|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2021-10-24 08:45:40, vasárnap
|
| |
| |
Az elmúlt 32 évben sem lenyelni sem kiköpni nem tudta egyik politikai oldal sem. akkor most az oldalakról ennyit.
Egyre tisztábban látszik, s sznagovi feljegyzéseiből is kiviláglik, hogy eljutott a megreformálandó szocializmus gondolatáig, s addig, hogy a 45-46-os koalíciós kormányzáshoz kell visszanyúlni. De nem tovább.
Átlépett rajta a forradalom, s átléptek rajta az oroszok.
Nem volt buta ember, a Szovjetunióban szocializálódott, tudta, hogy nincs bocsánat. Része volt a sztálini gépezetnek, ebből nem tudott kitörni.
Az kissé furcsa, hogy csodálkozott azon, hogy pártja milyen gyorsan váltott irányt, behódolt a moszkvai szeleknek.
Volt viszont benne egyféle tartás.
Tragikus sorsa tette végül 1956 nevesített mártírjává, mintegy szimbolizálva a névteleneket is.
Feleségem egyik unokatestvérének keresztapja volt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-10-23 18:44:01, szombat
|
| |
| |
Az elmúlt három nap vezetéssel telt el. Csütörtökön Jászapátira mentünk, Zsóka nővérét kellett megnézni. Ma jöttünk vissza. Pesten még a lezárások előtt. AZ M3-son nagy baleset, egy halál. Végig az járt a fejemben, hogy ő is valaki gyereke. Szörnyű az, ami az utakon van.
Egész nap '56 járt a fejemben, meg az, hogy mit ünnepelnek a gulágkomcsik, a barnát zöldre festett nácik? |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-10-18 08:39:39, hétfő
|
| |
| |
Kuplé a zöld villamosról
Kányádi Sándornak odaátra
és csörömpölve megérkezett
a zöldre festett vörös villamos
részegen énekelt a csőcselék rajta
a vörös horogkeresztes zászló lobogott
begördült szépen Budapestre
hulltak a naptárlapok
egyesült európáról énekeltek
az egymáshoz láncolt rabok
a népek az utcán tolongtak
azt üvöltötték hogy szabadok
vagyunk végre mert ezt súgják
fülünkbe a nagyon nagyok
és eljön a világbéke
meg az egyenlőség és mifene
akkor lesz kolbászból a kerítés
a ricsajból akkor lesz zene
de helyette a reggel jött el
a lassú kijózanodás
kékre váltott a villamos és
nép nélkül robogott tovább
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-10-17 19:27:41, vasárnap
|
| |
| |
Nehezen pihentem ki az elmúlt heteket, azért a kor csak számít. nem adtam fel az iskolában sem: mindenkitől kikérdeztem a LXXV. szonettet, s rendben volt. És a Rómeó és Júlia sem könnyű anyag a 16 éveseknek. Tőlem mindent lehet kérdezni, ha nem provokálnak. Persze a fiúknál a szex lenne, a lányoknál inkább az érzelem. Én meg próbálok őszintén válaszolni, és hozzájuk igazítani a feleleteket. És kitől kérdeznének, ha nem tőlem?
Pénteken Lakitelekről volt itt egy csapat, készítettek videót, '56-ról kérdeztek. Holnap is lesz interjú. Szombaton Ondré Peti szaladt ki, régen beszélgettünk, ma pedig Bécsből jött Erzsike. Számlák, ügyek, országos dolgok.
