Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Illés Judit versei
  2020-05-25 21:00:17, hétfő
 
 







ILLÉS JUDIT VERSEI









AJÁNDÉK


Remény
Élet
Valóság...

Ennyi
Mennyi
Tengernyi...

Cifra mulandóság.

Ha Jézus nélkül élsz



Kegyelem
Szeretet
Jóság...

Ennyi
Mennyi
Tengernyi...

Szeretni valóság .

Ha Jézussal jársz ,
Tiéd lehet
S ráadásul
Az örökkévalóság.







AKIK TUDUNK VÁRNI....

"Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. ,,
Jeremiás siralmai 3,26


Célunk...
Vágyunk...
Tenger
Mégis keveset ér egyedül az ember.

Álmunk...
Társunk...
Valahol él...
Keresd hát !

Várj kedves,
Állj meg az úton , nyugodj !
Te ne kutakodj,
Én se teszem

Azt mondom mégis:
Eléd hozza
Mikor Ő gondolja,
Mikor szükségetek lesz egymásra
Bízdd az Úrra,
S várj a találkozásra.

Akkor majd tudni fogod,
Te is
Én is
Az Ő végzése
Számunkra a lélek menedéke.
Az Ő rendelése
Két szív találkozása,
Eleve egymásnak ajándékozása,
Az Ő szeretetének, s kegyelmének fénye.

Fény,
Világosság, mely nekünk adatik,
Akik tudunk várni , akik szívében az Úr lakik.







AMÍG LEHET


Amíg lehet
Addig szeress
Nem tudhatod
Meddig jársz utadon

Amíg lehet
addig mondd el
Nem te szabod meg
Saját életed

Amíg lehet


Ne a sírnál
Ne utólag késve
Inkább most bár néha félve

Amíg lehet
Addig ölelj
Mondd mindennap
Mondd el mit szíved érez

Amíg lehet
Addig add át életed
Jézus kezébe
A lelkedet.







A TE AKARATOD


Nem is tudom, miért ragaszkodom hozzá,
Miért nem akarom elengedni?

Miért ellenkezem
Veled ?
Te tudod , Uram, ez az emberi természetem.

Bátortalanul, de mégis bízó hittel
Ma hozzád fordulok,
Szabadíts meg kérlek
Önző énemtől:
Legyen meg a Te akaratod:
Akarom-e akaratod ?
Te tudod, Uram, Istenem.
Hányszor elhagyom útadat,
De szereteted irgalmat mutat.

Ez a legnehezebb:
Önző énem letenni.







ELVESZNI TE AKKOR SEM ENGEDSZ


Elveszni Te akkor sem engedsz,
Bár én legyek százszor engedetlen.
Százegyedszer is hozzám hajolsz,
Szólsz , hívsz a keskeny útra, a Te utadra.
Bár tövis az út porát belepi,
Ma már azon szeretnék Hozzád menni.

kk
Nem baj, ha felsebzi lábam,
Nem baj, ha néha fáj a nem teljesült vágyam,
Nem baj már, ha nem az történik, amit én szeretnék:
Legyen meg a Te akaratod !
Legyen az életem, ahogy Te szeretnéd!







EMBER SZERETETRE VÁGYTAM


Ember szeretetre vágytam , gyenge voltam.
Jézus szeretett , Tőle elhajoltam.
Bűnbánattal hozzád Uram, ma visszatérek:
Fogadd el kérlek, mit adni tud e meghajszolt lélek!







AZ ÉN MAGYARSÁGOM


Kárpátalja , Felvidék és Erdély
Szívem értetek
Úgy ég.

Magyar vagyok
Szíven Visken, Némán és Szalárdon
Megáldod.

Érted dobog
Érted remeg
Magyar népem
Te vagy az én reménységem.



Kárpátalja, Felvidék és Erdély
Szívem értetek
Úgy ég.

Gyermekek
Kicsik és nagyok
Kiáltsunk együtt
Mindenütt
A világon
Magyarok.

