Belépés
jupiter21.blog.xfree.hu
" Elég, ha megértjük, hogy mindannyian valamilyen célból vagyunk itt, és elég, ha elkötelezzük magunkat ennek a célnak. " Paulo Coelho "Né... Keller Istvánné
1946.04.10
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 45 
Rudolf Steiner : idézetek
  2019-05-01 12:51:58, szerda
 
  " Az ezoterikus nem azért teszi a jót, hogy jónak tekintsék, hanem mert egyre inkább felismeri, hogy a fejlődést egyedül a jó viszi előbbre, ezzel szemben a gonoszság, a butaság és a rútság akadályokat helyez útjába."

Rudolf Steiner



  
 
0 komment , kategória:  Filozófus - Rudolf Steiner   
Az ember a világot...
  2018-06-02 14:16:31, szombat
 
 



Aki a világ minden dolgával és eseményével a neki okozott örömnek vagy fájdalomnak adja át magát, az önmagát becsüli túl. Mert a saját öröme és saját fájdalma révén semmit sem tud meg a dologról, csakis önmagáról tud meg valamit.

Rudolf Steiner		  
 
0 komment , kategória:  Filozófus - Rudolf Steiner   
WALDORF témában keresel ? - ITT mindent megtalálsz !
  2015-03-28 06:59:11, szombat
 
  Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. (...) A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk, és őket is a keresők útjára kell vezetnünk.





WALDORF témában keresel? - ITT mindent megtalálsz! >> : Link...



 
 
0 komment , kategória:  Filozófus - Rudolf Steiner   
Rudolf Steiner - idézetek
  2014-11-01 08:21:58, szombat
 
 


"Ahogy a szobrász az anyagot, úgy kell megmunkálnunk az asztráltestet (lelket), úgy kell szerveket kialakítanunk az érzékfeletti világ számára."

/Rudolf Steiner/



"Csíráznak a lélek kívánságai.
Növekednek az akarat tettei.
Megérnek az élet gyümölcsei.

Én érzem saját sorsomat,
Sorsom megtalál engem.
Én érzem saját csillagomat,
Csillagom megtalál engem.
Én érzem saját céljaimat,
Céljaim megtalálnak engem.
A lelkem és a világ úgyis egy.

Körülöttem az élet világosabbá válik.
Számomra az élet nehezebb lesz.
Énbennem az élet gazdagságot hoz."

/Rudolf Steiner/



"Ha eljutunk addig zarándokutunkon, hogy emlékként hordozzuk magunkban mindazt, amit "magunknak" nevezünk, vagyis fizikai életbeli saját lényünket, és ehelyett megtapasztaljuk magunkat egy másik, újonnan elnyert felsőbbrendű énben, akkor képessé válunk életünket túlnyújtani a földi élet korlátain."

/Rudolf Steiner/



"Át kell élned azt a hozzád nem illő és fájdalmas tapasztalást, mert csak egy ilyen tapasztalás vihet tovább egy lépéssel totális fejlődésedben. Egy kizárólagosan fizikai világbeli álláspontból sohasem lehetséges eldönteni, milyen messzire viszi totális fejlődésében az emberi lényt egy földi élet."

/Rudolf Steiner/



"Ha az emberek arra voltak kárhoztatva, hogy a régi gondolatok és gondolkodási szokások ilyen nyomorba taszítsák őket, akkor meg kell emberelniük magukat, hogy elhagyják ezeket, és új gondolatokat és gondolkodásmódot találjanak."

/Rudolf Steiner/



"A szellemi tanítvány nem kaphat a magasabb világok felé vezérfonalként valami általános szabályt, hanem egyedül azt az útmutatást, hogy minden lehetőt kövessen el egészséges megkülönböztető ereje, szabad, független ítélete érdekében."

/Rudolf Steiner/


  
 
0 komment , kategória:  Filozófus - Rudolf Steiner   
Minden ember
  2014-10-17 13:20:08, péntek
 
  Minden ember a maga köznapi embere mellett bensőjében még egy magasabb embert is hordoz. Ez a magasabb ember mindaddig rejtve marad, amit fel nem ébresztik. És ezt a magasabb embert mindenki csak maga képes felkelteni. De amit ezt a magasabb ember fel nem keltik, addig a minden emberben szendergő magasabb képességek is, amik az érzék feletti megismerésekhez visznek, rejtve maradnak.'

Rudolf Steiner


 
 
0 komment , kategória:  Filozófus - Rudolf Steiner   
A szellemi iskolázás feltételei - Rudolf Steiner
  2014-01-29 07:48:33, szerda
 
  1. Az ember irányítsa figyelmét testi és lelki egészsége gyarapítására. Hogy egy ember mennyire egészséges, az elsősorban persze nem tőle függ. Mindenki képes azonban arra törekedni, hogy tökéletesítse magát ezirányban. Csak egészséges embertől származhat egészséges megismerés. A szellemi iskolázás nem utasít vissza egészségtelen embereket; annyit azonban el kell várnia, hogy a tanuló egészségesen akarjon élni.

2. feltétel, hogy önmagát az egész élet egy tagjának érezze. E feltétel betöltése sok mindent magában foglal. S mégis minden szellemi tanítvány egyedül a neki megfelelő módon tudja teljesíteni. Ha én egy nevelő vagyok, s növendékem nem felel meg elvárásaimnak, érzelmeimet elsősorban nem ellene kell fordítanom, hanem magam ellen: mert növendékemmel oly messzemenőkig egynek kell éreznem kell magam, hogy saját magamtól kell kérdeznem: vajon nem az én tettem következménye-e, ami őbenne elégtelen? Ahelyett, hogy érzéseim ellene fordítanám, arról kell alaposan elgondolkodnom, hogy hogyan kellene viselkednem a jövőben, hogy tanítványom jobban megfelelhessen követelményeimnek. Ilyen beállítottsággal az ember egész gondolkodásmódja fokozatosan átalakul. Ilyen beállítottsággal például egy bűnözőre is másképp nézek, mint e nélkül. Visszatartom tehát ítéletem, és azt mondom magamnak: "én is csak egy ember vagyok, akárcsak ő. Lehet, hogy az a neveltetés, melyben körülményeim folytán részesülhettem, védett meg az ő sorsától." Így pedig valószínű eljutok ahhoz a gondolathoz is, hogy ez az embertestvér más lett volna, ha azon tanárok, akik fáradozásukat rámfordították, az ő gyarapodását mozdíthatták volna elő. Végiggondolom, hogy én olyasvalamiben részesültem, amit tőle megvontak. Akkor pedig az az elképzelés sem tűnik távolinak többé, hogy én magam csak egy tag vagyok az emberiségen belül, s mindenért, ami történik, egyben felelős is. Nem azt akarjuk itt mondani, hogy egy ilyen gondolatot rögvest külső agitatív tettekbe kellene átültetni. De a lélekben csendben ápolni kell. Így aztán egészen lassan beiktatódik, majd az ember külső magatartásába is. Végsősoron pedig, ezekben a dolgokban minden ember kizárólag saját maga láthat hozzá élete megreformálásához. Semmit sem gyümölcsözik ezen gondolatok értelmében általános követelményeket állítani az emberiséggel szemben. Hogy milyen kellene legyen az ember arról könnyű ítéletet alkotni; a szellemi tanítvány azonban a mélyben dolgozik, és nem a felszínen. Épp ezért teljesen helytelen volna, ha az említett követelményeket valamilyen külső, pláne politikai követeléssel hoznák kapcsolatba, amihez semmi köze sem lehet a szellemiskolázásnak. A politikai agitátorok szokás szerint "jól tudják", mi a követelni való - másoktól; hanem a saját magukkal szembeni követelményekről csak nagyon kevés szó esik köztük. Pedig ezzel függ össze a szellemi iskolázás