Befutott néhány könyvrendelés is. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-10-15 06:06:06, péntek
|
| |
| |
Gondolom én. Ma előveszem az októberi beszédeket, írnom kell egyet. Aztán kint téblábolok. Össze kell szednem a hullott birskörtéket, a beteg diókat, Ásni is kellene, de elhatároztam: veszek egy kis rotát. Meg főzicskélés. Ma káposztás tészta lesz. Reggel piac, már régen voltam. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-10-12 07:18:14, kedd
|
| |
| |
A Keresztény Életnek adott interjú nyers változata
A remény nem reménytelen
A 67 esztendős, 1954-ben Kapuváron született, ma Feketeerdőn élő Böröndi Lajos az 1980-as évek közepétől ír verseket 1956-ról és minden kötetében téma a véres októberi mosonmagyaróvári sortűz. Legutóbbi, 2020-ban megjelent, Megégett idő című könyvében is. ,,Hajszálaink közül fűszálak nőttek / elsimított arccal fekszünk mi a megöltek / nekünk fekete Nap ragyog / s üszkös rongyok a csillagok // Istennél van az irgalom / s talán a megbocsátás is ott van / vele számoljanak el minket túlélő / gyilkosaink." Utóirat (Mosonmagyaróvár, 1956) című verse legutóbb Bécsben a Pázmáneum dísztermében hangzott el, október 9-én, Lázár Csaba színművész, a Magyar Katolikus Rádió főbemondója előadásában.
- Összegyűrt idő, megalvadt idő, összecsúszott idő - ilyen jelzőkkel illette korábbi köteteiben az idő fogalmát. Legújabb könyvében megégett időről beszél. Milyen, illetve miért ilyen a mi huszadik és huszonegyedik századi időnk?
- Megégett, megpörkölődött, fogyó idő. Hitvesztő idő, ha nem vigyázunk magunkra. Ezért kell kapaszkodni egymásba, ezért kell a közös múlt élményéből táplálkozni, keresni azokat a kapcsokat, amelyek összekötnek bennünket. A megégett idő sebeit a család, a közösség tudja csak gyógyítani. Én abban a világban nőttem fel, amelyik éppen ezt próbálta ravaszul szétszakítani, s mai időnk is ilyen. Kányádi vörös villamosa jön felénk zöldre festve, s olyan veszélyek leselkednek ránk, amelyekre nem voltunk felkészülve.
- Azt írják Önről, hogy ízig-vérig a Dunántúl költője, de a teljes ország történelmi és irodalmi emlékezetét hordozza lelkében. És valóban: a magyar történelem legnehezebb idői, 1848 leverése, Trianon, az 1956-ot követő bosszú, a diktatúra betonszürke évtizedeinek emléke tűnik fel a verseiben. Idén hogyan emlékezik meg közeli forradalmunk 65. évfordulójáról?
- Elmondtam az esten is, hogy egyre inkább érzem, létezik közös emlékezet, a génjeinkben hordozzuk ezt, s adjuk tovább. 1956 az az alap, amelyet nem lehet megkerülni, s nem lehet föladni. Ez nem a különböző oldalak forradalma volt, hanem a fejek fölemeléséé. Tudom, hogy különféle értelmezésekkel hogyan próbálják szétszedni, relativizálni, kicsinyíteni, de csak mosolyog az ember a silányság erőlködésén, s szomorkodik, hogy 1956 a mai megégett időben hogyan távolodik a napi politikai erőtérben a mindennapokból. De ahogyan szoktam mondani, a remény nem reménytelen, mi a mi időnk Istenéhez képest? Ezért veszem elő Babits Jónás könyve című elbeszélő költeményét gyakran, hogy erőt merítsek.
De hogy a kérdésre válaszoljak: nekem a mosonmagyaróvári sortűz, s annak elvakart utóélete 1956. Számtalan versben idézem meg a Szózatot énekelő kislányok szemében föllobbanó rémületet, amikor lekaszálja őket a golyózápor.
Végigéltem az 1989-et követő feltáró időszak történéseit, ott voltam a Fő utcában, amikor a laktanya parancsnokát első fokon három évre ítélték el emberiség ellen elkövetett bűntettben. S ott voltak a túlélők is, akik nem akarták fölfogni, hogy nincs igazságszolgáltatás, csak jogszolgáltatás. Sikerült megszerezni az ítélet eredeti szövegét, s az ezt követő fellebbezési tárgyalás dokumentumait is. A Dudás-per címmel a napokban könyv alakban megjelentettem mindkettőt. Én ezzel áldoztam a 108 meggyilkolt emléke előtt, s nekem ez az idén 1956.