Van még
Hit, reménység, szeretet
Amíg születnek
Magyar gyermekek
Amíg magyarul szól az Ige
Amíg megmarad az emberek hite .

Kárpátalja, Felvidék és Erdély
Szívem értetek
Úgy ég.







FOHÁSZ


Álom, álom, édes álom.
Miért kerülsz el engemet ?
Miért kell éjszakákon át
Álmatlanul szenvednem ?

S ha jő az álmodás
Sors, miért vagy hozzám csalárd?
Legalább álmomban add meg nekem azt ,
Mit az élet tőlem megtagadt!

Egy boldog éjszakát adj nekem ,
Ha már boldog nem lehetek,
Legalább álmomban legyenek jók,
Szeressenek az emberek.







FOHÁSZ (2)


Uram
Felbolydult az élet rendje
Nincs meg bennem a lélek csendje.

Körülvesz a tavasz
Uram
Az élet ,
A világ megingatott
A ravasz.

Te tudod Uram,


Mit én csak sejtek.
Te adhatod vissza a lelki rendet.
Te teremtesz szívemben csendet.
Te adod vissza, mi elveszett
Könyörögve kérlek teremts bennem rendet,
Lelki csendet.







GONDOLATOM...


Gondolatom : szárnyal, repked
Nálad talán
nyugalmat lelhet .
A lélek harcában
Uram
Add meg nekem a békét,

Te aki adhatod
A Lélek menedékét.

Miért mondok talánt,
Mikor Te vagy a biztos
Uram
Nálad a kegyelem
Melyet ajándék gyanánt
Kínálsz fel , itt s most.
Add meg Nekem kérlek,
A remény tüze mindig szívemben égjen
Uram, Teérted
Én csak erre kérlek .







HITVALLÁS


Te vagy - az élet Ura
Te vagy - a kegyelmi csoda
Te vagy - kiért fáj a lelkem
Te vagy - kiért megszakad a szívem.

Tudom, vagy csak sejtem
Te ezt nem akarod
Szíved adtad, életedet
Szent Fiadat - egyetlenedet.

Érettem - ki engedetlen
Érettem - ki mindig kérdez
Érettem - kit gyötör az élet

Add meg Uram , hogy megértsem kegyelmedet


Add meg Uram , hogy ne legyek engedetlem
Add meg Uram , hogy ne kétkedjek
Add meg Uram, bátran menjek

Fájó lelkem
Megszakadt szívem adom
Kegyelmedért cserébe.







JÓNÁSKÉNT...


Jónásként másfelé indultam
Ninive helyett Tarzuszba gondoltam:
Rendelt helyem,
De te visszavezettél engem.

Visszahoztál a cethal gyomrában ,
Rendelt helyemre, Ninive városába.

Kényszeredetten hirdettem Igédet,
Magam sem hittem , hogy ez elég lesz.
Vártam a pusztulást,
De Te kegyelmeztél,
Ninive városa, el ne vesszék.

Haragudtam, a bűnös város
Kegyelme miatt.
Nem értettem mit miért teszel?
Prófétád voltam,
mégis:
Nem
Akartam akaratod,
Mégis haragudtam Reád,
Míg meg nem értettem:
Kegyelmed
Féltő szereteted:
A Megváltó hatalmát

Hisz, Te a bűnös ember
Bűnbánatát
várod , s kegyelmezel
neki
Add meg, Uram nekem is,
Hogy tudjak így szeretni.







KITELJESEDIK AZ ÉLET


Keres az ember
Kutat, remél, vágyakozik
Önmaga se tudja , hogy mit.

Keres az ember
Találgat, latolgat
Egyszercsak észreveszi
Elmúlik a földi lét maholnap .

Keres az ember
Keresek én is
Találgatsz Te is
Mire is születtél
Míg végre rádöbben
Feleszmél
Az élet Jézusban több ennél.