3. feltétele. A tanítvány fel kell küzdje magát ahhoz a szemlélethez, hogy gondolatai és érzései éppoly jelentőségteljesek a világ számára, akárcsak cselekedetei. Fel kell tudja ismerni, hogy ha gyűlölöm egy embertársam, az ugyanúgy rombol, mintha ütlegelni kezdeném. Akkor pedig eljutok ahhoz a megismeréshez, hogy önmagam tökéletesítésével nemcsak magamért, de a világért is teszek valamit. Tiszta érzéseimből és gondolataimból éppolyan hasznot húz a világ, mint helyes magaviseletemből míg nem tudok hinni saját belsőm világraszóló jelentőségében, addig nem vagyok alkalmas a szellemi tanítványságra. Lelkemet csak akkor fogja betölteni a bensőm jelentőségében való teljes hit, ha énemnek ezen a lelki részén is úgy dolgozom, mintha legalább olyan valóságos volna, mint minden külső dolog. Be kell látnom, hogy érzéseim éppúgy hatással bírnak, mint egy kezemmel végrehajtott valami. Ezzel már meg is fogalmaztuk a

4. feltételt: annak a meglátásnak az elsajátítását, hogy az ember tulajdonképpeni része nem a külsőben, hanem a belsőben rejlik. Aki csak a külvilág produktumának tekinti magát, mintegy a fizikai világ eredményének az semmire sem viheti a szellemi iskolázásban. Önmagunkat lelki-szellemi lényként érezni, alapállása ez a szellemi iskolázásoknak. Aki képes egy ilyen érzést megélni, alkalmas lesz arra, hogy különbséget tudjon tenni belső kötelesség és külső siker között. Megtanulja felismerni, hogy az egyik nem mérhető a másikhoz közvetlenül. Meg kell találni a helyes középutat a külső feltételek előírásai között és aközött, ami a szellemi tanítvány szerint a helyes magatartás. Semmit se kényszerítsen környezetére, amit az nem érthet; de teljesen mentes kell legyen attól a szenvedélytől is, hogy egyedül azt tegye, amit e környezet képes elismerni. Igazságai elismerését egyedül őszinte, megismerésért küzdő lelke hangjában kell keresnie. De környezetétől is tanulnia kell, amennyit csak tud, hogy mindazt megtalálja, ami erényére és hasznára válik. Így fejleszti majd ki azt a valamit magában, amit a szellemtudományban "szellem-mérlegnek" neveznek. E mérleg egyik serpenyőjében egy "nyílt szív" van a külvilág iránt, a másikban "belső szilárdság és tántoríthatatlan kitartás". És ezzel már jeleztük az

5. feltételt: az állhatatosságot egy egyszer elhatározott döntés követésében. Semmi sem viheti rá a szellemi tanítványt, hogy egy elhatározott döntésétől eltérjen, hacsak nem annak belátása, hogy tévedésben van. Minden döntés egy erő is, s ha ez az erő nem is jár mindjárt sikerrel, ahová irányul, abban az irányban is hatni fog. Csak akkor döntő a siker, ha a szóban forgó cselekedetet sóvár kívánásból viszik véghez. A magasabb világok szemében azonban minden sóvárból végrehajtott cselekedet értéktelen. Itt egyedül a cselekedet iránti szeretet dönt. Mindennek e szeretetben kell életre kelnie és megvalósulnia, mindennek ami a titkos tanítványt egy-egy cselekedetre ráveszi. Akkor majd nem fárad bele, hogy egy egy elhatározását újból és újból tettre váltsa, akárhányszor volt is sikertelen. Így jut el oda, hogy ne mindenáron tettei külső hatásait akarja előbb kivárni, de magában a cselekedetben megelégedésre találjon. Meg fogja tanulni, hogy tetteit, sőt egész lényét feláldozza a világért, vegye az bárhogy is áldozatát. Ilyen áldozatra kell készen állnia annak, aki szellemi tanítvány akar lenni. Egy

6. feltétel a hála érzületének kifejlesztése minden iránt, ami az embert éri. Tudnunk kell, hogy saját létünk az egész világmindenség ajándéka. Mi minden is kell ahhoz, hogy mindegyikünk részt vehessen a létezésből, és megéljen! Mi mindent köszönhetünk másoknak és a természetnek! Ilyen gondolatokra kell hajlamot mutasson, aki szellemi iskolázást akar. Aki ezeknek a gondolatoknak nem képes átadni magát, az nem képes kifejleszteni magában azt a mindenekre vonatkozó szeretetet, amire magasabb megismerésre jutáshoz szükség van. Az a valami amit nem szeretek, nem nyilváníthatja ki magát számomra. És minden egyes megnyilvánulás köszönetet kell ébresszen bennem, mert gazdagabb leszek általa.

7. Az összes eddig említett feltételnek egy hetedikben kell egyesülnie: szünet nélkül olyan értelemben fogni fel az életet, ahogy azt az életet életfeltételek megkövetelik. Ezáltal teremti meg a növendék annak a lehetőségét, hogy egységes jelleget adjon életének. Így az egyes életmegnyilvánulások összhangban, és nem ellentmondásban állnak egymással, és előkészítik őt arra a nyugalomra, melyhez már szellemi iskolázása első lépései közben el kell jutnia.
Akiben komoly és őszinte az akarat a megadott feltételek betöltésére, az elhatározhatja magát a szellemiskolázásra. Akkor arra is kész lesz majd, hogy kövesse a felsorolt tanácsokat. Lehet, hogy sokak számára külsőségesnek tűnhetnek ezek a tanácsok. Közülük valaki esetleg azt mondja majd, ő azt várta volna, hogy egy ilyen iskolázás kevésbé szigorú formák szerint folyjon...
a beavatás feltételeinek megteremtése

1. képzeteink alkotásának módja. Az ember ebben a vonatkozásban általában teljesen a véletlenre bízza magát. Hall ezt vagy azt, lát egyet-mást, s ezek alapján alkotja a fogalmait. Mindaddig amíg így jár el, tizenhat levelű lótuszvirága teljesen hatástalan marad. Csak ha ezirányú önnevelését kézbe veszi, kezd majd hatásossá lenni. E célból pedig vigyáznia kell képzeteire. Minden egyes képzet jelentőségteljes kell legyen számára. Egy-egy képzetben mindig valamilyen híradást, a külvilág dolgairól való híradást kell látnia. S ne lelje megelégedését olyan képzetekben, melyeknek nincs jelentősége! Egész fogalomvilágát úgy kell irányítania, hogy az hű tükre legyen a külvilágnak. Törekednie kell arra, hogy lelkéből minden helytelen képzetet eltávolítson.

2. lelki folyamat az ember elhatározásaira vonatkozik. Csak megalapozottan, teljes átgondoltsággal határozza el magát a szellemi tanítvány a legjelentéktelenebbekre is. Minden meggondolatlan cselekedetet, minden jelentéktelen tette távol kell tartania lelkétől! Mindenre jól megfontolt oka kell legyen. És mellőznie kell azt, amire nem jelentős okok késztetik.

