|
2018-11-16 19:45:34, péntek
|
| |
| |
LÁSZLÓ ILONA
ÉREZNI A SZÁD
Ujjaim közt illatos,
Bársony rózsaszirmot,
Fehértornyú templomból,
Távoli harangot,
Számban szétpattanó,
Édes szőlőszemeket,
Testemre zúduló,
Langyos esőcseppeket,
Lábamban a tánc,
Tüzes ritmusát,
Magamhoz ölelni,
Csillagdíszes éjszakát,
Hinni, hogy az álmom
Valóra vált,
Szeretném még egyszer
Érezni a szád.
HAJNALI ANZIKSZ
Csapongó álmokat zúz szét vekkerem
mélybe kúszó, monoton hangja,
Égő szemhéjam alatt millió villogó hangya.
Ébredek.
Képzeletem olykor közös ágyunkban
Téged lát,
Hiszem, de félem álmod.
Hiányzol.
Egyedül indulok korántsem magányos útra,
Sunyi Üllői úti szél galléromba kúszva,
Könnyem most nem bánattól csordul.
Fázom.
Ismerős helyeken ismerős arcok,
A süketnéma fiú megértőn köszönést bólint,
Nekem jobb.
Egyszer te vak - egyszer én pár herflije
Egész napra visszatérő dallamot ajándékoz,
Fáj.
Nem-akarom munka vár az asztalon,
Maradék szép gondolatim neked dobom.
Új nap.
NEM TUDUNK SEMMIT A JÖVŐRŐL...
Nem tudunk semmit a jövőről,
Csak tobzódunk önfeledten a mában,
Pillanatokat lopunk az időből,
S a végtelent leljük egymás karjában.
VELED
Hozzám nőttél észrevétlenül,
Beépültél húsomba, vérembe,
Itt élsz velem legbelül,
Tested lenyomata beégett testembe.
Szemeid néznek vissza tükrömből,
Mosolyod lebeg az éjszakában,
Ajkad mesél vágyról, szerelemről,
Ismertelek már egy más világban.
A szeretetnek vagy örök szelencéje,
Flastrom az összes sebemre,
Az odaadás forró, édes kemencéje,
Nyugtató csók a lelkemre.
Nem tudunk semmit a jövőről,
Csak tobzódunk önfeledten a mában,
Pillanatokat lopunk az időből,
S a végtelent leljük egymás karjában.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: László Ilona |
|
|
|
|
|
Offline