- A történelem mellett istenélmény, szerelem, a táj szépsége, gyermekkori emlékek - többnyire ezekből fakadnak a rímei. Milyen a jelenlegi világunkbeli költősors?
- Én naponta olvasok verset, újra elolvasom a magyar irodalom fontos könyveit, most éppen Móricz Erdély trilógiáját, újra ízlelem ennek a gyönyörű nyelvnek az ízeit. Isten élmény? A világban működő rend alapja ez. Megtalálni Istent minden apró rezdülésben. Ott van, csak észre kell venni. Ebben a bolond világban még nagyobb szükségünk van rá, mint máskor. Bennem mosolyog Isten, mert tudja, van idő, Ő várhat. Mi vagyunk türelmetlenek.
Nekem a vers a létezés egyik formája. Hogy milyen a költősors? Van olyan? Sajnos ma a versre, az igazi verse nehéz rátalálni. Elfedi a szöveg. A szövegelés. De ez engem nem érdekel. Én nem vágyok sikerre, inkább úgy érzem néha, hogy a csönd, a harsány világban nehezen megtalált csönd az én világom. Tudom, hogy aki ismer, ezen elcsodálkozik, mert kifelé másként élek, alkalmazkodok, de az elmélyedés, a csönd az én világom.
- Miként hozta össze a Gondviselés Lázár Csaba Kazinczy-díjas, Magyar Ezüst Érdemkereszttel kitüntetett színművésszel, a Magyar Katolikus Rádió főbemondójával?
- Csabát feleségén keresztül ismertem meg, aki közvetítette verseimet. A Pandémia első szakaszában egy, az orvosokat köszöntő verset kért tőlem, amiből aztán készített egy kis videoklippet. S verseskötetemet megkapva fél órás műsort a Magyar Katolikus Rádióban. Bevallom, kijött a könnyem hallgatva az adást. Rögtön tudtam, hogy egy húron pendülünk. De, s ez nehezen hihető, személyesen most Bécsben találkoztunk először. De úgy tűnt, mintha ezer éve ismernénk egymást. Nagyszerű emberre leltem benne.
- A járvány miatt kétszer elhalasztották a bécsi könyvbemutatót, október 9-én azonban sikerült megtartaniuk. Mire helyezte a hangsúlyt az Ön és versei bemutatásában Lázár Csaba?
- A gyermekkorra, 1956-ra, és a mosolyra fakadt Istenre. Minden szava a szívemből szólt.
- ,,Nem baj, ha nem tudod: kérdezzél. Vegyél el tőlem mindent, amit én tudok, és nekem is megmarad" - pedagógiai alapelvének is tekinthető ez a diákokhoz fordulása. Megértették-e az évek alatt magyartanáruk felhívó szavait a mosonmagyaróvári piarista gimnázium diákjai?
- Nyolc évig tanítottam a piaristáknál, szép időszak volt. Nehéz kérdés ez, hiszen a mai fiatal generáció más, racionális, anyagias szemléletű, nehezen hiszi el, hogy több annál, hogy egy monoton gépezet csavarja legyen. És védtelen. A háttér, a család, sokszor sérült. Szeretetre vágynak ezek a gyerekek, s arra, hogy beszélgessenek velük. Most, nyugdíj után is tanítok még egy technikumban, ismerem hát őket. Nem könnyű velük. El kell hitetni velük, hogy fontosak ők a világnak. S hogy fontosnak nekem. A szeretet egyébként óriási erő. Ha ezt érzik, akkor talán tényleg nem reménytelen.
- A versírás és a tanítás mellett újságírással, lap- és könyvkiadással, lap- és könyvszerkesztéssel, sajtóreferensi teendőkkel is foglalkozik. Nevéhez fűződik a szél-járás folyóirat kiadása és szerkesztése is. Mi a legfőbb sajátossága ennek a XIV. évfolyamában járó, határokon átívelő, negyedéves, rangos, már-már könyv méretű kulturális kiadványnak?