3. A beszédre vonatkozik. Csak aminek értelme és jelentősége van, csak olyasmi jöhet a szellemi tanítvány ajkáról. Minden beszéd, ami csak a beszéd kedvéért való, letéríti útjáról. A társalgások szokásos módját, ahol válogatás nélkül, színes összevisszasággal folyik a beszéd, kerülnie kell. Mindamellett nem kell elzárkóznia az embertársaktól való érintkezésektől. Épp érintkezéseiben kell beszédének jelentőségtelivé fejlődnie. A szellemi tanítvány minden beszéddel és válasszal megállja a helyét, de meggondoltan, minden irányba megfontoltan. Sohasem beszél alaptalanul. Meg kell próbálnia nem túl sok és nem kevés szót használni.

4. A külső cselekedetek szabályozása. A szellemi tanítvány megpróbálja úgy rendezni cselekedeteit, hogy azok illőek legyenek embertársai cselekedeteihez és környezetében lezajló történésekhez. Mellőzi azokat a cselekedeteket, melyek másokat zavarnak, vagy amelyek ellentmondásban állnak azzal, ami körülötte történik. Tevékenységét úgy igyekszik beosztani, hogy harmonikusan illeszkedjen környezetébe, élethelyzetébe és így tovább. Ahol valami más készteti cselekvésre, gondosan körülnéz, hogy hogyan is feleljen meg ennek az indíttatásnak legjobban. Ahol magából kiindulva cselekszik, ott a legalaposabban mérlegeli cselekvésmódja hatásait.

5. Az élet berendezése. A szellemi tanítvány igyekszik a természethez és a szellemhez méltó módon élni. Semmit sem kapkod el, de nem is rest. Tőle egyaránt távol áll az eltúlzott buzgólkodás és a hanyagság. Az életet a munkára való eszköznek tekinti, s ennek megfelelően rendezkedik be. Egészsége ápolását, szokásait stb. úgy rendezi be, hogy ezek következménye egy harmonikus élet legyen.

6. Emberi törekvésre vonatkozik. A szellemi tanítvány felülvizsgálja képességeit, tudását, és ennek megfelelően önismeretéhez tarja magát. Megpróbál semmi olyat nem tenni, ami meghaladja erejét, de semmit el nem mulasztani, amire ereje van. Ezen túlmenően olyan célokat tűz maga elé, melyek összefüggésben állnak ideáljaival és az ember nagy kötelességeivel. Nem meggondolatlanul, mint egy puszta kerék alkalmazkodik az emberi hajtáshoz, de megkísérli felfogni feladatát és továbblátni a mindennapiságnál. Arra törekszik, hogy a ráháruló kötelességeket egyre jobban és tökéletesebben csinálja. A szellemi tanítvány lelki életében lévő

7. folyamat arra a törekvésre vonatkozik, hogy az élettől a lehető legtöbbet tanulja. Semmi sem megy el úgy mellette, hogy alkalmat ne adna a tapasztalatgyűjtésre, melyek hasznosak lehetnek életére nézve. Ha valamit helytelenül vagy tökéletlenül hajtott végre, az indíték lesz arra, hogy később ugyanazt helyesen és tökéletesen tegye. Cselekvésük közben megfigyel másokat, hasonló célzattal. Igyekszik gazdag kincseket gyűjteni tapasztalatból, s folytonos gonddal azokhoz fordul tanácsért. Semmit sem tesz anélkül, hogy vissza ne tekintene olyan élményekre, melyek segítségére lehetnek elhatározásaiban és eljárásainál.

8. A szellemi tanítványnak időről időre mélyen magába kell néznie; gondos tanácsot tartani önmagával, képeznie kell élet-alapelveit és felülvizsgálni őket, gondolatban átmenni ismeretein, és így tovább.		  
 
0 komment , kategória:  Filozófus - Rudolf Steiner   
Magasabb rendű ember
  2013-12-07 10:04:41, szombat
 
 



"Mert minden ember a maga - nevezzük így - köznapi embere mellett bensőjében még egy magasabb embert is hordoz. Ez a magasabb ember mindaddig rejtve marad, amíg fel nem ébresztik. És ezt a magasabb embert mindenki csak maga képes önmagában felkelteni. De amíg ezt a magasabb embert fel nem keltik, addig a minden emberben szendergő magasabb képességek is, amik az érzékfeletti megismerésekhez visznek, rejtve maradnak."

"... minden megismerés, amit csak tudásod gazdagításáért keresel, hogy csak kincseket halmozz fel magadban, eltérít utadtól, minden megismerés azonban, amit azért keresel, hogy az emberi nemesedés és a világfejlődés útján érettebbé válj, egy lépéssel előre visz."

A Rudolf Steiner(1861-1925) által életre hívott antropozófia (antroposz=ember, szófia=bölcsesség), jelentése: ,,az Ember Bölcsessége".








A Rudolf Steiner által létrehozott antropozófiai szellemtudomány a szellemi létezésben látja minden lét, valóság okát és forrását. A szellem minden létezőnek, és ezek viszonyának a lényegét adja és alkotja. A szellem örök. A szellemi eredendően a lét szellemi síkján, azaz a szellemi világban egyszerű vagy összetett lényekként működik. Az antropozófia megfigyelései szerint tehát a szellemet semmiképpen sem holt és pusztán szubsztanciális dologként kell elképzelni, és nem is általánosan ható valamiként, hanem konkrét lénynek és lények összességének, valamint ezek működésének. A vallások isteneinek nagy része is szellem, azaz szellemi lény, akik a lét bizonyos részét megalkották és jelenleg is meghatározzák. A szellem szó szinonimái: a vallások által használt Isten vagy isteni szavak.

Szellem mindaz - az anyaghoz nem hasonlítható - szubsztancia és/vagy erő-lény, mely a dolgok lényegét okozza és hordozza. Nem lehet rá mondani, hogy az anyagnál ritkább, mert a ritkaság az anyag jellemzője. Fizikai érzékszervekkel semmiképpen sem érzékelhető, csak szellemi észlelőszervekkel. S mivel a gondolkodás szellemi tevékenység, a gondolkodás már a szellemit észleli, csak éppen fogalmilag. Tehát speciálisan észleli, nem eredeti lénye szerint, hanem az általa hordozott jelentés, lényeg, fogalmi tartalom szerint. A gondolkodva felfogott szellem lényét tehát nem lényként, hanem ,,csak" fogalmi lényegként észleli.
A szellem fogalma az univerzáliák fényében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szellemi mindenütt és mindig jelen van, de nem mindig és mindenütt szellemi formában. Szellem létezik (1.) a tudatban (vagyis a megismerésben, a gondolkodásban), (2.) a dolgokban és (3.) a dolgokon túl. A skolasztikus filozófusok is e háromféle értelemben beszéltek az általános fogalmak (univerzáliák) létéről. Dolgokon túl azt jelenti, hogy universalia ante rem-ként univerzális módon létezik a lét szellemi részében, mielőtt a fizikai létben megjelenne. A ,,dolgokban" azt jelenti, hogy universalia in re-ként univerzálisan létezik. Vagyis a szellem adja minden dolognak a tartalmát, funkcióját (univerzális) és külső formáját, (azaz még az anyagi forma is a szellemi tartalomnak megfelelően jön létre). Például a géneknek sem az anyagiságában van mindaz, ami meghatározóan hat az élőlények életére, hanem az, ami a gének anyagában (a dologban) szellemileg hat, és a lényeget, a működési módot adja.) Minden dolog, ami létezik, olyan formájú, olyan tulajdonságú, olyan funkciójú, arra való, amilyennek a hozzátartozó szellem meghatározza, amilyenné megalkotja.