Kiteljesedik az élet
Feléled a remény
Hit által
Jézusban meglátod


Életed egyetlen lehetőségét
MEGVÁLTÓD!

Add , Uram
Kérlek Tégedet
Minél több ember éljen
Teljes életet !
Életet Krisztusban
Ki által szeretet, remény és hit
Egymásba fogódzva
Eljönnek maholnap.

Elhozzák amit kerestél
Kiteljesedik az élet
Nem kell más, csak szeressél!







LÉLEK ÉS ÉLET


A lélek csendje,
Az élet rendje.
A lélek szava,
Az élet maga.

A lélek rendje,
Az élet csendje.
A lélek maga,
Az élet szava.







MÉGIS...


Úgy vágyik a szívem,
Uram, Hozzád!
Nélküled az életem,
Bartimeusi vakság.

Kitárom szívem,
Eléd hozom vétkem,
Bűneim szennyétől
Szabadíts meg engem.

Tudom, hogy Tiéd a kegyelem
Tudom, hogy nekem adni akarod.
Add, hogy akarjam én is,
Oldd fel e szív závárait,
Ha kell akaratom ellenére is,
MÉGIS.







MIÉRT?
/Tibor emlékére /


Miért?
Ne kérdezz így !
Mi célból ?
Ez pontosabb
Urunk elé
Így vidd
Bánatodat .

Miért?
Szakadt fel a sóhaj
A sírnál
Hol ma
Ifjú élet szállt alá
Miért?
Ne így kérdezz!
Mi célból?
Ez pontosabb
E kérdéssel az Úr
Rád s rám mutat.

Most sírjál!
Itt, ennél a sírnál
Barátod koporsója felett
Döbbensz rá
Eltékozoltad életed.

Hányszor, de hányszor
Maradt néma ajakad?
Hányszor de hányszor
Nem volt egy jó szavad?

Nem érsz rá ma sem
Nincs időnk egymásra
A beszélgetésre
Vagy csendes hallgatásra.

Állj meg te is az úton
Ki már messze mentél
Ki már mindent elfeledtél
Itt, ennél a sírnál
Barátod koporsója felett
Döbbensz rá
Újra kezdheted.

Neked, s nekem még lehet
Átértékelheted életed.







NÁLAD...


Nálad jár a szívem
Téged vár a lelkem
Gondolatom hozzád csatangol
Te vagy ki a szívemben barangol.
Küldd vissza a szívem
Ám, ha mégse menne
Add oda a Tiéd nekem
Áldott csere lenne.


Hercegem...
Álmaim lovagja
Ne félj,
Lelked is akarja
Szívcserénk,
Életünk
Istentől megáldott
Szerelmét.







NEM KELL MÁR


Nem kell már gazdagság
Elég nékem a kegyelem
Nem kell már szabadság
Ha nem Benned lelem.
Engedd meg Uram, Istenem
Hadd legyek rabszolgád, GYERMEKED.







PÜNKÖSDI CSODA


Pünkösdi csoda
Virágzik a lelkemben.
Szívem ajtaja
Áldott Ígédért epedez.

Add, kérlek :
A Lélek csodáját!
Vedd el a kétség,
A megkötözöttség rabságát.

Oldd fel az ajkam,
Hogy hirdetni tudjam:
Miként Jeremiás,
Nehogy azt mondjam:
Ah, ah Uram, Istenem !
Ímé, én nem tudok beszélni.

Add meg szolgádnak ,
Kérlek,
Illesd meg számat,
Add nekem is ígéretedet,
Miként Jeremiásnak:

S ekkor szólt az Úr,
S megilleté számat:
Adá az Ő igéjét számba,
Hogy én, a méltatlan,
Legyek kegyelemben élő,
Az Úrnak drága szolgája.

Járjam az útat,
mit nékem Ő adott!
Legyek hű sáfár,
Vessem a magot.