- Amikor 2008-ban megszerveztük a szél-járást, felvidéki barátaimmal arra gondoltunk, hogy ezt a széttépett régiót - Haza a magasban - megpróbáljuk összefércelni. Ezért egy, a Felvidéket, Burgenlandot, Nyugat-Magyarországot behálózó kulturális folyóiratot hozunk létre. Mi csak visszaállítottuk azokat a kapcsolatokat, amelyeket szétszakított Trianon. A csoda már 14 éve működik.
- Honnan ered és miben mutatkozik még meg a diaszpórával való, ennyire szoros kapcsolata?
- Ez úgy jött. Az én családom nem élte meg Trianont. Nincsen határon túli rokon. De, ahogyan mondtam már, valószínű, hogy a génekben van a történelem. Ez több, mint vállalás. Több küldetésnél is. Ez az élet.
- Hogyan folytatódik - minden értelemben - a ,,megégett idő"?
- Végzem a dolgomat. Ha megtalál a vers, azt ajándéknak vélem. De Babitsra gondolva én is hiszem, azért mert a mi kimért időnkben a világ nem lesz jobb, mert nem érjük meg, hogy ennek a szörnyű, egymást eltörölni vágyó időnek vége lesz, mégis Isten győz. És a szeretet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-10-11 17:52:54, hétfő
|
| |
| |
Ez olyan nagyképűen hangzik, de igaz. Péntek délután a Radio Burgenlandtól hívtak, rövid telefonos interjú a másnapi estről. Aztán ott a Pannon Tv (Szabadka) is kapott hírt Fetes Katától. Vasárnap a Keresztény Élet, Életünk kérdéseire válaszoltam Varga Gabinak. (Ez nyomtatott lap.)
Ha kívülről nézek magamra, akkor elhiszem, hogy ilyen "jelentős" költő vagy mifene vagyok. De belül kételkedés van. Hogy jól csinálom-e? "Bárcsak adna a Gazda patakomnak medret"! Ahogyan Babits írja a Jónás imájában. De nincs kijelölt út, magunk próbálunk a jó úton haladni. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-10-11 07:17:14, hétfő
|
| |
| |
A tavaly elmaradt könyvbemutatót tartottuk meg a Pázmáneumban. Jöttek velem Marciék is. A határ szívás volt, mint mindig, osztrák ügyetlenkedés, fölösleges macetúra. A kiskatona csodálkozott, hogy háromszor be vagyok oltva.
Erzsivel kimentünk Lázár Csaba elé a főpályaudvarra, az enyémek addig beültek kávézni és sütizni egy presszóba.
Maga az est szép volt és megható. Nem tudom szavakkal leírni. Köszönet Varga atyának, Csabának, Erzsikének. Jó volt Bécsben lenni ismét. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-10-07 17:48:16, csütörtök
|
| |
| |
Amúgy is nehéz hét, sehogyan nem érem utol magamat, s napok óta esik az eső. Igazi ősz, sár, latyak. A tanítás is elszívta az erőmet, s közben kész a szél-járás, azt is elhoztuk, ma vitte ki Jenő Szlovákiába.
A kertet is félbe kellett hagyni, pedig jó lett volna dolgozni, sokat ülök.
Kedden Pest is volt, találkoztam a miniszteremmel, szerintem eredményes fél óra volt. Le kell ülnünk egy alaposa beszélgetésre.
Holnap a szombati bécsi találkozóra készítem fel magamat. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-10-04 09:05:59, hétfő
|
| |
| |
Pénteken korán elindultunk Szencre, mert a kiállítás előtt ebédelni mentünk. Nevezhetem vacsorának is, hiszen két óránál is többet araszoltunk Pozsonyban az autópályán. Majdnem négy órára értünk ki. Gyors ebéd után megnéztem a képeket, de nekem mindegyik ismerős volt. Aztán este ünnepség Molnár Albert szobránál, majd egy népzenei est. Ezt követte a megnyitó.
Talán nem vallottak velem szégyent. Utána haza. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2021. Október
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
11 db bejegyzés |
| e év: |
177 db bejegyzés |
| Összes: |
3564 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 783
- e Hét: 2384
- e Hónap: 12347
- e Év: 57320
|
|
|
Offline