A dolog szellem(ij)e mindig előbb létezik a dolgon túl, azaz a dolog előtt, mint a dologban. A megismerő tudatban, a gondolkodásban megjelenő szellemi adja meg számunkra a dologban észlelt tartalom jelentését, lényegét, hogy mi az és milyen. Érzékeléssel nyert képeink ezért is értelmezhetőek a tudatunkban. Az a szellemi, ami a megismerő ember tudatában megjelenik, szintén a lényeg, a tartalom, csak gondolati formában, árnyszerűen megjelenve: a lét valamely szellemi részének gondolati kifejeződéseként. Az antropozófia tehát a skolasztika realista álláspontjának a szellemi megfigyelésekben továbbfejlesztett változatának is tekinthető, hiszen a szellemet realitásként fogja fel és alapvetően három formáját különbözteti meg. Beszél a megismerő tudatban lévő szellemről, ami megfelel az universalia post rem-nek. Sok területen részletekbe menően beszél a dolgokban működő szellemről, ami megfelel az universalia in re-nek. És különféle megközelítésekből feltárja a szellemi lények működését és lényét, ami megfelel az universalia ante rem-nek.

Az emberi megismerő képesség számára a szellem vagy a szellemi jelenleg a legárnyszerűbb formájában jelenik meg a tudatban. A megismerés, a gondolkodás folyamata és maga a jelentés is ilyen árnyszerű szellemi létezők. Szellem az is, amivel értelmezünk. Végső soron minden szellemi eredetű. Például az érzékelés folyamata nem anyagi okokra vezethető vissza, hanem szellemiekre, de a szellem benne nem közvetlenül működik. A gondolkodás viszont maga egy speciális szellemi folyamat. Benne a szellem szellemi létezőként működik. Értelmességet csak értelmes lény ismerhet fel. Tehát magában az emberben is kell lennie szelleminek, aki felismeri a szellemit, hogy az micsoda. Ez a megismerő én, az individuum. Az individuum (szellemet hordozó én) amikor testben (anyagban) van, akkor a dolgokban, és amikor nincs testben (a születés előtt és a halál után), a dolgokon túl létezik. A logika tudatban való használata is universalia post rem-ekkel dolgozik. A logika ante remje a Logosz, amit a János evangélium kezdete is említ, és amit Igének fordítanak. Egyébként pedig az objektív dolgok közötti összefüggésekben ugyanez universalia in re(bus) működik. Egyébként Rudolf Steiner az univerzáliák helyett inkább ősképekről beszélt. (Lásd az alábbi hosszabb idézetben.)

Az antropozófia szerint az igazságnak az emberi gondolkodásban, a szépségnek az érzésben és a jóságnak az emberi akaratban való jelenléte közvetlenül a szellemi lét megnyilvánulása.

Mivel az individuum is szellem, az individuum a világegyetemet betöltő hatalmas szellemi óceán egy cseppjének tekinthető, ezért az ember a saját szelleme révén az isteni szellemhez közeledhet. Az antropozófiának mint szellemtudománynak pont az a célja, hogy olyan megismerési utat mutasson, amelyen járva az ember szellemisége az élet minden területén a világ szellemiségéhez juthat. Az anyag is szellemi eredetű: széttört szellem. Az egymástól eltérő anyagfajták eltérő körülmények következtében széttört szellemiségek. Minden testi, fizikai, anyagi törvényszerűség a szellem működésének tanúbizonysága. Az evolúció folyamatában számtalan szellemi lény vesz részt, akik többek között az anyagi szinten végbemenő folyamatokat is irányítják és maguk is tudatfejlődésen mennek át. Eszerint még azok a lények is fejlődnek, akik a teremtők és az evolúciót szabályozzák.

Az antropozófia a szellemről csak ritkán szól filozofikusan, definíciószerűen, általános értelemben. A legfontosabbnak e téren is a konkrét megfigyeléseket tartja, a szellemről való spekulálásban nem sok értelmet lát.

Az antropozófia általában egyes szellemi lények, vagy a szellemi lények egy-egy csoportjának konkrét tevékenységeiről, tetteiről beszél. Így például több szempontból tárgyalja az embernél jóval fejlettebb tudatállapotú szellemi lényeket. Kilencféle, az embernél magasabb tudatfokú lénycsoportról beszél, akik az ún. szellemi hierarchiát alkotják, és akik az egész testi, lelki és szellemi létet fenntartják, folyamatos tudatfejlődésben alakítják és teremtik. Például a forma szellemei mindenekelőtt a formák létrehozásával foglalkoznak. Vagy léteznek a népeknek is szellemei, akik az egyes népeket vezetik; a nyelvszellemek a nyelveket hozták létre és tartják fenn egy-egy embercsoportban. És e szellemek tevékenysége is sokrétű és idővel, továbbfejlődésükkel meg is változik. Sokféle szellem létezik tehát, akik egymással együttműködve alakítják a világot, a Földet és az embert. Például az emberek sorsának alakítását más szellemek végzik, mint akik az anyagcsere törvényszerűségeinek működését megalkották és fenntartják. A kísértetek, démonok és fantomok nem szellemek, hanem legfeljebb lelki lények. A kísértetektől való félelmet tehát alacsonyabb rendű lelki lények létezése váltja ki, akik azonban sokszor nincsenek is jelen, hanem csak beképzelik jelenlétüket. Viszont léteznek kísértő szellemi lények, akik a fejlődésben az embernél jóval magasabb fokon visszamaradtak, ezért most nem a normális fejlődés menete szerint működnek. Minden emberi önzés, erkölcstelenség e lények emberekre gyakorolt befolyásának következménye. [1]
A szellemi világ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az antropozófia alapvetően három világról beszél, amelyek egységet alkotnak.

,,A lélek és a szellem világa térbelileg nincs a fizikai világtól elválasztva, tehát nincs mellette vagy kívüle."[1]

Megismeréssel megkülönböztethető a testek, a lelkek és a szellemek világa. Mivel az ember testtel, lélekkel és szellemmel is rendelkezik, ezért mindhárom világhoz hozzátartozik. A testnek a lelkiség az alapja, a lelkinek pedig a szellemi. Szellemünk és testünk között a lélek az összekötő kapocs.

,,Ahogy egy embert nem ismerünk teljesen, ha csak a fizikai külsejét ismerjük, a körülöttünk lévő világot sem ismerjük, ha csak azt tudjuk róla, amit fizikai érzékeink közvetítenek. A fizikai világot csak akkor érthetjük meg igazán, ha megismerjük lelki és szellemi alapjait, mint ahogy egy fénykép is csak akkor válik érthetővé és elevenné, ha a lefényképezett személlyel olyan kapcsolatba jutunk, hogy lelkét is megismerjük."[1]

,,Mindenekelőtt hangsúlyoznunk kell, hogy a szellemi világ anyaga ugyanaz, mint az emberi gondolaté. (Természetesen az ,,anyag" szót sem tulajdonképpeni értelmében használjuk.) Az emberben élő gondolat azonban csak árnyképe valódi mivoltának. A fejünkben megszülető gondolat úgy viszonylik a neki megfelelő szellemi világbeli lényhez, mint a falon megjelenő árnyék az árnyékot vető tárgyhoz. Szellemi érzékeink felébredésével valóban észleljük ezeket a gondolat-lényeket, mint ahogy fizikai szemünk az asztalt vagy a széket érzékeli. Itt gondolat-lények között járunk. A fizikai szem az oroszlánt, a fizikaiakra irányított gondolkodás pedig - mint árnyszerű képet - csupán az oroszlán gondolatát észleli. Szellemi szemünkkel a szellemi világban éppen olyan valóságként látjuk az oroszlán gondolatát, mint fizikai szemünkkel a fizikai oroszlánt. Ezúttal ismét utalunk a lélekvilággal kapcsolatban használt hasonlatunkra: aki a szellemi látást elsajátította, annak környezete ugyanúgy megtelik az eleven gondolatok, vagyis a szellemi lények egészen új világával, mint ahogy a megoperált vakon születettnek is egyszerre a színek és fények új tulajdonságai tárulnak fel a környezetében.