V A L L O M Á S

Olvasandó : 1 Királyok 19,9-18
János evangéliuma 17,3


Kősziklára állt a lelkem,
Mikor megláttalak Téged.
Egy perc volt, s tudtam:
Mássá lett az élet.

Mi eddig volt, csak a lét dadogása,
Hangzavarral töltött idő elpocsékolása.
Értelmet életem Általad kapott,


Akkor, amikor már úgy éreztem:
Minden elhagyott.

Életem sötét egére ,
Te hoztad a fényt,
Isteni szent titok,
Találkoznunk, de jó, hogy megadatott.

Köszönöm életem legszebb napját,
Mely csak Veled lehetett teljes,
- Visszaadtad mindazt,
- Amit más tönkretett.







VELED URAM...


Eljött az idő
Mikor már
Elhiszem
Jézus nélkül
Nincs életem

Eljött a perc
Itt van már
Elhiszem
Minden utamon
Célhoz csak
Veled érkezem.

Hárman kell, hogy legyünk
Te már régóta tudod
Jézus nélkül
Nem lehetünk boldogok.
Rájöttem én is, s talán
Eltűnik végre a magány
Együtt indulunk
Hárman az úton
Veled Jézusunk.







VÁGYOM


Vágyom a magasba
S lent ragadok a porba
Nem tudom
Nem látom
Mi vár ott ?

Lehet a vágyam szárnyaló
Egeket hasító
A földi való


Mást mutat
Uram, Te tűzd ki a jó utat!

Vágyaim - enyémek.
Legyenek maholnap remények.
Remények,melyek nálad lakoznak:
Istenem maradjak meg gyermekednek, alázatosnak.

























 
 
0 komment , kategória:  Illés Judit & Gábor  
Illés Gábor
  2016-07-07 21:30:10, csütörtök
 
 









[bI]LLÉS GÁBOR


Gábor fiatalon, alig 20 évesen a legszörnyűbb halálok egyikével halt meg, a fiatalember féltérden állva behúzódott egy ház tövébe, amikor 90 km/órás sebességgel letért az útról egy nő a Suzukijával, és nekihajtott a ház falának. Gábor éppen ott írt verset. A kis papírfecnit és a tollat megtalálták a teste mellett...

Nagy öröm a szüleinek, hogy Gábor fiuknak sok verse nagyon sok blogba felkerült. Sajnos ő nem érhette meg ezt, pedig biztosan nagyra értékelte volna. 2002-ben, alig húsz évesen halálra gázolták. Talán ezért is örülünk azért ennyire, hogy van, akiknek tetszenek a versei, köszönjük!


Illés Gábor - élt 20 évet...

Link


Forrás: Internet






EGYÜTT - LÁBNYOMODBAN JÁR


Éjjel
füstjébe burkol a szeplőtlen képzelet
a szeplőtlen képzelet
kész vagy rám mondja az élet
mondja az élet
válladra teszi ólomterhű kezeit
ólomterhű kezeit
és elbocsát végül
nem vagy egyedül, van aki szeret
van aki szeret
lábnyomodban jár vigyázza lépteid
vigyázza lépteid
nem kell hátranézned ne lásd meg arcát
ne lásd meg arcát
ő látja a tiédet
látja a tiédet
szavakban tűnik el s feltűnik egy újban
feltűnik egy újban
és összeköt titeket
összeköt titeket
a szenvedés lábnyoma míg nyakatokra hág
nyakatokra hág
sétáló percei elnyújtják kínjaid
elnyújtják kínjaid
oltalmat nyújtanak összekulcsolt kezeid
összekulcsolt kezeid
s megmutatják az életet
az életet
lehunyt szemmel érzitek egymást
érzitek egymást
átölel titeket a tér és idő
a tér és idő
összekötöznek a szárnyas éjszakák
a szárnyas éjszakák
s a fáradt reggelek
a fáradt reggelek
s tudjátok nem vagytok egyedül
nem vagytok egyedül
betakar egy érzelem
betakar egy érzelem.







