|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2022-10-09 16:38:26, vasárnap
|
| |
| |
Mihail Eminescu? Ó, jössz-e már?
Látod: a fecske útra kél,
Hull a sápadt diólevél;
Deres a szőlő, őszre jár -
Ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?
Karomba veszlek itt megint,
Míg szemem szomjan rád tekint,
S fejem válladon elpihen
Szép szelíden, szép szelíden.
Hányszor bolyongtunk, édesem,
E völgy ölén s a réteken,
S fölemeltelek, drága társ,
Hogy messze láss, hogy messze láss!
Vannak e földön mindenütt
Szép nők: szikrákat szór szemük,
De mint te, oly kedves, komoly
Nincsen sehol, nincsen sehol!
Te vagy a lelkem, s az életem:
Tündökölsz tisztán, fényesen;
Hol is találnék csillagot,
Mely így ragyog, mely így ragyog?
Késő ősz van, csillan a dér,
Halkan csörren a holt levél,
Didereg a puszta határ -
Ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mihai Eminescu |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-08-23 16:46:42, kedd
|
| |
| |
Mihai Eminescu: Csak egy vágyam maradt
Csak egy vágyam maradt:
halálomat érjem
lágy, esti fény alatt
a parti fövényen.
Álmom szelíd legyen:
erdő közel és ég,
derűs csoda-kékség
nagy, távol tengeren.
Nem kell zene, bágyadt
gyászpompa, ravatal -
fonnátok fiatal
gallyból puha ágyat.
És sírhelyem után
majd senki ne sírna,
a hervadt ősz csupán
s zörgő füve, szirma.
Míg forrásvíz csobog,
egyhangú-mogorván,
s a fenyvesek ormán
fehér holdfény lobog:
hűs esteli ködben
konogna egy kolomp,
s szent hulló hársfalomb
suhogna fölöttem.
Nem lennék már sebes,
világba zavart vad:
az emlék fölkeres,
beföd, betakargat.
Komor fenyőkön át
a hajnali csillag
csillog s ideballag,
mint meghitt jó barát.
Jajongnak az éjben
zordon hullám-dalok:
és én elporladok
magányom ölében.
Fordította: Dsida Jenő
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mihai Eminescu |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-10-19 11:46:43, kedd
|
| |
| |
Mihai Eminescu: Künt őszi szélben
Künt őszi szélben hull a lomb remegve,
S nehéz cseppek verődnek ablakodhoz
S te nyűtt levélkéket böngészve gondolsz
Egyetlen órán teljes életedre.
Sok édes semmit tékozolva hordoz
A múltad; ajtód nem nyílt, bárki verte,
De jobb is így a tűznél szenderedve
Mélázni, míg künt nyirkos szél sikoltoz.
Így nézek én is gondjaimra itt benn.
Szívemhez ó-mesék tündére járul -
Körül köd ül, gomolyog mind telibben.
Suhogás zizzen, omlik egy ruhárul.
Padlómra lenge lábak lépte libben,
S szememre két lágy, hűs kezecske zárul.
(Ford.:Dsida Jenő)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mihai Eminescu |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-15 12:21:34, vasárnap
|
| |
| |
Mihai Eminescu - Glossza
Évre év jön, évre év megy,
minden új és minden ódon.
Mi rossz és jó, meg ne tévedj,
vésd eszedbe minden módon.
Bízni balga, félni dőre:
nincs hullám, mely el nem illan.
Bármi csábit, hajt előre,
légy közömbös holtodiglan.
Áll a vásár este-reggel,
és fülünkbe egyre zúgnak.
Ki törődik ily sereggel
s ád hitelt e sok hazugnak?
Elhuzódva mindörökre
csöndesen magadba révedj,
amíg meddőn mennydörögve
évre év jön, évre év megy.
Félre soha ne billentse
agyad mérlegét a gyatra
pillanat, mely üdv s szerencse
képét hordja pillanatra,
s holt örömből nyerve lételt,
úgy születik már halódon.
Hogyha érted ezt a tételt,
minden új és minden ódon.
Oly színháznak véld a földet,
hol a játék sohse fogy ki:
egy szinész öt maszkot ölthet;
mégis tudod róla, hogy ki.
Őt páholják vagy ő páhol?
a tanulság és az élv egy.
Néző légy, kit rejt a páholy,
mi rossz és jó, meg ne tévedj.
Múlt s jövő, ha mérni kezded,
egy levél két fele-lapja,
végén látja, hol a kezdet,
ki böngészni kézbe kapja.
Mind, mi csak volt vagy leendő,
örök jelen földgolyódon,
ámhogy hiú s elvetendő,
vésd eszedbe minden módon.
Egy törvény alá van téve
minden itt e tág piacra,
s tudja ég, hány ezredéve
sír, nevet az ember arca.