A szellemi világban először a fizikai és a lélekvilág dolgainak és lényeinek szellemi ősképeit láthatjuk (Urbilder). Ha arra gondolunk, hogy a festőben szellemileg már benne él a kép, mielőtt megfestette volna, hasonlatot kapunk arról, hogy mit értünk ,,őskép" alatt. Most nem az a fontos, hogy a festő fejében a kép megkezdése előtt talán nincs is mindig ilyen őskép, és az csak a gyakorlati munka folyamán, lassanként alakul ki. A szellem valóságos világában mindennek megvan a maga ősképe, és a fizikai dolgok és lények ezeknek az ősképeknek csak képmásai. A csupán külső érzékszerveiben bízó ember nem érzékelheti a magasabb világokat, mert a gondolatok világát csak árnyképszerű elvontságában ismeri. Érthető tehát, ha tagadja az ősképek világát és azt állítja, hogy az ősképek csak a fizikai dolgok absztrakciói, és ezeket az absztrakciókat értelmünk összehasonlító képessége hozta létre. Nem tudja, hogy a szellemi látó, olyan meghitt kapcsolatban van ezekkel a szellemi lényekkel, mint ő maga a kutyájával vagy macskájával, és hogy az ősképek világa sokkal intenzívebb valóság, mint a fizikailag érzékelhető.

Előszörre a szellemi világ még zavart keltőbb, mint a lélekvilág, mert az ősképek igazi alakjukban nem hasonlítanak fizikai képmásaikhoz. Ugyanígy különböznek azonban árnyékaiktól, az elvont gondolatoktól is. A szellemi világban folytonos mozgékonyság és szüntelen teremtő tevékenység uralkodik. Ott nincs nyugalom, nincs egy helyben tartózkodás, mint a fizikai világban, mert az ősképek teremtő lények. Alkotó mesterei mindannak, ami a fizikai és a lélekvilágban létrejön. Formáik gyorsan változók. Minden őskép számtalan különféle alakot ölthet. A sok különböző alakot úgyszólván kisarjasztják magukból, és alig született meg az egyik, már hozzálátnak a következő létrehozásához. Az ősképek többé-kevésbé rokoni kapcsolatban állnak egymással. Nem elszigetelten működnek. Teremtő tevékenységükben szükségük van egymás segítségére. Sokszor számtalan őskép működik közre abban, hogy a fizikai vagy lélekvilágban létrejöjjön egy lény.

A szellemi világban - azon kívül, amit szellemi látással észlelhetünk - van még valami, amit a ,,szellemi hallás" élményének nevezhetünk. Mihelyt ugyanis a ,,látó" a lélekvilágból a szellemi világba emelkedik, az észlelt ősképek zengőkké is válnak. Ezt a ,,zengést", amely tisztán szellemi folyamat, minden fizikai hang nélkül kell elképzelnünk. Észlelésekor úgy érezzük, hogy hangok tengerében vagyunk. Ezekben a hangokban, ebben a szellemi zengésben a szellemi világ lényei fejezik ki magukat. Összecsendülésükben, harmóniájukban, ritmusukban és melódiáikban létük őstörvényei, kölcsönös viszonyai és kapcsolatai jutnak kifejezésre. Amit értelmünk a fizikai világban törvénynek, eszmének ismer meg, az a ,,szellemi fül"-nek szellemi zene. (Ezért nevezték a pythagoreusok a szellemi világnak ezt az észlelését a ,,szférák zenéjének". A ,,szellemi füllel" rendelkező ember számára a ,,szférák zenéje" nem képszerű, allegorikus valami, hanem jól ismert szellemi valóság.) A ,,szellemi zenéről" csak úgy alkothatunk fogalmat, ha félreteszünk minden a fizikai füllel érzékelhető zenére vonatkozó képzetet. Itt ugyanis szellemi észlelésről van szó, tehát olyan érzékelésről, amelyre a fizikai fül nem képes."[1]

A szellemi világnak több szférája, szintje létezik. Ezek a Nap-kozmoszunkban megegyeznek a naprendszer égitesteit magukba foglaló szellemi szférákkal a Naptól a Szaturnuszig, illetve az állócsillagok szférájával. Általában elmondható, hogy a földközeli szférákban a kevésbé fejlett szellemi és lelki lények tevékenykednek, és a napalatti bolygók szférái nem is nevezhetők szellemieknek, hanem csak lelkieknek.

Az antropozófiai szellemtudomány szerint az ember a halála és újabb születése között végighalad minden lelki majd szellemi szférán, miközben feldolgozza előző földi megtestesülésének élményeit, azaz beépíti individuumába annak eredményeit és felkészül következő földi reinkarnációjára, hogy tökéletlen lényét tovább tökéletesítse.
A szellemi megismerés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az antropozófia szerint a megismerésnek nincsenek határai. Ahogyan a megismerés csecsemőkortól földi életünk végéig fokozható a tanulás, az érzékelés és gondolkodás fejlesztésével, a megismerés jelenleg általánosan használt - a fizikai érzékelésre és az ehhez kapcsolódó gondolkodásra építő - formája is messze meghaladható, és ezzel a következmények világából az okok világába lépünk. Eszerint az ember jelenlegi tudatállapotában közvetlen módon nem képes megfigyelni sem az életet, sem a lelki és szellemi lét folyamatait, csupán a fizikai létben való megnyilvánulásaikban. Viszont kifejleszthetők az emberi lélekben és szellemben olyan észlelő szervek, amelyekkel észlelni lehet ezeket is. Ez az ember lelkének széleskörű morális, érzékelésbeli, gondolati, érzésbeli és akarati iskolázásával érhető el.[2]

Az ember számára a jelenlegi tudatfokánál három magasabb tudatállapot (imaginatív, inspiratív és intuitítv) is létezik, amelyek az ember szellemi lényének fejlődésével a jövőben minden embernél létrejönnek. De néhányan előrébb tartanak ebben a fejlődésben. Ők a beavatott tisztánlátók, akik már jelenleg is képesek e tudatállapotok nyújtotta megismerési képességeket használni a szellemi, a lelki és a testi lét teljesebb és egzakt megismerésére. E képességek bárki számára ma is tudatosan fejleszthetők.

Az emberiség szellemhez való viszonya korról korra változik. Jelenleg kevés ember képes észlelni az ősképek, az univerzáliák, a szellemi lények világát, de a jövőben egyre több ember lesz erre képes, mégpedig tudatos erőfeszítések árán. A múltban minden ember képes volt ösztönös módon észlelni a szellemit. Nagyjából a logika és a görög filozófia megszületésének idejére ez nagyobb részt meg is szűnt mint képesség. Platón is tudta ezt, sőt talán még volt némi betekintése is az emberi tekintet számára átmenetileg eltűnő szellemi világba. Barlanghasonlatában az akkorra már nagyrészt eltűnt szellemi látó tudást és az árnyékszerű, halott gondolati tudást hasonlítja össze. Korunktól kezdve a régmúlt (nemcsak Platón) ismeretei is új formában, immár teljesen világos tudattal ismét megismerhetők. Az ókori misztériumokban szerzett szellemi ismeretek ismét megszerezhetők, sőt újakkal bővíthetők ki.		  
 