EMLÉK


Szerelemnek hívtalak,
és hazudtam, hogy élhessek.
Lámpafény vagy és gyertya lángja.
Téged idéznek utcák s padok,
de ezekbe én már nem kapaszkodom.

Akartam rég a szádat,
hogy ne legyen bennem ború.
Bár lényem ellenedre van,
szavaim végleg belemosnak
szép testedben minden alagútba

R.: Én leszek aki nem kellett neked,
Aki sok volt és kevés lett.
Én leszek aki belőled szól végleg,
Akit soha többé el nem érhetsz.

Maradok ami vagyok,
versek és elvesztegetett
szeretetteljes mondatok.
A miértek vesznek a múló percben.
Emléknek lenni kevés talán,
de elvesztettél egy őrült éjszakán.

Annyi mindent mondanék Neked,
és akarnám, hogy fájjon a nevem,
ha néha napján ki-kiejted,
de nem boldogít szenvedésed.
Csak rám gondolsz és tudod majd,
hogy nem felejtesz el soha.

R.: Én leszek aki nem kellett neked,
Aki sok volt és kevés lett.
Én leszek aki belőled szól végleg,
Akit soha többé el nem érhetsz.

Értelmetlen lehetett,
ami megesett hajdanán.
Csókjainkat el is feledted,
ami maradt, a csönd utánam,
Beléd mar és a bánatba belehal.

Ára van a terveinknek,
én buktam a tieidért.
Tűnt percek benned rejlenek.
Veled leszek minden hajnalon,
ha zokogsz, mikor eszedbe jutok.

R.: Én leszek aki nem kellett neked,
Aki sok volt és kevés lett.
Én leszek aki belőled szól végleg,
Akit soha többé el nem érhetsz.







FOHÁSZ


Torkomra fagy a szó,
de nem azért, mert nem vállalom a harcot.
Lásd, övemen ott az üres hüvely,
és karddal és pisztollyal a kezemben
rohanok a csatába a többiekkel.
Csak fáj a csapás, hogy itt a tömegben
arcul üt az is, aki szeret és akit szerettem.
Nehéz megbocsájtani, mert tudod te is, én is,
milyen magányos vagyok,
és ezek a sebek nehezen múlnak el,
habár tudom, nem akarattal csináltad,
vagy magadért,
hanem, hogy téged se érjen ütés sehonnan:
főleg tőlem ne.
Ha végetér a csata, a mai nap csatája,
visszatérünk a lövészárkainkba,
hogy sebeinket nyalogatva készüljünk a holnapi napra.
Látod, én itt egyedül ülök, vérző sebem átüti a gézt,
s félve nézem, hogy egyesek halottaikat számba véve
végigsétálnak a csatatéren.
Jó volna, ha ideülnél mellém,
és mint orvosom, a helyére tennéd
meggyötört testem minden porcikáját,
és lelki sebeimre gyógyírt adnál azzal, hogy vagy,
és nem hagysz egyedül a tábortüzek fényétől
távol sebesültekkel és halottakkal.
Tudhatod, én sokat nem nyújthatok,
hisz egyszeri ember vagyok:
se beszélni,
se írni,
se látni,
se hallani,
se érinteni nem tudok úgy, mint szeretnék,
hogy megérthesd,
mi építi fel és tartja össze vérből és sárból épült
satnyán összetákolt testemet.
Ez csak egy fohász, ami nem tud semmit,
csak csendben suttogom,
összekulcsolt kezem alatt az éj leplébe burkolva,
hogy ne hallja más, csak Te,
hogy azt tehess vele, amit akarsz,
hisz látod: rettegek, hogy láthatok,
hallhatok
és érezhetek úgy, mint a többiek!
De ez csak egy fohász,
amit rajtad kívül nem hall senki más.

