színes levelek virulnak a faágak lombján,
és sétáljunk együtt, egymást átölelve,
mintha sors írta életünk csak pár pillanat lenne.
Ebben a pár pillanatban éljük meg mindazt,
ami sosem teljesült, ami csak képzelet maradt,
amiről sosem hittük el, hogy igaz is lehet,
mert az álmok a valóságnak ellenszegültek.
Nekünk már nincs sok időnk, nincs mit vesztegetni,
e tört időben kell még öröm teltnek lenni,
mert ha a tél kemény jégpáncélja halálra sebez,
sosem jön el számunkra a tavaszkikelet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-27 11:41:01, vasárnap
|
| |
| |
Kun Magdolna:
Útra kelek én is, mint a néma vándor;
Ki lopakodva jár a csillagok fölött.
S éji álmokat hint messzi út porából,
mitől újra él a szív két szünetjel között.
Nem kell a búcsú, ne ejtsetek könnyet!
Nekem a fény lesz majd az új hazám,
S a körbefonó virágillat megőrzi a testet,
mert holdmosolyból épül égi palotám.
Tudjátok, a lélek túl sebesen szárnyal!
Ma az égben repked, holnap földön jár.
Szeretete ott is csordultig lesz vággyal;
Csak a kéz lesz rejtett, ami nyújthatná.
Ma még írni tudok, még szerelem is éget,
de holnap talán csak árnyék maradok.
Őrizzetek meg, mint egy szép emléket,
akkor is, ha már túl messze haladok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/21 oldal
|
Bejegyzések száma: 200
|
|
|
|
2021. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
237 db bejegyzés |
| e év: |
1418 db bejegyzés |
| Összes: |
34577 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 540
- e Hét: 10782
- e Hónap: 20166
- e Év: 152720
|
|
|
Offline