0 komment , kategória:  Filozófus - Rudolf Steiner   
Steiner szerint az életfolyamatok ritmikusan zajlanak
  2013-10-06 08:01:03, vasárnap
 
  Steiner szerint az életfolyamatok ritmikusan zajlanak, a hét napjai mellé gabonákat társított:

hétfő - rizs
kedd - árpa
szerda - köles
csütörtök - rozs
péntek - zab
szombat - kukorica
vasárnap - búza

Az emberi szervezetre egységben ható négy kenyérgabona:
árpa - fizikai szervek
rozs - életfunkciók
zab - lélek
búza - szellem
A nem kenyérgabonák:
rizs - növekedést serkenti (magas fehérjetartalom)
köles - szervek működését stimulálja (lúgosító hatás)
kukorica - a mentáélis életre hat (olajtartalom)		  
 
0 komment , kategória:  Filozófus - Rudolf Steiner   
Rudolf Steiner - Waldorf pedagógia
  2013-07-11 14:33:52, csütörtök
 
 
1907. Steiner előadása: ,,A gyermek nevelése szellemtudományi szempontból"

1914.Dornach (Svájc) szellemi központot alapít

Tevékenységének területei: a biodinamikus mezőgazdasági technológia általa kidolgozott rendszere, a természetgyógyászat és az azzal összefüggő új szemléletű gyógyszergyártás, a szociális kérdések kezelésének technikája (a társadalmi hármas tagozódás tana), a gyógypedagógia (Champhill-mozgalom) és a pedagógia (Waldorf-óvodák és iskolák).

1919. Emil Molt, a Waldorf Astoria cigarettagyárban antropozófiai szellemű iskola létrehozására kéri fel.

A ,,Szabad Waldorf-iskola" teljesen független az állami iskolaügytől. ,,Az állami és gazdasági életnek fogadnia kell az önálló szellemi élet által nevelt embereket, nem pedig saját igényeink alapján írhassuk elő oktatásmenetüket. Amit egy embernek egy bizonyos életkorban tudnia kell, vagy azt, amire képesnek kell lennie, annak az emberi természetből kell adódnia. Az államnak és a gazdaságnak úgy kell alakulniuk, hogy az emberi természet követelményeinek feleljenek meg."

Az antropozófia embertana: Legfontosabb gondolata, hogy az emberi létezés valódi lényege - aminek megragadása a nevelés alapvető feladata - nem fogalmazható meg kizárólagosan a materializmus eszközeivel. Az ember fizikai, földi léte nem választható el a születés előtti szellemi létezéstől - amivel megszakíthatatlan kapcsolatban áll - és ahová halála után, a fizikai test megszűnését követően újra visszatér.

"Az egész élet olyan, mint a növény, amely nemcsak azt foglalja magában, amit a szemnek tár oda, hanem rejtett mélységeiben még egy jövő állapotot is hordoz. Aki előtt növény van, mely először levelet hord, nagyon jól tudja, hogy egy idő után a levelet hordó száron virágok és termés lesznek. És a növény rejtekén már most megvannak a csírák ehhez a virágzáshoz és terméshez. Azonban hogyan mondhatná meg bárki is, milyenek lesznek ezek a szervek, aki csak azt akarná kutatni a növényben, amit az jelenleg tár szeme elé. Az képes csak rá, aki a növény lényegével megismerkedett."

Alapelvek:

A Waldorf-pedagógia meghatározó mozzanata a művészi megjelenítés, a szín, a forma, a hang, a szó egymásba és egymással való összefonódása ontológiai és ismeretelméleti előfeltevés jelenti. Felfogása szerint a sors törvénye (karma), a (halhatatlan) lélek és az "én" újjászületése által minden ember az egyetemes fejlődésnek is része. A karma és az újjászületés (reinkarnáció) biztosítja a mindent átfogó összhangot az egyes embernek másokhoz, és földi élet határán túlnyúló, az univerzumhoz fűződő kapcsolatában. "Az ember nem csupán passzív szemlélője a világnak, hanem történéseinek résztvevője, akiben a nagy kozmikus események újra és újra lejátszódnak."

Nevelést "valódi emberismeretre" kell alapozni.

A gyermek nem csupán individuumként jelenik meg a nevelő előtt.

A nevelő arra törekszik, hogy a gyermekben az emberiség tökéletesebbé válását is elősegítő, az aktuális kornak megfelelő tudati állapotot alakítson ki.

"Mi a gyermeket nem csupán az életkorának megfelelő nevelésben kívánjuk részesíteni, hanem földi létének teljességére akarjuk felkészíteni, és ahogy azt később majd látni fogjuk, még az azon túlnyúló időre is."

Elméleti alapok

Antropozófia: az ember a kozmosz tükörképe és ebben előre meghatározott fejlődési fokokon keresztül halad a szellemi lét irányába;

A szellemivé válás útján közvetlen lehetősége van a “magasabb" “érzékek feletti világba" való

belépésre.

A karma (sorstörvény) és a reinkarnáció (az újjászületés) elfogadása.

A társadalom hármas tagoltságának eszméje: a jogi-politikai, a gazdasági, és kulturális élet függetlensége.

Hármas tagozódás elmélete:

- a szellemi élet az egyén szabadságán alapul,

- a jog területén az emberek egyenlősége érvényesül és

- a politikai érdekektől megszabaduló világgazdaság célja a testvériség


Steiner szerint az ember lénye négy alapvető, egymásra épülő rétegre és ezzel összefüggő fejlődési periódusra tagolódik:

a) Az első szint - a materializmus emberfelfogása szerint az ember lényiségének egyetlen létező eleme - a fizikai test, amely az embert az élettelen, ásványi világgal teszi közössé. A fölötte elhelyezkedő magasabb létformák a szellemtudomány (antropozófia) segítségével közelíthetők meg:
b) Ezek első szintje az élet - vagy étertest, amelyben az ember a növényekkel, állatokkal az alapvető életmûködésében, a növekedésben és szaporodásában közös.
c) Erre épül az érző vagy asztráltest, amely az érzelmi élet - fájdalom, temperamentum, ösztönök, szenvedélyek stb. - hordozója.
d) A létezés - csupán az emberre jellemző - negyedik szintje az "Én test", az "Én" hordozója, általa válik az ember a földi létezés legmagasabb szintû formájává.