(2001. augusztus)







HIÁNYZOL


Már nem is vagy.
Már nem is vagy itt velem.
Már mással pergetem
ujjaimról éveim fonalát.
Aztán mégis feltűnik
egy-egy emlék,
egy leveled akad kezembe.
Hajók, padok, füvek, kagylók,
ásító Hold, nyári meleg.
Megint minden Te vagy.
Hiányzol.
Csak magamnak suttogom.
Csak magamnak.
Hangosan nem lehet.
Bánatom óvatosan dúdolom,
boldogságba csomagolva,
de azt hiszem,
így is látsz belőle valamit.
Hiányzol.
Csak ennyi. Bocsánat.
Át mély völgyeken, magányon,
hegyeken, boldogságon,
a levelek erében
dobogod vissza önmagad.
Hozzám beszélnek a kis bogarak
és a nagypelyhű hóesés.
Némán üvöltik felém:
hiányzol! Hiányzol!
Hiányzol...







HUSZADIK


Itt van az arcom.
Nem is arc:
egy egyszerű eltévedt tekintet.
Semmi, mint ami magam is vagyok.
Hiába gyűrt zsebembe szavakat
az élet: végesek,
akár a gödrök üres kezemben.

Az ágy felén fekszem csupán,
kihűlt a helyed is.
Észrevétlen elvesztettelek,
és veled magamból egy gyermeket.
Némán dobogó Holdszív
az arcom, mosolyom reggel
csak a tükör visszhangozza.
Szádon szűkre szabott szavak,
motyómban emlékek:


dagad..., de mégis üres.
Hiányzik belőle - talán -
pár igaz szó. Az árulás
tövében ülök, nézem, ami lettem.
Elhaló tekintet mögött
párás a szemem.
Pusztítok - pusztulok szüntelen,
s tudom: hiába markoltam görcsösen a tollat.

Semmi voltam szenvtelen világban -
boldog huszadik születésnap.


2002. július 1-3.







JÁTÉK


Akár egy könnyű játék.
Levegőtlen szobában: csak mi ketten.
Ezer álarcban pórázon vezeted
sötétbe a nappal tiszta fényét.

Játék. Hamis és törött.
Hitegetsz. Hinni hagysz,
hogy eljátszhasd újra önmagad.
Szavakat keresek sok hazug szó között.

Nyugalmat suttogsz fülembe.
Hangtalan suhanásban, csak én,
senki más nem ért.
Huncut mosollyal felveted a fejed.







KERESETT BOLDOGSÁG


Hol a rím, melyben
újra melléd fekhetek,
melyben elalszol mellettem
csendesen, vidáman;
melyben újra
azt mondhatom: múzsám lettél,
egy csók ízű,
véresre festett hajnalon.







MAGÁNY


Tépett csókká pusztul az este.
Nem alszom.
Itt minden csak tüntető képzelet.
Nem találok egy pillanatot,
hiába turkálok emlékeimben.
Jelentés nélküli szavak közt őrlődöm.
Még egy utolsót szívok cigarettámból,
azután átölelem a csendet.
Magukba zárnak a falak.
Zaklatott, magányos,
langyos sejtelem tart még ébren.

Tépett csókká pusztul a tested.
Úgy rémlik
itt minden csak tüntető képzelet.
A huzatos pályaudvar kicsípte arcod,
álmom kerete vagy, szélfútta őrület.
Fénykép rólad - vérfoltos valóság -.
Elmosódó álmomon tapos az élet,
kezem nincs, hogy felvegyelek a sárból.
Gyűlölöm a falakat.
Talán holnap újra írok.







MÉG VÁRLAK


1.
Szavaimmal kacsintok szemed felé,
érdekel-e még
különös világom?

Érzékeny ujjaid, mint térképen a tábornok
megsejtik-e még
törékeny lényegem?

Kitapintod-e még egyszer vívódó énemet?