Új szereplők, régi dráma.
Új palackok, régi lőre -
csalódottak bölcs siráma:
bízni balga, félni dőre.
Bízni balga, bízni légvár,
eltiportak hogyha győznek,
homlokodon csillag ég bár,
a fajankók megelőznek.
Félni dőre: szolgadölyffel
egymást törik majd poriglan -
barátságuknak ne ülj fel:
nincs hullám, mely el nem illan.
Csillog és csal, mint varázslép,
a világ, e szép boszorka,
s lám, helyetted színre más lép,
rád szorult a csapda torka.
Száz bűbáj közt bújj keresztül,
légy utadnak józan őre,
jobb, ha még pillád se rezdül,
bármi csábit, hajt előre.
Állj odébb, ha hozzád érnek,
hunyj szemet, ha jó barát csal,
látva mily mértékre mérnek,
mit akarsz még jó tanáccsal?
Ki-ki osztozzék a jusson,
lármázzék, ha nyelve csiklan.
Hogy a lelked révbe jusson,
légy közömbös holtodiglan.
Légy közömbös holtodiglan,
bármi csábit, hajt előre.
Nincs hullám, mely el nem illan:
bízni balga, félni dőre.
Vésd eszedbe minden módon,
mi rossz és jó, meg ne tévedj.
Minden új és minden ódon.
Évre év jön, évre év megy.
Dzsida Jenő fordítása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mihai Eminescu |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-14 11:15:50, szombat
|
| |
| |
Mihai Eminescu: A tó
Kék taván a rengetegnek
Rózsák bontják szirmaikat.
Ezüst habot ver a hullám,
Lenge bárkát játszva ringat.
Tóparton alá s fel járok
Hallgatózva, várakozva,
Nád közül hogy ő kiszökken
S odaomlik a karomba.
Vizek szelíd szava csábít,
A kicsiny csónakban párom.
Kihull a kezemből a kormány,
Pihen evező-lapátom.
Holdnak halvány sugaránál
Ringunk mély-mély bűvöletbe.
Szellő lebben, zizzen a nád.
Az ezüst hab csendül csengve...
Oh, de nem jön! Én magamban
Sóhajtozom egyre mind itt
A kék tónál, melynek tükrén
Tündérrózsák ezre nyílik.
Finta Gerő fordítása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mihai Eminescu |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-07 19:46:55, szombat
|
| |
| |
Mihai Eminescu: A tegnapokkal fogy az élet
A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.
Ha ember távozik a földről,
Helyére nyomban más hatol,
S az esti nap, mikor lenyugszik,
Egyúttal fölkél valahol.
Úgy látod: mindig egy a gázló,
Csak rajta más hullám suhan,
Úgy látod: mindig minden ősz más,
Egy lomb hull mégis lassudan.
Vak éj nyomán a drága reggel,
A szép királyasszony lebeg;
Még a halál is csalfa látszat,
Úgy életünket őrzi meg.
Egy ős igazságról beszélnek
Parányi percek, nagy korok:
Halhatatlan az Universum,
S a végtelen körül forog.
Ezért ha illan ez az év is,
S a múltba szállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.
A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis folyva-folyvást
A mának arca tűn elő.
A csillogó és változó táj,
Az elszáguldó földkerek:
A Gondolat fényzáporában
Örök-egyformán szendereg.
Dsida Jenő fordítása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mihai Eminescu |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-07 19:39:54, szombat
|
| |
| |
Mihai Eminescu: A mesebeli királylány
Csillogó, fehér ködöt szül
Fönt a hold ezüstfehéren,
Épp a víz fölé borítja,
Szétteríti lent a réten:
Sok virág gyül a fonóba
Pókfonálból szőni selymet,
És az Éj leplén a harmat
Gyémánt-csöppeket remegtet:
Lent a tónál, melyre néhány
Felhő árnyat sűrit,
Mintha rezgő fénybarázdák
Törnék össze habgyürűit.
Szétválik a nád, s egy lányka
Hajlik halkan rá a vízre,
És az elvarázsolt tóba
Bíborrózsákat hajít le.
Hogy meglásson ott egy arcot.
Le a fodros tóra nézett,
Melyet rég, szent Szerda napján
Egy varázsszó megígézett:
Hogy az arc elébe tűnjék,
Feslő rózsát vet a tóba,
Szent Péntek varázsszavától
Elbűvölt virág a rózsa.
Néz, csak néz a lányka... Holdfény
Hull aranyfürtös fejére,
S ott sugárzik kék szemében
A világ minden meséje.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mihai Eminescu |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2021. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
175 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10084 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 98
- e Hét: 1064
- e Hónap: 10650
- e Év: 79570
|
|
|
Offline