A nevelőnek, "a nevelés mûvészének" ezért nem kívülről kapott követelményeket, önkényesen meghatározott programokat kell a gyermekbe táplálnia, hanem az élet és az azt tükröző gyermeki természet leírásán alapuló fejlődési törvényszerûségeket kell figyelembe vennie. Az ember korábban felvázolt létállapotaiban gyökerező lényegén alapszik az egyedfejlődés, ami négy alapvető hétéves periódusra bontja az embergyermek fejlődését:

0-7 év: a születéstől a fogváltásig tartó időszak legfőbb jellemzője a fizikai szervek kialakulásával függ össze. Ennek lényege a világ érzékszervi befogadásának, megtapasztalásának szükséglete. Ebben az életkorban a gyermek kritika nélküli utánzó lény, ezért kiemelt jelentősége van az ingergazdag környezetnek, a felnőtt által közvetített pozitív példaképnek, a nevelő őszinte derûjének, érzelmi biztonságot nyújtó szeretetének.
7-14 év: a fogváltástól a serdülésig tartó időszak legfőbb jellemzője a gyermek példakövetése és az ehhez segítséget nyújtó - jó értelemben vett - tanári autoritás. Ebben a korban alakul ki a gyermek éntudata, ami azután majd világtudattá teljesedik.
14-21 év: a pubertáskor drámai testi átalakulásával veszi kezdetét a fejlődés harmadik szakasza, amelynek során kialakul az ifjú ember autonóm ítéletalkotása és a valódi fogalmi gondolkodás. A gyermek ebben a korban már nem utánoz, hanem értékrendet sajátít el.
21-28 év: az ifjúkor éveiben fejeződik be a fejlődés, ennek során következik be az emberi teljesség, a magasabb szintû emberi lélek kimunkálása.

Steiner: a fejlődéstan és az iskolai nevelés kapcsolata:

•Az iskolai nevelésnek ezt a mélyebb értelmű fejlődést kell szolgálnia, az antropozófia által feltárt szellemi összefüggések segítségével, állandóan szem előtt tartva hogy a gyermek nem csupán biológiai, hanem szellemi lény is.

•A gyermek egyedfejlődése során megismétli az emberiségnek az őskortól napjainkig tartó kulturális fejlődésének főbb szakaszait. Ez vált a Waldorf-iskola tantervének legfontosabb rendező elvévé. (tananyag kultúrfokok szerinti elrendezése)



Ennek megfelelően az 1-8. osztály tananyagának lineáris és koncentrikus elrendezése az általa felvázolt kultúrfokok alapján történik. Ezzel összefüggésben azt vallja, hogy az iskolai ismeretszerzés anyagának nem szabad megelőznie a gyermeki önfejlődés sajátosságait. Az egyes életkorokban az adott fejlődési szakaszhoz leginkább kapcsolódó tananyagot és tevékenységformát kell tanítani.


Tanterv

Minden hagyományos tárgy megmarad, de specifikus

antropozófiai orientációval;

az oktatás művészeti jellegű alakítása;

az idegen nyelvek és a hangszeres zene tanulásának

korai kezdete (1. osztálytól)

a kézműves tevékenység és a praktikus ismeretek

fontossága, többek között különböző gyakorlatok a felsőbb

osztályokban;

euritmia mind a 12 osztályban.

Alapelvek:

- kultúrtörténeti fokozatok;

- tanterv, mint fejlesztési terv;

- koncentráció, azaz összefüggő tanítás és tanulás az osztály-tanító

és a főtárgyak epochális oktatásán keresztül.


Módszertani megoldások részletese - A Waldorf-iskolák jellemzői

12 évfolyamos egységes iskola, amelyben nem történik értelmi képességek alapján való elkülönítés.

Főtárgyi oktatás: a főtárgyak tanítása kb. négy hetes epochákban; epochális oktatás: a gyermekek tanrendje nem naponta és óránként változik, hanem a főoktatás tantárgyainak (anyanyelv, írás, olvasás, számolás, később természet- és társadalomtudományi tárgyak) tananyagát tömbösítik, epocha végén osztálybemutató

a tankönyvek (majdnem) teljes hiánya,

a tanulók maguk írják epocha-füzeteiket;

A szerves-genetikus tanulás hangsúlyozása: pl. a magtól a kenyérig, a fától a fából készült szerszámig stb.

osztálytanító - rendszer 8. osztályig, azután szaktanárok.

Az oktatás és az iskolai élet ritmikus tagolása: az év meghatározott ritmusa, ünnepségek havonta,

az oktatást strukturáló rituálé,

skolai énekkar és zenekar.

Az osztályozás hiánya, helyette: szöveges értékelés, többek között a személyre szóló verssel,

Nincs bukás, feleltetés, osztályozás. Részletes szöveges értékelés

Intenzív szülői együttműködés. A szülők-tanárok-tanulók együttműködésére alapozva, legtöbbször egyesületi formában működnek. Az iskola irányítását a szülői és tanári testület végzi.

fenntartás költségeire differenciált tandíj, esetleg állami támogatás

Hetente tanári konferencia, ami egyben a továbbképzés egyik legfőbb formája.

Legfontosabb személyisége az osztálytanító, aki az 1-8. osztályig a napi fő oktatási időben (a reggel első 2-3 órája) a fő tárgyakat tanítja,

bensőséges, családias osztály- és iskolai légkör

Tanító szerepe

A saját személyisége és a környezet alakítása által hat,

a temperamentumok művészi-szuverén kezelése.

Feladatai életkori szakaszonként:

1. Példakép;

2. Tekintély;

3. szakszerű oktatás;

4. a szakképzés ideje.



1919. szeptember 7. Stuttgartban megnyílik az Első Szabad Waldorf Iskola, Jelenlegi helyzet: 2008-ban 1000 isk.

Magyarországon:o 1926-1932 Göllner Márta iskolája Budán Kissvábhegyi út 21. szám alatt (ma Gaál József utca). 1989-től újra Jelenleg Mo: 25 (2008)


RUDOLF STEINER: ANTROPOZÓFIAI VEZÉRLŐ TÉTELEK

(részlet)

Az antropozófia olyan megismerési út, mely az ember lényében lévő szellemiséget a világmindenség szellemiségéhez kívánja vezetni.

Megjelenik az emberben, mint a szív és az érzés igénye. Jogosultságát azzal kell igazolnia, hogy ennek az igénynek eleget tud tenni. Elismerni pedig csak az tudja, aki megtalálja benne, amit lelke indíttatására keresnie kell. Antropozófus tehát csak olyan ember lehet, aki az ember és a világ mivoltára vonatkozó bizonyos kérdéseket olyan életszükségletnek érez, mint az éhséget és szomjúságot.

Az antropozófia szellemi módon szerzett megismeréseket közvetít. Ezt csak azért teszi, mert a fizikai észlelésre és az értelmi tevékenységre alapozott tudomány az élet útjának olyan határához vezet el, ahol az ember lelki élete el kell haljon, ha át nem tudja lépni ezt a határt.

A mindennapi élet és a tudomány nem úgy vezet a határhoz, mintha ott meg kellene állni, mert maga a lélek nyitja meg az utat itt a szellemi világ látásához.

Vannak, akik azt hiszik, hogy a fizikai látás határával minden látás határa is adott. Ha ezek az emberek felfigyelnének arra, hogy hogyan jutottak e határok tudatára, akkor felfedezhetnék ebben a tudatban a határok átlépésének képességét is. A hal a víz határáig úszik; vissza kell forduljon, mert nincsenek olyan szervei, amelyekkel a vízen túl is élhet. Az ember a fizikai szemlélet határához jut; felismerheti, hogy útja közben lelki erőket szerzett, és így élhet abban az elemben, melyet a fizikai érzékelés nem fog körül.

Az embernek, hogy érzései biztosak legyenek, és akarata erőteljesen kibontakozhasson, szüksége van a szellemi világ megismerésére. Mert érezheti bár a természeti világ nagyságát, szépségét és bölcsességét a legnagyobb körben: ez a világ nem ad választ az ember saját mivoltát kereső kérdésekre. Saját lénye a természet anyagait és erőit csak addig tartja össze az élőn mozgékony emberi formában, amíg át nem halad a halál kapuján. Azután a természet magához veszi ezt a formát. De azt összetartani nem tudja, csak szétrombolni.