2.
Gyűlöllek talán, mert ellöktél,
mikor igazán hívtalak.
Levegőt ölelek helyetted
- esett menekvés -.
Letépted a kitartás zsibbadt láncait,
mikor simogatást könyörgött
üres önmagam.

3.
Nem kell a lenéző sajnálat!
Bár értenéd és szeretnéd,
hogy ennyi vagyok csupán!
Kétség,
szó,
indulat és ...
rengeteg elrejtett szeretet.

4.
Az idő ránk tapos.
Csöndesen elhal a remény.
Ágyneműmről lassan
lemosom véredet.







NE HAGYJATOK MAGAMRA!


Néhány őszinte szavamtól
felfröccsennek az életem borító
élethazugságok.

Annyira egyedül él az ember!
Ne hagyjatok magamra!
Ezért vagyok a szerelembe szerelmes.
Elég a mimézisből!
Csak tapad a kezemhez, mint sár,
mit térden állva hajamról
az esővel próbálnám meg lemosni.
Ne félj a jövődtől!
Egy mélyre rejtett,
de kibányászható dologtól,
vagy csak mindenki más érzésétől.
Valamit úgy adsz hozzá a világhoz,
hogy önmagad veszejted bele a természetbe.
Egyedi vagy,
de mégsem leszel egyedül.







ÖRÖKKÉ


Alattam vagy
és fölöttem vagy,
füst vagy és
az erdő fái közt
útját kereső szél.
Te vagy én vagyok
mi vagyunk
Te élsz engem
én írom magamat és minket.
Együtt vagyunk magányosak.
Kezemen sebesült kezed
bársonyos lenyomata.
A keresztek kertjéig
egymáséi leszünk.

2001. május 16.







REKVIEM


1.
Keserű fák közt
bolyongva
végül eltévedsz
a vaksötét őrület
kérdőjelei között.

2.
Felőröl az élet
csak küzdeni örökké
a jégcsap nedvei
megmerevedve csöppennek arcomra
rám hasít az emlék.

3.
Önmagad pazarlod
tintával, papíron
szakadékba zuhansz
kezed - kezem ernyedt sikolya
a végtelenbe fut.

4.
Mondd mire vársz még
nyakamon ülsz
akár seben az alvadás
nem vagy már ember
csak testetlen alkotás.

5.
(csak Neked)
Előtörsz néha a mélyből
hiány vagy
az álomból kivesztél
elfogyott múltunk
mint rímből a kitartás.

2002. április







SZALMAVIRÁG - MÉG SZERETNÉK


Még szeretnék:
némaságra csendet írni,
mély titkokat megsejteni,
teli kézzel kéregetni,
önmagammal szembenézni,
játékok között térdepelni,
még egyszer, őszinte hittel játszani,
egyenes úton eltévedni,
esőcseppből könnyet inni,
könnyű széllel elrepülni
szörnyű percben mosolyogni,
valamit neked mondani,
kezedből szeretetet venni,
senki elől bujdokolni,
barátságot elültetni,
szerelemben haldokolni,
még szeretnék: szerelemből csókot adni.







VAN EGY PERCED?


Elmondanám, amit nem lehet.
Elmondanám, ami itt van belül,
ami feléd húz mindig.
Amiről most hallgatni kell,
amiről hallgatni fáj,
amiért mindig kár,
mert szegény halva született.

Elmondanám, de nem lehet,
az örökké hiányzó szemeket,
a mozdulat meséjét,
sóhajok kérését,
a hajad illatát,
kezeid játékát testemen,
ahogy becéznélek kedvesen, kedvesem,
ahogy kívánnám nyelvünk játékát.

Elmondanék néked sok szépet,
elmondanám, amit nem lehet,
elmondanám...
de nem lehet.










 
 
0 komment , kategória:  Illés Judit & Gábor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2021.09 2021. Október 2021.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 19 db bejegyzés
e év: 320 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1174
  • e Hét: 9411
  • e Hónap: 36034
  • e Év: 173406
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.