A nagy, szép és bölcs természet arra a kérdésre ad választ, hogy miként oldódik fel az emberi forma, de arra nem, hogy hogyan van összetartva. Ezt a kérdést ki nem olthatja semmilyen teoretikus ellenvetés az érző emberi lélekből, hacsak az el nem bódítja magát. Éppen folytonos jelenléte kell minden igazán éber lélekben mozgékonyan tartsa a vágyat, mely a világ szellemi megismerésének útjára vezet.


STEINER, Rudolf nevelésfelfogása

Az élet melyik területe követeli meg leginkább, hogy szellemmel hassuk át? Ez a nevelés, az oktatás területe. A nevelésnél az egész embert kell megragadnunk, és a teljes ember testből, leiekből és szellemből áll. Amikor tanítani és nevelni akarunk, a szellemmel van dolgunk.
Ha ez a követelmény mindenkor az emberiség előtt állt is, azt kell mondanunk, hogy most, miután a külső természet-megismerés területén messzire jutottunk, most legfőképpen fennáll az a követelmény, hogy bánni tudjunk a szellemmel is. Ezért a szociális kérdés ma elsősorban nevelési kérdés. Ezért ma jogosan tehetjük fel a kérdést: minek kell történnie, hogy olyan szociális rend, olyan szociális intézményrendszer jöjjön létre, amely nem olyan tragikus, nem olyan fenyegető, mint a mai? - Nem adhatunk más választ, csak a következőt: olyan embereket kell adnunk a gyakorlati élet, a szociális társadalom számára, akiket a szellemből kiindulva, a szellemire alapozott cselekvés szerint neveltünk.
Az a megismerés, amely egyúttal állandó tevékenységet is jelent az életben, olyan spiritualitásra törekszik, amely az ember különböző életkorok szerinti nevelését kell, hogy alapul vegye.

Mert a gyermekkorban a szellem közelebb áll az emberi testhez, mint a felnőttkorban. Gyermekkorban láthatjuk, ahogy a fizikai természetet plasztikusan alakítja a szellem. Mert a mai természet-ismeret szerint milyen a gyermek agya, amikor megszületik? Olyan, mint a szobor anyaga, amit átvesz a szobrász, amikor szobrot akar készíteni.
Ha megnézzük egy hétéves gyermek agyát, aki most kerül iskolába: csodálatos műalkotássá vált, de olyanná, amelyen még tovább kell dolgozni az iskolás kor végéig. Titokzatos szellemi erők működnek az emberi test plasztikusságán, és mi, mint nevelők, arra vagyunk hivatva, hogy együtt dolgozzunk ezekkel az erőkkel....

STEINER, Rudolf (2000): A nevelés művészete

15 szemináriumi beszélgetés és 3 előadás

Genius Magyar Waldorf Szövetség, Budapest


Azután pedig mindenek előtt meg kell próbálnunk az első iskolaévben sokat művelni az egyszerű beszédet a gyerekekkel. Lehetőleg keveset olvassunk fel nekik, hanem oly alaposan készüljünk fel, hogy mindent, amit át akarunk adni nekik, el tudjunk mesélni. Azután megpróbáljuk elérni, hogy a gyerekek az általunk elmondottak, a tőlünk hallottak alapján vissza tudják mesélni a dolgokat. Azonban nem olyan olvasmányokat használunk, amelyek nem serkentik a fantáziát, hanem lehetőleg olyan olvasmányokat használunk, amelyek igen erősen megindítják a fantáziát, nevezetesen meséket mondunk. Lehetőleg sok mesét mondunk.

És, miután hosszasan műveltük a gyermekkel ezt a mesélést és visszamesélést, megpróbáljuk azután valamennyire eljuttatni odáig, hogy rövid formában saját élményekről beszéljen. Például elmondatunk magunknak valamit a gyermekkel, amiről a gyerek maga szívesen mesél. Mindennél az elbeszélésnél, visszamesélésnél, saját élmények elmondásánál - szőrszálhasogató pedantéria nélkül - kialakítjuk a dialektus átvezetését a művelt köznyelvbe, amidőn egyszerűen kijavítjuk a hibákat, amelyeket a gyermek ejt - eleinte ugyebár sok hibával beszél, később bizonyára egyre kevesebbel. Az elbeszélés illetve a visszamesélés során kialakítjuk a gyermeknél az átmenetet a tájszólás használatától a művelt köznyelvhez. Ezt megtehetjük, és a gyermek mégis eléri majd az első iskolaév végére azt a tanítási célt, amelyet manapság megkövetelnek tőle.





Waldorf pedagógia
Waldorfos topik még nincsen. Rengeteg tévhit övezi a waldorf pedagógiát, pedig szerintem a MAMAMI-n lennének szép számmal, akik nyitottak lennének rá, ha pontosan tudnák, miről is szól. Vagyunk néhányan waldorfos mamák, azt gondoltam, itt mindenféle kérdés feltehető lenne a waldorf pedagógiával, waldorf óvodákkal/iskolákkal kapcsolatban.

Érdemes elolvasni:

Bettelheim, Bruno: Az elég jó szülő
Bettelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek
Ekler Ágnes: A Waldorf-pedagógia és a korproblémák.
Finser, Torin M.: Vándorúton - iskolában
Gassmann, Lothar: Az antropozófia keresztény szemmel
Göebel, Wolfgang és Glöckner, Michaela: A nagy gyermekkalauz
Lindenberg, Christoph: Waldorf-iskolák:szorongás nélkül tanulni,tudatosan cselekedni
Mezei Ottóné: Járjak-e a Waldorf-úton
Plattner, Elisabeth: A nevelés mindennapi művészete
Ujhegyi Hedvig: Otthon és családi élet új megközelítésben
Soesman, Albert: Tizenkét érzék
Steiner, Rudolf: Gyermek egészséges fejlődése
Steiner, Rudolf: Gyermeknevelés, a gyermek játéka
Steiner, Rudolf: Az emberi temperamentumok titkai
Steiner, Rudolf: A nevelés művészetének szellemi-lelki alapjai
Streit, Jakob: Nevelés, iskola, szülői ház.
Szabadságra nevelés
Tolle, Eckhart: A MOST hatalma
Török Sándor: Mi az antropozófia?
Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák
Vekerdy Tamás: Másféle iskolák (Talán: a Waldorf?)
Vekerdy Tamás: Az iskola betegít?
Vekerdy Tamás: Az óvoda és az első iskolai évek

Angolul:
Dancy, Rahima Baldwin: You are your child's first teacher
Salter, Joan: The Incarnating Child

Németül:
Anschütz, Marieke: Religiöse Erziehung (Anregungen für das Leben mit Kindern)
__________________		  
 
0 komment , kategória:  Filozófus - Rudolf Steiner   
Minden ismeret
  2013-07-11 13:48:32, csütörtök
 
 
"Minden ismeret, minden tudás, minden gondolat és érzés szellemi belégzés."

(Rudolf Steiner)






A valódi türelemmel párosult szelídség és hallgatás
megnyitja a lelket a lélekvilág számára.

(Rudolf Steiner)		  
 
0 komment , kategória:  Filozófus - Rudolf Steiner   
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 45 
2021.09 2021. Október 2021.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 16 db bejegyzés
e év: 24 db bejegyzés
Összes: 26968 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 553
  • e Hét: 3053
  • e Hónap: 11723
  • e Év: 67656
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.